2009. szeptember 7., hétfő

Székely autonómia - Az Eduardo hisztéria rövid élete és a székelyek fehér lova


Minden csoda három napig tart, mondja a népi mondás. A mondás lényege, hogy a szenzációk rövid életűek. Ez Eduardo Rózsa Flores és társai esetére is érvényes. De a szenzációs események mögött lévő, ki nem mondott, elfojtott, nem reflektált problémák, annál hosszabb életűek.
A szélsőjobb egyes körei, Magyarországon és a velük szimpatizánsok a Székelyföldön, egy mesterséges istent kreáltak Eduardoból. Hogy van-e nekünk székelyeknek szükségünk Eduardora szerintem túlmutat a napi sajtószenzáción és hosszabb távú kérdés, mert ezzel rá lehet mutatni a székely lélek belső válságai bizonyos jeleire: kívül keressük, mit belül kéne a lélekben keresni.
Nekünk székelyeknek az Eduardo jelenség egy kívülről jövő, puszta külső valóság, egy olyan valaki, ki nem lesz soha a székely lélek szerves része, csak egy kis hisztérikus köré. Szerintem számunkra székelyek számára fontosabbak lennének azon minket megtartó belső, lelki valóságok, melyeket a lelkünkben hordunk, de megfeledkeztünk róluk és nem a kívülről kapott Eduardo.
Dzsingisz kán azt mondta: “mely törzs elfelejti törzsi szimbólumát az a törzs halálra van ítélve”. Nekünk székelyeknek a minket kifejező törzsi szimbólum a Fehér Ló, ezt a nemzeti szimbólumot elfelejtettük és már nem élő szimbólum a lelkünk mélyén.
Az igazi törzsi kép, a lélekben élő kép, szimbólum, melyet a törzs minden tagja a lelkében hordoz, születésétől fogva és amely a törzsi és emberi identitás alapja, belső megtartó erő, a nemzeti vitalitás forrása.
A törzsi kép, szimbólum. A szimbólum szerepe összekötni, összekapcsolni, két különálló valóságot. A szimbólum összeköti, egységesíti ami széthullt, egyé, egységessé, teljessé tesz. A vallás szerepe, a latin megnevezéséből kiindulva, religio-religare visszakapcsolódni, visszakötődni, - az egészhez a teljességhez, Istenhez. A vallás szerepe és a szimbólum szerepe ugyanaz, egybekapcsolni, összekötni, visszakötni az igazi Egészhez, az igazi Teljességhez Istenhez, - a szimbólum csak vallási jelenségként értelmezhető. A törzsi szimbólum csak vallási élményként érthető meg, élhető meg és csak így válik nemzeti megtartó erővé. Itt egy olyan vallásra kell gondolni, mely közvetlenül éli meg a lélek képeit és nem egy bonyolult intézményrendszer közvetítésével.
A lélek képei a szimbólumok a lélek nyelve, a lélek ezek által szólítja meg elménket, a lélek képeinek szerepe az elme és a lélek összekapcsolása. A nyugati civilizáció nagy problémája, hogy a lélek és elme kapcsolata, a lélek képei révén, a szimbólumok révén nem működik, de azt hiszem, hogy a magyarságnak is ez az alapvető problémája, ez áll sok történelmi traumája mögött, mint belső lelki ok, - mert nem csak külső okai vannak történelmi katasztrófáinknak.
A lélek képei hatalmas energia források, hatalmas vitális energiák szabadulnak fel a lélek szimbólumai révén, ebben van megtartó erejük az egyén és nemzet számára. A lélek képeinek megtartó ereje messze nagyobb, mint az intézmények-é, és ezt jó volna meggondolni, akkor amikor a Székelyföld számára autonóm intézményeket akarunk, hogy nem feledkezünk-e meg egy még nagyobb megtartó energiáról, ami eleve ott a lelkünk mélyén, nem kell román jóváhagyás hozzá csak egy kis csend. Nem azt mondom, hogy nincsen szükség intézményes területi autonómiára, csak közbe ne feledkezzünk meg a lelkünk mélyén rejlő az intézményeknél sokkal erősebb megtartó energiákról, amik az intézmények megtartó alapja is lehetnek.
