2009. szeptember 28., hétfő

Székely nemzeti anarchizmus - Székelynek, magyarnak lenni és a kapitalista életideál nem vág össze

A székely nemzeti anarchizmus a lelki, szellemi önvédelemre helyezi a hangsúlyt, a belső lelki identitásra, a szellemi identitásra, - megtartónknak nem az intézményeket látjuk, hanem a lelket.

Nem az a veszélyes, aki az intézményeinket pusztítja el, hanem az, ki a lelkünket veszi el. Az intézmény nem tudja megvédeni a lelket, csak a lélek tudja megvédeni önmagát, - ha hagyjuk, adunk neki elég csend-időt. A lelket csenddel védik, és ez a nemzeti lélekre is érvényes. A nemzeti identitást, a lelkit, szellemit, a csenddel kell védeni. A csendnek a jogától nem lehet megfosztani senkit, - de örült kifele fordító divatokkal, a minél nagyobb zajba, igen.

Ismerek magyarországi jobbikos fiatalokat, kik képesek verekedni a cigányokkal, virtusból, de egész nap őrült nyugati zene bőg a fejükbe, kérdem én, hogy ott hol van a belső szellemi, lelki nemzeti identitás, mi csak a csendben terem. Nem elég a nyugati tőkét kirúgni az országból, a nemzetnek a csendben önmagára kell találnia, belső szellemi, lelki identitására, mert csak így szabadul meg a nemzet azoktól az ideáloktól melyek a lelkét rabolják el, és melyek láthatatlanul, észrevétlenül lépték át a határt, - például diszkómánia formájában.

Itt van a magyar szélsőjobb szkizofréniája, véresszájúan magyar, de életformájában, lelkében, szellemében, semmi köze a magyarsághoz. Ennek az életformának az alapja a csend, és ami ebből születik. Székelynek lenni, magyarnak lenni, nem vág össze a kapitalista zajos életideállal. A kapitalizmusban nem tiltják a csendet, hanem sunyi módon ellopják és a természetes csend helyébe, kapsz mesterségeset, jógát, mit ugye pénzért adnak, - a kapitalizmusban a csendet is megfizettetik.

Nem vesszük észre, a nyugatot, az EU-t majmolva, hogy az meghagy intézményeket, nyelvet, mindent, de divatos életformájával elrabolja lelkünket valódi identitásunkat, - és közben álnok módon másságról, sokszínűségről prédikál. Nyugat csak a formát tiszteli, de valódi szellemi, lelki identitásodat nem.

Mi székelyek, magyarok leg védtelenebbek ezen a területen vagyunk és csak a külső óvintézkedésekkel foglalkozunk, és nem vesszük észre, hogy belül nagyon védtelenek vagyunk, sőt nekünk épp a lelkünket vették el az idegenek.

Mondom nem annak a nemzetnek a hódítása veszélyes, mely fizikailag hódít meg, hanem az mely szellemével, életideáljával, - az ilyen nemzet szellemi neutronbombával pusztít, meghagy mindent, nyelvet, nemzeti gondolatot, intézményeket, de lelkedet elveszi.

Széchenyi mondása, “nyelvében él a nemzet”, ilyen szempontból közönséges butaság, mert hiába magyar a nyelved, ha az igazi belső szellemi identitásodat, lelkedet elvették.

Hiába a székely autonómia, ha abban a lélek már nem székely, csak az intézmények, a nyelv, de a szellemi, lelki lényeg rég halott.

Mi az az életideál, ami elveszi lelkünket, valódi szellemi identitásunkat. A kifele forduló életideál, a kapitalizmus életideálja, ami elfordít lelkedtől. A kapitalizmus ravasz, elvon önmagadtól és az után elad neked misztikákat, boldogság tréningeket, - de álnok módon nem mondja meg, hogy az életideállal van a gond, amit neked diktál. Elveszi azt az identitásodat, amit a puszta csendben, minden eszköz nélkül megkapnál, és akkor jön a keleti technikákkal, mint üdvhozókkal. Kelettel csak félrevezetik a buta nyugati tömeget. Szellemed, lelked közvetlenül adott számodra, nem kell ahhoz semmilyen keleti meditációs technika.

Amilyen természetesen kel fel a nap, olyan természetesen kel fel lelked napja is, ha alvásod igazi csendes alvás, - és nem a kifele fordulástól zaklatott.
A Jobbik és a politikai nemzetiek azzal csapják be a magyarságot, hogy azt ígérik, hogy a nemzetet megóvják az idegenektől, de csak formai megoldásokkal jönnek és csak arra lennének képesek, de az igazi veszélytől nem tudják megvédeni a nemzetet, a lélekrablóktól, - vagyis azoktól, kik elrabolták lelkünket, nem képesek arra, hogy a magyarság lelkéből rúgják ki az idegeneket, mert oda fészkelték be magukat nagyon, uralmuk ott erős, mert ez az uralom láthatatlan, nem látványos.

Nemzetünk önvédelmi reflexei nem működnek az ilyen nem látványos hódítókkal szemben, kik észrevétlenül lopják be magukat más népek lelkébe és végzik romboló munkájukat, mert az igazi rombolók a lelket célozzák meg. Ilyen szempontból a magukat nemzetieknek mondó pártok sem tudják a nemzetet védeni, vagy identitását visszaadni, - ez magának a politikumnak a természetéből következik, mert az maga a kifele fordulást ápolja, az elfordulást önön lelkünktől, identitásunktól. A politikum, mivel a kifele fordulásra épül, nem lehet megoldás egy nemzet számára, - ezért nem megoldás a székely autonómia, mert puszta politikai képződmény, a kifele fordulás alkotása, mi elfordít belső identitásunktól.

Erre, az idegen szellem térhódítására a magyar lélekben Német László Kisebbségben írása reagált, ő látta át a legmélyebben. És ez a nemzeti tragédiánk, hogy mélyen a lelkünkben vagyunk megtámadva, - ami megkezdődött az erőltetett megkeresztelésünkkel. Igazi problémánk nem is a Trianoni országvesztés, hanem a lélekvesztés, ami a tényleges oka Trianonnak, mert Trianon csak annak a következménye.

És, amit most írok, nem behódolás a románoknak, hanem a román szellemtörténet egy bizonyos fokú ismeretében született saját meglátások, - igaz ez nem kedvez a nemzeti büszkeségnek. A románok messze immunisabbak voltak a történelemben a láthatatlan lelki honfoglalókkal szemben, kik a lelket rabolják el, - ebben ortodoxiájuk volt a szellemi, lelki véderő. Erre a legjobb példa az a tény, hogy amikor a XVIII. században, az orosz ortodox teológia, nyugati, skolasztikus hatás alá került, elszakadva önön gyökereitől, a románnal ez nem történt meg, sőt később, a román ortodoxia játszott nagy szerepet abban, hogy az oroszok megújultak, visszatérve gyökereikhez. Ők nagyon tudták, hogy a lelki honfoglalók a leg veszélyesebbek és azoktól kell óvakodni a legjobban.

Nem nyalás a románoknak, ha belátjuk, minden nemzeti, önámító illúziót félretéve, hogy egy olyan nemzettel állunk szemben, itt Erdélyben, mi székelyek, magyarok, amely lelkét megőrizte, erős a belső szellemi, lelki identitása, mi meg magyarok, székelyek ebben vagyunk a leginkább tönkre téve, - legkevésbé mi székelyek az összmagyarságon belül. A románokkal való konfrontációban nagyon szükséges ismerni lelkünket, hogy ne érjenek csalódások, de ezt ismerjük legkevésbé.

Az autonómia ilyen szempontból légvár, mert nem épül egy erős szellemi, lelki identitásra. De azt is el kell mondanom, hogy ilyen szempontból a Jobbik-okosok székelyföldi látogatásaiból sem nyerünk semmit. De még Eduardo Rózsa Floresre sincsen szükségünk, mert ebből a szempontból ő sem nyújtott semmit.

A székely nemzeti anarchizmus ezért látja a nemzeti identitás alapját, a nemzeti identitás megőrzését a misztikában, anélkül, hogy bármilyen misztikának hódolna, hogy a kifele fordulás ördögét befele fordulással kell elűzni. De ehhez nem kell semmi technika, nem kell jóga, mert ez kapitalista árú, nem kell sem kelet sem nyugat, hanem csak önön lelkünk, amit erdeink, mezőink csendjében találunk meg. Nekünk kelet és nyugat között önön lelkünkben kell otthon lennünk, mert az ami hazánk, és csak ezen keresztül lesz otthonunk külső fizikai környezetünk.



