2012. december 19., szerda

Székely nemzeti anarchizmus - Lokodi Edit Emőke és Frunda György Biblia-órája, és a hargitai erdőirtások


Lokodi Edit Emőke és Frunda György a Biblia-órát is kampény célra használják. A „Nagy Farizeus”-soknak, mert ez már a farizeusság netovábbja, semmi sem szent, a vallás is a politika eszköze lett. Másként miért zsarolná az udemeré, az egyházakat, az ingatlanok visszaszolgáltatásával, meg egyéb pénzekkel. Leginkább a katolikust, mert állítólag, az udemeré nyomásának tudható be, hogy a gerincesebb, Márton Áron szellemét követő vonal félre van állítva. Erről beszéltek nekem, rebellisebb lelkész körökben. Hát nem égbekiáltó farizeizmus Biblia-órán ájtatoskodni, és közben a háttérből az egyházakat zsarolni?
Azt hiszem a Biblia-órai jelenléttel, az áll leginkább ellentétben, amit a román médiában látunk, a hargitai erdőmaffiával kapcsolatban, mely a gyanú szerint, az udemeré ernyője alatt működik, mely az udemerén belüli pluralizmus, platformosodás nyomán jöhetett létre. A „Nagy Farizeus”-ok erről vajon nem tudnak? A hargitai és környéke erdeinek ökológiai katasztrófa méretű letarolása, Lokodi asszony szerint, Frunda uram szerint, nincsen ellentétben a Biblia szellemével, melynek az óráján megjelennek?! Ez még égbekiáltóbb farizeizmus, az előzőnél, a fatolvajlásban, a hallgatással cinkos lenni, és Biblia-órán részt venni!
Van még égbekiáltóbb farizeizmus is. A gyilkosság, a gyilkossággal való fenyegetésben, hallgatással való cinkosság, és  a Biblia-órai ájtatoskodás. Kérdés, hogy nem az udemeré ernyője hegye volt-e mérgezett az alfalúsi alpolgármester meggyilkolása esetében?! És vajon ki volt a hegy? Borbély urunk, vagy mások? Nem lehet tudni!!! Garda Dezső, Pál Imre nem mernek beszélni, nem merik feltárni az igazságot, mert az életükbe kerülhet. Halálos fenyegetéseket kaptak. Kérdés, hogy az udemeré ernyője nem akkora-e, hogy alatta a halálos fenyegetések is elférnek?! Ha ez netalántán igaz, mert csak kérdésekként vetettem fel, akkor fennáll a gyanúja, hogy december 9-én, sokan, egy maffia bandára adják szavazatukat, mely gyilkolni is képes. És akkor ugye a legégbekiáltóbb farizeizmus az, ahol fennáll a gyilkosság gyanúja, a halállal való fenyegetés gyanúja, és a Bibilia-órát kampány célra használják.
Ezek után nem értem, hogyan található Bőjte Csaba ferences páter, az udemeré ernyője alatt, jótékonysági akció formájában, Kelemen Hunor védnöksége alatt? Vagy épp ez igazolja a zsarolást?
A székely a fenyővel azonosítja magát. Nem véletlen! A fa, a fenyőegyik legősibb archetípus, mi bennünk él. Mint a teljesség archetípusának szimbóluma, mint teljesség kép, emberi és közösségi identitásunk, egyik legfontosabb, archetípusos alapja. A teljességképeknek kapcsolatteremtő, összekapcsoló szerepük van, mert magának a szimbólumnak ez a szerepe. A fa összeköti az eget és földet, a magasságot és a mélységet, az ellentéteket. Ezért identitásképző szerepe van. Minden, ami összekapcsolja az ellentéteket, teljességet, vagyis identitást hoz létre, vagy kötelékként megtartja azt. A Székelyföldön pusztított fenyőnek, szellemi, lelki, identitásalkotó, védő, szerepe van, ezért pusztítása, az archetípusos, szimbolikus, székely identitás pusztítását is jelenti!
Identitása annak van, mi a teljességet nyilvánítja ki, testesíti meg bennünk. Ezért ezekhez a képekhez, viszonyunk nem tetszőleges, nem mi határozzuk meg önkényesen, mert ezek létünk ontológiai alapjai. Nem csak gazdasági, nem csak ökológiai kérdés, a fa, hanem belső szellemi, lelki. Az erdőhöz való viszonyunk, a tudattalanhoz való viszonyunkat árulja el, mert az erdő a tudattalan szimbóluma. Az erdő pusztítása, nem más, mint a kollektív tudattalannal való szembe helyezkedés. A kollektív tudattalan, nemzeti identitásunk élő gyökere. Ezzel szembehelyezkedni, identitásunk élő gyökereivel való szembehelyezkedést jelenti. Aki vele szembehelyezkedik azt a tudattalan pusztító erőként támadja meg. Végül a pusztulás belső és külső lesz egyaránt!        

2012. december 10., hétfő

Jegyzet – Ádám Gábor, lebolondozott Markó Attilért, egy elítéltért


Ádám Gábor, egyszerűen lebolondozott, azt állítván, nem tudom, mit beszélek, azért mert Markó  Attilát, börtöntölteléknek neveztem, kiből képviselőt csinált az udemeré, hogy megmentse a börtöntől. Tehát én vagyok a bolond, aki látja, hogy miért kellett belőle képviselőt csinálni! Ugye azért, hogy az immunitásnak köszönhetően megússza a börtönt. Ha olyan ártatlan, akkor miért kellett immunitásba menekülnie? Azért, mert egy gyáva féreg! De Lokodi Emőke Editnek az a gyáva, ki megírja az igazat, és nem az, aki elmenekül, gyáván, a felelősségre vonás elől.
Az udemeré képes volt ezreket összegyűjteni, tüntetni, Markó Attiláért, szeptember 1-re, Sepsiszentgyörgyre, jelöltként indítani, megszavaztatni, hogy egy spekulánsát megmentse a börtöntől. De Ádám Gábor szerint, én vagyok az erkölcstelen, mert nem voltam szavazni, és mégis véleményt merek nyilvánítani a Markó Attila ügyében; szerinte ez nem morális, és nem azok erkölcstelenek, akik ezt megtették Markó Attiláért, megszívatván, kétszeresen a népet, már akit meglehetett.
Itt lényegében nem morálról van szó, hanem hatalomról. Fogja be a száját, aki nem támogatta szavazatával azokat, akik a kampány alázatát feledve, már a hatalom pozíciójából intik gőgösen hallgatásra az elégedetlenkedőket, vagyis a győzteseket. Aki vesztes lett, mert az el nem menők szavazni, vesztesekként vannak kezelve a hatalomra jutott udemeré részéről, fogják be a szájukat és hallgassanak, mert nincsen joguk megszólalni, mert ha meg merik tenni erkölcsteleneknekn lesznek titulálva, a seggnyalók részéről. Ma azok erkölcsösek, akik az udemeré fatolvaj bandát támogatják, mert a fatolvajok ma az erkölcsök bajnokai.
Szerintem azok voltak a bolondok, kik felültek az udemerés és egyéb hozzá hasonló haszontalanságok propagandájának, és elmentek szeptember 1-én tüntetni Markó Attila elítéltért, meg rá adták szavazatukat, és nem én, aki ezt leírta. Ilyen erkölcstelen az udemeré, elítéltjét a bolond, nem „beszámítható” emberek szavazataival menti meg.
Ádám Gábor, az udemeré nevű, fatolvaj maffia banda, seggnyalója, bolondnak nevezett, és azt állította nem tudom, mit beszélek. Ő a bolondozást, az állítását, hogy nem tudom, mit beszélek, utólag kritikának nevezte, mondván, „nem bírom a kritikát”. Ez az udemerét támogató propagandisták szellemi színvonala.
Miután egy fatolvaj banda seggnyalójának neveztem, utána állította, hogy ideges vagyok, mert nem bírom a kritikát. Elnézést, de ahhoz nem kell idegesnek lennem, hogy egy ilyen gerinctelen alakot, mint Adám Gábor, mert az udemerét már csak az érdek, a gerinctelenség, a megszokás, és a butaság támogatja, hogy az udemeré nevű, fatolvaj maffiabanda seggnyalójának nevezzem.

