2012. október 30., kedd

Jegyzet - Kozma Szilárd, pénzcsaló, megélhetési asztrológus, a kan-állatiság szintjén rivalizál mindenkivel


Kozma Szilárd, pénzcsaló, megélhetési asztrológus, egész írói, karatés, asztrológusi, metafizikusi tevékenységét, a kan-állat szintjén megrekedt, belülről, a tudattalan ösztönöktől kényszerítve, az állandó, betegesen rivalizáló hatalmi törekvés mozgatja. Az ösztöneinek kiszolgáltatott svihák, a honlapján, a karma, az archetípusok hatalmának megszüntetéséről prédikál, akkor, amikor ő még a puszta ösztönösség szintjét sem haladta meg. Asztrológiával, metafizikával kompenzálja, amit belső világában nem sikerült legyőznie. Abba a csapdába esett, amire Jung figyelmeztet, hogy ha valamivel azonosulunk a tudás szintjén, az még nem jelenti annak belső megvalósulását is. De ő azt hiszi, hogy, amivel, külsőleg, teoretikusan azonosult az már belső megvalósulást is jelent. Ebből a szempontból csapdában van.
Szilárdka, kökösi ellenfeleim szívébe, valószínű, azzal lopta be magát, hogy előadta a nagy anyagi segítőt velünk szemben – hét vagy nyolc éve, egy szeredai átutaztomban, tényleg adott hamincezer lejt – akit, ugye, most aljas módon lejáratok, hogy tönkre tegyem vállalkozását. Bocsánat a sokgyermekes apát. Mert ezt szereti hangoztatni, az olvasói részvétet koldulva, az érzelmi manipuláció szándékával. Biztos, hogy ezzel nyerte el egy néhány hozzá hasonló gazember kökösi részvétét. Mint Bács István, felesége Anna, Ürmösi Erzsébet, vagyis a hamis tanúk. De ha jól sejtem első kökösi látogatása alapján, az erkölcsi támogatói között ott van a másik szomszédunk is Kőrös Miska bá. Akit, amikor látok templomba menni, mindig eszembe jut, az ének rész, hogy “mikor az ördög templomba ment.” Annyira vad! Rég volt lelkészi tevékenységem alapján, elmondhatom, hogy ez a hívek nagy részéről elmondható. A pusztán formálissá lett vallásosság, a szeretettel ellentétes negatív energiát aktivál. A gyűlölet energiáit. Így lesz a szeretetet hirdető száj mögött gyűlölködő lélek. Így lesz az egyházi élet tudattalan mozgatója, az emberi tudattalan negatívvá lett erői, az emberi árnyék, az elfojtott gyűlölet, mert az egyázias tevékenység, csak a gyűlölet elfojtását szolgálja, azt is csak ideig, óráig, mert csak addig lehet. Ezért van az, hogy a falu fő tevékenysége, nem a mezőgazdaság, hanem a pletykának nevezett gyűlöletbeszéd. A hamis tanú, szomszédunk Ürmösi Erzsébet, ezért szapulja minden nap, testvérével Imrével együtt, a kapuja előtt, testvérük fiának, Bandikának családját, agyonmocskolva feleségét. Na de ebben Miska bá sem marad, Bandikáékkal neki is baja van, hogy mikor, milyen időben, hogy a hidegben, hajtják ki az állatokat. A mást megszóló Miskabá elfelejti, hogy a falusiak elbeszélése szerint, felesége Irmané, mikor kocsmáros volt, csalta a vevőket és majdnem börtönbe került. Gondolom lement a torkán a csalt pénzből vett étel vagy ital.
Na de Szilárdka esetében sem működik másként a pusztán csak tudati metafizikázás, asztrológiázás, mint a paraszt esetében a felszínes vallásosság. Az archetípusokkal való pusztán tudati azonosulás, azok energiáit negatív, gyűlölet energiaként szabadítja fel.
Bács István kökösi hamis tanú vallomásából is az derül ki, hogy Szilárdka kökösben a nagy segítőt hangoztatta irányunkban, kinek a jóindulatával most aljas módon visszaélek, lejáratván őt az interneten. Mert ez áll a nyilatkozatában, amit a szeredai rendőrség vizsgáló rendőrbiztosának tett, a Szilárdka ellen tett ügyészségi feljelentésem, testi sértés és magán terület megsértése, nyomán.
Na de hogy kerül be a nyomozó rendőr beszámolójába (referátjába) Szilárdkának a kedvenc verziója ellenünk, amikor az ügyhöz semmi köze? Úgy, hogy az egyik kovászna megyei, SRI besúgó ellenségem besegített neki. Amikor én nyilatkoztam, akkor a rendőr úr csak arra volt kíváncsi, mi konkrétan történt. Érdekes Szilárdka esetében fontosnak tartotta azt is, ami nem volt fontos. Azért, hogy aztán lobogtathassa ellenem. Hogy a rendőri beszámoló, kifejezetten ellenem készült, hogy aztán Szilárdka legyen, mivel védekezzen, mutatja az is, hogy kiemelt helyet foglal el benne a gazember Bács Istvánnak a hamis vádja, amivel megfordította az egészet, belőlem lett a tettes, Szilárdkából a sértett fél. Vagyis nem Szilárdka ütött meg engem, hanem én lökdöstem meg őt az úton. Tehát bent sem volt az udvarunkon. Tudtam, hogy ez a Bács Pista szomszédunk, egy hitvány, aljas gazember, de nem gondoltam, hogy ennyire. Gondoltam csak letagadja, amit látott, de még engem vádolt meg. Így utólag nem csodálkozom rajta, azok után, hogy képes volt minden előzmény nélkül bőgni rám a vadszamár paraszt, amikor az utcában beszélgettem a szentgyörgyi helyi tévé riporterével, hogy eladta földjeit, kivágta a gyümölcsfáikat, kirúgták a katolikus teológiáról. Elfelejtette a gazember paraszt, hogy a lakását csak az anyósa eladott földjéből tudta újra födni. Elfeledte, hogy a gyanú szerint lányát, a prázsmári posztógyárból lopásért kirúgták. De ilyen a paraszt, kinél fennáll a gyanúja, hogy egy hitvány besúgó. Ilyen és ehhez hasonlóknak köszönheti Szilárdka, hogy megúszta feljelentésemet. Hozzá hasonló mocskos gazembereknek köszönheti, hogy most henceghet, tiszta nagybetűkkel írva az egyik írásában, hogy a nagy büdös semmit értem el, feljelentésemmel.
Igaz Szilárdka, az incidenst követően, miután szájba vert engem saját udvarunkon, mikor felszólítottam hagyja el az udvart, ne filmezzen, mert úgy viselkedett, mintha ő lenne a gazda, és én egy senki, ki betolakodott, azt mondta, a parasztok előtt, gondolván, hogy ezzel mekkora szégyent zúdít a fejemre, hogy “mi van, azért támadsz, mert nem adtam kölcsön pénzt?” Szilárdka, megokolásai nagyon változóak, hogy miért támadom. Mert ezen van a lényeg, hogy a világ előtt igazolja, hogy én egy aljas okból támadom. De ezeket a magyarázatokat, nagyon kavarja. Szerinte, hol azért támadom, hogy nem adott pénzt, hol adott és ezzel aljas módon visszaélek. Ez a hitvány pénzcsaló, arra vetemedett, hogy soha nem adott ezer lejjel zsaroljon. Azt íratta mással, egy hozzászólásban a blogomon, az is csak álnév alatt merte írni az illető, hogy ha nem adom meg az ezer lejét, leleplez a szekus dossziéja alapján, az abból vett másolatok alapján, mik rám vonatkoznak, hogy ráállított szekus besúgó voltam. Persze az ilyen olcsó trükkök nem mennek velem. Mert ilyen másolatok nem léteznek. Kértem, nyílt levélben, de nem tudott semmit felmutatni, holott azt írta, egy hozzászólásában, hogy a másolatokat megkapta a CNSAS-tól, a dossziéjából, mik rám vonatkoznak és szerepelek benne.
Szilárdka, minden áron meg akarja magyarázni a netten, hogy én aljas okból támadom. Pedig nem! Az ok az, hogy egyszer nem hagyta, hogy beszéljek, pedig az nem sértette volna őt - nem is a nyilvánosság előtt volt. És ennek nyomán elhatároztam, hogy mivel nem hagyta, hogy beszéljek, úgy fogok beszélni róla, a nyilvánosság előtt, ahogy nem szeretné. Leleplezem, mint sarlatán, pénzcsaló asztrológust!