Nagy Attila Puli

2009. szeptember 26., szombat

Vallásos anarchizmus - Kelet és nyugat csak a horizontálisban találkoznak

(Ez egy hozzászólás egy blog bejegyzéshez.) Jó meglátások. Van egy kis gond a vallásnál, mert sokan ha a vallást kritizálják, akkor a nyugati kereszténységet veszik alapul, főleg a középkor utáni még degeneráltabb változatát, ami nem maga a vallás, hanem a vallásosságnak, csak egy degenerált változata. A vallásnak nem lényege a morál, ezt a nyugati kereszténység túlozza el, vagyis a morál központi szerepét. Ami Te felrósz a vallásnak az erkölccsel kapcsolatban azt hiszem nem helyes, ha esetleg keleti vallásokat veszünk alapul.
Azt hiszem, hogy vannak vallások, amelyekkel szemben a nyugati racionalizmus jár gyerekcipőben. Hogy nyugat egy felsőrendű tudatosság, ezt tartom egy gyerekes alapállásnak. A nyugati racionalizmus, tudományosság, a kettéhasad, a szívre és rációra kettéhasadt ember tudománya, azé az emberé, mely már megszűnt egésznek lenni, és így tudományával együtt a legdegeneráltabb a történelemben.
Morális lény, csak az lehet, aki egész, és a morál csak eszköz, hogy egész legyél. Pusztán csak a tudatban megélt morál nem morál. Pusztán csak külső szabályként betartott morál nem morál, - ez csak farizeizmus. A szívtől elszakadt tudat, csak szabályt lát a morálban, csak egy külső idegenként éli meg. A régi vallásoknál a morálnak csak eszköz szerepe volt, hogy az elme a szívhez találjon, hogy az ember megvalósuljon, mint egész, teljesség.
A puszta rációval, az azzal való kritikával nem lehet eljutni a vallási lényegéhez, a vallási lényegéhez csak szívvel lehet eljutni. A puszta rációvá degradálódott nyugat vallási kritikájának semmi köze a vallás lényegéhez. A vallási lényege, belső identitásod megélése, a lélek képei formájában, de az jelenti az azon túlival való kapcsolatot, ami a láthatatlan Isten és a te láthatatlan lényeged. Lényegében a vallási élmény formájában tudod megélni belső lényegedet, csak vallási élményként valósulsz meg, mint ember, lesz igazi belső szellemi, lelki identitásod. Ha belsődet nem éled meg közvetlenül, nincsen emberi identitásod, de nemzeti sincs. Ha nemzet tagjainak nincsen meg a belső lelki, szellemi identitásuk, közvetlen vallási élményként megélve, akkor a nemzetnek sincsen valódi identitása, - a magukat nemzetinek tartó politikai mozgalmakat ezért nem tartom hiteles nemzetieknek, mert tagjainál ez a belső identitás hiányzik, ezek csak mondják, hogy nemzetiek, de szívük halott, ahol az élő nemzeti identitás van. A pusztán tudati, tudatos nemzet, melynek belső vallási élményként nincsen, lelki, szellemi belső identitása, már nem nemzet, csak magát magyarnak mondó tömeg, de amely szívében már nem magyar, hanem senki, - ezt a magát csak magyarnak mondó, de szellemi, lelki identitással nem rendelkező tömeget képviseli a Jobbik, tehát nem képviseli a szellemi, lelki identitással rendelkező magyarságot, félrevezeti a nemzetet.
De a belső szellemi, lelki magod megélésével nem csak te magad leszel egész, de ezzel integrálódsz a nagy egészbe, vagyis felismered, hogy a nagy egész része vagy.
A morál nem önálló valami, mint ahogy a nyugati kereszténység tanítja, hanem csak egy eszköze a reintegrációnak. Az egész megszűntéből létrejött nyugati ráció, mely valóságnak hiszi magát, képtelen felfogni, hogy ő maga pusztán nem valóság, hanem az egész a valóság, és az elme csak annak részeként tud valóság lenni, - a nyugati elme ezért nem tudja belátni, hogy mi a vallási lényege. A nyugati elme csak pusztán külső formai mivoltában ragadja meg a vallást, igazi célját mellőzve.
A nyugati kereszténység a vallás reintegrációs szerepét rég nem tudja betölteni, már nagyon rég, racionalizmusából kifolyólag, - ebben az esetben a puszta tudattá züllött vallás, mely szerepét képtelen betölteni, vitatkozik a puszta rációtudománnyal, mely az ember életében képtelen betölteni azt a szerepet, hogy az egész integrált része legyen.
Nyugat tudományának semmi köze a vallási lényegéhez, csak haszontalan sztereotípiákat pufogtat.
És még van egy nagy probléma, amiért nyugat nem fér hozzá, a nyugati racionalizmus, a vallási lényegéhez, hogy önmaga mintájára az erőfeszítést látja a vallásban, - az önálló elme mozgatója saját maga, csak erőfeszítés révén működik, mert nélkülözi a szellem, a lélek spontán mozgató erejét. De a vallás nem ez, az igazi vallási élmény megragadva lenni, és nem valami erőfeszítés révén valahova eljutni.
Érdekes, hogy a nyugati civilizáció, mely akarati, racionális erőfeszítés alapú, mivel nélkülözi önön belső szellemi és lelki magját a spontaneitás forrását, a keleti vallásokban is a vallási legdegradáltabb formáját látja, az erőfeszítés alapú technikákat, meditációs technikákat, mint a jóga.
Az igazi vallási élmény nem akar eljutni sehova, sem nirvánába, sem sehova, csak létezni akar a létezés puszta öröméért, - mert az aki azt mondta magáról, hogy vagyok aki vagyok, ő is csak a létezés puszta öröméért van, ebben van az igazi hasonlóságunk az Úrral.
Kelet azzal hódít, hogy kézzelfogható technikákat ajánl, de ezzel foszt meg a puszta létezés örömétől. Kelet egyenes utakat ajánl, melyek megfosztanak az igazi vallási élménytől a megragadottságtól, mely borzadály és végtelen öröm, mely a Semmi és a Nihil kalandja. Az Istenhez való hasonlatosságunk abban van, vagyis pontosabban az embert Isteni lényege arra képesíti, hogy erőfeszítés nélkül tudjon létezni és örvendeni a létnek, - kelet technikáiban ezzel ellentétest kínál. Az igazi vallási élményt csak a zarándoklás adja meg,a mi nincsen kaland, kockázat nélkül, a meditációs technikák, az egyenes utak, épp ettől fosztanak meg az élet igazi, közvetlen, lelki, szellemi élményétől.
Ha megmondják mit kell tenned, mint a keleti technikák esetében, akkor a vallási igazi élményétől fosztanak meg, mert az igazi megragadottságnak nem szabad elébe menni semmivel, semmi előzetes metafizikai tudással, amiből keletnek bőven van, sem meditációs technikákkal, mert az igazi vallási élmény akkor jelentkezik, ha nyitott vagy arra, hogy olyanban legyen részed, miben nem volt, valami addig nem ismertben, másban. A morál arra jó, hogy tiszta, egyszerű legyél, hogy az addig ismeretlen betörhessen lelkedbe.
Annyi vallási ismeret halmozódott fel, vallásos előítélet, hogy ezért nincsen a világban igazi, közvetlen vallási élmény, - az igazi vallási élménynek nem szabad semmilyen tudással elébe menni, ezt tanította Jézus, mikor azt mondta, hogy legyetek olyanok, mint a gyerekek, előfeltevés mentesek. Mi az Isten országa? Előfeltevés mentes lét, pusztán csak lenni léte. Közösség ott van csak, ahol csak pusztán vannak. Isten országába belépni csak az tud,a ki pusztán csak van, mint aki azt mondta, hogy vagyok, aki vagyok. A zsidók Istene nem azt kérte, hogy jógázz húsz éven keresztül és akkor beléphetsz az én országomba, mint a nirvánába, hanem azt, hogy legyetek olyanok, mint a kisdedek, a kisded nem tud előre semmit, nem tesz semmilyen erőfeszítést, ő csak Van, mint Jáhvé.
Valamikor a keleti tanokat, metafizikákat felsőrendűbbeknek tartottam a Bibliánál, de rájöttem, hogy épp a tanok sokasága, ami keleten van a legnagyobb akadálya a tiszta vallási élménynek, önmagam közvetlen megélésének, és az Ó és Újszövetség egyszerűsége sokkal jobban rávilágít a vallási lényeg mibenlétére, az által, hogy nem ad semmi receptet az erőfeszítésre, meg metafizikai ismeretekkel sem tömi teli az agyadat.
A gyakorlattal előállított vallási élmény, a nirvána élmény, már csak a vallási mesterséges élménye, a legdegradáltabb változata a vallásinak. Az igazi vallási élmény mindig spontán és nem technikai erőfeszítés eredménye,a hol megjelenik a vallásiban a technika tudhatjuk, hogy csak egy degradált formájával állunk szemben a vallásnak. A technika meg csak egy szellemibb változata a materiálisnak, úgy, hogy kelet szellemibb, lelkibb volta nagyon viszonylagos, a materiálisnak csak egy szellemibb változatát űzi.
A vallások gyakorlatai, külső formái, metafizikai nézetei, csak a horizontális birodalmába tartoznak, ezek nem autonóm formák, puszta erőfeszítések, a vertikális nélkül. A vertikálisnak van igazi szellemi, lelki autonómiája, önálló működése, önállósága, a külső vallásinak nincsen. Kevesen tudják a vallásiban a lényeget megkülönböztetni a formától, ehhez elég volna a kereszt jelentését ismerni: a kereszt dinamizmusát a vertikális adja, ma épp ez hiányzik a vallásosságból, a vertikalitás önálló, autonóm szellemi, lelki működés, amelyhez nem kell erőfeszítés. Kelet majmolói azt nem látják, hogy a keleti technikák, a keleti megmondják, hogy mit kell tenni csak a horizontális létsíkot képviseli és nem tudják azt, hogy a konkrét recept, hogy mit kell tenni, a mit kell tenni egyenes útja, épp abban akadályoz meg, hogy a vertikális közvetlenül működjön benned, a horizontális közvetítése nélkül, mert önállósága, autonómiája épp ebben van a vertikálisnak, hogy nincsen ráutalva a horizontálisra, meg tud állni, létzeni tud a nélküli is, önmagában is életképes, de a horizontális nem.
A nemzet léte akkor önálló, szellemileg, lelkileg, ha mozgatója a vertikális és nem az erőfeszítésre alapozott, önálló dinamizmussal nem bíró horizontális. A nemzeti verbalisták, mint a Jobbik, csak a görcsös erőfeszítésre alapozott, önálló szellemiséggel nem bíró nemzetit képviselik és nem a vertikális nemzetit. A nemzetnek élete csak a vertikálisban van, a politikai nemzetiek a nemzeti problémát lesüllyesztik a puszta erőfeszítés szintjére, a horizontálisba, melynek önálló léte nincsen, - a nemzetet csak az tartja meg aminek önálló léte van, és ez a vertikális.
A sámánosdit játszók nem tudják, hogy pusztán horizontális erőfeszítés mit tesznek, és semmi köze a nemzetet igazán megtartó horizontális nemzeti léthez.
Érdemes megjegyezni, hogy a nyugat, a horizontális racionalitás szintjén élő nyugat csak a horizontális szintjén találkozik kelettel, mert annak vallásossága is inkább horizontális, mint vertikális. Érdekes módon a keleti görög ortodox kereszténység misztikájában van jelen leginkább a vertikalitás, ebből kifolyólag mélyebb, mint kelet, - úgy, hogy az ortodoxia misztikája hozzájárulhat Európa szellemi, lelki megújulásához. Ezt egy cikkben leírtam, melyet felvittem a Háromszék napilaphoz, - a cikkben ez mellékes problémaként szerepelt. Az újságíró, Szekeres Attila,a kinek hátrahagytam,a mikor találkoztunk, alig köszönt. De bizonyos esetekben ide sorolom az iszlám misztikáját is a szufizmust.
De visszatérve a magyarságra, a zsidózás és a cigányozás nem menti meg a magyarságot, csak az, ha érvényesül a nemzet életében a vertikális szellemi lét, és sem a székelységet az autonómia, ha nincsen a székelység életében ott a vertikális szellemi, lelki.
Egyedüli vallási tanító, akinek tanítása érvényes az Jézus, mert ő tanította azt a vallási megújulást, lelki megújulást, mely eldob minden előfeltevést, olyan lesz, mint egy kisded. Erre van szükség nem keletre, el kell dobni minden eddigi tant, tudást gyakorlatot, hogy az Úr működhessen bennünk, közvetlenül, mert ez a tiszta vallási élmény.
Nem Nostradamust, nem a maja naptárt kell tanulmányozni, hogy mi lesz, nem azt kell nézni, hogy rég vallások szent könyvei mit jósolnak, hogy milyen korszak következik, mert ezek puszta előfeltevések, az igaz szellemi, lelki, vallási megújuláshoz el kell dobni mindent tant, jóslatot, kiüresítve önmagunkat, olyannáléve, mint egy kisded, várakoznunk kell az éjszakában az új napra, mely szívünkben kel fel.
Tudálékos vallási amatőr hóbortnak tartom, hogy Jézus keleten tanult volna, - aki a vallási előfeltevések elvetését tanította, hogy azok alkalmasak Isten országára, kiknek nincsen tudásuk, az nem ment keletre, hogy előfeltevéssel tömje meg fejét.
Nem csak nyugat van vallási válságban, igaz ő a legmélyebben, hanem kelet is, maga az emberiség, mert általános, hogy a horizontális létsík kapott hangsúlyt a vallásosságban a vertikális létsíkról leválva. A tanok, metafizikák, intézmények, külső gyakorlatok, meditációs technikák dominálják a vallási életet, az erőfeszítések, melyek a horizontális létsík birodalmába tartoznak. A horizontálisnak a vallási életben vagy nincsen, mint nyugaton, vagy nagyon laza a kapcsolata (kelet) a vertikális létsíkkal. A horizontális igazi mozgatója a vertikális létsík, ennek hiányában a vertikális önmagát mozgatja az erőfeszítés, az akarat révén, ami maga is horizontális, így a vallási pusztán akaratlagossá lesz, elveszítvén a vertikális spontaneitást, vagyis autonómiáját.
A vertikális létsíkban nyilvánul meg az Úr, a Láthatatlan, ott működik, ez adja a vertikális létsíknak spontán autonómiáját. Ahol a vallásban a horizontális dominál, az erőfeszítések a tanok a gyakorlatok ott nincsen működési területe a Láthatatlannak, a horizontális létsík korlátozza a vertikális működését. A kereszt lényege, hogy a horizontális együttműködik a vertikálissal, - de a vertikálisnak, az Úrnak, a Láthatatlannak nincsen kifejezetten szüksége a horizontálisra, meg van vele szemben az autonómiája.
A vertikális létsík nem kér erőfeszítést a horizontálistól csak ráhagyatkozást és akkor létrejön az összhang.
Hogy a Láthatatlan működhessen, ahhoz nyitottnak kell lenni, előfeltevés mentesnek az Ismeretlen felé, a más felé, mert az igazi más mindig ismeretlen. Korunk csak szavakban beszél a másság elfogadásáról, mivel nem nyitott a vertikálisra, nem nyitott a Láthatatlanra. A másság elfogadása, nem racionális tudatosság, nem valami racionális elfogadás, döntés eredménye, hanem épp a rációt meghaladó nyitottság az Ismeretlenre, az Idegenre. De ezt önmagunkkal kell kezdenünk, mert lényegünk a vertikális létsík, a Láthatatlan birodalmába tartozik, lényegünk is valami más, valami ismeretlen, valami idegen, ha a hétköznapit a horizontálist nézzük, - a mással önmagunkban találkozunk, ha magunkat is másként éljük meg, ezt a problémát legkevésbé a ráció, mely elszakadt a szívtől tudja megoldani. A racionális elfogadáson alapuló másság tisztelet nem az egzisztenciális nyitottság eredménye, nem a vertikálisra alapozódik, hanem a horizontális akaratira, melynek nincsen önálló léte, csak külső formai. A nyugati másság tisztelet csak külső horizontális megoldás, pusztán csak külső formai megoldás, elrendezés, puszta szabályozás, - inkább egy fajta manipuláció.
A világ vallásilag farizeus lett, ami azt jelenti, hogy a külső formából hiányzik a vertikális létsík mozgató ereje, pusztán csak az akarati erőfeszítés mozgatja, a horizontális maga, önmagát.
Az mozgatja önmagát erőfeszítéssel, ki képtelen létezni, csak létezni a létezés kedvéért.
Jó az, ami csak van, képes a puszta létezésre. Morálisan jónak lenni, azt jelenti, hogy nem akadályozod magad olyan tettekkel, amik a puszta létezésben akadályoznak, nem akadályoznak a puszta létezés jóságában.
A mindent meghaladó Semmi metafizikák, misztikák, keleti filozófiák, már csal álcázzák, hogy az ember vallásilag képtelen a puszta létezésre, a vertikális létsík élményére, képtelen az általa megfogalmazott Semmit megélni. Mi lenne, ha a Semmit nem elérni akarnánk, hanem hagynánk, hogy birtokába vegyen. A meditációs technika nem ismeri az aktív Semmit, amely maga képes birtokba venni, ha hagyjuk, csak a vertikális Semmit, csak a horizontális Semmit,a mit csak a horizontális technika révén lehet elérni. Horizontális erőfeszítéssel nem lehet a vertikális létsíkot elérni, de fordítva lehet, a vertikális birtokba veheti a horizontálist, ha az hagyja magát.
Az ember keleten és nyugaton nagyon akaratos, ami a horizontálist jelenti, ezért nem tudja a Láthatatlan birtokba venni, ezért nem tud a vertikális létsík meghatározóvá lenni.
Aki a vertikális Lét síkra hangolódik, az nem fordul kelethez, hogy konkrétan megmondja kelet, hogy mit kell tenni, hanem hagyja, hogy a Láthatatlan váljon cselekvővé benne és akkor nem lesz olyan problémája, hogy mit kell tenni, mert az Úr cselekszik benn, az aktív Semmi. Aki megmondja, konkrétan, hogy mit kell tenni a lelki életben az a konkrét, a konkrét horizontális egyenes útjához köt, mely nélkülözi a vertikálist. A biztos lelki utak, az egyenes utak, melyek mega karnak óvni a tévedéstől, csak a horizontálisban mozognak, ezekben az erőfeszítésen van a lényeg, itt a horizontális mozgatja maga magát, nélkülözve az Urat, mint vertikális cselekvőt. A biztos ut az önmagát féltő biztonságra törekvés, a konkrétban mozgó ember az önmagát féltő ember, aki félti életét, de Jézus erre mondta, hogy aki félti elveszíti azt. Az önmagát féltő ember csak a horizontálisban érzi jól magát, a kézzel fogható látszatbiztonságában. Aki azt mondja, hogy kelet, Rómával szemben megmondja, hogy mit kell tenni, konkrétan, és ebben van kelet felsőbbrendűsége Rómával szemben, az azt árulja el, hogy a konkrét útban, a konkrét mit kell tennibenn csak önmaga óvását keresi, biztonságát a horizontális kézzelfoghatóban látja és nem mer a Láthatatlan vertikális létsíkra helyezkedni, nem meri a konkrétat elengedni. A konkrét utak követői csak a horizontálisban élnek, a kézzelfoghatóban és nem merik elengedni azt az Ismeretlen kedvéért, mert félnek, féltik önmagukat. De aki elengedi a konkrétat, csak azt tudja birtokába venni az Ismeretlen a Láthatatlan. A konkrét, egyenes utak, ahol nincsen kockázat, azok a horizontális börtönei, ahol a Láthatatlan, az Úr, működésképtelen. Korunk vallási válsága abban nyilvánul meg, hogy a konkrétban mozgó lelki utak, a horizontális létsíkban megrekedt lelki utak, csak az én féltés, lelki életnek álcázott formái, ezekkel az emberek csak ámítják magukat, hogy Istenhez vezetnek, de épp Isten működése elől zárnak el. Aki a konkrétat keresi a lelki életben az csak azt árulja el, hogy fél, fél a Láthatatlantól, vagyis attól a mástól, ismeretlentől, ami maga Isten. A konkrét utak követői épp az igazi próbától óvnak meg a Nihil próbájától. Az Úrral meg az képes találkozni, ki a Nihil próbáján átment, külső eszköz nélkül, konkrét út nélkül. Korunkat épp a lelki utak sokaságai zárják el hermetikusan Istentől, a Láthatatlantól. Korunk vallásosai azt hiszik Isten keresik lelki útjukkal, közben a lelki úttal zárják el magukat Isten elől, a Lélek működése elől, - mert ugye a lélek működését nem lehet szabályozni, ahol meg nincsen szabály, ott csak a mindent befogadó nyitottság segít.
Korunkban épp a vallások, misztikák, metafizikák a legnagyobb akadályai a Lét közvetlen megélésében, abban, ami van, ezek akadályozzák meg a Lét jóságának közvetlen megélését, ami az erkölcsi jó is. Csak az tud találkozni azzal, aki vagyok aki vagyok, aki maga is csak Van, mint az Úr. A vallások, lelki utak, ma mind valamivé lenni akarások és ez ellentétben van azzal, ami a Láthatatlan lényege, hogy csak Van. Az ember isteni lényege is abban van, hogy Van és nem lesz valamivé. Az Isten lényege, az ember lényege, túl van a változáson a konkréton, mindkettő lényege csak Van, ami nem lesz semmivé.
Mindenek lényege a puszta Létezés maga, ide nem vezet semmilyen konkrét út. Mi a Létezéstől nem vagyunk elválasztva, tehát nincsen távolság köztünk és a Lét között, ahol meg nincsen távolság ott út sincsen, ahol meg nincsen út, ott konkrét tennivaló sincsen, - tehát kelet konkrét útjai fölösleges tanok melyek nem vezetnek sehova, mert nincsen távolság, mit meg kell tenni.
A Létezéshez nem vezet tudás, hanem csak hagynunk kell magunkat pusztán csak létezni, ennek érdekében épp az, hogy nem kell tenni semmit, ha teszünk akkor annál távolabb kerülünk a Van-tól.
A horizontálisnak is csak akkor van élete, ha pusztán csak van, mert ez neki is az alapvető természete, ha valamit már akar önállóan akkor már elfordult alapvető természetétől a puszta Van-ttól.
A lelki élet az amikor lelkünk önálló életére hagyatkozunk, és nem követünk semmi lelki utat, - sokan tévesen azt hiszik, hogy lelki életet akkor élnek, ha valamit követnek. Lelki életet akkor élsz, amikor lelkedet követed és egyebet semmit. A lelki élet legnagyobb akadályai azok kik megmondják, hogy mit kell tenni.
A Láthatatlannal való találkozás legnagyobb akadályai a vallások, misztikák, meditációs gyakorlatok, metafizikák filozófiák, mert ezek ma önálló létet nyert horizontalítások nem egyebek, melyekben nem nagyon működik a vertikális. De ha eldobunk minden vallást, misztikát, meditációs technikát, utat, metafizikát akkor a Láthatatlan közvetlenül fog működni bennünk, ehhez nem kell maja jóslat. A maja jóslat hívői nem mások, mint a horizontálisban megrekedt én-féltők, akik a vallási szenzáció hajhászással tompítják félelmeiket. A maja jóslatnak semmi köze ahhoz a jövőhöz, melyet lelkünk hordoz magában, ha átadja magát a Láthatatlan működésének.