2012. december 8., szombat

Zen jegyzet – A nem-Lét fenyegetésétől fél a jóléti demokrata és szélsőjobbos egyaránt


Elég pragmatikus hitet tükröz a házi áldás szövege, „ahol Isten, ott szükség nincsen”. Volt egy nyugalmazott tanítónő, Ditróban. Katolikus, na de nem ezen van a lényeg. Nagy templomba járó volt, ahogy falun mondják. Mindig kért valamit Istentől. Mindig meg is kapta. Automata volt neki Isten.
Amúgy ennek ószövetségi gyökerei vannak, hogy az istenes élet az anyagiakban is megmutatkozik. A szegénység bűnre utalt, bűnös életre. Jóbnál, ez csődöt mondott! Ez a szemlélet az alapja, szekularizált formában, a jóléti társadalomnak – minden szekularizált a szentből keletkezik, ezért a szekuláris mögött, csak a szent archetípusait találjuk. Ezért, szegénynek lenni, ma is "bűn". Ennek egyik megnyilvánulása, ahogy a szélsőjobb a társadalmilag marginalizálódottak politikai mozgalmának van tekintve a jóléti demokraták által, vagyis megbélyegezve, ami mögött tudattalanul teljesen más egyéb rejtőzik, mint a tény, hogy ők a társadalom peremén vannak, szegények, lecsúszottak; mint ok, a társadalmi állapotuk csak a felszíni probléma. Ők, a demokráciában elfogadott jólétiségből ki vannak zárva, vagyis kizárják saját magukat. Jób is, ő volt végül a hibás nyomoráért, tehát valami bűnt tulajdonítottak neki, az akkori vallásos jólétiek.
A szélsőjobbos bűne, hogy a jólétiséget, nem tiszteli legfőbb értékként, erre utal létük a társadalom peremén; „bűn” a társadalom peremén élni. A jólét, legfőbb érték, mert mögötte, ma is bűntelenség érzet van, ami hamis. Ezért, mégis bűntudat társul a jólétiséghez, bűntudattal éli jólétiségét, melyet a szélsőjobbra vetít ki, stigmatizálva őket.
A jóléti, a szegénységet, fenyegetésként éli meg, a nem-Lét fenyegetéseként, előle a jóléthez menekül. A menekülés megint bűntudatot okoz neki, mert úgy érzi, nem meri vállalni a Léttel járó kockázatot, nincsen neki Lét-bátorsága, és ezt is a szélsőjobbra vetíti ki, őket tartva a legfőbb bűnösöknek. Mert miattuk van bűntudata, a szélsőjobb képviselte szegénység miatt, mert a szélsőjobb képviselte szegénység miatt, mi neki a nem-Léttel azonos, nem meri megélni életét, ami miatt bűntudata van. Vagyis azért is, mivel a szélsőjobb testesíti meg, külső látható formában is, a szegénységet, ami számukra a nem-Lét általi fenyegetettséget jelenti. A szélsőjobban összekapcsolódnak, a kivetítés révén, a bűntudat, szegénység, mint a nem-Lét fenyegetési formái. Ezért mondhatjuk, hogy a jólétiség belső traumája a szélsőjobb archetípusa, mert archetípusos jellege van.
A jóléti, jólétisége menekülés önmaga elől, önmaga hitelesen megélt élete elől, menekülés az önmagához való bátorság, a Lét-bátorság elől. A jólétiség mindig kér (Istentől), mint a ditrói nyugdíjas tanítónő, és meg is kapja, mert a szolgáltatások arra valók. A hitelesen meg nem élt élete miatt, a Lét-bátorság, az önmagához való bátorság hiánya miatt, önmagával szemben van bűntudata. A bűntudatában is a nem-Léttől való fenyegetettség nyilvánul meg, ezért a bűntudat, csak súlyosbítja a nem-Léttől való fenyegetettség érzését, a tőle való szorongást. A jólét, ami által a jólétiség védekezik, a nem-Lét támadásaival szemben, a szegénységtől látja magát veszélyeztetve, mert a szegénységben nyilvánul meg, leginkább, a nem-Léttől való fenyegetettség. Ezért lesz számára a szélsőjobb, a szegénység, a nem-Lét tudattalan fenyegetésének, a tudattalanból jövő fenyegetettség, külső megtestesítője, mert rájuk vetíti ki. A jóléti demokratának, a szélsőjobbos a bűnbakja. Természetesen ez fordítva is igaz, más tartalommal. A jólét helyében, a nemzet mesterséges fogalmát találjuk, amivel a nem-Lét, tudattalan támadásaival szemben védekezik a szélsőjobbos, de most nem ez a téma.
Tehát nem az az érdekes, mit fúj a jóléti retorika, konkrétan, tényszerűen, hogy a szélsőjobb a marginalizálódottak társadalma, és a demokráciát, vagyis a jólétiséget fenyegeti, hanem a lényeg az, hogy a jóléti, először is, tudattalan fenyegetésként éli meg a szélsőséget, a nem-Lét tudattalan fenyegetéseként, ezért utasítja el, és nem azért, hogy a demokrácia ellenségei. A jóléti, saját tudattalanja, meg nem élt, ezért szélsőséges, tendenciáit utasítja el a szélsőjobban, melyeket csak a nem-Lét fenyegetéseként él meg, mert a meg nem élt belső tartalmak, a nem-Lét fenyegetéseiként jelentkeznek, mivel szemben az ember védekezni kényszerül, ha nem veszi az egzisztenciális, önmagához való bátorságot, Lét-bátorságot, a nem-Lét szakadékába bele ugorva, vagyis, ahogy Jézus mondta, elveszíteni életét, hogy megnyerje. A védekezés, nem más, mint a tolerancia mesterséges erőltetése, valami rejtetten, rendőri ideológiaként. A jóléti tudattalan motivációja, viszonya a szélsőjobbos jelenséghez a fontos, és nem az, hogy jaj, a demokrácia értékeit a szélsőjobb fenyegeti-e vagy nem. Tehát a szegénység elutasítása, mint „bűnös” állapot örök probléma, már ezért bélyegezték meg Jóbot is.
Az igazi probléma az, ezért nehéz felismerni, hogy a támadás kettős, belső és külső és a gyökere egy a kollektív tudattalan. A szélsőség tényleg egy valóságosan létező, külső, valós veszélyforrás, ami a tudattalan támadásain lebeg, tehát a tudattalan erőitől motivált, attól mozgatott, ezért veszélyes. És ugyanakkor a külső veszély mellet létezik a jóléti demokrata számára, egy még nagyobb belső veszélyforrás, önön tudattalanjának támadása, mi még veszélyesebb, mert nem ismeri fel, hogy a kettőnek egy a forrása, a kollektív tudattalan. Ezért a demokrata jólétiség, az önmagához, a szélsőjobbhoz való viszonyát is alapvetően a tudattalantól való meghatározottság jellemzi, holott mind azt hangoztatja, hogy ő felsőrendűen tudatos a szélsőjobbal szemben. A problémát nehéz felismerni, mert közös bennük, a nem-Léttől való fenyegetettség, ami tudattalanná teszi a problémát. Nem tudatos, mert a tudat elmenekül a nem-Lét fenyegetése elől, különböző tartalmakhoz, demokrácia, nemzet. A menekülés a tudattalanság forrása. A menekülés nem más, mint amiről Jézus beszélt, aki meg akarja életét menteni. Amtől az ember menti életét, az nem más, mint a nem-Lét.
A menekülés miatt, a tudattalan tartalmai, képtelenek a tudatba emelkedni, hogy tudatosodjanak. A tudattalan tartalmak épp a nem-Lét szakadékában emelkednek a tudatba, mert emelkedésükben nem ütköznek semmi akadályba. Ez a teremtés a nem-Létből. A teremtés, a teremtett valóság, az elnyert élet, amiről Jézus beszél, amikor azt mondja, aki elveszíti életét – a nem-Lét szakadékában, ami azonos a teremtést megelőző nem-Léttel – az elnyeri, mert Isten alapvetően életet teremtett, teremt. És ebben a Kezdetben – „kezdetben volt az Ige” - ott van az Ige, mert a tudattalan mélyén rejtőző transzcendens Logosz, a Buddha értelem, a magasabb rendű tudat, értelem, képes csak a tudatba emelni, tudatosítani a tudattalan tartalmakat, vagyis teremteni.
Az élet, amit az élet elveszítésével megtalálunk, a nem-Lét szakadékában, amiről Jézus beszélt, az nem más, mint az élő szellem tudattalanunk mélyén, vagyis maga a Logosz, aki a mélységekben rejtőzik, ezért mondja Jézus, hogy érte veszítjük el életünket, és ezért találjuk meg életünket, ki ő maga, belső Logoszunk, Buddha-értelmünk valóságában, képében. A szellemi tudatosodás nem más, mint az Örök Teremtés aktusa a jelenben; a nem-Létből, a Semmiből, az örök Kezdetben, ahol jelen van az Ige, mint teremtő, mert az Ige teremt minket szellemileg, az örök teremtés, örök jelenvalóságaként. A szellemi tudatosodás, a teremtés folyamatának újra és újra történése, lefolyása az emberben, mely az örök Kezdetből forrásozik, folyik ki, mint öröktől fogva aktív valóságból, de ami nem lehetséges a nem-Léttel való, egzisztenciális találkozás, szembesülés nélkül, vagyis ahogy Jézus mondta, el kell veszítenünk életünket, és ami elől nem szabad elmenekülnünk, szellemi teremtésünk érdekében.
Szándékosan jelöltem a demokráciát a jólétiséggel, nem alaptalanul, mert magát is annak tartja, így szembeállítva a szegénységgel, mert így akartam kifejezni, hogy a jólétiség a szegénységben megnyilvánuló, nem-Lét támadásának köszönhető, tehát a nyugati ember védekezése a nem-Lét támadásával szemben, mely a Lét-bátorság hiányának köszönhető.

2012. december 5., szerda

Jegyzet - Esetünk a Provident nevű kölcsönhivatal kovászna megyei ügynökségével és kökösi ügynökével


A Provident, a sok népnyúzás, népcsalás között az egyik. Addig kedvesek, míg maximálisan le tudják húzni a bőrt az emberről. Ez azt jelenti, ha az otthoni ügyintézést választod. Vagyis rögtön házhoz viszik a pénzt, meg hetente jelentkeznek a lakásodon a törlesztésért, hetente kell törleszteni. Ez 1000 lej esetében 319,94 lejbe kerül a kölcsön. A kamat és a dosszié vizsgálat. Ezen kívül a fent említett otthoni ügyintézés még 425,50 lejt kóstál. Tehát vissza kell adni 1744,82 lejt. Vagyis 1000 lejért lenyúznak 744,82 lejt.
A nem maximális nyúzás, banki átutalással és a törlesztés banki visszautalásával történik. Ebben az esetben a Provident nem vágja zsebre a 425,50 lejt. Ha valaki, mint mi akartuk, át akar váltani a banki átutalásra, akkor a kovászna megyei egyik főnök, Domokos és a kökösi ügynöke Pál Demeter kezdenek agyat mosni. Vagyis kezdődik az átverés, hogy a banki átutalással is lényegében annyiban fog kerülni, mondják, mert ilyen és olyan más költségek is lesznek a banki átutalás esetében is. Ha ez nem megy, akkor nagyon lassan halad a dolog, nyűgösek lesznek, mindegyre akad valami kifogás. Akkor már nagyon nehezen kapja az ember a kölcsönt. Mintha ki akarnák kényszeríteni a drágább változatot.
A feleségem újabb kölcsön kérésének az alapja egy levél volt, Bukarestből, a Providenttől. Melyben egy 1000 lejes ajánlat volt, a hátralék törlesztésével (refinantare). A szentgyörgyi ügynökség azt állította, ők nem kapták meg, ezért nem adhatnak ők ez alapján újabb kölcsönt. Sőt olyat is mondott Demeter ügynök, hogy szoktak ajánlatokat küldeni, aminek végül kiderül semmi alapja nincsen. Akkor ez komolytalan vállalat, ha csak úgy minden alap nélkül küld ajánlatot, hűjét csinál a kliensből.
Végül mondtam Demeter ügynöknek, akkor felhívom Bukarestet és velük intézem. Azt mondta, jó! Bukarest, mikor felhívtam, igazolta az 1000 lejes ajánlat létezik, ha jövedelem fedezi. Kértük az újabb kölcsönt. Vártuk az ügynököt, hogy írja meg a kérést. Nem jött. Megint hívtam Bukarestet, hogy még nem jött senki kérést csinálni, pedig 24 óra alatt jönnie kellett volna, kivéve a hétvége, ami bele is esett, de én kivártam. Ennek nyomán fel is hívott Demeter ügynök, és nagyon sértődött volt a hangneme, hogy Bukarestbe reklamáltam és hogy este csak értünk el kell jönnie Kökösbe. Nagyon arrogánsan mondta, hogy ő megmondta, a feleségemnek nem jár az ajánlat, mert ők nem kapták meg. A hangnem olyan megfedő volt, hogy én hogy is mertem a bátorságot venni és Bukarestbe telefonálni. Pedig én mondtam neki, hogy azt fogom intézni, mivel az ajánlat nincsen meg nekik, és ő azt mondta jó.
Végre nagy sértődések közepette eljön az ügynök, megcsinálja a kérést. Azt mondja, hogy másnap Bukarest megadja a választ magának a kölcsön megrendelőjének, telefonon hívni fogják. Még kihangsúlyozta Pál Demeter, az ügynök, hogy nem tőle fogjuk megtudni a választ, hogy hagyták-e jóvá, hanem Bukarest értesít direktben. Egész nap várjuk. Este megunjuk a várást, felhívjuk Bukarestet. Kiderül, hogy nekünk nem mondhatják meg, vagyis a feleségemnek, hanem az ügynöknek mondhatja meg csak. Ő majd este, vagy holnap felhív, hogy hagyták-e jóvá. Tudtam az estéből nem lesz semmi, mert pszichológiai háború folyik, húzzák az időt, hogy az embert belekényszerítsék a drágább változatba, ami rögtön működik. Mert tudják, hogy a szorult helyzet sürget. El akarják venni az időhúzással az ember kedvét a banki változattól, mert ugye a házi ügyintézés a zsírosabbik fele nekik.
Végül visszatáncolt Bukarest is, hogy nem jár. De mi is, nem kell kölcsön többet tőlük, semmilyen változatban. Mert úgy érzem, hogy az Apokalipszis könyvének fenevada, nem más, mint a bankok – na, csak úgy, szimbolikusan.