Amikor nem hagyta, hogy beszéljek, lehet, hogy fel sem fogta, ösztönös durvaságából kifolyólag, hogy mit tesz. Megismerkedésünk után, vagy két évre rá történt, kilencvenben, az első Bálványosi táborban. Már ismerkedésünk alkalmával láttam, az első szellemi párbeszéd alapján, hogy egy nagyon erőszakos, merev gondolkodású emberrel álok szemben. Na de térjek ré a bálványosi esetre. A táborban egy nagyon kedves egyetemista diáklány beszélgető partnerem akadt. Ott volt Szilárdka is a táborban. Aki, amikor látta, hogy milyen “meghitten” csevegek a hölggyel, odajött hozzánk, de nem úgy tett, mint minden jóérzésű, normális ember, hogy megpróbál belekapcsolódni egy idő után a beszélgetésbe, hanem egyszerűen, elküldött. Azt mondta, “te eddig beszélgettél eleget a hölggyel, menj el légy szíves, mert most én akarok beszélgetni vele”. Egyszerűen elzavart a hölgytől. Ezt mindegyre megtette. Végül a hölgy útra tette, mert látta, agresszív gazemberrel van dolga. Azt történt, mint az állatok, a kanok rivalizáló világában a nőstény körül. Az erősebb kan elűzi a nőstény mellől azt, kit riválisának tekint.
Teológusi éveim alatt volt egy barátnőm, kitől tudtam egyet s mást, Szilárdka Bretter köri irodalmi megnyilvánulásairól. Ő nem ismerte a dialógust, hogy abban megengedhető, ha másnak más a véleménye. Az állati ösztönök, a kanos rivalizálás szintjén fogadta az ellenvéleményeket. Ezért váltott át a Bretter körön Szilárdka, a párbeszédről, a nyílt fenyegetésre, előhozakodván karatés tudásával.
Egyszer voltam egy sepsiszentgyörgyi előadásán. Épp a skorpió jegyről tartott előadást. Tudni kell, hogy ő skorpió. Végig a skorpiók kanosságának dicséretét zengte. A dominálni akaró kan ösztöneinek szintjén okosította a társaságot.
Amikor azt állítja, hogy a teremtéssel kapcsolatban, olyan dolgokat fogalmazott meg, miket sem keleti, sem nyugati mesterek nem fogalmaztak meg eleddig, akkor is a primitív kanos rivalizálás beszél belőle. Ő még nem haladta meg a primitív ösztönök szintjét. De teletömte a fejét metafizikákkal, asztrológiával, mikkel csak pusztán az elméleti tudás szintjén azonosult. Ezért van meg benne a primitív vadság, betolakszik más udvarára és verekszik. Ugyanakkor “magas szinten” metafizikai tanokkal áll elő, az isteni szikráról filozofál, egyetemes törvényekről bölcsködik. Aki nem haladta meg a kanos rivalizálás, primitíven ösztönös szintjét az ne mondja, hogy megjárta a keresztes szent jánosi mélységeket, mert szándékosan hazudik, vagy ámítja magát, ez utóbbi még rosszabb. Szilárdka ezzel bölcsködik.
A velem való háborúját is ez a rivalizálás jellemzi. Ezért beszél rólam mindig a vele való párhuzamban, amelyben, mindig messze ő a több. Ő a bölcsesség magas szintje, én, az általa készített horoszkóp alapján, az életben célt tévesztett. Ahol a primitív ösztönök dominálnak, ezért fenyeget mindenkit veréssel, aki mer neki ellentmondani, ott nincsen bölcsesség. Ott a primitív ösztönök szolgálatába állított pusztán elméleti tudás van. Nála az ösztönök dominanciája és a metafizikai ismeretek, egy nagyon fura egyveleget alkotnak, mi a személyiségre nézve romboló hatással van. Szilárdka ezzel a keverékkel magában, egy önromboló ösztönéletet él. És egy ilyen tanít másokat, hogy urai legyenek életüknek, ki maga sem ura ösztöneinek. Sajnos az ilyen negatív hatással van azokra, kiket jó pénzért vezet.
Hát ura az életének, ki bosszúvágyában, képes Szeredából Kökösbe jönni, hogy filmezze házunk ronda állapotát, hogy aztán ezzel mérjen mérhetetlen csapást rám a netten – mert ő azt hiszi, hogy az, amit ő csinál az valami nagyon megalázó, megsemmisítő csapás a nyilvánosság előtt? Hogy kinek milyenek a fogai, háza, azért megszólni valakit nyilvánosan, az egy utolsó paraszti tempó, és nem hamvasi szellemi mérce. Nem csoda, hogy gazember parasztokkal bratyizik.
Aki az ösztönei uralma alól nem tudott megszabadulni, az állandóan a nyomásuk alatt van. Állandóan kényszerítve van a rivalizálásra, belülről, az ösztönöktől. Mindent annak a függvényében él meg. A bizonyítás állandó kényszere alatt éli le életét, ezért szellemi, lelki nyomorúság az ő élete. Mindenben azt akarja bizonyítani, hogy ő a győztes kan. És ebben rejlik a titka, az ő apaságának, sokgyerekes apaságának, amivel a lelkeket meg akarja lágyítani irányában. Apaság hóbortját, mert csak az, a domináns kan ösztönnyomásnak köszönheti. A rivalizáló kan ösztönök mozgatnak nála mindent. Mindenben a győztes kan akar lenni. Ezért szeretne minden területen nagyot alkotni, irodalom, metafizika, költészet, karate. A győztes kan mindent területet szeretne uralni. Ezért írt, csak Hamvast utánozva, beavatási regényt, mert azt az irodalom csúcsának látta. De, ezen műve nem hiteles, mert a beavatott, többek között, a puszta ösztönlény mivoltától szabadul meg. Ösztöneinek uralma alól szabadul fel. Végül is Szilárdka apaságában, nincsen más egyéb, csak ösztönös kan-dominancia, ami még nem apaság. Életének kényszeressége nyilvánul meg benne, az állandó bizonyítási kényszer, mit az ösztönök diktálnak neki. Attól még nem lesz valaki apa, hogy megnősül, és rakás gyereket csinál.
A puszta ösztönösség szintjén való megrekedés, épp azt az indivíduációs folyamatot akadályozta meg nála, amely az érett apaság, a gyerekvállalás elengedhetetlen feltétele. Egy ilyen szempontból éretlen svihák, foglalkozik családasztrológiával, szól bele mások életébe, családi életébe, teljes körű felelőtlenséggel. Igaz, akit az ösztönei uralma nyomnak előre, és kényszeressé lesz, az nem érez igazi felelősséget mások élete iránt. A saját zsebe iránt igen! Itt megint érvényesül Jung nagyon igaz meglátása, hogy a külső azonosulás valamivel az még nem jelenti annak belső megvalósulását is. Szilárdka ott téved, hogy azt hiszi, ha Hamvast majmolja, az azt jelenti, hogy mindazt realizálta is, miről Hamvas ír. Ez az igazi önbecsapás! Egy életre szóló. Szilárdkát, rivalizáló, állandóan győzni akaró primitív, állati kansága, arra kényszeríti, hogy “Hamvas” akarjon lenni. Élete kényszerességének ez a legfőbb iránya. A győzni akaró primitív kan dominálni akarása ebben csúcsosodik ki, ebben a kényszeresen Hamvassá lenni akarásban. Ezzel még nem volna baj, mert láttam még ilyet a szellemtörténetben. Például Eliádé, ha más területen is, Iorga szeretett volna lenni. Sikerült neki, hogy ne legyen csak utánzata Iorgának, még lehet, hogy több is lett, mint Iorga. De ez Szilárdkának nem jött össze, Hamvassal kapcsolatban. Hamvas nem művelte, nem süllyedt oda le, hogy olyan primitíven aljas legyen, mint Szilárdka. Nem csúfolkodott senkivel fogai állapota, lakása állapota, vagy felesége pszichés betegsége okán.
Végül is ö-kansága pénzcsaló Szilárdka rivalizáló kansága nem elég, hogy Hamvas legyen. Nem elég, hogy több legyen, bármilyen szempontból is, a kelet és nyugat mesterinél. Kan-görcsében, kelet és nyugat mestereit is riválisainak tekinti, sőt bizonyos területen általa legyőzötteknek is véli. Mert oda nem csak a dominálni akaró kan ösztönei kellenek, hanem igazi mély szellem, lélek is kell, ami neki nincsen. Primitív ösztönei, és puszta ismeretekkel teletömött agya van neki, csak.

2012. október 24., szerda

Pszeudo-zen mondások és tanítások - A hit forrása a bizalom a VAN-ban

A hitet nem előregyártott fogalmak, rendszerek szülik. A hit forrása a bizalom a VAN-ba. Ha a VAN-ra bízod magad, ráhagyatkozol, a VAN kinyilvánítja önmagát, ez a kinyilatkoztatás. A kinyilatkoztatás forrása a VAN-ba, a LÉT-be vetett bizalom, a ráhagyatkozás. A hitet a várakozás szüli, nem lehet tanítani, nem lehet átadni - a VAN-ban, LÉT-ben várakozás - benne lenni csak bizalommal, ráhagyatkozva lehet. Az ember önmagán kívül van, ha nem bízik önmagában - az ember önmaga a VAN, a LÉT.

A hitet nem lehet létrehozni, azt maga a VAN, a LÉT szüli. A HIT VÉGÜL IS NEM VALAMINEK AZ ELFOGADÁSA, HANEM SZÜLETÉS, A VAN-BAN A LÉT-BEN SZÜLETÉS.

Az Ószövetség nagyjai előzetes tudás nélkül felismerték, hogy egy hely szent, megragadta, megérintette őket a szent. Nem tudták egy előzetes tudás alapján, hogy az Úr jelen VAN, hanem felismerték, így léptek kapcsolatba a szenttel. A HIT A BIZALOMBÓL SZÜLETŐ KAPCSOLAT AZ ÚRRAL, KI A BIZALOMBAN NYILVÁNUL MEG ÉS ÍGY SZÜLETIK A KAPCSOLAT. Az előzetes ismeret a bizalom hiánya, így a teológiai ismeretek az igazi hit akadályai. A hit nem az ember cselekménye, hanem az Istené. Előre gyártott vallásos hittel elébe menni a VAN, az Isten ajándékozta hitnek, hitetlenséget szül, vagyis rejtett ateizmus.

A VAN a Nihillel terhes. Át kell menned a Nihil küszöbén, de sokan azért nem mennek át, mert félnek, féltik énjüket, és ellene előregyártott hittel védekeznek, a hit csak mankó a meg nem élt élethez. A hithez le kell tenni az előre gyártott vallási mankókat és el kell indulni Ábrahám módjára az ismeretlenben, mer az Isten az ismeretlenben lakik. Az ismeretlen mindenkit félelemmel tölt el, ezért az emberek nagy része a környezetétől kölcsön kapott, vagyis használt ruhához hasonlatos hittel védekezik. A megélt élet a VAN-ban van, mely maga a VALÓSÁG, mely a Látható és Láthatatlan együttese. A Láthatatlan a Nihillel terhelt, a VALÓSÁG megélése a Nihil vállalása, ez maga az élet teljes megélése. Jób élete a Nihilen keresztül vezetett, a rothadás közepén, a szemétdombon a Nihillel találkozott, ezért nem vigasztalta semmi tan. A hit akkor születik, mikor minden előre gyártott hit-mankót eldobtál és vállalod az élet teljességéért a rothadás bűzét. Jézus erről mondta aki el meri veszíteni életét, vagyis a Nihil barátja tud lenni, hogy megérlelje. A magvető ide veti a jövő magját. Jézus a kereszten találkozott a Nihillel, "Uram-Uram, miért hagytál el engem?!" A kereszt magába foglalja a Létet és a Nem-Létet ezért vállalják csak kevesen. A hit a szemétdombon születik és nem a templomokban.


2012. október 15., hétfő

Vallásos anarchizmus - Kozma Szilárd, pénzcsaló, megélhetési asztrológus üres lelke és sztereotip személyisége