Nagy Attila Puli

2009. szeptember 19., szombat

Székely nemzeti anarchizmus - Beszélgetésem Wahorn András roma képzőművésszel a roma bűnözésről

A cigányoknak, ameddig léteztek az archaikus törvényeik, ami lehet, hogy már nagyon rég volt, a tolvajt a bűnözőt kiközösítették, - nem volt cigány bűnözés, mondta nekem egy beszélgetésben Wahorn András roma festő, művész.

A Nyugat felszámolta, nyugat racionalizmusa, az archaikus, belülről megtartó társadalmi rendet, - sajnos nem tudta semmivel pótolni. Az életmódot, a társadalmi életet nem lehet kívülről megszervezni, annak belső alapjai kell, hogy legyenek, a lélek belső mintáira kell alapozódniuk. Egy csoportot nem lehet úgy megszervezni, hogy kívülről adjuk hozzá a társadalmi szabályt, mint valami külsőt. A cigányokat nem lehet racionálisan programokkal megszervezni, megnevelni, úgy nyugati módra, - őket vissza kell vezetni saját lelkükhöz, mely megszervezi életüket. De sajnos ez nem lehetséges egy belső mintát nélkülöző magyar társadalomban, mely leszakadt önön lelkétől. Ameddig a magyar is élte belső, lelke szerinti archaikus világát, addig organikusan jött létre a cigányok, úgy nevezett integrációja, - nem egy külső, nyugati, kiagyalt, áltudományos minta szerint.

Nyugat mindent kívülről befele belenyúlva akar megoldani, kívülről a belsőbe erőszakkal belenyúlva, a belső törvényét nem figyelembe véve, ez történik a cigányokkal is. Holott a természet rendje, hogy minden belülről kifele valósul meg, bomlik ki. A természet rendje, hogy amikor a körülmények megfelelőek, akkor, ami belül van kibomlik. A megfelelő körülmény, a csend és az abból születő aktivitás természetes váltakozása. A csendben kibomlanak a dolgok és nem mesterségesen felépülnek, - a kibomlás a szabadság eredménye és ami kibomlik szabad marad, de az építmény a szabadságot nélkülöző puszta gondolat szülötte, mely csak börtönt épít. Az építmény erőfeszítés eredménye, alapja az akarat és puszta ráció, a virág a rügy kibomlásának az eredménye, erőfeszítés nélkül, - a természet nem ismeri az erőfeszítést.

A politikum csődje ott van, hogy puszta külső változtatásban gondolkodik, az erőfeszítést látja megoldásnak, a puszta akaratot, a puszta rációt. Pedig a megoldás a természet belső mintáiban van, a lélek belső mintáiban, amiket megfelelő életmóddal kell aktiválni, a csend és az aktivitás természetes váltakozásával, - úgy, ahogy a nappal váltja az éjszakát.

A társadalmi szerveződés mintái a lélekben vannak, aki ezeket, pusztán a rációra alapozott politikai látásmód miatt nem veszi tudomásul, nem old meg semmit. Ilyen szempontból sem a szélsőjobb, sem a baloldali cigány pártiak nem tudnak a probléma lényegéhez férni.

Az élet nem szervezés kérdése, hanem az életet kell az ő saját törvényei szerint élni hagyni, életünkben, - az élet legyen az életünk és ez a megoldás. A legjobb közösségépítő a természet, és nem a természettől elszakadt ráció.

Gondolom, hogy nem veszi senki antiszemitizmusnak, de az élet pusztán csak racionalista, külső megszervezése a zsidó vallásosságban gyökerezik, és ez sajnos alapvetően meghatározta a nyugati kultúrát. De ameddig a zsidóknál lehet, hogy ez a lelkük szerint volt, nemzetvédő volt, szakrális volt, addig nyugat számára csak egy elidegenítő tényező volt,a nemzeti gyökereitől, a nemzeti lélek belső mintáitól idegenítette el Európa népeit. Ami a zsidók számára szakrális volt, az nyugat számára már csak egy deszakralizált külső minta maradt, mely nem hagyta, hogy kialakuljon Európa népeinek belső szerves identitása, saját belső lelke szerinti társadalma. Főleg mi magyarok ezt nagyon érezzük, hogy önön lelkünktől elidegenített egy külső mesterséges társadalmi szervezés.

Európát, judeó-keresztény kultúrája egyre nagyobb megoldhatatlan problémák elé helyezi. Európa, ameddig zsidó mintára, minden problémát, társadalmi problémát, racionálisan akar megszervezni, a természetet, az emberi lélek belső mintáit nélkülözve, addig a problémák, a feszültségek csak növekednek. Be kell látnunk, hogy a judeo-keresztény kultúra egy élhetetlen, a problémák csak racionális megoldása, vagyis nem megoldása miatt, már már katasztrófával fenyegető kultúra. A székely nemzeti anarchizmus szakít a judeó-keresztény kultúrával, mert az ahhoz való kötődést már pusztítónak látja. És nézetünk azért nem antiszemitizmus, mert a probléma megoldását csak a zsidóságban látjuk, a zsidó próféták szellemében, mely a zsidó lélek igazi tűkre tűkre.

Fen, csak feltételes engedményt tettem, hogy a külső szervezés zsidó lelki mintát tükröz, az ők esetükben is elidegenedés a lélek belső szabadságától, a prófétai lélek szabadságától, náluk is a törvények kiagyaltak, az élet elidegenedett formái, a külső hatalmának túlsúlya, - vagyis ez volt a farizeizmus, a forma fontossága a lélek kárára. Nyugaton az élet pusztán csak külső racionális megszervezése farizeizmus és zsidó örökség, - Európának ezzel szakítania kell, ha nem akar eltűnni.

Egy dolgot itt szeretnék tisztázni: egy írásomban azt írtam, hogy a székely nemzeti anarchizmus a Székelyföld autonómiája ellen van, nem kifejezetten erről van szó, csak arra akarjuk felhívni a figyelmet, és egy olyan nemzetideált képviselünk, mely a nemzet megtartóját a lélek belső mintáiban látja és nem valami pusztán csak külső megszervezésben, szerintünk a lélek, a szellem a megtartó erő és nem az intézmény. Mi attól tartunk, hogy nehogy az intézmény legyen a vesztünk, nem szabad a külsőben bízni, mert illékony, a lélek és törvényei állandóak.

A fenti írás, a székely nemzeti anarchizmus álláspontját képviseli a roma kérdésben.



Nagy Attila Puli

2009. szeptember 13., vasárnap

Vallásos anarchizmus - Pusztán csak Létezve alkotni

Nyugat azt mondja, hogy kezdetben volt a tett. Goethe Faustja híven kifejezi kezdő szavaival: “Die Anfang war die tat.”

Ezért van az, hogy keletben is csak azt látja a nyugati, hogy mit kell tenni a lelki élet, az egészség érdekében.

És nem látja, hogy keleten, minden lelki praktika ellenére, minden meditációs gyakorlat ellenére, pusztán csak léteznek, - így vannak a léttel összhangban. Az csak látszat, hogy külső technikákkal hozzák össze, náluk egy alap állás, - a létük a Lét alapállásaként nyilvánul meg.

Erre képtelen a nyugati, pusztán csak létezni, kelettől ezt nem képes megtanulni. Nem is lehet megtanulni, mert nem kell ezért tenni semmit, hanem csak létezni kell, mint a Lét, - mint “az ég madarai és a mezők liliomai.” A nyugati az Újszövetségben, ezt a keleti “tant” nem fedezte fel, pedig az evangéliumoknak ez a lényegük.

Jézus sem keleten tanulta, hanem ott ahol élt, mert ezt nem keleten tanulják, hanem ott ahol létezel, - a mi esetünkben kelet és nyugat között.

Végül is ez nem keleti “tan”, hanem a Lét tanítása, tan nélkül, mely mindenütt érvényes a világban, bárhol élsz. Ehhez nem kell, semmi tan, nem kell semmi misztika, nem kell vallás, nem kell jógázni, - csak nyitott szemmel kell járni a természetben, mint Jézus, ki azt mondta nézzétek a mezők liliomait az ég madarait, ő a természettel tanított, nem volt tanítása, vallási értelemben.

Minden, amit az ember alkotott, arra tanít, hogy elég pusztán csak létezni, mert, amit az Úr alkotott, minden csak létezik, mert az Úr is csak létezik, úgy alkotott.

Az ember is az Úrhoz, csak akkor hasonló, ha pusztán csak Létezve alkot.

Mi az alkotás? A lélek tartalmainak, a Lét tartalmainak kipattanása a csendben. A csend által alkotsz, mert a csend is, csak pusztán létezik, nem hozza létre senki. Az alkot, ami pusztán csak létezik: a Lét is csak pusztán Létezik, az Úr is csak pusztán Létezik, és ezeket a csend veszi körül, mi pusztán csak Létezik, így született minden.

Pusztán csak Létezve magyarnak lenni a Létre hangolt magyarságot jelenti, mely minden magyar identitás alapja. Ezt a magyarságot nem lehet tanítani, nem lehet senkire kényszeríteni a nemzet javára hivatkozva, nem lehet hagyományozni, ez nem lehet szélsőjobbos, jobbos propaganda tárgya, ezt pusztán csak létezve találod meg önmagadba, - de ennél jobban nem tartja meg semmi a magyarságot, mint a puszta létezésből származó magyar identitás. Ezt nem tudja elvenni senki, mert nem tudja létrehozni senki, ez csak magában létezik. A pusztán csak Létező magyar identitása, nem függ helyes vagy helytelen nézetektől a nemzetről, - ilyenekről nem is tud.

Az ilyen magyar a Napot úgy nézi, mintha benne lenne, önön lelkében, - ettől erős a nemzeti identitása, Létezése. Ennek a magyarnak tüzes lelkétől nem fognak meg gyulladni a kukák, - a felfogásból és nem a puszta Létezés származó magyarság jeleként.

Végül is a Létezést nem kell Keletre menni tanulni, az ott van benned, ezért Jézusnak sem kellett Keletre mennie, hogy megtanulja, ott volt benne.



Nagy Attila Puli

2009. szeptember 12., szombat

Írások kapásból - Orbán Viktor és a székely Berde Mózsa

Orbán Viktor mexikói nyaralása, már nem érdekes, azok számára kik mindig új szenzációkra vágynak. De nekem ez az időbeli távolság érlelte meg a vele kapcsolatos gondolatokat.

Azt hiszem, hogy nekünk székelyek számára nem ideál Orbán, annak ellenére, hogy a felesége nagyon kínálta a Marosvásárhelyi Rádióban családjukat nemzeti ideálként. Nekünk székelyeknek vannak saját ideáljaink, igaz nekünk is csak a múltban, - inkább.

Időszerűtlen a gondolat, amit most leírok, de valami belülről kényszerít, hogy leírjam. Orbánék útja egy kis vagyon volt, a szegény ember zsebéhez viszonyítva. A székely Berde Mózsa, XIX. Századi székely nemes, 1848-ban erdélyi kormánybiztos, Szentivánlaborfalváról, Brassóba gyalog ment be, majdnem negyven kilométer az út. Berde a vagyonát, hát mondhatjuk, hogy a nemzetre hagyta. Vagyonának a nemzet látta hasznát, szegény gyerekek, gondoljunk csak a Berde cipóra.

Valahogy nagyon megtetszett ez az ellentétes párhuzam, az útra kisebb vagyont költő nemzeti Orbán, és az ugyan csak nemzeti, de gyalogjáró Berde. Valamikor magyarnak lenni, egy fajta aszkézist is jelentett, ma magyarnak lenni kényelem és luxus a nemzet ürügyén, - keveseknek. Valamikor magyarnak lenni, azt jelentette, hogy adsz a nemzetnek, de most a nemzet kirablását jelenti, - csak ne mondja Orbán, hogy ingyen jobboldali, nemzeti.

Tudom, hogy egy olyan korban, amikor az emberek mániákusan gazdagok szeretnének lenni, nem sok embernek érinti meg a lelkét, ha aszkéta magyarokat ajánlok ideálnak, vagy húzok párhuzamot a mostani kapzsi nemzetiek és a régen élt aszkéta nemzetiek között. Úgy érzem, hogy nekünk székelyeknek, nem a Mexikóban nyaraló Orbán kellene, hogy legyen az ideál, hanem a gyalog járó Berde, - szimbolikusan.

Szerintem érdemes még azt is megjegyezni, hogy Berde, hibáival együtt egy hiteles emberi ideált képvisel, de korunk Orbánja, már egy mesterségesen, szakértők által megkonstruált, nem hiteles emberi ideált képvisel. Így züllik le a nemzeti ideál, hogy kivesz belőle a természetes emberi.

Nem tudom, hogy természetesen, belülről jövően, ebben a korban lehet-e magyarnak lenni, vagy csak mások által megmondva. Nem tudom, hogy csendesen lehet-e már ebben a korban magyarnak lenni, mint Arany, vagy csak hangosan, - valakiket gyalázva.

Ma már nem életideál, a pusztában, lassú, csendes, senkit nem gyűlölő, mindenre ráérő magyarnak lenni. Aki ha reggel felkel, megcsodálja a napot, még köszönti is, este meg elköszön a naptól, mert ugye arra is ráér, - és nem azért teszi, mert valami ősmagyar vallás hívője, hanem úgy jön neki. Amely magyar életben a szent nem azért szent, mert megmondják a magyarnak, hanem attól, hogy közvetlenül megéli.

És ez a lassú, csendes magyar, nem attól magyar, hogy mások tele tömték a fejét kötelező hiedelmekkel a nemzetről, vagy habzó szájjal üvöltözik, hanem, attól, hogy lassú életével otthon van önmagában, otthon van hazájában, szellemileg, lelkileg. Az ilyen csendes, szellemi magyarság, lelki magyarság, épp a politikum, deklarált, a kultúra pusztán csak tudott magyarságától áll a legtávolabb, - ez a csendben, titokban megélt magyarság.

Az ilyen magyar nem attól magyar, hogy az óceán fenekén elsüllyedt civilizációból származtatja magyarságát, szenzáció faló módon, hanem attól, hogy otthon van lelkének csendes világában, lelkének egyszerűségétől magyar, - és nem attól, hogy melyik történelem szemlélet igaz nemzetéről. Nem attól a tudattól magyar, hogy hány ezer éve lakik a Kápát-medencében a magyarság, és hány magyar szó van a dél-amerikai kecsuák szótárában, hanem attól, hogy minden jógatechnika nélkül is otthon tud lenni önön lelkében és így saját hazájában.

Sajnos ma az a magyar az ideál, aki hangosan vitatkozik a nemzetről és gyűlöl, és ha valaki nem ért vele egyet, akkor szidja, mint a bokrot és főbeveréssel fenyegeti. A “ma jó magyarja” nem tűr ellentmondást, ha nemzetről van szó, - na de ebből nem kérek, mert ez nem a nemzet, hanem a nemzet pusztulása, káromkodások közepette. Ma a nemzet megsemmisítése, azok révén történik, kik a nemzetet a lobogójukra tűzték és a legtöbbet hivatkoznak a nemzet javára, - mint a jobb, szélsőjobb, Orbán, Morvai, Vona.

Nekünk székelyeknek, nem a magyarországi, szélsőjobbos és jobbos politikusok kell, hogy nyújtsák az életideált, mert van nekünk is ideálunk, igaz egy kicsit feledettek, mint a Berde Mózsa. És ott van a Hargita fenyveseinek a csendje, ahol az üzleti szellemű jóga nélkül is önmagunkra találunk, - megtaláljuk nemzeti létünknek igazi forrását, lelkünket. Ehhez meg nem kell tanítónak sem a magyar szélsőjobb, sem a magyar jobboldal.

Az igazi székely, az igazi magyar, csak úgy belülről, a lelkéből székely, magyar, minden kívülről megmondó, kívülről meghatározó, minden erőltetett, elhatározó szándékosság nélkül. Ez a csendes, lelki, szellemi nemzet már nem létezik, és ez a nemzet veszte, mert ezzel az igazi magyarság veszett el.

Az igazi székely, az igazi magyar lelkének csendjében székely, magyar, ez legyen a jövő székelysége, a jövő magyarsága. Fedezzük fel a jövő magyarságát, a jövő székelységét lelkünkben, akinek szellemi, lelki magyarsága a csend révén születik meg, - ami túl van a művelődéstörténeti, halott, muzeális magyarságon, pusztán a száraz ismeretekre alapozott magyarságon. Az igazi magyarság, székelység nem ismeret, hanem lélek, szellem.

De akkor egyesek miről fognak vitatkozni? Mert a nemzet ott vita téma, ahol csak tudják, de nem élik.

Nagy Attila Puli

2009. szeptember 8., kedd

Írások kapásból - Utánam szólt a Sehova-Jehova


Utánam szólt a Jehova. Jé, hova!? Szia Jehova! Nem vezet ez sehova, csak úgy mendegélek Jehova, de jaj, jé, hova?! De miért neked a neved, hogy Jehova? Inkább legyen Sehova-Jehova, és akkor helyben megtalállak, Sehova-Jehova.


Nagy Attila Puli

Székely autonómia - Köpedelem, Murvai Miklós ellenem irányuló hadjárata

Már írtam arról, hogy Murvai Miklós, Arad megye Mpp elnöke, útszéli módon reagálta, a Nyugati Jelenben az egyik írásomat, hát az csak a kezdet volt. Azóta módszeresen folytat ellenem, durva, a magánéletet firtató lejárató kampányt. Írásaim ellen gyakorlatilag nincs érve. Először, ellenérvként felmondott valami Trianoni történelmi leckét, aminek nem sok köze volt írásomhoz, gyakorlatilag csak mellébeszélt. De már akkor elővette a mocskolódás fegyverét, igazi jobbos politikus módra. Írásaim ellen olyan érvei vannak, hogy milyen állapotban van a kapunk, de nem tudom, hogy ennek mi köze van, az Orbánnéról írott cikkemhez. Azt hiszem, hogy akinek nincs érve, mert bunkó politikus, mint a föld, az folyamodik a személyeskedés aljas módszeréhez, ami politikus berkekben normális.
A szavak szintjén, egy folyamatos agresszivitás irányul rám Murvai részéről. Azt hiszem, hogy Murvainak meg kellene kérdeznie egy pszichológust, hogy a folyamatos agresszivitás, egy személy részéről, a másik irányába, milyen személyiségproblémákra utalhat. Már leírtam, nagyon rég, a szélsőjobbal kapcsolatban, hogy az agresszivitás, az személyiségzavarra utal, az emberi identitáshiány jele. Már pedig ahol nincs emberi identitás, ott nemzeti sincs, mert a nemzet alapja az ember. A jobbos agresszivitás, tagjaink az emberi identitás hiányáról beszédes. Hát akkor kérdem én, hogy hol a jobboldal nemzeti identitása, ha nincs emberi a tagjainak. A jobboldal nemzeti volta csak a szavak szintjén létezik, mélyebb szinten, lelkileg, szellemileg semmi közük a nemzethez. Máskülönben az egész politikumról az a véleményem, hogy intézményesült szélhámosság.
Murvai úr, állítólag október végén Kökösbe látogat, egy kis információért, a kökösi parasztoktól, a mi lejáratásunkra. Gondolom majd megtekinti Kökös község gondozatlan vasútállomását. Gondolom annak is utána fog nézni, hogy miként lehet, hogy egy hölgy,Kökösben, teljesen nyíltan és büntetlenül tud feketézni szesszel, ukrán, moldáv cigarettával és más egyebekkel. De gondolom, eljut arra alszeg fele is és meg tudja, az illető unitárius keblitanácsostól, volt falusi elöljárótól, hogy kell egy egyháznak lopott betonkarikát adományozni, és mit kell hazudni, ha büntetőjogi vizsgálatra kerül sor, vagyis a lelkészt, hogy kell kioktatni, a hazugság felől, a vizsgálatot végző uraknak.
Murvai mocskolódásai, egy értelmes olvasó számára, többet mond Murvairól, mint rólam.