Nekünk a székelyeknek a lelkünk mélyén ott van még mindig a Fehér Ló, mint nemzeti kép, szimbólum, nem tudja az elvenni senki, csak mi magunk felejthetjük el. Ezt a belső képet felébresztve a lélekben, sokkal nagyobb megtartó energiákat szabadítunk fel, mint a csak mentálisan kidolgozott nemzetet őrző intézmények, mely mögött épp az az ember van kinek elméje nem fogja lelkének üzeneteit, lelkének képei nem működnek összekapcsoló, egységesítőként és ezért, mint ember nem egész, nem egység, - mert elméje képtelen összekapcsolódni lelkével. A területi autonómiát kidolgozó észlényeknek a lelkük, kiknek lelkében nem élő valóság a nemzet lelkének szimbólumai, soha nem lesznek a nemzeti vitalitás forrásai, bennük a lélek mindig halott lesz és megtartó energiák nem fognak forrásozni belőlük a nemzet számára, az emberi belső egységük hiányában soha nem lesznek a nemzeti egység alapjai.. A kép az egy belső megtartó erő, az intézmény mindig csak külső. A kép belül a lélekben egy élő valóság, az intézmény az külső és halott valóság.
A törzsi szimbólum, a mindenki számára közös szimbólum, a törzsben, belülről kapcsolja össze a törzs tagjait, teszi egyé a törzset, míg az intézmények, az állam csak kívülről. A szimbólum egyé kapcsoló ereje, összekapcsoló ereje a törzs tagjai között is működik, sőt ez az egyik alapvető szerepe. A kép csak azt kapcsolja össze mi a lélekben közvetlenül adottan már eleve egy. Hogy a nemzet tagjai egyek, az kívülről létrehozni nem lehet, arra, mint egy eleve közvetlenül adott belső valóságra kell ráébredni. Semmilyen nemzeti egységet nem lehet kívülről befele létrehozni, hanem csak belülről kifele, csak ráébredni lehet, mint egy eleve, közvetlenül adott belső valóságra. A törzsi szimbólum a nemzet kollektív tudattalanjának képe. A szimbólumunk által veszünk részt a nemzet kollektív tudattalanjának életébe, ahol a nemzet, igazi, rejtett élete folyik, ami által igazán egyek vagyunk. A nemzeti kollektív tudattalan, az ő képeivel, a nemzeti egységünk alapja. A törzsi szimbólum révén kötődünk a nemzeti kollektív tudattalanunkhoz, egységünk alapjához.
Nemzeti egység, belülről ott van, ahol az egyén számára, a szimbólumok, egységesítő, összekapcsoló, egységessé, egyé tevő, közvetlenül adott vallási élményként működnek, - ez már rég nem működik a Kárpát-medencében a magyarság esetében de a székelységnél sem, ezért vagyunk annyira ziláltak, mint nemzet. A lélek szimbólumai belső lelki szellemi valóságok, melyek problémája intézményes úton nem megoldható, de a nemzet sorsa ezen múlik és nem annyira intézményein. Sokan nem gondolják, hogy a megoldás mennyire közvetlenül adott és egyszerű: a csend, mert az aktiválja a lélek energiáit, képeit.
Nemzeti egység ott van ahol az egyén nem részek összessége a széthullottság állapotában, hanem egység, egész a lélek képeinek összekapcsoló működése révén. Nemzeti egység ott van, ahol egész, egységes maga az ember is. A pusztán csak észlényként intézményekben gondolkodók, tervezők, kik szét vannak hullva részekre, észre és lélekre, azok soha nem lesznek és az sem miket kiagyalnak, a megtartó nemzeti egység alapjai. Nemzeti egységet csak a lélek élő képeire, az önmaguk belső egységét megélt nemzettagokra lehet alapozni és nem kiagyalt, ötletszerű, külső intézményekre.
Nagyot tévedünk, ha a kettős állampolgársági szavazás, az a bizonyos december 5 kudarcát, csak a Gyurcsányi nemzetietlen politika számlájára írjuk. Mögötte mélyebben fekvő okok vannak: a magyarság lelke mélyén, az a kép, aminek a nemzetet egybe kellene tartania, nem élő, a lélek mélyén nincsen egy élő kép mely összetartaná a magyarságot: a Turul nem élő kép, hanem botrány tárgya, vita tárgya. A kettős állampolgárság csak egy adminisztratív ötlet volt, egy mentálisan kiagyalt valami, amit lelkükre és elméjükre széthullott emberek agyaltak ki. A kettős állampolgárság csak egy kívülről hozzáadott ötlet volt a nemzethez. A nemzeti egységet csak egy belső kép tudja megadni az emberi lélekben, olyan emberek lelkében kik magukat is egységként élik meg.