Kozma Szilárd, ez a pénzcsaló, svihák asztrológus, szeret zengzetes címeket adni az ellenem írott, engem „leleplező” írásainak, mint annak az írásának a címe, mely így szól: „Nagy Attila (Puli), a SRI misztikus ügynöke”. Gyakran hangoztatja, hogy „volt besúgóm”, amivel 89 előtti besúgással vádol, hogy én ráállított ügynök voltam. Ezek az eddig nem bizonyított állítások, rágalmak, nem engem lepleznek le, hanem őt, mert eddig csak hivatkozott CNSAS dokumentumra, mely tartalmazza, hogy én ráállított besúgó voltam, de nem látta azt még senki. Az aljas gazember képes azt hazudni , hogy van ilyen dokumentuma. De aki képes volt Csíkszeredából, Kökösbe jönni, hogy ellenem terhelő dolgokat gyűjtögessen, ellenségeimtől, kikről ugyan úgy megírtam az igazat, mint róla, nyomozzon utánam, amivel aztán támadhat az interneten; aki képes volt udvarunkra betolakodni, filmezni, hogy a lakásunk állapotával lejárasson, annak, ha tényleg lenne valami papírja a CNSAS-tól, már rég lobogtatná az interneten – a CNSAS a volt Szekuritate dossziéit vizsgáló bizottság. Szilárdka leleplezésének mértéke annál nagyobb, minél magasabbra helyezi Szilárdka magát a szellemi ranglétrán. Magát a legfelülre helyezi, mert ő többet tud a teremtésről, mint a keleti és nyugati mesterek. Egy biztos, hogy a keleti és nyugati mesterek közül egyik sem volt aljas, mint ez a svihák, pénzcsaló, közönséges hazudozó.
Mi célt szolgál ez a SRI-sezés, ez a „volt besúgóm”-ozás? Ezek nem mások, mint megbélyegzések, stigmatizálás. A megbélyegzés szerepe, a bélyeg szerepe, hogy a megbélyegzettet, a rásütött bélyeg révén kiközösítse a társadalomból, a közösségből, melyben él – vagy élni kényszerül. Ezt a célt szolgálja az általa is sokat hangoztatott papságból való kirúgás. Vagyis a megbélyegzett, belülről, a társadalom biztonságából, kívülre kerül, a külső bizonytalanságába, kiszolgáltatottságába. A kívül kerülés súlyossága csak ontológia alapokból érthető, az ember alapvető fenyegetettségéből. Az ember alapvető fenyegetettsége nem más, mint amikor a nem-Léttől érzi magát fenyegetve. Minden fenyegetés ennek a megnyilvánulása csak. A társadalom, az azon belül lét, lényegében védekezés, a nem-Léttel szemben, mit a külső, a kívül levés testesít meg. A társadalmon kívül lenni, nem más, mint a nem-Léttől direktben fenyegetve lenni. Természetesen a kívül lenni, csak annak jelenti a nem-Léttől való fenyegetést, ki előle a társadalom anyaméh, anyai öl biztonságába menekül, ki nem mer kívül is lenni, meg belül is, a kettőt egyesítve. Ki nem meri elveszíteni életét, a kint létben tapasztalható nem-Létben, az attól való fenyegetettségben. De aki elveszíti életét, a kint nem-Létében, az elnyeri életét, azt a mély belső valóságot, mit a társadalmi belül levés biztonságáért megtagadott. Aki megnyeri életét az elveszíti, mondá Jézus.
Nem csak a társadalmon belül levés jelenti a biztonságot és azok hiánya a nem-Léttől való fenyegetést. Ezt azok által lehet igazán bemutatni, amikkel Szilárdka tudattalan materializmusa támad. Rossz a házunk, anyagi nyomorban élünk, egészségtelen vagyok, kopasz vagyok, öreg vagyok, öregebbet mutatok, mint ő. Természetesen ezekben ő, mind pozitív, pozitívabb, mint én. Kényszeresen bizonygatja, hogy több mint én. Majd fény derül a kényszeresség okára is. Tehát ezek, amikkel támad ezek mind negatívumok. Lényeg, hogy nem csak Szilárdkának, hanem korunk emberének. És miért?! Mert a nem-Lét általi fenyegetettség érzése nyilvánul meg bennük az ember számára. Ennek nyomán jött létre az a sztereotip személyiségideál, mely szerint ma a modern ember él, mely elutasít mindent, ami negatív, mert azok által létét érzi fenyegetve, a nem-Lét által. A nem-Lét általi fenyegetettség elől, a modern ember - de más formában más koroké is, egyik sem kivétel, csak a ma embere életében a legsúlyosabb probléma - egy egyoldalúan pozitív, a negatívat egyoldalúan elutasító, sztereotip emberképben próbál menedéket lelni, a nem-Lét fenyegetése elől. Ez a nem-Lét elől menekvés társadalmának, sztereotip személyiség ideálja. Ez a nem-Lét elől menekülő társadalmi belül lét, személyiség struktúrája. Egyik strukturálója a társadalomnak, mi által maga is strukturálva van. A társadalmi belül-léthez, a sztereotip személyiségideálhoz való menekvés, nincsen következmények nélkül. A belső én-központ elveszítésével jár. Ettől identitás nélküli korunk tömegembere. A belső én-központ hiánya egy belső űrt hagy maga után, mi nem más, mint a nem-Lét űrje, a belső üresség érzete. A kívül lenni fenyegetettsége, belső fenyegetettséggé válik. Ez a fenyegetés, a nem-Lét általi fenyegetés, növeli az erőfeszítést, amivel az ember kapaszkodik a társadalmon belüliségbe és a sztereotip én ideálba. De az erőfeszítés növeli az űrt, egy ördögi kört hozva létre, miből végül nincsen menekvés. Esetleg a teljes összeomlás.
Az emberek általában koruk emberideálját kérik számon egymáson. Ha valaki esetében úgy látják, hogy nem azonosult a kor emberképével gyűlölni kezdik. Igaz, hogy azért egy korban több emberkép van, és sokszor ezek ütköznek, de akkor is van egy közös vonásuk, hogy sztereotipek és lényegében ez az igazi probléma. Valakit megvetni rossz lakása miatt, anyagi nyomora miatt, eléggé átfogó sztereotip magatartás, mert a nem-Lét általi fenyegetettség nyilvánul meg általuk.
A normalitás ma azt jelenti, hogy azonosulsz a pusztán sztereotip létmóddal. Szilárdka, a sok fenyegetés között azzal is fenyegetett, hogy beperel és nagyon nagy összeget fog követelni. Mikor látta, hogy nem ijedtem meg, bolondnak nevezett, mert szerinte minden „normális ember” megijed, egy olyan anyagi fenyegetéstől, amivel ő fenyegetett. Az anyagi veszteségben a nem-Lét általi fenyegetést éli meg az ember, már akinek léte arra alapozódik. Ha Szilárdkának ez a normalitás, akkor ő materialista és csak látszatra szellemi ember, mivel nála a szellemiek is materializálódnak, puszta gondolatként, lélek nélkül. A belső űr, mi benne van, puszta gondolati matériává teszi a legmagasabb gondolatait is. Ha neki a normalitás ez, hogy félni kell az anyagi veszteségtől, akkor ő is fél. Fél a nem-Léttől, a belső űrtől, ezért menekül előle, és ezért, védekezésül, azonosul, a normalitás sztereotípiáival. Ezek alapján ő a bölcs tanító, pusztán csak egy sztereotip személyiség, azzal azonosul, mi kizárja a bölcsességet.
Szilárdka lényegében korunk sztereotip személyiségét kéri számon rajtam, mivel ő azonosult, lelkében egy űrt hagyván maga után. Ez ellen a belső űr ellen küzd Szilárdka, asztrológiával, metafizikával, ezekhez menekül. Mivel csak menekül, ezek csak növelik a benne lévő űrt. Az üresség szörnyen gyűlöli ki nem üres. Azt hiszi, hogy mérhetetlen csapást mér rám az internet nyilvánossága előtt, az előbbi negatívumokat hangoztatva. Nem mér ő semmilyen csapást, mert amikor ezekkel harcol ellenem, ellenünk, akkor saját sztereotip személyisége és saját belső üressége gubancában vergődik. Szilárdka harca ellenem egy gubanc ember vergődése, nem igazi harc, mert az ilyen legalább még arra sem képes, úgy igazán. Hogy én mit csinálok vele?! Szórakozom Szilárdkával, mint macska az egérrel!!!
Szilárdka korunk személyiségideálját kéri számon rajtam, kinek pénze van, kinek jó lakása van, egészséges, nem kopasz, egészséges a felesége. Ezek hiánya, mind negatívum, ami alapján bárki negatív besorolást kap. Ezeknek olyan jellege van, mint a középkorban a bűnnek, stigmatizálnak. Szilárdka tudja jól, hogy mit csinál, amikor besúgóz, SRI-sez, mert ez nem más, mint stigmatizálni valakit, bélyeget sütni rá és ez egyenlő a kitaszítással a nem-Létbe, minél szörnyűbb érzés nincsen, ennél kegyetlenebb lélektani háborút nem lehet elképzelni valaki ellen. Csak az a helyzet, hogy az én esetemben ez a fegyver nem hatékony, én már rég szembefordultam a társadalmi bent léttel, kívül élek, a pusztámban. Onnan tudom, hogy az ilyen háború valaki ellen, miért olyan kegyetlen lélektanilag. Neki nehéz, mert ő a belső gubancaiban vergődik, a nagy asztrológus, ki mindent tud az emberről. Na, ez a gond nála, ez a mindent tudás gőgje, ezért üres ott ő belül, mert ez is egy sztereotípia, mivel azonosul, a szellemi ember, meg nem élt, pusztán sztereotip ideálja.
De épp ezzel árulja el magát, hogy sztereotípiát kér számon rajtam, mert ezzel árulja el személyisége pusztán sztereotip voltát. Mi áll távolabb a misztikától, mibe ő a beavatást kínálja, a metafizikától, miről bölcsködik, a bölcsesség mivel henceg, mint a pusztán csak sztereotip személyiségnek lenni, belső ürességtől kínzatva. Az igazi mély szellem messze ezen túl van.
A sztereotip személyiség roppant érzékeny, ha kritika, támadás éri, mert létében érzi fenyegetve magát. Léte és sztereotip személyisége egy és ugyan az. Ezért érzi magát létében fenyegetve, ha azt bármilyen támadás éri. Az ontológiai fenyegetettség érzésével küzd, mert az őt ért támadások, neki a nem-Lét támadásai, mi szorongással tölti el. Sztereotip személyiségét védve, a nem-Lét ellen kénytelen küzdeni, aminél kegyetlenebb, szorongatóbb nincsen. Ezt szánta nekem, de úgy néz ki fordítva sült el a fegyver. Ő akart a lelki gubancból kiszedni, az, aki benne vergődik. Ő állította rólam, a magas asztrológiai, bulvár tudomány alapján, hogy tévúton járok. Aki sajt személyisége börtönében vergődik, az milyen úton jár. Aki eljön Csíkszeredából Kökösbe és betolakszik udvarunkra, tiltásom ellenére, filmezni házunk állapotát, hogy milyen rossz, mikor kiutasítom, szájba ver, az vajon milyen úton jár, ki ide züllik, a „magas bölcsessége” ellenére?! A sztereotip személyisége, és a belső üressége útját járja, azt az utat, melyre ezek kényszerítik, mert ezek kényszerítő erők. Ezért kényszeres Szilárdka háborúja ellenem, mert a belső űr, és a sztereotip személyisége erre kényszeríti. A háború legnagyobb ellensége a szabadság hiánya. Ezért nem tud igazán a ma embere háborúzni!
A társadalomban való bent lét, egyik alapvető feltétele a saját lakás. Szilárdka épp ezzel teszi fel a koronát az ellenem irányuló egzisztenciális támadásaira. Azt állítja, hogy a lakást el fogjuk veszíteni a per által. A feleségem megy a testvéréhez – ahhoz, aki kicsinálta a lakásból, nagyon érdekes ez, az én megjegyzésem – én pedig nem lesz hova ellegyek, mert engem nem fog befogadni senki. Tehát a senki leszek, kinek semmije, senkije, senki nem nyújt védelmet neki. Az ember legfőbb igénye  a védettség. A teljes kiszolgáltatottságot szánja nekem Szilárdka. Ebben nyilvánul meg a nem-Lét általi fenyegetettség leginkább. A teljes kitaszítottságban lesz részem, szerinte! Szilárdka a maximálisra fokozta ezzel, a nem-Lét általi fenyegetésemet, általa. Mert a legszörnyűbb, lelkileg, valakit a nem-Lét által fenyegetni. Mindenen kivülre, a nem-Létbe helyezni valakit, az nem más, mint a személyiség erkölcsi, ontológiai megsemmisítése, meggyilkolása. Az agresszió szellemi, de sokkal valósabb, mint a fizikai. Szilárdka ezzel árulja el, hogy neki a lényege az agresszivitás. Forrása a belső űr, mi ellen azzal küzd, ha máson uralkodhat, mást szellemileg megsemmisíthet. Mert a belső űrt, a nem-Létezés belső űrjét, az uralkodás, a szellemi agresszió nyújtotta illuzórikus létezés érzettel űzi el. Belső űrje az által jön létre, hogy menekül belső önmaga elől. Az egész metafizikázása, asztrológiázása, misztikázása, nem más, mint menekülés belső önmaga elől és az annak nyomán létrejövő űr elől. És egy ilyen akart engem a helyes útra terelni, ki menekül önmaga elől, a terelgető tudománya révén. Az önmaga előli menekülés is egy út, de ez az igazi tévút.
Szilárdka engem oda helyez, abba a kinntbe, ahol minden misztika kezdődik. Elnézem hány ember, mint ő is, képes azonosulni tanokkal, meditációs technikákkal, ami rém könnyű, de elmenekülnek, az egész életükkel, az igazi misztikus hely elől, ami nehéz, a kinti pusztaság elől, a benne való egyedüllét elől, ahol senki vagy. A külső, hamis éntől, csak itt szabadulsz meg és nem a szociális háló biztonságban meditálgatva, keleti tanokat olvasgatva és azok frázisait pufogatva a netten. Az igazi misztika a kitaszítottságban kezdődik, ahol te vagy és az Isten. Nem az ezoterikus, bulvár honlapokon, vagy kényelemben keleti metafizikákat olvasgatva! Az igazi misztika a Jób könyvének misztikája, az elhagyatottság, mi Jóbot övezte, ahol csődöt mondott minden vallásos válasz. Csak az tisztít meg annyira, üresít ki, hogy az Úr beléphessen belsődbe, ahol már ott is van. Ezt a hiteles misztikusok, misztikák mind tudták, csak Szilárdka nem tudja, ki játsza a nagy misztikust, az általa átverhető buta népségnek, az emberi butaság vámszedőjeként. Mert a kint létben, nincsen már semmilyen misztika, csak te vagy és az Úr. Az igazi misztika nem misztikus, nem metafizikus, azon túl van. Ott kezdődik, ahol mindenki elnémul, mert úgy érzi minden csődöt mondott. Ebben a teljes feladásban jelenik meg az Úr, amikor már semmilyen misztikus tudománnyal nem állunk neki ellent. Szilárdka misztikázása, metafizikázása, asztrológiázása, tudálékoskodó, sztereotip személyisége, nem más, mint ellenállás az igazi misztikus élménynek, ellenállás, Isten tiszta jelenlétének, mit nem gátol vallás, sem misztika, sem ezotéria, sem meditációs technika.
Beavatásról locsog a misztikába, tudálékoskodik, amikor megveti a misztikus élmény születésének igazi helyét, a senkivé levés helyét, a társadalmon kívül lévő kintet, mert csak a senki veti le igazán a külső illuzórikus ént. Csak a senki olyan egyszerű, hogy ne keljen neki tan, csak Isten, ki a senkiben lakik. A keleti tanok után érdeklődők, szeretik olvasni az elme csiklantó, csak elmeizgalmat jelentő, metafizikákat, mik a belső ürességről, a Semmiről, ami infantilis örömet okoz nekik, mint gyereknek a játékai. Sokan pufogatják jelszóként, hogy a külső én illúzió, kényelmesen olvasott keleti tanok alapján, de annak fájdalmas megsemmisülése elől, a senkivé levés révén, elmenekülnek. Elmenekülnek az egyszerűvé érlelő, mert az érettség egyszerű, nem magas szinten tudó, senki volt elől, a tanok infantilis szeretetébe. A szenvedéssel járó - a nehéz és nem könnyű, mint a keleti tanok kényelmes olvasgatása - egyszerűség üressége már nem vonzó számukra, csak a gondolatian kényelmes. Aki nem szenvedéssel, egzisztenciális szenvedéssel szerezte ismereteit, az csak tudálékos, mint Szilárdka. És viszonya ismereteihez infantilis, mint gyermeknek játékaihoz. Szilárdka honlapja bevezetőjében azt írja, keményen dolgozik - a ma emberének sztereotip szlogenje - készíti a horoszkópokat. Ez nem kemény munka, hanem infantilis játszadozás a horoszkóppal, mert Szilárdkának, a horoszkópkészítés ugyan az, mint a gyerek, amikor játszik játékaival. A gond az, hogy ezzel nem csak magával játszik, hanem egyúttal, felelőtlenül emberek életével, sorsával is.




2012. október 10., szerda

Pszeudo-zen mondások és tanítások - A dolgos ember kényszeressége, és a misztikus várakozás egyszerűsége

Korunk egyik jelszava a "megoldás". A jelszavak nem oldottak meg semmit, mert álproblémákból keletkeznek. Hogy úgynevezett problémákat kellene megoldani, álprobléma.
Jelszavak alapján játszanak az emberek szerepeket. A komolykodó, a felelős szerepét játszó, a "megoldás" jelszavával játsza szerepét.
Amúgy a problémákat a szellemi kényelem szüli. A szellemi kényelem az oka a szerepjátszásnak, a jelszavaknak. A szellemileg kényelmes ember a problémás ember. Annak vannak állandóan problémái, mert kényelmében túlkomplikálta az életet. Ez állandó problémákat és állandó megoldásokat generál. A kényelmes embernek van szüksége állandóan megoldásokra. Kényelmében problémázik. A demokrácia ennek az embernek a rendszere.
Az egyszerűség a megoldás mindenre. Az nem nyügöl, mint a kényelmes, hogy nem beszédre, nem vicces beszólásokra van szükség, hanem tettekre. Korunk emberének kényelme állandó megoldáskeresésében nyilvánul meg. Mert szellemileg lusta a végső megoldásra. A végső egyszerűségre. Inkább megoldások, tettek mögé húzódva lustálkodik. Szellemileg lusta a végső megoldásra várakozni. A szellemileg várakozó ember a legegyszerűbb. Mert a legegyszerűbbet várja. Egyszerű lesz az által, hogy eggyé lesz. Eggyé levése által lesz egyszerű. A legegyszerűbb az a végső valóság, az Egy. Ezért jelenti ő, a várakozó, az ő egyszerűsége, vagyis az egyszerű, a végső megoldást, mert az Egyre irányul, lévén ő is Egy. A megoldása azért egyszerű, mert az Egy az Egyre irányul, és ezért végső. Neki csak Egy megoldása van, ezért a végső, és ezért egyszerű. A végső megoldás mindig misztika. Ezért mondta Karl Rahner, hogy a kereszténység csak akkor marad fenn, ha misztikus lesz.
Szellemileg lusta, aki állandóan keres, de nem talál. Ez a nyugati ember. Az állandó keresésben, de nem találásban, gyökerezik az állandó megoldás keresés kényszere. Ez mozgatja korunk tudományosságát is. Aki állandóan keres, de nem talál az kényszeres. A tudomány, a megoldások embere kényszeres. Így lett az élet, az élni, egy kényszer a modern ember számára. A modern ember, tettek révén, amit dicsér, életre kényszeríti magát, megfosztva életét a szellem, az élet spontán minőségétől. Kényszeres tettekkel kényszerít magát élni. Ezért lett a munka, kényszeres mániája a modern embernek. És dicséri a munkát, nehogy ráébredjen, hogy saját maga rabszolgája.
De ez nem csak a munka területén van így. Az európai, amikor kelettől tanul misztikát, csak egy fajta lélektani kényszernek veti alá magát. Az igazi misztika az, amikor minden kényszertől mentesen hagyod magad lenni, mint Jáhvé, aki csak VAN. Lehet kelet szellemisége épp így született a VAN-ból. Mert a lenni hagyott VAN a teremtő, mely önmagát teremti. Kelet lenni hagyta magát, ezért teremtett szellemieket. Ha lenni hagyod magad, benned az Isten-képiséget, a VAN-t, akkor teremtesz, mint Jáhvé. Kelet lényege Isten-képisége. Ez a kép benned van, nem keleten. A benned lévő alap közös kelettel. Ezért aki keleten keres, az távol jár önmagától, mert azt keresi, amije már meg van. Kelet eltávolítja magától.
Benned az Isten-kép, köti össze keletet nyugattal. Ami egyesít az nem a külső formák, hanem a belső kép. Az Isten-képiség, ami VAN, a lenni hagyással egyesít. Minden egyesül, ha lenni hagyjuk. Ami egyesült annak van identitása, mert VAN. Így jön létre a nemzeti, vagy bármilyen csoport identitás.
A VAN, az Isten-kép lenni hagyását nem érdekli az, mi már létrejött, a vallások. Ezért nem vallásos. És itt válik érthetővé az bibliai parancs, hogy ne imádj más isteneket. Mert az Isten-kép, a VAN, csak Egy lehet. Ezért, aki VAN, az Isten-képisége alapján, csak Egy lehet, mint maga Isten, aki VAN. Aki VAN, hagyja magát lenni, nem tekint sem keletre, sem nyugatra, mert az már mind régi megvalósulás. Ő arra irányul, minek a levéssel, a saját VAN-jából lennie kell. Az Egyre irányul, az Egy Isten-kép VAN-sága révén. Az egyszerűség egyik alapja az Egy Isten-kép VAN-ja, az, hogy Egy.
A ráirányulás nem más, mint a várakozás. A várakozás egyszerű, mert az nem más, mint a pusztán csak elengedő ráhelyezkedés az Egyre, ami VAN, a VAN-ra. A VAN, ez által lesz levéssé hagyva, lesz aktív valóság. Az aktivitása nyomán jön létre a Lét, a VAN szilárdságának érzése. Ezt Jézus vízen járása szimbolizálja.
Jézus a belső központ transzcendens szimbóluma. Minden kép, egyben meg is haladja önmagát. A képet egyéb irányba nem lehet meghaladni, csak a kép nélküli valóságba, az apofatizmus irányába, a keleti kereszténység kifejezésével élve. Az Isten-képiség feltételezi a képiséget meghaladó valóságot, Isten apofatikus valóságát az emberben is, mint az ember Isten-képi ontológiai valóságát. Jézus vízen járása, képi úton, azt karja bemutatni, szimbolizálni, amikor a belső központ számára, a saját apofatikus, képen túli valósága, tapasztalati valóság lesz, egyesül vele. Ezt jelenti a víz szilárd valósága a vízen járásban. A belső központunk akkor lesz Jézus, ha a VAN-nak teret engedünk magunkban, így spontán módon létrejön, belső valóságaink, még csak részként létező részeinek, Egy egésszé, Jézussá való egyesülése. Létrejön a belső központunk egysége. Az igazi, teljes egyesülés, az ontológiai egység, akkor jön létre, amikor mi is képesek vagyunk a vízen járni. Ez nem más, mint amikor a képi egyesül a rajta túlival, a látható a Láthatatlannal, az ember az Istennel. Az Istenélmény nem rendkívüli. Nem más, mint valami szilárdság megtapasztalása az életben, hogy az élet valami szilárdon nyugszik. Ez nem azt jelenti, hogy az élet egyből félelmek nélküli lesz. Ez a szilárdon nyugvás a lényeg.
A szilárdon való nyugvás roppant egyszerű. Ez teszi roppant egyszerűvé az Isten-élményt. Ez teszi egyszerűvé a várakozást, hogy valami roppant egyszerűre várakozik. Ami szilárd lesz, aminek az élet a szilárdságát köszönheti, az a legegyszerűbb, az maga a képen túli, apofatikus valóság, Isten és az ember legközösebb valósága. A várakozást egyszerűvé ez a közös apofatikus valóság teszi, az, hogy közös, tehát nem igényel semmi közvetítőt. Mert a várakozó ezzel a belső apofatikus, rejtett valóságával várakozik, már akkor is, amikor az még nem szilárd. Ettől a láthatatlan, apofatikus, belső valóságtól az ember fél, mert minden nem láthatót úgy él meg, mint ami létét veszélyezteti. Ezért tartom könnyelmű kijelentésnek, amikor valaki azt mondja hisz Istenben. Esetleg csak véleményét nyilvánítja Isten létének, vagy nem létének kérdésében, hogy esetleg elfogadja létét. De ez még nem hit. Sajnos ezt ma hitnek könyvelik el, Isten puszta létét elfogadni. Csak az hisz, ki a Láthatatlantól való félelmét, mi a nem-lét félelmeként jelentkezik, legyőzte! A várakozás nem más, mint valami fokozatos hozzászokás a Láthatatlanhoz, saját és bennünk az Isten apofatikus valóságához. A bátorságunk nő, ahogy a Láthatatlan transzcendens valósága megszilárdul bennünk. És egyben a belső átalakulás, kezdete és folyamata is, ami által összeáll belső egységünk, kialakul bennünk Jézus, mint belső központ, mint teljesség, ami ontológiai valóságként, mint központ már kész van bennünk, Ő a megvalósítója, egyesítője a lélek belső központjának. A bátorságunk nő, ahogy a Láthatatlan transzcendens valósága megszilárdul bennünk, és összeállnak bennünk a részek, teljeséggé. Valahol ez készít fel a halálra.
A halál, így is a nemléttel fenyegető komoly küszöb lehet, ahol a láthatatlanná válást, megszűnik saját létünk érzékelése, megsemmisülésként éljük meg. A Láthatatlan, ami a nemléttel fenyeget, ennek az élménye az Istentől való elhagyatottság érzése. Jézus a kereszten haldokolva, a Láthatatlannal való találkozását a halálban, először a nem-Lét fenyegetéseként élte meg. Ez az én halála, mert az én, a Láthatatlant, csak nem-Létként tudja érzékelni. Nem érzi a Láthatatlant a maga láthatatlan valóságában.
Végül is a várakozás azért végtelenül egyszerű, mert a Láthatatlan végtelen egyszerűségén nyugszik és ugyan arra irányul, ahol minden Egy, ontológiai összekeveredés nélkül. A Láthatatlan apofatizmusa, ezen nyugvó egysége az alapja, a várakozás végtelen egyszerűségének. Úgy igazán csak a Láthatatlan egy, mert nem áll részekből, mint a látható. A várakozás egyszerűsége, a Láthatatlanban és annak Egy-ségében gyökerezik. A Láthatatlan a legegyszerűbb, nála egyszerűbb már nincsen, ez teszi végtelenül egyszerűvé a várakozást, és mert ezen nyugszik, erre irányul.




2012. október 8., hétfő

Reflexiók - Kozma Szilárd, pénzcsaló, megélhetési asztrológus, kényszeres tanítóskodásának, szkizoid háttere

Kozma Szilárd, pénzcsaló, megélhetési asztrológus azt vágta a fejemhez, hogy nem ismerem az egyetemes törvényeket. Az egyetemes törvények, egyik alaptörvénye: ne hazudj. Szilárdka, amikor rágalmaz, nem tesz mást, mint hazudik. Szájba ver, saját udvarunkon, és aljas módon ő támad meg, hogy én lökdöstem meg az úton, a kapunk előtt. Amit ő követ el, azzal vádol meg. Tehát hazudik. Ezzel megsérti az egyetemes törvényeket, törvényt, hogy ne hazudj. Ez már több mint hazugság, közönséges aljasság. A misztikusoknak is megmaradt az árnyékuk, de nem voltak tudatosan aljasak.
A misztika és a tudatos aljasság nem egyeztethető össze. Szilárdkának hangzatos című írása van: "Bevezetés a misztikába". Aki legalább az aljasság szintjét sem tudta meghaladni, az prédikál a beavatásról a misztikába.
Feltevődik a kérdés, hogy mivel magyarázható ez a hatalmas morális szakadék a között, mit Szilárdka hirdet és primitív aljassága között. Ez a szakadék mögött belső meghasonlás rejlik. Ilyen jellegű meghasonlás ott van, ahol a személyiségnek magának szkizoid vonásai vannak, vagy ténylegesen szkizoid. Így maga a szkizoid belső alapállás vonzza a misztikus, szellemi dolgok irányába. Természetesen ez nem válik javára. A belső szakadékot még jobban elmélyíti. Ami oda vezet, hogy rendkívülien bölcsnek hiszi magát, de lelkét a közönséges aljasság indulatai mozgatják.
Minél mélyebbre süllyed az aljasságban, annál magasabban hiszi magát a szellemiekben. Tudattalanul, aljassága, gőgjét táplálja. Egy beteges lélektani csapdában vergődik. Ez a lélektani csapda teszi szellemi tanítóskodását kényszeressé. Tehetsége fokozza gőgjét és kényszerességét.
Személyiségének szkizoid jellegét, akkor árulja el igazán, tudattalanul, amikor személyét támadás, kritika éri. Reakciója nincsen arányban a támadás mértékével, messze meghaladja. Az őt ért támadás a lelkének a legmélyebb bugyraiból aktiválja a sátáni erőket. Aljassága ezért nem ismer határokat. Önuralmát egyszerűen elveszíti, indulatai egyszerűen kicsúsznak a kontrolja alól. És egy ilyen mesél a misztikába való „beavatásról” ki még a minimális önuralomra sem képes, mi nélkül nincsen misztika. Ő maga nem beavatott. Indulatai ezt sugallják. Vagyis vak vezet világtalanokat. Egy közönséges őrült tanít másokat. Ami abból látszik, hogy minden áron el akarja adni tanítását, erőlteti, mert kényszeres.
Az ilyen, a nagy önámító, képzelgő, hogy milyen nagy mélységeket járt meg. Azzal henceg, mert a szkizoid, hencegő is, hogy a „keresztes szent jánosi mélységeket” járta meg, azzal henceg, hogy „Isten haragját” megtapasztalta. Aljas reakciói a félelméről árulkodik. Félelme pedig önön mélységeitől való félelme. A félelme az oka, hogy reakciójával túloz. Amit esetleg ő csak annyiban érzékel, mert arra vetül ki, hogy fél a jövedelme, ami csalásból származik, elveszítésétől. A szkizoid önön mélységeitől retteg leginkább, de épp ettől való félelmében állítja, hogy megtapasztalta, így menekül el mélységeiből származó félelme elől a hamis misztikus élmény önámításába. Az igazi misztikusok nem hencegtek a tapasztalataikkal. Tehát Szilárdka hencegése misztikus élményeivel, hogy egy szkizoid misztikázóról van szó, egy beteg emberről ki játsza a misztikust. Sajnos ezzel sokakat megtévesztve, mert aki hamis misztikus, az hamis misztikát is árul.
A fantasztikus tehetsége, borotva éles, de hamis logikája, tehetségén, gondolkodásbeli képességén kívül abból származik, hogy állandó magyarázatokra kényszerül belső világával szemben is, mivel állandóan ki van téve azokkal szembe támadásoknak. Tanítóskodása, lényegében, mélységeivel szembbeni, állandó védekezésből fakad, ezért kényszeres, mert állandóan kényszerítve van belsője által.
A szkizoid, saját illuzórikus világának a fogja. Ezzel magyarázható, hogy a házunk rossz állapotával, annak fényképeivel, miket ő készített, úgy gondolja, hogy meg lehet alázni engem az interneten. Igen ő a külső nyomorúságot belsőnek is tekinti. Ez zsidó gyökerű szemlélet, hogy a külső jólét, Isten szeretetének a jele, és aki nyomorúságban van, azt biztos Isten elhagyta, és ez annak a jele, így az közmegvetés tárgya volt. Ezt egy idő után maga a zsidóság vonta kétségbe, Jób könyvében találkozunk ezzel. De nem annyira, hogy korunkat ne határozná meg annak egy szekularizált változata. Természetesen ezzel, kisebb nagyobb mértékben találkozhatunk keleti vallásokban is, mert a vallásban egyetemes mintákkal találkozunk, helyi jelleggel.
Ez a külső, belső jólét semmi misztikusat, semmi metafizikusat nem tartalmaz, ez inkább a korunk „OK” emberének sztereotip létmódja. Inkább én féltése, mint metafizikája, vagy misztikája. Aki meg akarja menteni életét, az elveszíti mondta Jézus. Ki akarja megmenteni?! Aki félti önön mélységeitől, hogy azok elnyelik. De félelmében elveszíti kapcsolatát önön mélységeivel, ami az életet jelenti. A szkizoid a tipikus esete annak az embernek kiről Jézus beszél, hogy aki meg akarja menteni életét, az elveszíti, mert ő retteg a legjobban önön mélységeitől. Szilárdka, korunk emberének sztereotip létmódjával azonosult csak, nem misztikus ő. Pusztán külső, sztereotip személyiségével védekezik önön mélységeinek támadásaival szemben. Ő is épp úgy korunk elidegenedett embere, mint más.
A mélységtől fenyegetve lenni, nem más, mint a nemléttől rettegni. Az egészség, az anyagi biztonság, a nemlét elleni védekezés alapvető, de nagyon is átlagos formái. Az átlagon felüli formái, a Szilárdka művelte asztrológia, misztikázás, metafizikázás. Az alacsony szint kapcsolódhat a magashoz, mint Szilárdka esete bizonyítja. Amikor a nemlét elleni átlagos védekezés formáival támad, azt kéri számon, akkor arra utal, hogy ő ezekhez kötött. Az ezekhez való kötöttség, a nemléttől való rettegésére utal, mi személyisége szkizoid jellegéből automatikusan következik. Amikor ezeket kéri számon, ezek hiányával támad, hogy rossz a házunk, öregebbet mutatok, mint ő, holott kilenc évvel fiatalabb vagyok, hogy rosszak a fogaim, hogy egészségtelent mutatok, kopasz vagyok, akkor én tök nyugodt maradok, mert tudom, ezek az ő félelmeit takarják. Az is bizonyítja, hogy a saját ontológiai félelmei vannak anyagias támadásai mögött, hogy nem rám vonatkoztatja, hanem magára is, azzal vádol, hogy én őt anyagilag tönkre akarom tenni. Ez a kettős vonatkozás, arra utal, hogy ez csak az ő problémája, nem az enyém, mert magára is vonatkoztatja. Ezek a támadások mögött, az ő ontológiai félelmei vannak, saját mélységeitől, a szkizoid személyiségéből származóan. Mivel támadásai saját belső, nem tudatos félelmein alapszanak, megalapozottan mondhatom, hogy saját nézetei, tettei csapdájában vergődik, amikor negatív állapotainkkal próbál lejáratni. Szegénykém nem, hogy bölcs lenne, hanem annyira buta, hogy nem látja be, hogy egy ilyen vergődés, eszelős futkározás egy filmező géppel az utcánkban, a házunk előtt, egy hiéna agresszivitásával, hogy majd aztán elpusztítja ellenfelét a nyilvánosság előtt, különösebb kárt nem okozhat nekem. Inkább önmaga kínál lehetőséget, hogy közelről tanulmányozzak egy beteg embert, ki másokat szeretnek megváltani, önmaga helyett.
Nagyon nagyhatásúnak találja velem kapcsolatban az olyan címeket, tartalmakat, amelyben szerepel az önleleplezés szó. Ezzel azt a benyomást akarja tenni, hogy nem ő vádol, hanem én vádlom saját magamat. Ez már a hamisság, aljasság netovábbja. Na de az érdekes az, hogy ha a szkizoid pszichológiáját nézzük, ahogy játszik, nem akart, tudattalan, másként tudatos, gesztusaival, aljas támadásaival, ő maga leplezi le saját magát. Sajnos nem a hiszékenyek szemében, azokra, sőt mély hatással van, mert szkizoid személyiségének van egy szuggesztív ereje. Problémás ember létére, épp azokat vonzza, kik maguk is problémásak. A problémásak számára a misztikázás inkább ártalmas, mint hasznos, mert amúgy is zavaros mélységeiket korbácsolja fel. Így a mester és tanítványok együtt vergődnek saját misztikus csapdájukban. Vak vezet világtalanokat, mondja a mondás.


2012. október 4., csütörtök

Magyar sorskérdések - A Mikóért való tüntetés a tömeginfantilizmus majálisa

Az ember alapvető problémája belső szellemi fejlődése, mi egy életen keresztül tart, míg öreg korára eléri szellemi teljességét. Az első ötven év csak előkészület a teljesség eléréséhez. Az elért teljesség révén kapcsolódunk vissza ontológiai gyökereinkhez. Ebből a szempontból, ha korunkat nézzük, akkor az infantilizmus jellemzi az embert. A tudományosságot is beleértve, mert a tudomány, már csak a tárgyak, szellemi tárgyak összessége, mihez infantilisan viszonyul a tudomány embere, mint gyerek játékaihoz. Annak ellenére, hogy a tudomány számít ma a legkomolyabbnak. De nem szabad elfeledni, hogy a belső szellemi fejlődés szempontjából a tudomány embere sem fejlettebb, mint egy utcaseprő. Lehet, hogy az utcaseprő még fejlettebb a tudósnál. Korunk embere belső szellemi alacsony szintje alól a tudós sem kivétel, sőt lehet, hogy ő áll a legalacsonyabb szinten és a politikus, az üzletember, vagyis, azok, akik dominálják a kort. Ha egy kor, szellemileg alulfejlett, akkor a legalulfejlettebbek, kik meghatározzák a kort, tudósok, papok, politikusok, üzletemberek. Jézus korát a farizeusok dominálták. Nagyon képzett tudósok voltak. Jézus azt mondta, hogy a kisdedek megelőzik Isten országában az okosakat. A tudás tagadja a nem tudás bölcsességét, mi sokkal mélyebb a tudásnál. Egy ortodox teológiai álláspont azt mondja, hogy nyugat ott tévedett, amikor megtagadta az igazság apofatizmusát és csak a megismerhetőre helyezkedett.
Korunk emberének infantilizmusa, nem csak tárgyi viszonyulásaiban infantilis, hanem a politikában is. A vezetők és vezetettek egyaránt. A hatalom gyakorlása is állhat infantilisan domináló alapokon. Politikai pszichológiai nézet állítja, hogy a párt és a választók szerepeket játszanak. A pártok szerepeket osztanak ki a tömegnek az által, hogy ők is szerepeket játszanak. Ilyen lehet az egyik nézet szerint az apa – gyerek viszony. Természetesen ez más szerepekkel kombinálódhat, mire itt nem térek ki, mert nincsen jelentősége. Ez maga nem is volna gond, ha politikusaink nem lennének maguk is infantilisak, vagyis éretlen apák. Hatalmi szomjuk gyerekes hatalmi ösztönökből táplálkoznak. Így nyugodtan mondhatjuk, hogy a politika gyerekek játéka. A ravasz gyerekek uszítják a bunkókat.
A székely búcsújáró nép. Mivel Csíksomlyó egy évben egyszer van és néha már rutin, kitalál alkalmi kevésbé rutinos politikai búcsúkat. Autonómiásat, mint volt a ditrói nagy tömeggyűlés. Vagy a sepsiszentgyörgyi Mikó-ügyes. A csíksomlyói búcsúból, ahogy a Duna Tv. közvetíti, főleg ha esik az eső, csepeg a szentelt víz, hogy ugye micsoda nagy szakrális tömegtett az, ami történik. Nekem erről nem a szakrális élmény jut eszembe, hanem az anyaméh biztonsága. A tömeg az anyaméh biztonságát nyújtja, amiben a tömeg, az infantilisan biztonságra vágyó, a szellemileg alulfejlett ember megnyugvást talál.
A kommunizmusban a kisebbségi jogharc kockázattal járt. Ennek ellenére azért jól fogna a kor mítosztalanitása, hőseink mítosztalanítása. Abból a szempontból, hogy törekvéseik mennyiben álltak a belső szellemi érettség talaján, vagy mennyire táplálta az infantilizmus kivagyisága. A lázadó, vagyis a hős archetípusa, egy szellemi fejlődés útját jelenti.
A kommunizmus bukása után jog lett a lázadás. Ami nem volt szabad a kommunizmusban a tömeg összegyűlhet. Erről a kommunizmusbéli, még az eleji, majálisok, „flekkenyezések” jönnek be, amit róla szüleim meséltek. A politikai, alkalmi búcsújárások valami ilyesmihez hasonlítanak, van valami majális jelleg benne. Nekem különösen izgalmas felfedezni a hasonlóságot, a kommunizmusbéli magatartás minták és a mostaniak között, mintha mi sem történt volna.
A majálisban van valami az anyaméh öröméből, az anyai öl biztonságából és a csecsszopás öröméből. Az ember nem is gondolja, ilyenkor mennyire közel van a bébi korához. A politikusok ezt az infantilis örömet teremtik meg, amikor tömeget terelnek össze, politikai búcsú majálisra! És ebben élik ki maguk is infantilis hatalmi dominanciájukat, ebben való örömüket. Ennek nyomán infantilis haszontárgyi élvezetűket. Infantilisan élvezik hasznos tárgyaikat, mint a gyermek. Mondhatni egy fajta tárgyi maszturbációt folytatnak. Tehát ami ma nagyon komolynak látszik a politikában, gazdaságban, beleértve a kisebbségi létet is, az csak az infantilis örömelv szintjén mozog. A ma emberét az infantilis örömelv dominálja. A háborúkat is ez robbantja ki! Igen, mert az infantilizmus gyilkolni is képes!
A Mikóért való tüntetés egy ilyen alkalmi anyaméh, csecsszopás örömét nyújtotta a tömegnek. Az ilyen csecsszopást nevezik a kisebbségi identitás védelmének. Pedig minden identitás alapja a belső szellemi teljesség érettség, mert az identitást csak a szellemi egész mondhatja el magáról és csak másodsorban jelenti az identitást valami külsővel való azonosulás, annak védelmét a kulturális áthagyományozódás. Ilyen szempontból az infantilizmus az identitás lerombolásával egyenlő, amit a nacionalizmus teremt meg, az ilyen Mikó-ügy féle tömegrendezvények révén. Ezek révén nem védjük kisebbség létünket, hanem mélylélektani értelemben romboljuk. Sajnos a rombolás láthatatlan a tömeg látható, ezért megnyugtat, ami megnyugtat, az eredményként van elkönyvelve. Az eredmény puszta látszat illúzió. Sajnos nemzeti létünk rég erre van alapozva, ferde, illuzórikus nacionalista romantikája révén. Ebben gyökerezik kisebbségi létünk 22 évnyi illúziója és a politikusi infantilis haszonelvűségben.
És a sok okosság a politika körül, a sok felsőbb-rendüsködő szakértői politikai elemzés vajon hova sorolható az ember szellemi szintjét nézve? Már leírtam az előzőekben, hogy akik dominálnak azok állnak a legalacsonyabb szinten a belső szellemi érettség tekintetében. Épp a legmagasabb intelligencia a leginfantilisabb. Infantilis rajongói pusztán csak tárgyiasult gondolataiknak. Még egyszer: a kor mindenkire rányomja bélyegét!