Nagy Attila Puli

Székey autonómia - Göncz Kinga szerint, Romániában nincsen magyar ellenesség

Göncz Kinga a Gyurcsány kormány külügyminisztere, a ma reggeli Napkeltében azt nyilatkozta, hogy Romániában nincs magyar ellenesség, ha van is elenyésző. E a kijelentés híven tükrözi a Gyurcsány kormány nemzetietlen politikáját, a magyar kisebbség ügyének el mis-másolását. Magyarország jelenleg a magyar kisebbségre káros látszat jó viszonyt ápol Romániával, amelyben a székely, magyar kisebbség létkérdése a szőnyeg alá van seperve.

Na de lássuk a tényeket, mert azok beszélnek, hogy van-e vagy nincs magyar ellenesség. A nyílt, nacionalizmus tényleg visszaszorult Romániában, de ezt ne vegyük véglegesnek, mert Romániában bármikor visszatérhet a nacionalizmus és tudnunk kell, hogy arra nincs végleges gyógyír még a világon sem. Aki ismeri Románia szellemtörténetét az nagy reményeket nem fűz Románia nyugatosodását, a nacionalizmus vissza szorulását illetően.

Ha összben vesszük a kárpát-medencei magyar kisebbséget, sehol nem mondtak le a beolvasztásáról, csak van ahol burkolt lett az ellene irányuló beolvasztási törekvés, mint például most Romániában. Romániában, most a politikumot illetően egy passzív magyarellenesség van. A románság történelmét aki ismeri, az tudja, hogy a románok mindig is szívesebben választották az elnyomóval szembeni passzív ellenállást, na ezt most alkalmazzák követeléseinkkel szemben: nem fogadják el a székelyföldi autonómia-követelést; a parlamentben leblokálták a kisebbségi törvényt, passzív ellenállással; a kulturális autonómiát is visszautasítják. Hát ezek mik? Nem passzív magyar ellenességek?

Ha valaki aktívan ír az interneten az autonómiáról, az a hozzászólásokból észreveszi, hogy létezik, épp helyi, áruló, a románságot kiszolgáló magyarok segédletével egy aktív magyar ellenesség is, rejtett utakon. Létezik, a hozzászólásokból látom, egy olyan törekvés, hogy ellenvéleményekkel, melyeket egyes médiák népszerűsítenek is, az autonómia törekvés csirájában való demoralizálása, szétzilálása. Ilyen lejárató vélemény, hogy gazdasági alap nélkül nincs autonómia. És a szomorú az, hogy ebbe az autonómia ellenességbe, még a magyar baloldal is besegít.

Az autonómia ellenes diverziót látva, tapasztalva, Pacepa, nyugatra szökött volt szekus tábornok könyve jut eszembe és abban leírt diverziós szekus módszerek, a kommunizmus esetleges bukása utáni időszakra. A Pacepa által leírtak, a diverziós titkosszolgálati módszereket, nagyon fel lehet ismerni az autonómia ellenes megnyilvánulásokban. Romániában egy központilag nagyon jól szervezett, a magyarság megsemmisítésére irányuló magyarellenesség van. Úgy, hogy nem kell elhinni a Gönczi diplomáciai szép szavakat, mert a valóság kegyetlenül más, - csendes magyar irtás folyik itt, rejtett utakon. Sajnos sokan nem veszik észre, hogy minden törekvésünket már csirájában akarják szétzilálni, ez egy, a tipikusan román mentalitásban gyökerező módszer. Ezért mondom, hogy aki a románokkal szemben akar állni, annak ismernie kell a lelküket, rejtett gondolataikat, másként nem tudja, hogy mi is történik itt, nem veszi észre alattomos módszereiket. És nemzeti mellveréssel, nemzeti kultúrgőggel, nem leszünk eredményesek velük szemben, amit kevesen látnak be.

Történelmünket, nem csak adatokként, vagy eseményeként szabad nézni, hanem folyamatokként, mert jelenünk, több évszázados folyamatok része. Ha egyes eseményeket, nem látunk folyamatok részeként akkor nem értjük és nem látjuk a bajokat a maguk mélységében. Egy ilyen régi folyamat a magyar, székely ingatlanok felvásárlása, ez mindjárt két évszázada folyik. Ezt én itt a székelyföldi Kökös községben realitásként élem meg. A kökösi tó mellett román épít nem székely, az bérli a tavat, vagy lehet meg is vette. Egy időben románok vásárolták fel a székely ingatlanokat Kökösben, így változott a nemzetiségi arány. Alsó-Háromszéket és Gyergyó környékét, ahol szomszédos Nyámc megyével, románok vásárolják fel. Hát ez mi? Nem a magyarság szándékos megsemmisítése, kiszorítása életteréből. Göncz Kinga erről miért nem tud? Igaz ezért a székely, a magyar is hibás, miért adja el földjét románnak. Vagy miért nincs egy össznemzeti összefogás, egy pénzalap létrehozására, a kárpát-medencei magyar ingatlanok felvásárlására. A románok tudtak ugye a XIX. században bankot létrehozni, az Albinat (jelentése magyarul méh) az erdélyi magyar ingatlanok, románok általi felvásárlása céljából.

Göncz Kinga, egy régebbi nyilatkozatában, nyugatra mutatott példaként, hogy ott hogyan harcolták ki az autonómiákat, tárgyalásos úton. Ahol nem lőttek, ugye? Kinga ténsasszony, Dél-Tirol esetében, miért nem látja Ausztria szerepét? Kormányának miért nincs olyan szerepe, mint Ausztriának, Dél-Tirol esetében?

A hetvenes évek végén, egy megyei irodalmi olimpián, megírtam a dolgozatomban, szerencsére megúsztam, mert becsületes kezekbe került dolgozatom és eltüntették, hogy a nagy kommunista testvériség összeomlik és feltámad ellenünk a Kis-Antant. Úgy érzem, hogy igazam lett, hol rejtetten, hol nyíltan működik ellenünk a Kis-Antant és megsemmisítésünkre törekszik a Kárpát-medencében. Sokan erre azt mondják de mennyi jogot kapott a különböző államokban élő kisebbségi magyarság. Hát éppen itt van a veszélyes indián csel. A jogok forgató könyvét nem mi írtuk, hanem mások írták nekünk és annyit adtak mennyit akartak. Azért adtak ennyi jogot, csak, hogy felemás helyzetet teremtsenek, amely bénítólag hat a kisebbségi magyarságra. Aki már élvez bizonyos jogokat, az nem lázad, könnyen belenyugszik helyzetébe. És ennek leple alatt lehet aknamunkát folytatni a magyarság ellen. Én úgy érzem, hogy a kárpát-medencei magyarság egy nagy kelepcében van mely lététbe kerülhet.

Szerintem a kisebbségi magyarság létkérdése Trianon revíziója. Ahogy politikai döntéssel, szét lehetett tépni a Nagy-Magyarországot, úgy az utód államokat is szét kell tépni. Az utód államok testéből ki kell szakítani a még többségében és a szórványban magyarok által lakott területeket és önálló államokat kell kreálni belőlük, - ez megmaradásunk feltétele. A másik, hogy egy pénzalapot kell létrehozni a magyar ingatlanok védelmében, felvásárlására. Egy föld addig magyar, míg tulajdonosa magyar, vagy székely, határoktól függetlenül. Ezt miért tudják jobban a magyarság ellenségei, mint a magyar felelős politikusok?



Nagy Attila Puli

2009. szeptember 7., hétfő

Székely autonómia - Hogyan veszítettük el Erdélyt?

Fejtő Ferencnek az Emil Ciorannal készített beszélgetésében, szó volt a két nemzet a magyar és a román viszonyáról Erdélyben. Ciorán nagyon érdekesen és lényegre tapintóan fogalmazott. A filozófus, nem a románok nemzeti jogainak megsértését rótta fel, ilyet nem is állított, hanem azt sérelmezte, hogy a magyarság a románságot, egy másodrangú, kulturálatlan nemzetként mindig is lenézte, hogy a románokat a magyarok egy pásztor népnek nézték, egyenlőségjelet téve a pásztor és a román közé. Röviden: Ciorannak az fájt, hogy a magyar lenézte a románokat.

Hogy mennyire igaza volt Ciorannak, azt bizonyítja az egyik háromszéki katolikus pappal történt beszélgetésem. Az illető katolikus pappal a román ortodoxiáról beszélgettünk. A beszélgetésben az ortodox morállal kapcsolatban Noica könyvével akartam érvelni, a "Cum gandeste poporul roman", Hogyan gondolkodik a román nép, de nem sikerült, mert a már idős pap, miután kimondtam a könyv címét, csak annyit mondott megvetően: “A románoknak még agyuk sincs mivel gondolkodjanak.” A katolikus pap magatartása, több évszázados súlyos magyar hibát, gőgöt, elbizakodottságot takar, minek csúnyán megittuk a levét és amelyből úgy néz ki nem tanultunk. Különös és furcsa, hogy egy magyar katolikus pap tett egy ilyen kijelentést, aki a magyar hibák ismerője kéne, hogy legyen, mivel a nemzet tanítója is egy személyben. 

A végzetesen magyar elbizakodottságot, a bécsi pszichológus Freud is észrevette. Az egyik írásában írja Trianon előtt jóval, hogy “a magyarok nem hiszik, de az országukat fel fogják darabolni”. A “nem hiszik” alatt, Freud egy sajátosan, végzetesen magyar elbizakodottságot értett. Ugyan csak Trianon előtt, egy Magyarországon átutazó román úri hölgy arra figyelmeztette Tiszát, hogy Magyarországot feldarabolják és Románia nagyot fog kapni belőle, erre Tisza, sajátos magyar gőggel csak annyit kérdezett: “Hát az én geszti birtokom hova fog esni.” Ezzel fejezte ki Tisza a hitetlenségét.

Egy néhány éve volt, hogy szülőfalumbeliek, gyergyóditróiak vettek fel stoppra. Mi másról szólt a beszélgetés, mint politikáról. Beszéltem nekik az akkori román betelepedési hullámról Kökösben. Elbeszélésem ellenére nagyon optimisták voltak a székelység megmaradását illetően, a tömb-székelységet nem látták kitéve a román asszimilációs veszélynek. Láttam bennük a végzetes székely-magyar elbizakodottságot. A székely nem hiszi, hogy felszippanthatja a románság és nem veszi észre, hogy a farkas a szélében kezdi ki a nyájat. 

Dan Zamfirescu, román ortodox teológusnak van egy könyve amelyben összehasonlítja az ortodoxiát a katolicizmussal és ebben a könyvében írja, hogy a románság olyan, mint a tenger tükre alatti szikla, melyet a hajós, ha nem vesz észre zátonyra fut a hajója. Erdélyben, a lenézett románság, az évszázadokon keresztül tudomásul nem vett románság sziklává lett mely meglékelte, elsüllyesztette a Nagy-Magyarország nevű hajót. Ráfizettünk, de csúnyán a románság nem ismeretére, nem tudomásulvételére, a románság lenézésére, mert a lenézés miatt nem vettük észre őket, mint komoly nemzeti kulturális erőt. A magyarság két dologra fizetett rá, de csúnyán, a történelemben: a nemzeti önismeret hiányára és a környező népek nemismerésére, Erdélyben a románság nem ismerésére.

De tényleg megalapozott a románsággal szembeni kultúrgőg. Aki egy nép zenéjét ismeri az annak a népnek a lelkét ismeri. Bartók nagyon jól ismerte a románság zenéjét, így mondhatjuk, hogy a lelkét is. Lukács György filozófus írja az egyik Bartókról szóló tanulmányában, hogy Bartók, a román népzenét, mint a hiteles népzene követendő példáját tette a magyarság elé, - igaz egy kicsit rosszkor tette, a Horthy érában és kegyvesztett lett. Német László író, mítoszokat akar kölcsönözni a románságtól a gyenge magyar mítoszvilág pótlására. De miért fordultak, Bartók és Németh László egy műveletlen pásztornép kultúrájához kölcsönért? Tudom, hogy ezen elmefuttatásom sok magyar önérzetét fogja sérteni, de azért folytatom. 

Egy a sámánizmusról szóló tudományos kötetben írták magyarországi Jungiánus pszichológusok, hogy amely nép elveszíti mítoszvilágát az a nép lelkileg megsérül. A kereszténység felvételének következtében, a magyarság elveszítette mítoszvilágának nagy részét, így lelkileg megsérült. Ha nem is veszítette el a magyarság az archaikus kultúráját teljesen, de összetörték, mint szerves egészet. Ugyanezen Jungiánusok állítják, hogy az ortodox kereszténységű népek sokkal szerencsésebb helyzetben vannak, mint a magyarság, mert ősi archaikus kultúrájukat, mítoszvilágukat a kereszténység következtében nem veszítették el, mivel szervesen asszimilálták pogányságukhoz kereszténységüket. Az archaikus kultúrája révén van kapcsolatban egy nép az ő saját kollektív tudattalanjával, mely identitásának alapja, vitalitásának forrása. Bartók és Németh László azt hiszem, hogy a hiteles archaikus kultúrát fedezte fel a románság archaikus világában, mely egy nagyon erős identitást és egy nagyon erős vitalitást ad a románságnak. Évszázadokon keresztül nem vettük észre, hogy egy általunk megvetett nép archaikus kultúrája révén egy sokkal erősebb identitással rendelkezik a magyarságnál és vitalitása sokkal erősebb. Nem Trianonban dőlt el a magyarság sorsa, hanem az oda vezető évszázadokban. Ha ezt problémát nem dolgozzuk fel, nem szembesülünk vele, akkor nekünk semmi esélyünk a románsággal szemben és még a területi autonómia sem fog megtartani velük szemben. 

Ami Trianonhoz vezetett, az először megtörtént, évszázadokon keresztül, a Kárpát-medence népeinek szellem és lelki világában. Trianon először is szellemi lelki síkon játszódott le. Ha meg akarjuk érteni Trianont, akkor azt kell meg ismernünk, hogy szellemi, lelki síkon mi játszódott le a magyarságban, évszázadokon keresztül, milyen negatív folyamatok. A másik oldalon, a románság lelki szellemi életében milyen pozitív folyamatok játszódtak le, melyek következtében alul maradtunk velük szemben. Fen ezekre kis részben részben válaszoltam is. Ezekkel a múltbeli folyamatokkal azért kell szembesülnünk, mert ezek még mindig, a mi esetünkben károsan működnek és a románság esetében, részben, pozitíve működnek. E nélkül a szembesülés nincs területi autonómia a Székelyföldön, akik meg azt mondják, hogy van, azok csak önhaszonból hülyítik a székelységet. Szerintem az RMDSZ és az MPP csak hülyíti a székelységet az autonómiával, mert a múlt szellemi lelki feldolgozása hiányzik.

Egy dolgot be kell látnunk, hogy a románság történelmi megvetése, nekünk székelyeknek, erdélyi magyaroknak nagyon sokba került, Erdélybe, - ezért a történelmi tévedésünkért nagyon megbüntetett a történelem.


Nagy Attila (Puli)

Székely autonómia - Az Eduardo hisztéria rövid élete és a székelyek fehér lova


Minden csoda három napig tart, mondja a népi mondás. A mondás lényege, hogy a szenzációk rövid életűek. Ez Eduardo Rózsa Flores és társai esetére is érvényes. De a szenzációs események mögött lévő, ki nem mondott, elfojtott, nem reflektált problémák, annál hosszabb életűek.
A szélsőjobb egyes körei, Magyarországon és a velük szimpatizánsok a Székelyföldön, egy mesterséges istent kreáltak Eduardoból. Hogy van-e nekünk székelyeknek szükségünk Eduardora szerintem túlmutat a napi sajtószenzáción és hosszabb távú kérdés, mert ezzel rá lehet mutatni a székely lélek belső válságai bizonyos jeleire: kívül keressük, mit belül kéne a lélekben keresni.
Nekünk székelyeknek az Eduardo jelenség egy kívülről jövő, puszta külső valóság, egy olyan valaki, ki nem lesz soha a székely lélek szerves része, csak egy kis hisztérikus köré. Szerintem számunkra székelyek számára fontosabbak lennének azon minket megtartó belső, lelki valóságok, melyeket a lelkünkben hordunk, de megfeledkeztünk róluk és nem a kívülről kapott Eduardo.
Dzsingisz kán azt mondta: “mely törzs elfelejti törzsi szimbólumát az a törzs halálra van ítélve”. Nekünk székelyeknek a minket kifejező törzsi szimbólum a Fehér Ló, ezt a nemzeti szimbólumot elfelejtettük és már nem élő szimbólum a lelkünk mélyén.
Az igazi törzsi kép, a lélekben élő kép, szimbólum, melyet a törzs minden tagja a lelkében hordoz, születésétől fogva és amely a törzsi és emberi identitás alapja, belső megtartó erő, a nemzeti vitalitás forrása.
A törzsi kép, szimbólum. A szimbólum szerepe összekötni, összekapcsolni, két különálló valóságot. A szimbólum összeköti, egységesíti ami széthullt, egyé, egységessé, teljessé tesz. A vallás szerepe, a latin megnevezéséből kiindulva, religio-religare visszakapcsolódni, visszakötődni, - az egészhez a teljességhez, Istenhez. A vallás szerepe és a szimbólum szerepe ugyanaz, egybekapcsolni, összekötni, visszakötni az igazi Egészhez, az igazi Teljességhez Istenhez, - a szimbólum csak vallási jelenségként értelmezhető. A törzsi szimbólum csak vallási élményként érthető meg, élhető meg és csak így válik nemzeti megtartó erővé. Itt egy olyan vallásra kell gondolni, mely közvetlenül éli meg a lélek képeit és nem egy bonyolult intézményrendszer közvetítésével.
A lélek képei a szimbólumok a lélek nyelve, a lélek ezek által szólítja meg elménket, a lélek képeinek szerepe az elme és a lélek összekapcsolása. A nyugati civilizáció nagy problémája, hogy a lélek és elme kapcsolata, a lélek képei révén, a szimbólumok révén nem működik, de azt hiszem, hogy a magyarságnak is ez az alapvető problémája, ez áll sok történelmi traumája mögött, mint belső lelki ok, - mert nem csak külső okai vannak történelmi katasztrófáinknak.
A lélek képei hatalmas energia források, hatalmas vitális energiák szabadulnak fel a lélek szimbólumai révén, ebben van megtartó erejük az egyén és nemzet számára. A lélek képeinek megtartó ereje messze nagyobb, mint az intézmények-é, és ezt jó volna meggondolni, akkor amikor a Székelyföld számára autonóm intézményeket akarunk, hogy nem feledkezünk-e meg egy még nagyobb megtartó energiáról, ami eleve ott a lelkünk mélyén, nem kell román jóváhagyás hozzá csak egy kis csend. Nem azt mondom, hogy nincsen szükség intézményes területi autonómiára, csak közbe ne feledkezzünk meg a lelkünk mélyén rejlő az intézményeknél sokkal erősebb megtartó energiákról, amik az intézmények megtartó alapja is lehetnek.
Nekünk a székelyeknek a lelkünk mélyén ott van még mindig a Fehér Ló, mint nemzeti kép, szimbólum, nem tudja az elvenni senki, csak mi magunk felejthetjük el. Ezt a belső képet felébresztve a lélekben, sokkal nagyobb megtartó energiákat szabadítunk fel, mint a csak mentálisan kidolgozott nemzetet őrző intézmények, mely mögött épp az az ember van kinek elméje nem fogja lelkének üzeneteit, lelkének képei nem működnek összekapcsoló, egységesítőként és ezért, mint ember nem egész, nem egység, - mert elméje képtelen összekapcsolódni lelkével. A területi autonómiát kidolgozó észlényeknek a lelkük, kiknek lelkében nem élő valóság a nemzet lelkének szimbólumai, soha nem lesznek a nemzeti vitalitás forrásai, bennük a lélek mindig halott lesz és megtartó energiák nem fognak forrásozni belőlük a nemzet számára, az emberi belső egységük hiányában soha nem lesznek a nemzeti egység alapjai.. A kép az egy belső megtartó erő, az intézmény mindig csak külső. A kép belül a lélekben egy élő valóság, az intézmény az külső és halott valóság.
A törzsi szimbólum, a mindenki számára közös szimbólum, a törzsben, belülről kapcsolja össze a törzs tagjait, teszi egyé a törzset, míg az intézmények, az állam csak kívülről. A szimbólum egyé kapcsoló ereje, összekapcsoló ereje a törzs tagjai között is működik, sőt ez az egyik alapvető szerepe. A kép csak azt kapcsolja össze mi a lélekben közvetlenül adottan már eleve egy. Hogy a nemzet tagjai egyek, az kívülről létrehozni nem lehet, arra, mint egy eleve közvetlenül adott belső valóságra kell ráébredni. Semmilyen nemzeti egységet nem lehet kívülről befele létrehozni, hanem csak belülről kifele, csak ráébredni lehet, mint egy eleve, közvetlenül adott belső valóságra. A törzsi szimbólum a nemzet kollektív tudattalanjának képe. A szimbólumunk által veszünk részt a nemzet kollektív tudattalanjának életébe, ahol a nemzet, igazi, rejtett élete folyik, ami által igazán egyek vagyunk. A nemzeti kollektív tudattalan, az ő képeivel, a nemzeti egységünk alapja. A törzsi szimbólum révén kötődünk a nemzeti kollektív tudattalanunkhoz, egységünk alapjához.
Nemzeti egység, belülről ott van, ahol az egyén számára, a szimbólumok, egységesítő, összekapcsoló, egységessé, egyé tevő, közvetlenül adott vallási élményként működnek, - ez már rég nem működik a Kárpát-medencében a magyarság esetében de a székelységnél sem, ezért vagyunk annyira ziláltak, mint nemzet. A lélek szimbólumai belső lelki szellemi valóságok, melyek problémája intézményes úton nem megoldható, de a nemzet sorsa ezen múlik és nem annyira intézményein. Sokan nem gondolják, hogy a megoldás mennyire közvetlenül adott és egyszerű: a csend, mert az aktiválja a lélek energiáit, képeit.
Nemzeti egység ott van ahol az egyén nem részek összessége a széthullottság állapotában, hanem egység, egész a lélek képeinek összekapcsoló működése révén. Nemzeti egység ott van, ahol egész, egységes maga az ember is. A pusztán csak észlényként intézményekben gondolkodók, tervezők, kik szét vannak hullva részekre, észre és lélekre, azok soha nem lesznek és az sem miket kiagyalnak, a megtartó nemzeti egység alapjai. Nemzeti egységet csak a lélek élő képeire, az önmaguk belső egységét megélt nemzettagokra lehet alapozni és nem kiagyalt, ötletszerű, külső intézményekre.
Nagyot tévedünk, ha a kettős állampolgársági szavazás, az a bizonyos december 5 kudarcát, csak a Gyurcsányi nemzetietlen politika számlájára írjuk. Mögötte mélyebben fekvő okok vannak: a magyarság lelke mélyén, az a kép, aminek a nemzetet egybe kellene tartania, nem élő, a lélek mélyén nincsen egy élő kép mely összetartaná a magyarságot: a Turul nem élő kép, hanem botrány tárgya, vita tárgya. A kettős állampolgárság csak egy adminisztratív ötlet volt, egy mentálisan kiagyalt valami, amit lelkükre és elméjükre széthullott emberek agyaltak ki. A kettős állampolgárság csak egy kívülről hozzáadott ötlet volt a nemzethez. A nemzeti egységet csak egy belső kép tudja megadni az emberi lélekben, olyan emberek lelkében kik magukat is egységként élik meg.
Nagyon fontosnak tartom az autonómiát, mint intézményt, de addig is létkérdés újra felfedeznünk a székelység nemzeti szimbólumát, a Fehér Lovat, mint az egység, mint a székelység vitalitásának forrását, mint megtartó erőt, mert ehhez nem kell kérnünk sem a románok sem az EU jóváhagyását, csak rajtunk múlik. De tudnunk kell azt is, hogy puszta elmekonstrukciók nem tartanak meg, hanem az ami összeköt, egységesít, a lélek képei, szimbólumai, csak az Egy tart meg.
És amikor az igazi megtartó kép, a Fehér Ló, ott szunnyad a lelkünk mélyén, akkor fölöslegesnek látom a hamis bálvány az Eduardo imádatot, mint csak pusztán kívülről jött, pusztán csak külső valóságot, mely soha sem lesz a lelkünk szerves része, - csak az tart meg mi eleve ott van a lelkünkben. Az Eduardoból az kell legyen nekünk székelyeknek a tanulság, hogy lelkünkbe keressük a nemzet megtartóját és ne a kívülről jött csodákban.
A lelki élet mesterei arról az emberről, ki belső lelki valóságának nincsen tudatában, arról azt mondják, hogy megfeledkezett igazi belső énjéről vagy alszik, vagyis felejtésről, alvásról beszélnek. Amit a lelki élet mesterei elmondanak az emberről az a nemzetre is igaz, mert a nemzet alapja a lelki ember, a hiteles belső ember. A nemzethez nem külső megoldásokat kell hozzáadni, intézményeket, külső megoldásként, hanem fel kellene ébrednie igazi önvalójára a nemzetnek, emlékeznie kellene a nemzetnek az igazi önvalójára, csak ez menti meg.
A nemzet mely elfelejti szimbólumait eltűnik mondta Dzsingisz kán: mi székelyek, magyarok elfelejtettük nemzetünk szimbólumát a fehér lovat, a turult és nehogy beteljesedjen rajtunk Dzsingisz kán jóslata.
De azt is tudnunk kell, hogy a nemzeti megmaradás, a nemzeti egység alapja vallási, abban az értelemben, hogy a vallás religio-religere visszatérés, visszakapcsolódás, visszakötődés az egészhez, a teljességhez, az egységhez, Istenhez, az Egyhez.
A Székelyföldi városokban nincsen egy Fehér Ló szobor sem, ez nagyon beszédes, hogy mennyire élő a nemzeti szimbólumunk.
Az autonómiával kapcsolatban pedig annyit, hogy autonómia ott van, ahol egység, az egész van, a teljesség van. Autonómiája csak az egésznek a teljesnek az egységnek van. Teljesség, egész, egység a lélek képeinek összekapcsoló működése nélkül nincsen. Az észlények, kik csak intézményekben gondolkodnak, kik maguk nem egészek, nem egységek, mert elméjük nincsen kapcsolatban lelkükkel, soha nem fognak, igazi autonómiát teremteni, amely azért autonómia, mert egység, egész, teljesség. De egység, teljesség, egész ott van, ahol minden egésznek, teljességnek, egységnek az alapja van, Istenben a hozza való visszatérésben, visszakapcsolódásban. Ez már misztika, mert annak célja a közvetlen visszatérés Istenhez. Végül pedig elmondhatom, hogy a nemzeti lét alapja, a nemzeti megmaradás alapja a misztika és nem a politika és nem is az intézmények.
Az egység az egész a teljesség ott van, ahol az Egy van. Az Egy ott van, ahol nincsen rész, ez pedig a Láthatatlanban van. Az Egység igazi léte a Láthatatlan Transzcendensben van. Az ember Istenképű, tehát a lényege láthatatlan, mint Istennek. Csak hasonló lényegek tudnak egyé válni és ott, ahol nincsen rész a Láthatatlanban. Oda nem vezet semmilyen út, gyakorlat, mert ott inden eleve egy, ezt a csendben csak felismerni kell, nem létrehozni. A nemzet a Láthatatlanban egy és ahol egy a nemzet, ott van az autonómiájának alapja is.
De azért még érdemes visszatérni Eduardo atyánkfiára. Eduardo, számunkra, nem csak azért, mert külső valóság nem jó, hanem élete nem az Egység szimbóluma, minden misztikus, szufista meggyőződése ellenére. Mindig is valami külsőhöz való hozzácsapódást kereste Eduardo az életben, ez arra utal, hogy nem találta meg belső központját, nem volt lénye az Egység. Akinek az élete nem egész, az nem hiteles támogatója egy olyan autonómiának, melynek az alapja az az ember ki egységes, egész.


Nagy Attila Puli

Székely autonómia - Andrei Saguna, román ortodox püspök, és a nemzeti megmaradás

Mi székelyek és erdélyi kisebbségi magyarok, a jogainkat, megmaradásunkat illetően állandóan arról beszélünk, hogy nekünk a megmaradásunkhoz mire van szükségünk, egyetem autonómia, mert másként nem vagyunk képesek megmaradni. Ezek lényegében, mind pusztán csak külső eszközök, de amik nélkül mi nem látjuk garantálva megmaradásunkat. Van egy olyan érzésem, hogy mi egy ideális állapottól tesszük függővé megmaradásunkat, hogy ha az eljön megmaradunk ha nem jön el akkor nem maradunk meg.

Ennek a külső eszközöktől függő megmaradásnak van egy hatalmas hátulütője: a megmaradás problémáját teljesen kívülre helyezi a külső eszközök világába és elfedi ezzel az igazi problémát, hogy ami a nemzetet megtartja, az csak látszólag van kívül, a nemzet igazi megtartója belül van az emberi lélekben, a lélek szellemi, lelki energiái a tudattalan energiái.

A XIX. sz-i. Erdély román ortodox püspöke, Andrei Sagunának volt egy nagyon meggondolkodtató kijelentése. A magyar egyetemeken tanuló erdélyi román diákokkal kapcsolatban azt mondta: “Mindegy, hogy a tyúktojást ki költi ki, a lényeg az, hogy bárki költi ki, csak tyúk lesz belőle.” Nagy bölcsesség van ebben a kijelentésben, márpedig az, hogy nem kell külső kedvező körülményre várni megmaradásunkat illetően, vitalitásunknak épp abban kell megmutatkoznia, hogy a körülmények ellenére is képesek vagyunk hűek lenni lelkünk belső mintáihoz, amik identitásunkat adják, mint ahogy a tojásban lévő genetikai mintáknak való megfelelés révén lesz a tojásból tyúk, a körülmények ellenére.

Saguna kijelentése arra tanít, hogy nem az intézmény a megtartó erő, hanem a belső mintának való megfelelés. És nem szabad a kisebbségi létkörülmények javulására várni, hogy majd akkor a jobb körülmények megtartanak, hanem épp a körülmények ellenére kell hűeknek maradnunk a megtartó belső mintákhoz. Nicolae Iorga a románok nagy történésze mondta, hogy egy nép vitalitásának épp abban kell megmutatkoznia, hogy a negativ körülmények ellenére képes megmaradni, képes hű maradni önmagához, képes arra, hogy pusztán a belsőre hagyatkozva megmaradjon.

Mi állandóan azért sírunk, kisebbségiek itt Romániában, hogy nincs elég eszközünk a megmaradáshoz. De a Sagunai példa azt sugallja, hogy a belsőhöz való hűséghez nem is kell eszköz, mert a belső közvetlenül adott. Mi sírunk, hogy nincsenek eszközein a megmaradáshoz és közben nem vesszük észre, hogy az igazi megtartó erő, a lélekben közvetlenül adott csak rá kell hagyatkozni. Meg kell tanulnunk megmaradni, csak a belsőre hagyatkozva, külső eszközök nélkül is, vagyis a körülmények ellenére.

De a külső eszközök nélküli vitalitás, megmaradás jó példáját a napokban láttam Kökösben az út szélén. Leaszfaltozták a tavaly, Kökös fő útjait, de mit láttak szemeim, az út szélén a fű áttörte az aszfaltot és növekszik. A növény nem várta meg a jobb körülményeket a növekedésre, vagy nem várta, hogy külső eszközöket kapjon az aszfalt eltávolításához, hanem ő maga külső eszközök nélkül, gyökerének vitális energiájából pusztán áttörte az aszfaltot. A gyökér mély szimbólum, szimbolizálja a tudattalant és annak vitális energiáit, tehát az emberre is lehet alkalmazni.

Egy nemzet hamis messiásvárása, a passzív várakozás a megtartó jobb körülményekre, amit egy külső beavatkozás hoz el, akár a nemzet eltűnését is okozhatja. Mi magyarok azt hiszem, hogy épp azok vagyunk, székelyek és erdélyi magyarok: Trianon után az volt a jelszó, hogy egy ilyen igazságtalanság nem válhat véglegessé, utána Amerikától várták a csodát a még általam is ismert öregek, most meg az EU-ban illik reménykedni, hogy az majd megoldja minden problémánkat és közben nem vesszük észre, hogy az igazi megtartó energiák közvetlenül adottak a lélekben és messiásvárásunk okán épp az igazi megtartó energiákat nem használjuk ki; mi székelyek autonómiát akarunk, hogy az megtart és közben elhanyagoljuk a közvetlenül adott, tényleges megtartó energiákat, amiket nem kell megkapnunk, hanem közvetlenül adottak a lelkünkben; eszközök után sírunk megmaradásunk érdekében és nem vesszük észre, hogy eszközeinket magunkban hordjuk, csak egy kis csend kellene belső energiáink aktiválásához.

És azt hiszem, hogy a csend révén jön be a misztika, mint nemzeti megtartó erő. A misztika inkább megtart a maga eszköznélküliségével, mint a sóhajtozás az autonómia intézményei után, amik csak sóhajok maradnak.

Dan Zamfirescu román ortodox teológus a szerb Szent Szávával kapcsolatban azt írja, hogy az általa megteremtett iszihazmus szülte a szerb nemzetet. Ha az iszihaszták csendje képes volt nemzetet szülni, akkor képes segíteni abban is a csend, hogy a nemzet megmaradjon, hogy újra önmagára találjon, hogy újra hű tudjon lenni belső lelki mintáihoz, mik megtartják. És a csend nem más, mint egy olyan eszköz mely állandóan közvetlenül adott, nem kell az EU-tól megkapni vagy a románoktól.

A zsidók negyven éves pusztai vándorlása, az Egyiptomból való szabadulás után, is egy nagyon szép kép arra vonatkozólag, hogyan teremt újjá a puszta csendje egy népet, mert a pusztában nem csak generáció váltás volt, hanem a puszta csendje újjáteremtette a népet lelkileg is. A székelység lelki reformjáról a csendben nem beszél senki, csak a sóhajok nagyok az intézmények után, amiknek nem biztos, hogy az egész székelység hasznát látná, lehet, hogy csak egy nagyobb korrupcióra adna okot a Székelyföldön, mint a palesztinok esetében a palesztin állam.

Végül is a csendben nincs korrupció.



Nagy Attila Puli

Székely autonómia - A szlovák helyzet Trianon revízióját teszi szükségessé


A szlovákiai helyzet, a Szerbiában történtek, na meg romániai sunyi technikák melyekkel a magyarság ellen dolgoznak, mind arra utalnak, hogy a hetvenes évek végén írott irodalmi dolgozatomban, melyet a megyei irodalmi olimpián írtam igazam volt és előre láttam a jövőt: “a kommunizmus, ha összeomlik, a Kis-Antant feltámad ellenünk.” Annak idején az ilyen irodalmi dolgozatokat egy mottóra, szabad fogalmazásként írtuk. Az akkorinak a mottója egy Babits idézet volt Jónás könyvéből: nem tudom, hogy pontosan idézem-e , de valahogy így volt, hogy “bűnösök közt cinkos, aki néma”. Abban az írásomban, azt írtam meg, hogy a kommunista testvériség leple alatt, a hamu alatt izzik a nacionalizmus parazsa, a magyarellenes nacionalizmus parazsa és ha összeomlik a kommunizmus, a Kis-Antant fel fog támadni ellenünk a magyarság ellen. Na és a végkicsengése írásomnak az volt, hogy aki erről nem vesz tudomást hallgat, az bűnös, a nemzet ellen vét. Szerencsém volt, hogy olyan tanárok javították dolgozatomat, akik nem dogoztak a román titkosszolgálatnak és eltüntették, másként megjártam volna, vagyis egy néhány kihallgatásban lett volna része szüleimnek és nekem.
Úgy néz ki, hogy amit írtam az beteljesedett, biza létezik Kis-Antant a magyarsággal szemben, amint a szlovákiai helyzet bizonyítja, na meg a Vajdaságban is meg-meg vernek időközönként egy magyart.
Egy másik írásomban leírtam, hogy ha nem nézünk szemben több évszázados negativ folyamatokkal, melyek a nemzetet emésztik, akkor elvesztünk. Ilyen, ami több évszázada tart, a Kárpát-medencében a magyar ingatlanok felvásárlása idegnek által. Ezzel a folyamattal nem néztünk szembe, hogy ennek mi lehet az oka. Székely autonómia, legyen, de kiknek, ha a székely adja el a földjeit románoknak. Olyan nemzeti problémáink vannak, aminek a tisztázása elengedhetetlen, ahhoz, hogy a székelység esetében autonómiáról beszéljünk.
De miért engedjük át földjeinket idegeneknek? Ezt csak egy olyan nép teszi, amelynek a vitalitásával, élni akarásával gondok vannak. Életteréről az a nép mond le, mely nem akar élni, lemondott megmaradásáról. Iorga román történész azt írta a múlt század elején, hogy egy nép vitalitása épp akkor mutatkozik meg, vagy kellene megmutatkoznia, amikor az illető népnek az életlehetőségek negatívak. És azt is írta, hogy a nép amelynek van igazi vitalitása, annak folyamatosnak kell lennie és nem csak időközönkénti fellobbanásokban kell megnyilvánulnia. Nekünk vannak időközönkénti szabadságharcaink, amikre büszkék vagyunk, de épp a folyamatos vitalitásunkkal vannak gondok.
Még olvastam Iorgánál nagyon érdekes dolgokat, amin nekünk magyaroknak érdemes elgondolkodni. A neves román történész, aki Mircea Eliadenak életideál volt, azt írja, hogy a románságot nem a külső parancs, hanem a belső tartotta meg. Másutt meg azt írta, hogy a románság soha nem egy külső eszmét akart megvalósítani hanem csak azt ami benne volt a lelkében.
Hát honnan származhat máshonnan egy nép vitalitása, mint belülről önön lelkéből. A magyar bízott váraiban, abban, hogy katona nép, abban, hogy a külső parancs megvédi, de ez egy nemzeti illúziónak bizonyult. Erdélyben, a külső parancs alul maradt a belsővel szemben.
A zsidóság prófétái, amikor bajban volt a nép önön lelkükben reflektálták a nép gondjait. Tudták, hogy a nép külső katasztrófái a nép belső, lelki katasztrófáiban gyökereznek. Tehát a mi nemzeti életterünk elherdálása mögött is belső lelki problémák lapulnak a magyarság esetében, amivel szembe kell néznünk és reflektálnunk kell. És azt hol? Ott ahol a zsidó próféták a pusztában a csendben. Soha nem olvastam arról, hogy a csend szükséges lenne nemzeti létünk megújulásához, pedig szerintem elengedhetetlen, az mindennek az alapja.
Mi magyarok, kisebbségiek, megmaradásunk zálogát, a megtartó erőt az intézményeinkben látjuk. Ebben van is igazság meg nincs is. Tényleg megtartó erő lehet az intézmény, de csak viszonylagos. Horia Roman Patapievici, jelenkori román filozófus írja a modernitásról, hogy a forma, a modernitásban tartalom is lett, tehát elvesztek az igazi tartalmak, csak a forma maradt. A kisebbségi intézmények is csak formák, külső módozatok, ami nem tartalom. Akkor mi a tartalom? A régi korok emberei a külső forma mögött, látták a láthatatlan lényeget, a forma nekik csak arra utalt, de nem volt a lényeg. Hát a ténylegesen megtartó erő, nem az intézmények, hanem a bennünk lévő láthatatlan belső, amiből a vitalitás forrásozik. Hogy igazam van, bizonyítja, hogy a kevesebb intézménnyel rendelkező románság, Erdélyben szaporodott, mi meg intézményeink, váraink körül kihaltunk.
Egy népnek, melynek van igazi vitalitása, annak külső eszközök nélkül is képesnek kell lennie megmaradni. Erre nagyon jó példa, amit megfigyeltem gyerekkoromban, a gyergyóditrói kézilabdapályán. A leaszfaltozott pálya szélén, az aszfaltot áttörve kibújt a gyermekláncfű. Saját erejével, minden külső eszköz nélkül törte át az aszfaltot. Nekem ez egy életre szóló példája maradt, annak, amikor valami, pusztán csak a belsőre alapozva életképes. Szerintem a kis népeknek is így kell lenniük életképeseknek és csak az után jön az intézmény megtartó ereje. Vagy az intézményeket is a belső tartja meg? Szerintem tévedés az, hogy a külső tartja meg a belsőt. És itt van a Székelyföld területi autonómiájának hamis illúziója, hogy a külsőben keressük a megtartó erőt és nem a belsőben. Ezzel nem azt mondtam, hogy ne harcoljunk az autonómiáért, csak épp ne lássuk fordítva a dolgokat, hogy az tart meg, amit nekünk kellene megtartanunk.
A területi autonómia ügye igazolja, hogy nem reflektáltuk történelmünk negatív folyamatait. Még mindig a külsőben keressük a megtartó erőt és nem a belsőben, pedig már a történelem a külsővel keményen feladta a leckét. Nem tudom van-e nép mely ennyire illúziókra építi nemzeti létét!
A Székelyföld területi autonómiája ürügyén tegyük fel a kérdést, hogy mitől autonóm, egy nemzeti közösség, kisebbség? Attól, hogy önmagát kormányozza önálló intézményekkel? Nem! Vagyis nem igazán ettől. Egy nép autonómiája abban nyilvánul meg, hogy az ellene irányuló, létét fenyegető támadásokra, spontán reflexekkel, spontán önvédelmi reflexekkel képes válaszolni. Spontán önszerveződésre képes bármilyen körülmény között, de leginkább a negatív körülmények között. A spontán önvédelmi reflexeknek folyamatosaknak kell lenniük, hogy megvédjék a népet, gyakorlatilag ez a folyamatos vitalitás miről Iorga beszélt. Ennek a folyamatos hiányával, a magyarság életében, még mindig nem szembesültünk.
Most rátérek Iorga utolsó megjegyzésére, márpedig arra, hogy a románság nem valami külsőt akart megvalósítani a történelemben, hanem azt ami benne volt önön lelkében. Annak ellenére, hogy sok idealizálás is rejlik a Iorgai idézetekben, ami a románságot illeti, mégis érdemes elgondolkodni rajtuk, mert nagy igazságok rejlenek benne. (Itt zárójelben jegyzem meg, hogy annak ellenére, hogy bálványozta Iorga a román államiságot, egy anarchistára utalnak írásai.) A Iorgai kijelentés fényében nézzük meg, hogy mi magyarok mit akartunk megvalósítani a történelemben, azt ami bennünk volt, vagy mást, valami külső idegent. A magyarság vitalitását az tette tönkre, hogy egy olyan kultúrát majmolt akart magáévá tenni ami nem ő volt. És itt összekapcsolódnak a Iorgai idézetek, mert mindkettő a belsőre helyezi a hangsúlyt: a belső a nép megtartó ereje és a népnek nem egy tőle idegen külsőt kell megvalósítania, hanem azt ami benne van. Ha megnézzük a múlt század elejének íróit, Babitsot, Illyést, akkor azt látjuk írásaikban, hogy van bennük valami kényszeres megfelelni akarás nyugatnak, igaz ezzel találkoztam a lengyel Leszek Kolakovszkij írásában is. És valami tipikusan magyar kisebbrendűségi érzés nyugattal szemeben.
Murvai Miklós, Arad megye MPP elnöke, egyik írásomra tromfként azt írta, hogy Európa értékrend. Hát azt hiszem, hogy Murvai Úr gondolkodásában az a fordított európai gondolkodás nyilvánul meg, amire Patapievici figyelmeztet, hogy a forma tartalom is és igazi tartalom nincs. Nyugaton az értékek pusztán formaiak, mivel tartalmak is, tehát igazi értékek nincsenek is. Ahol a megtartó erő a belső, ott az értékek is belül vannak és nem egy olyan Európában, amelyet Hamvas Béla tévútnak nevezett. Sajnos Európát követtük tévútján ezer száz éven keresztül és így elveszítettük saját belső értékeinket, belsőnk elvesztésével elveszítettük vitalitásunkat. Egy nép mely nem önmagát, azt, ami benne van, akarja megvalósítani, hanem valami külsőt, ami nem ő, az elveszíti életenergiáit. A belső megvalósítása szabadítja fel életenergiáinkat, vitalitásunkat ez érvényes a népre is és amely nép nem ezt teszi elvész. Tehát a magyarságnak azért vannak vitalitás gondjai és veszíti életterét, nem működnek spontán önvédelmi, önszervező reflexei, mert megfeledkezett önön belső világáról és nem az szerint él és nem azt valósítja meg.
Természetesen a gyakorlatias, nyugatira torzult agyunk azt kérdi, hogy akkor mit kell tenni. Egy olyan civilizációban, ahol a forma a tartalom is, és csak forma létezik, ott mindent formálisan látnak és mint a puszta formába kívülről nyúlnak bele, vagy csak külsőleg, pusztán formálisan alakítják át, rendezik el és arról azt tartják, hogy jó és elégséges. A nyugati mindig is csak a külső formát strukturálja át, ha gond van és a lényeggel nem törődik. A nemzet vitalitása dolgában nem lehet kívülről belenyúlni a nemzet életébe, nem elég csak a külső átstrukturálása, úgy a nyugati világlátás alapján. Inkább itt a kínai taoista szemlélet segít, kell hagyni a dolgokat, belülről, maguktól kibontakozni hagyni és nekünk a dolgunk, csak az akadályok elhárítása. Csak nézzük meg a természetet és ne menjünk Kínába: ahol megszűnik a természetellenes tevékenység, ott a természet magától megújul. Ez érvényes a nép életére is. Ameddig a nép megtűr nemzetet károsító Gyurcsányokat és Markó Bélákat, addig nincs megújulás, de az csak a kezdet lenne, mert sokat kéne még sepregetni.
A nyugati embernek, az a rákfenéje, hogy elveszítette a láthatatlan lényegek, tartalmak iránti érzékét és identitását már csak a kézzelfogható tudja megadni és már nem ismeri a Láthatatlan adta igazi identitást, ami nem tárgyi, hanem szellemi. És ezt hol találjuk meg? Fennebb azt írtam, hogy a csendnek alapvető szerepe van a nemzet életében. Hát a csendben bontakozik ki a nemzet igazi lényege, ott szabadulnak fel a nemzetet megtartó láthatatlan energiák a vitalitás. Vissza kell adni az embernek a magyarnak az élete természetes ritmusát, a csend és az aktivitás természetes, egymást váltó természetes ritmusát.
Természetesen a szlovák helyzet közvetlen gyakorlatias problémákat vet fel olyanokat, melyekre sokan nem is mernek gondolni. Amikor szétszedték Nagy-Magyarországot a nemzetiségiek, akkor a jogaikra hivatkoztak. Most mi mért nem kérhetjük az utódállamok szétszedését épp nemzeti jogainkra hivatkozva. Az utódállamok nemzetellenes politikája jogossá teszi Trianon revíziójának követelését. Szerintem követelnünk kell Trianon revízióját és a többségében, meg a szórványban élő magyarságnak a jogát, hogy önálló államban éljen, vagy Erdély esetében egy több nemzetiségű államban, vagyis egy független Erdélyben, egy Székely Köztársasággal a szélében. Tehát, amihez joguk volt a koszovói albánoknak, ahhoz legyen joguk a magyaroknak is. De egy dologra figyelmeztetnem kell, hogy ezt csak egy olyan nép tudja kiharcolni, melynek a megtartó ereje a belső. És a belső megtartó ereje nélkül egy nép a saját államában is elveszhet, lásd a mai Magyarország. Jogokat olyan nép tud kiharcolni melynek vitalitása van, vagy olyan képes új történelmi helyzeteke teremteni, mint a koszovói albánok.
Épp a nemzeti vitalitáshiányból kifolyólag gondoltam arra, hogy kellene egy uniós törvény, mely nem csak jogokat adna a kisebbségeknek, hanem kifejezetten védené, épp a vitalitáshiánnyal küzdő kisebbségeket. A totalitárius, csak gazdasági érdekekben gondolkodó Uniótól elvárni egy ilyet naivság. Egy ilyen törvényt kikényszeríteni nyugatból az már a vitalitás jele lenne, ami nincs.
Amerikától meg nincs mit várni ilyen értelemben. Obama kormányzása sem fog lényegi változást hozni, mert az amerikai hatalmi struktúra nem fog változni. A változtatás ígéretével Obama úgy megszívatta, átverte az amerikai népet és világot, hogy az még így nem volt a történelemben.
És mivel a magyar, nem számíthat semmi kedvező történelmi körülményre, csak önmagára, így szükséges vitális energiáit visszaszereznie, mert ha nem elvész.
Végül eszembe jutnak a kerti csigáink melyek a házukat a hátukon cipelik, meg bele bújnak. A csiga ugye nem valami külső mintát használ háza megépítéséhez, hanem önmagából építi meg házát, saját belső mintája alapján. A Székelyföld területi autonómiája esetében azt hiszem, hogy nem a nyugati, pusztán formális minták kell, hogy irányadóak legyenek, hanem maga a csiga a házával.
Nagy Attila Puli