Nagyon fontosnak tartom az autonómiát, mint intézményt, de addig is létkérdés újra felfedeznünk a székelység nemzeti szimbólumát, a Fehér Lovat, mint az egység, mint a székelység vitalitásának forrását, mint megtartó erőt, mert ehhez nem kell kérnünk sem a románok sem az EU jóváhagyását, csak rajtunk múlik. De tudnunk kell azt is, hogy puszta elmekonstrukciók nem tartanak meg, hanem az ami összeköt, egységesít, a lélek képei, szimbólumai, csak az Egy tart meg.
És amikor az igazi megtartó kép, a Fehér Ló, ott szunnyad a lelkünk mélyén, akkor fölöslegesnek látom a hamis bálvány az Eduardo imádatot, mint csak pusztán kívülről jött, pusztán csak külső valóságot, mely soha sem lesz a lelkünk szerves része, - csak az tart meg mi eleve ott van a lelkünkben. Az Eduardoból az kell legyen nekünk székelyeknek a tanulság, hogy lelkünkbe keressük a nemzet megtartóját és ne a kívülről jött csodákban.
A lelki élet mesterei arról az emberről, ki belső lelki valóságának nincsen tudatában, arról azt mondják, hogy megfeledkezett igazi belső énjéről vagy alszik, vagyis felejtésről, alvásról beszélnek. Amit a lelki élet mesterei elmondanak az emberről az a nemzetre is igaz, mert a nemzet alapja a lelki ember, a hiteles belső ember. A nemzethez nem külső megoldásokat kell hozzáadni, intézményeket, külső megoldásként, hanem fel kellene ébrednie igazi önvalójára a nemzetnek, emlékeznie kellene a nemzetnek az igazi önvalójára, csak ez menti meg.
A nemzet mely elfelejti szimbólumait eltűnik mondta Dzsingisz kán: mi székelyek, magyarok elfelejtettük nemzetünk szimbólumát a fehér lovat, a turult és nehogy beteljesedjen rajtunk Dzsingisz kán jóslata.
De azt is tudnunk kell, hogy a nemzeti megmaradás, a nemzeti egység alapja vallási, abban az értelemben, hogy a vallás religio-religere visszatérés, visszakapcsolódás, visszakötődés az egészhez, a teljességhez, az egységhez, Istenhez, az Egyhez.
A Székelyföldi városokban nincsen egy Fehér Ló szobor sem, ez nagyon beszédes, hogy mennyire élő a nemzeti szimbólumunk.
Az autonómiával kapcsolatban pedig annyit, hogy autonómia ott van, ahol egység, az egész van, a teljesség van. Autonómiája csak az egésznek a teljesnek az egységnek van. Teljesség, egész, egység a lélek képeinek összekapcsoló működése nélkül nincsen. Az észlények, kik csak intézményekben gondolkodnak, kik maguk nem egészek, nem egységek, mert elméjük nincsen kapcsolatban lelkükkel, soha nem fognak, igazi autonómiát teremteni, amely azért autonómia, mert egység, egész, teljesség. De egység, teljesség, egész ott van, ahol minden egésznek, teljességnek, egységnek az alapja van, Istenben a hozza való visszatérésben, visszakapcsolódásban. Ez már misztika, mert annak célja a közvetlen visszatérés Istenhez. Végül pedig elmondhatom, hogy a nemzeti lét alapja, a nemzeti megmaradás alapja a misztika és nem a politika és nem is az intézmények.
Az egység az egész a teljesség ott van, ahol az Egy van. Az Egy ott van, ahol nincsen rész, ez pedig a Láthatatlanban van. Az Egység igazi léte a Láthatatlan Transzcendensben van. Az ember Istenképű, tehát a lényege láthatatlan, mint Istennek. Csak hasonló lényegek tudnak egyé válni és ott, ahol nincsen rész a Láthatatlanban. Oda nem vezet semmilyen út, gyakorlat, mert ott inden eleve egy, ezt a csendben csak felismerni kell, nem létrehozni. A nemzet a Láthatatlanban egy és ahol egy a nemzet, ott van az autonómiájának alapja is.
De azért még érdemes visszatérni Eduardo atyánkfiára. Eduardo, számunkra, nem csak azért, mert külső valóság nem jó, hanem élete nem az Egység szimbóluma, minden misztikus, szufista meggyőződése ellenére. Mindig is valami külsőhöz való hozzácsapódást kereste Eduardo az életben, ez arra utal, hogy nem találta meg belső központját, nem volt lénye az Egység. Akinek az élete nem egész, az nem hiteles támogatója egy olyan autonómiának, melynek az alapja az az ember ki egységes, egész.


Nagy Attila Puli

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése