Jegyzet - Kozma Szilárd, pénzcsaló, megélhetési asztrológus besúgózását cáfoló CNSAS dokumentum

Kozma Szilárd, pénzcsaló, megélhetési asztrológusról megírtam, hogy sarlatánság, amivel foglalkozik. Lebeszél krónikus beteget a gyógyszerszedésről, teljesen felelőtlenül, az ő bulvár tudományát helyezve előtérbe. Valami karmikus bűn mesével ált elő, mint a bulvárok. És természetesen az ő metafizikáját és asztrológusi tudományát tekintette gyógyírnak. Ettől végtelen dühbe gurult. Mivel a veréssel való fenyegetéssel nem ért el semmit, személyem elleni lejárató kampányba kezdett. A szekusok módszerét vette elő, akik a számukra gyanús személyt, akit üldöztek, azzal járatták le a környezete előtt, besúgóik által, hogy besúgó. Ezzel a bélyeggel, erkölcsi lejáratással, próbálták lehetetlenné tenni. Ez egy űrt eredményezhet a személy körül, mert mindenki megvetően néz rá. Na, ez a fegyver nem szűnt meg a kommunizmussal. Csak éppen már nem annyira hatékony.

Szilárdka ezt találta leghatékonyabbnak bosszúszomjában, velem szemben. Gondolta megrettenek attól, hogy mekkora erkölcsi veszedelembe kerülhetek ország, világ előtt. Miből gondolta?! Magából indult ki! Mint hamis tanítónak, nagyon fontos a pozitív erkölcsi megítélés, mert ezen alapszik megélhetése. Megijedt, hogy a sarlatánságon alapuló vállalata bebukik. Félt, hogy oda lesz a könnyű megélhetés, munka nélkül, szellemi szemfényvesztés árán. Szóval ő megijedt. Azt hitte, mivel magából indult ki, mert aki el van telve magával, mint ő, csak magából indulhat ki, hogy ha ő pánikba esett, akkor én is megijedek, ha ő ijeszthető, akkor én is az vagyok. Na, ez neki nem jött be, ezzel fogott mellé.

Aki annyira berezel a megélhetése csődjétől, az a társadalom véleményétől is függő, konformista. A régi nagy mesterek, akik fölött érzi magát, ez az énje inflációja, épp ezt vetették meg, a megélhetéstől való függést, és a társadalom véleményétől való függést. Metafizikusi, meg asztrológusi tanítóskodása, hamvaskodása, alapja a társadalmi elfogadottság, a szellemi konformizmus. Énje inflációjából kifolyólag, ezzel akar uralkodni, közelebbi és tágabb környezetén. A szellemi hatalmi törekvésnek egy rejtett, nála még alattomosnak is mondható formája. Gyökerei a gyermekkora meg nem oldott problémáiban rejlenek. Ő maga vallotta be, hogy nagyon gyáva kisgyermek volt. Ezt felnőtt korában szellemi hatalmaskodással kompenzálja.

A társadalom szemében a pozitív erkölcsi minősítés értéktelen, mert a társadalomnak nincsen morálja. A társadalom nem más, mint identitás nélküli tömeg. Ahol nincsen identitás, ott nincsen morál sem. A morál önmagában nem érték, csak farizeizmus lesz belőle, ha önérték lesz. Csak a személy teljessége, individuációja elérése folyamatában kap szellemi értéket. Főleg, mint anarchista nagyon károsnak tartom a társadalom kegyeit lesni, mert szellemileg, lelkileg lebénít. Ezért volt fölösleges erőfeszítés számára, hogy rossz házunk fotójával járasson le bennünket a netten. Öröm volt nézni, ahogy a rossz házunkkal való megalázás háborúja, a nyilvánosság előtt, végül is csak az ő elméjében zajlott. Az ilyen szellemi megalomániás saját elméjében, saját belső világában vívja háborúját, mert megalomániája saját személyisége börtönébe zárja. Azt hitte, mert a konformista ember elméjével tud csak gondolkodni, hogy majd a szégyentől megijedek és elhallgatok, nem lesz bátorságom írni többet róla. Csak az a helyzet, hogy az igazi misztika, már a kezdetben, alapvetőnek tartja a konformitás kényszerének meghaladását. Persze nem az ő misztikája, amibe a beavatást ígéri. Innen is látszik, hogy hamis misztikus. Erőltetett misztikus. Akinek a misztikája az önmaga elől való menekülés. Aki fél, önmaga elől menekül.

Tehát ő egy igazi, aljas rágalomhadjáratba kezdett, amiket hazug meséire alapozott. Azt állította, hogy én 89 előtt besúgtam, szerepelek a szekus dossziéjában. Azt állította, hogy másolatokkal fogja ezt igazolni. Egy alkalommal, ezzel az ürüggyel akart beférkőzni a házunkba, hazug, aljas módon, hogy hozza a másolatokat, nézzük meg közösen. A kapunk előtt kiadtam az útját, mert nem volt nála semmi, nem volt, hogy legyen. Átlátható volt a csel. Ha lett volna valami, akkor, ahogy a lakásunk fényképeit, felrakta volna a nettre és nem akart volna hozzánk betolakodni.

Végül belezavarodott a hazugságaiba. Elég korán, egy ilyen bölcsnek, mint aminek tartja magát, illett volna csak jóval később belezavarodni a hazugságaiba. A szekus dossziéja, állítólag rám vonatkozó oldalainak története, itt járta után, már úgy folytatódott, hogy kérte a másolatokat a CNSAS-tól, a volt Szekuritáté irattárát vizsgáló bizottságtól és várja, hogy megkapja. Egy idő után hozzászólásában a Scribden röviden annyit írt, egy írásom alá, hogy megkapta, és igen szerepelek benne. De nem értem, aki képes volt Szeredából, a bosszútól fűtve eljönni Kökösbe, kb. hetven kilométer, hogy fényképezze a lakásunkat, hogy feltegye a nettre, ki képes volt betolakodni udvarunkra filmezni és szájba verni engem, mikor kiadtam az útját, az, ha tényleg birtokában lett volna valami olyasminek, amit állított, akkor rég feltette volna a nettre. Amikor a netten számon kértem tőle a bizonyítékot, a hangosság retorikájával akarta a szót belém fojtani. Azt a benyomást akarván kelteni, mintha ő egy annyira nyilvánvaló dologról beszélne, mi már rég bizonyított, nem is kell azt már bizonyítania, olyan rég köztudott tény. Mintha tényekről beszélne, azt játszotta meg, amikor bizonyítékot kértem, ezzel tussolva el, hogy nincsen bizonyítéka. Ezért használja, nyakra – főre, a „volt besúgóm” kifejezést. Ez a belül bizonytalan emberek fő fegyvere. Végül nyílt levélben fordultam hozza, melyben kértem, hogy ha nyilvános a vád, legyen nyilvános a bizonyíték is. Erre fel sem bizonyított.

Később, amikor látta szorul a hurok a nyaka körül, világos kezd lenni, hogy rágalmaz, azzal akart kikecmeregni a hurokból, hogy jogilag érvényes bizonyítéka nincsen – de ugye más van. Ez a kimagyarázó, csűrő, csavaró hazudozás a másik fegyvere. Holott én csak annak a nyilvánossá tevését kértem, amiről azt állította, hogy a birtokában van, pusztán csak állításai alátámasztására.

Mindezek után, hogy többszöri kérésemre sem tudott bizonyítékokat felmutatni, volt pofája, egy nyílt levélben a blogtérnek, melyben kérte az őt támadó írásaim levételét a blogomról, arra hivatkozni, hogy a CNSAS-tól papirost kapott, hogy én rá állított besúgó voltam. Valahogy azt akarta sugallni, hogy a CNSAS-nál látták, hogy én, milyen aljas módon támadom, és szöktek a segítségére, mert ő ugye egy olyan nagy valaki, szellemi tekintély, hogy rögtön a támogatásukról biztosították egy ilyen szörnyűséggel szemben, egy volt besúgójával szemben, és ezért kapta a „figyelmeztető” papirost, hogy én ki is voltam. Természetesen, nagyvonalúan ott is mellőzi a CNSAS dokumentum mellékelését. Miért?! Nem lehet mindkettőnknek!!! Mivel nekem van, neki nem lehet.

Besúgózását megunva én tényleg a CNSAS- hoz fordultam. Telefonon Csendeshez, hogy mitévő legyek. Az ő javaslatára, fordultam az elnökhöz, egy kérés formájában. Szilárdka, mivel azt állította, hogy „KOKOSI” fedőnevem volt, rájátszott kökösi lakhelyemre, hogy hihetővé tegye magát, feledve, hogy 92 – ben kerültem Kökösbe, kértem, Csendes javaslatára, az elnöktől, hogy járjanak utána, hogy a „KOKOSI” fedőnév egyáltalán létezik-e. Személyi jogokra hivatkozva, erre nem kaptam választ. De a CNSAS dokumentum tartalmazza, hogy semmilyen formában nem szerepelek a nyilvántartásukban. Vagyis sem besúgóként, sem üldözöttként, mint, akinek dossziéja van. Alább a dokumentum aláhúzott sorai erről szólnak, ami bizonyítja ártatlanságomat és azt, hogy Szilárdka aljas módon rágalmaz. Az alábbi dokumentumom a CNSAS-tól azt bizonyítja, hogy ha nem vagyok nyilvántartva, náluk, akkor Szilárdkának sem szerepelhetek a szekus dossziéjában, meg a CNSAS-tól sem kaphatott értesítést, amint azt a Blogtérnek írott nyílt levelében közönséges hazug módon állítja, ahol kéri, írásaim levételét.

Én már évekkel ez előtt kértem a szekus dossziémat, amit említ az alábbi dokumentum is, de azt a választ kaptam, hogy nincsen. Ami nem nagyon hihető, azok után, hogy 82-ben a katonai titkosszolgálat is kihallgatott, utána, teológusként volt néhány kihallgatásban is részem. 89 december 5 – én, már csak egyszerű munkásként hallgattak ki Udvarhelyt a szekusok, mert a katolikus teológiát 5 év után ott hagytam. Azért hallgattak ki, mert lőszerlopással gyanúsítottak. Amit lehet, hogy a hatalomátvételnek köszönhetően úszhattam meg. Egy ilyen gyanúsítás, 89 előtt elég veszélyes volt, sokszor börtön lett a vége, mert a szekusok kedvenc alaptalan vádja volt, amivel ártatlan embereket tettek hűvösre.

Közvetve, épp a CNSAS berkeiből tudom, hogy aki 89 előtt zaklatva volt a Szekuritátétól, de kérésére mégis azt a választ kapja, hogy nincsen dossziéja, az azt jelenti, hogy most is figyeli a román titkosszolgálat. Szilárdka, olyan helyzetbe akart hozni, mint a szekusok annak idején „ügyfeleiket”. Besúgóként szeretne lejáratni, amikor üldözött voltam. Most is SRI ügynöközéssel rágalmaz, hogy rá vagyok állítva, amikor most is megfigyelt vagyok. Ő megkapta a dossziéját, tehát egy eszement asztrológust nem tartanak fontosnak titkosék.

Alább a Szilárdka besúgózását „cáfoló” CNSAS dokumentum található.

Zen jegyzet - A rendezvények emberének pszeudo-élete

Olvasom a Maszolban, hogy a magyar tanárok nem járnak rendezvényekre. Kezdve a 89-i forradalommal, mi a legnagyobb rendezvény volt, minden csak rendezvény. Egyenes adásban közvetítették. Sergiu Nicolaescu rendezésében. Az egyik francia szociálpszichológus szerint, a golföböli háború, meg a romániai forradalom, a múlt század végének két legnagyobb médiatikus átverése, „rendezvénye” volt.

Azóta az az érzésem mindent csak megrendeznek. Nem szeretem a szinházat, mert megrendezik. Ami megrendezett, azzal kapcsolatban az az érzésem, hogy csak a külsőben történik, hogy lejátsza azt az ember, mi nem történik meg belül.

A diktatúrákban, minden előre megrendezett. Ez a külső dominanciája, a külső nagysága. Hitleri felvonulások. A diktatúra valami pótcselekvés. Ilyen szempontból mi sem állunk távol a diktatúra külsőségességétől, mert életünk nagy része pótcselekvés. A pótcselekvés kényszeres. 89 utáni rendezvényekben érzek valami kényszerest, nem hitelest. Nem hitelesíti a belső a külsőt. Ezért a rendezvényekben van valami hamis, valami nem valós, mert a hamis, attól hamis, hogy nem valóság. Még akkor is, ha az intellektuálisan magas szintű, irodalmi széplelkűség ömleng benne. Újra és újra lerágja az irodalom agyonrágott csontjait, újabb és újabb intellektuális élményeket mímelve.

Ma csak annak van létjogosultsága, mit megrendeznek. Mintha ezzel igazolná az ember maga létét, létjogosultságát. Sajnos ez így is van. Amikor már nem érzékeli azt, ami belül történik, léte a külsőbe helyeződik. Csak az lesz történés, mi szemmel láthatóan történik. A saját láthatatlan történetéhez, mi belül történik, már nincsen érzéke. Rendeznie kell, meg kell rendeznie életét, hogy azt érezze, hogy él, történik, mert történés nélkül nem tud élni az ember. A történés léte alapját képezi, de csak az a láthatatlan, mi belül van. A belső történés a mesékben, a mítoszokban van megírva, a bölcsességi történetekben, Jézus példázataiban, zen történetekben stb. Ennek hiánya a külső történés kényszerképzetét kényszeríti az emberre. Hogy valaminek történnie kell, mert ha nem, üresnek érzi létét, mert ott belül nem történik semmi. A külső rendezvény, a belső történés hiánya nyomán létrejött kényszerképzet.

A belső történés, mint belső átalakulás, egyre nagyobb, belső szilárdságot eredményez, mire egyre inkább ráhelyezi az ember az életét. Ez az, amikor a láthatatlan lét egyre szilárdabb. Ennek hiánya a nem-Léttől való szorongással jár. És az ember egyre többet rendez, hogy szabaduljon ettől a belső szorongástól, a nem-Lét, egyre szörnyebb támadásától. A rendezvények embere a külsővé lett ember, ki egyre inkább szorong külsővé lett lététtől, ezért egyre többet rendez. Ez a filmek sikerének alapja, mert azok, kik nézik, a megrendezettségre vágynak, ez által menekülnek, a nem-Lét belső támadásaitól. Ettől van „természetes” igény a filmre. A film nem más, mint a tiszta megrendezettség. Ezek alapján, ma már az életet is csak megrendezik, mert pusztán csak kívülről szolgáltat mintát az életnek. Így a megrendezett, csak megrendezett életet eredményezhet. Ebben segítenek, a szakértők a tanácsadók, akik ismerik ezen kívülről kapott minták működését. A hamis külsőség szakemberei.

Ez a sok rendezvény azt sugallja, hogy az ember már nem saját életét éli, hanem a másokét. Mások megrendezik neki, a divatok reklámok, nézetek, műveltség által. Minden csak megrendezetté lesz, előre gyártottá. A rendezvényben van valami előre gyártottság, ahol már semmi sem spontán. Persze ebben kemény munka van, izzadság, feszültség szorongás. De látott valaki, cigánypurdét a porban, szorongva táncolni? Ugye nem! Ő még nincsen megrendezve, ő még hiteles. A megrendezett már nem hiteles, mert előre elgondolták, kizárva a spontán szellemet. Ami nem más, mint kinyilatkoztatás. A rendezvények embere erre süket, mert nem hallja, a szellem sugallatait, ami által, ő maga lesz történésé. Az ontológiailag hiteles történés  kinyilatkoztatás – lásd a zsidóság szent történetei. Mivel léte szellemileg már nem történés, soha nem éri el teljességét, ezért valami gyerekes infantilizmusban reked meg. A rendezvényekben tovább játsza gyerekkorát, soha fel nem nőve. A rendezvények pszeudó-történéseit éli, önmaga elől menekülve a rendezvények pszeudo-létében. Ez nem más, mint a külsővé lett ember.

A fasizmus, kommunizmus mutatta meg, hogy a rendezvény a tömegé. A tömeg a közösség megszűnte nyomán jön létre. A közösség az individuum ápolója. Az által, hogy reintegrálja önmagába. Önmaga által az egészbe, a teljességbe. Lényének teljességébe, a Lét, a transzcendencia egészébe, teljességébe. Ebben a rítus játszik döntő szerepet. A tudattalan mítoszainak, újra eljátszása. Mi nem más, mint külső és belső történés együtt. Egymást kölcsönösen tartják életben. Ez a lét egységének, teljességének megtapasztalása. Míg a tömeg ember rendezvénye csak külső, és szerepe kompenzálás, annak, amit a maga teljességében nem él meg. A rendezvény a személytelenség általánossága, melyet nem érdekel az egyed személyes problémái, mert a saját problémáit is személytelenül éli meg, a tömeg szintjén.

Az archaikus ember élete a teljességre irányult. Minden tevékenység csak akkor volt valós, ha a reintegráció szerepét töltötte be. A közösséget, az ő identitását, a megélt mítosz, az ezt éltető rítus realizálja, ha ez hiányzik, identitás nélküli tömeg lesz belőle. Az archaikus ember, létében, egzisztenciálisan élt. A tömegember életéből az egzisztenciális hiányzik. A tömegember rendezvényei, főleg a kulturális, irodalmi, öncélú, nem játszik semmi reintegrációs szerepet. A cél inkább a bölcsködő magamutogatás, a műveltség fitogtatása.

Az öncél csak a külsőben éli életét. Ezzel szemben, a reintegráció először a belsőben éli, mit kívül is él. Ezzel a reintegráció összekapcsol, egyesít, először a belső tartalmakat, ezzel, meg a külsőt a belsővel. Ezzel szemben az öncélúság, kettéhasít, szétválaszt, a külsőt a belsőtől. De nem csak ezt teszi, mert a csak külsőben való éléssel, tagadja a belsőt, létének gyökerét. Valóság tagadást követ el, amivel létét, a külsőben pusztán illuzórikussá teszi. Ezért az öncél illuzórikus. A műveltség rendezvényei az illúziók vására, mert van benne, egy ki nem mondott, adok, veszek.

Mint a jeruzsálemi templomban a pénzváltók. Jézus kihajtotta a rítus házába betolakodott rendezvényt. Mert a pénz előre kiszámított, megrendezett. Ő ezt az ég madarainak spontán szellemében tette, mit a megrendezett mindig megöl. A rendezvény, mindig lélek és szellem ellenes. A rendezvény a szekularizált rítus. Ez ma az egyházak életében, egyre nagyobb szerepet kap.

A kommunista diktatúra megomlott, de a szellem és lélekellenes rendezvény szellem tovább él. Mert a tömeg túlélte a diktatúrát, mi által csak a diktatúra felaprózódása jött létre, sok kicsi diktátor kezébe jutott a hatalom. Ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy a demokráciában és a diktatúrában a lényeg közös, mindkettő megrendezett illúzió. Az illúziót lényegéhez tartozik, hogy előre megrendezik.

Az illúzió, mindig valami kényszer nyomán jön létre. Valami hiány kényszeríti ki, belső hiány. A belül meg nem élt tartalmak, ha az ember nem engedelmeskedik, spontán életüknek, akkor kényszerítenek, determinálólag hatnak. A diktatúrák ilyen tudattalan determináció nyomán jönnek létre. A determináció kényszerít, ezért erőszakos. Lélektani alapon a demokrácia is diktatúrához fog vezetni, mert létének alapja az archetípusos determináció, kényszer. Alapja a puszta ráció logikája, mi maga is archetípusos kényszer.

Széchenyi, még azt mondta, hogy nyelvében él a nemzet. Egy néprajzos azt mondta a Duna Tv. – ben, hogy baj, amikor a nemzet már csak nyelvében él, de mítoszait feledte. Ma a nemzet, mondhatjuk, hogy kezd csak a rendezvényeiben élni, mert mítoszok hiányában, nyelve halott, mesterséges. Baj, amikor csak ebben él, mert élő nyelve csak a mítoszalapú rítusnak van. A rendezvény, csak ezt próbálja kompenzálni, halott formákkal. Ehhez viszonyítva az irodalom nyelve egy annyira szegény nyelv, hogy haldoklik, csak mesterségesen tartják életben.

Ortega tömegei nem hiszem, hogy épp a rendezvényeket kerülték volna el, amikor az akadémiákat sem kímélik.

Székely nemzeti anarchizmus - Erdélyi pártosztódások az infantilizmus szintjén

Sokan nem is gondolják, hogy a fasizmus, a fasiszta veszéllyel való riogatás, mennyire egy talajon áll a nagy ellentétével, az európaiskodással, az európai értékek vallásával. A közös talaj az emberi infantilizmus. A belső szellemi, lelki éretlenség. Az egyoldalú racionalizmusa az európaiskodásnak épp úgy belső éretlenségre utal, infantilizmusra, mint a szélsőség robbanékony érzelmi töltete. Abban különböznek, hogy az egyik agresszíven infantilis, a másik szelíden, elfojtottan agresszíven. Logikusnak tűnő, ez által kényszerítő érvelésbe csomagolja, gondolatokba fojtott agresszivitását, mint valami szellemien magasrendűt, európait. Gyakorlatilag mindkettő birtokolni akar, a gyerek szintjén. Az infantilis tárgyszeretet érzelmi szintjén. Ide tartoznak az eszmék is, a tudomány, a birtoklás tárgyai közé, mert a puszta gondolat, ontológiai talaj nélkül, épp olyan anyagi. Ezt még keleten tudják. Egyre inkább ők is csak tanításként.

A birtoklás agresszív, mert megragadni akar, fogva tartani ez által, valami zártban, amikor mindennek az igazi léte a végtelen szabadság megnyilvánulásában van. A szellemi éretlenség, belül megmaradni az éretlen gyermek szintjén, infantilisnak. A tudat alatt ez a tehetetlenség érzetével jár. Ez börtön. A börtön kényszerít. A kényszer ellenreakciót vált ki, vagyis agresszivitást.  Először is önmaga ellen, másokban is önmaga ellen. Éretté lenni azt jelenti, kijutni abból, ami zárt, abba, ami nyitott, a végtelenbe. Végül is mindkettő ki van téve a tudattalan támadásainak, mert aki támadva érzi magát, az maga is támad, annál inkább, hogy tudattalan a támadás. Az egyik egyoldalú racionalizmusa miatt van kitéve a tudattalan támadásainak, mert ezzel hátat fordít tudattalanjának. A másik meg tudattalanul él a képek bűvöletében, azért van kitéve a tudattalan támadásainak, mivel azok fogja. Mindkettő valaminek a fogja, mi nincsen harmóniában tudattalanjával.

Nálunk sokszor hallani, hogy szembe állítják az RMDSZ szakértőiségét, a többi magyar pár, a Tőkés párt és a Jenő párt, hozzá nem értő, érzelmi politizálásával. Mintha valami felsőrendű, alacsonyrendű ellentétéről lenne szó, mint a demokrácia és a szélsőségek esetében. Holott csak az infantilizmus két különböző megnyilvánulásáról van szó. Elvárásuk a magyarsággal szemben az infantilizmus, mert ez teszi képlékennyé az embert, manipulálhatóvá. Ezt teszik az identitás megőrzése jelszava ürügyén. Holott az identitás az individuálódott, érett, személyiségben valósul meg.

A politikai pszichológia ismeri az apa gyermek viszonyt, mint a párt, vagy a hatalom és a választók közti viszony sémáját. Ennek alapja a szakértőiség, a szakértő, mint korunk egyedül legitim szekularizált papja. Ma a politika alapja a szakértő. A szakértő, az ki mindent tud az adott kérdésben. Az adott kérdésben, mindenre kész válasza van. A kész válaszok a személytelenség maximuma. A személytelenség a személy éretlenségében áll. Vagyis a szakértő az infantilis ember, ki épp azt az infantilizmust várja el a hozzáfordulótól, minek az alapján ő áll. Mondanom sem kell, hogy a szakértő az értelmi egyoldalúság által infantilizált ember.

A szakértői világ egyre inkább infantilizál, mert gyakorlatilag csak formális elvárásai vannak. Annak ellenére, hogy például a pszichológia területén, és az abból kifolyó dolgokban, látszólag ennek az ellenkezőjét teszi. A szakértő, racionalizmusából kifolyólag képtelen egyebet elvárni, mint vak követést, még akkor is, ha például a gondolati, cselekvési önállóságot hirdeti. Az ember, amit hirdet attól él a legtávolabb, ezt már Lao-cse tudta. Kreativitásról beszél a nyugati ember, holott kultúrájának az alapja a szolgai, formális utánzás, így is tanít, nevel. A szakértő az utánzás szekularizált papja.

Főleg a politika szintjén, amit a pártemberek mondanak, azzal azonosulni kell, gondolkodás nélkül. A szakértő, csak a gondolkodás látszatát várja, mert annál fontosabb az előre meghatározott, kényszerítő sémán belül maradni, sőt gyakorlatilag a sémával teljes azonosulás a lényeg, ez a szakértőiség célja. A politikában ezt a jelszavak valósítják meg, mik kizárják, teljesen leszerelik az intuitív, belülről jövő gondolatot. A sémában nincsen helye. Mert a séma zárt, az intuitív gondolat, épp a zártból akar kilépni.

A kisebbségi létet a kisebbségi politizálás, egy zárt sémává redukálja, amin belül szabad csak gondolkodni. Jelszavakban, mi kizárja az intuitív gondolkodást, mi ki szeretne lepni abból, ami zárt, hogy kívülről is lássa, hogy kívülről is intuitív ítélete legyen róla. A kint végtelenje Logoszának intuitív erejével ragadva meg azt, mi belül van. A formális azonosulás követelménye ennek a kilépési szándéknak vet akadályt.  A kisebbségi lét kötelez a bent létre és az azonosulásra, vagyis az infantilizmusra. Lényegében a politika célja nem más, mint infantilizálni a tömegeket, a hatalom egyre könnyebb elérése és megtartása érdekében. Ez a fő céljuk a romániai magyar pártoknak is, ebben nem különböznek. Ennek szimbóluma a Székelyföld autonómiája. Az autonómia nem más, mint egy infantilizmuson alapuló biztonság eszme. Mint a demokrácia, meg a tudomány maga.

Ezt a bent létet követeli meg, minden romániai magyar párt. A fejletlen személyiség bent marad önmagában, mint egy börtönben. Ennek igazolására börtön legendákat talál ki. Mint a kisebbségi lét, a börtön, a rezervátum, mitikus önigazolásait. A börtönön, a rezervátumon belül lenni csak az igazán az érték. Így lettek irodalmi értékké, Nyírő, Wass Albert.

A bent lét infantilizmusát várja el az összes romániai magyar párt. A teljes, pusztán csak formális azonosulást az anyaméh burkával, vagyis a teljes infantilizálódást. Ennek eszköze a média! Csak hallgatni kell a politikusokra, arra, amit mondanak, gondolkodás nélkül azonosulni, és épp úgy cselekedni, szót fogadni, helyes kisgyerekként. Kritika nélkül, gondolkodás nélkül azonosulni, mindazzal, mit mondanak - pusztán formálisan, mert a puszta forma nem követel többet - mert ők szakértők, tudják, mit beszélnek. Ez az udemrés elvárás, amit nagyon kavarnak az érzelmi nacionalista jelszavak, leginkább Tamás Sándor és Antal Árpád esetében. A szellemi lustaság elégszik meg, a formális azonosulás kényelmével.

Amúgy az infantilizáló magatartás jellemzi a többi magyar pártot is Romániában. Annyi különbséggel, hogy a Jenő, meg a Tőkés pártnál, inkább a primitívebb változatát találjuk az infantilizmusnak, az érzelmi alapú nacionalizmust, mi csak külsőleg alacsonyabb rendű az udemeré racionálisabb infantilizmusánál, mert a személyi éretlenségben, vagyis ott belül, az infantilzmusban nem különböznek. Ez utóbbiak is a zárt kisebbségi léten belüli, feltétlen engedelmességet várják el, mi kizárja az intuitív reflexiót, így infantilizál. A romániai magyar pártok csak formálisan különböznek az infantilizmusokban, és infantilizáló hatalmukban, szerepükben, céljuk a magyarság infantilizálása. Infantilizmusban tartani, hatalmi érdekből, nem más, mint szellemi, lelki identitás rombolás

A világon általános jelenség az infantilizálódás, az ember egyre éretlenebb, ezért jelentek meg a modern világ papjai a szakértők. Az üzleti szakértő, a politikai szakértő, az asztrológus. Akikre csak hallgatni kell, mint a gyermeknek kell hallgatnia szüleire. Az infantilizáló magatartás várja el a teljes engedelmességet – ezen alapszik minden diktatúra. Mert ő is, mint a személyiség látszata, épp így született, pusztán engedelmeskedett, azonosult. Ezért divatok a keleti mesterek. Ez nem szellemi, lelki igény, ha az, akkor torz, hanem szellemi, lelki infantilizmus. Az ember, egyre inkább rá van utalva, hogy mások vezessék, olyanok, kik a beavatottság látszatával bírnak, mint a szakértő, kutató.

A divatos racionális infantilizmus, mi tudományos tekintélyként jelentkezik, nem tudja elfojtani az érzelmeket, épp azért, mert éretlen. Ezért természetes, hogy megjelentek az érzelmi alapon politizáló, kicsi Tőkések, meg a kicsi Jenőkék. A modern, posztmodern kor, még a középkorinál is kevésbé vitatható gondolatok kora, mert a „szellemi, lelki tekintélyt, egy olyan erős manipuláció erősíti, még mit a középkor nem ismert, ezért nem alkalmazott. Az infantilizmus illuzórikus. A vitathatatlanságnak az infantilizmus illuzórikussága adja az alapot. Az infantilis, éretlenségéből kifolyólag, egzisztenciálisan bizonytalan, és szüksége van stabil eszmékre - az eszmei stabilitás eszméje, az infantilizmus illuzórikusságából származik, illúziója, hogy a külső eszme szilárd kapaszkodót nyújthat a belső bizonytalansággal szemben - amikhez menekül a belső bizonytalanság elől. A vitathatatlanság infantilizál, mert maga is infantilis. Végül is, a szellemileg, lelkileg érett személy a rációt és az érzelmeket képes egyesíteni, mert ontológiai síkon, annak szabadságában, a Logoszt és a Lelket egynek éli meg.

Zen jegyzet - Amikor a társadalom nagy ügyeit, az egzisztenciálisan gyávák képviselik

A nagy ügyekre, fasiszta veszély, környezetvédelem, európai értékek, demokrácia ügye, nemzet, bioeledel, egészség, konkrét problémái a társadalomnak, azért van szükség, hogy a konkrét szenvedőket, az egyedi szenvedőt, ne kelljen észrevenni.

A szenvedő Jób barátainak hivatkozásai, arra voltak jók, hogy Jóbban ne lássák meg az egyedi szenvedőt. Egyedivé a társadalmon kívüliség tesz. Egyedivé akkor leszel, amikor már nem érzed a társadalom biztonságot nyújtó ölelését. A kint lét egzisztenciális szorongása, a nem-Lét támadásából fakad. Ezzel kevesen mernek szembesülni. A társadalomba menekülnek a nem-Lét támadásai elől. Nincsen egzisztenciális bátorságuk. De akiknek van ehhez bátorságuk, a nem-Léttel való szembesülésben, igazán egyeddé lesznek. 
Jób a szemétdombon a nem-Léttel való konfrontációt jelenti. A szemétdomb az elmúlást, a nem-Létet szimbolizálja. A társadalomból való kivetettséget szimbolizálja. A barátok, a társadalomban való bent lét biztonságát. A kettő között a beszéd rövidzárlatos, szakadék van. Ez a nem-Lét szakadékának köszönhető. Aki egyed akar lenni, annak vállalnia kell az elszigetelődést a nem-Lét által, mert csak ez által lesz egyeddé. Mózes is a táboron kívül verte fel sátrát. Az igazi vezető a társadalmon kívül születik, azért nincsenek ma vezetők, mert a népszerűségre építenek, mi a társadalom biztonságos melegének simogatása.

Jóbnak azok adták a bölcs tanácsokat, kik a társadalom biztonságot nyújtó kebelébe húzódva, gyáváknak bizonyultak a nem-Léttel való szembesülésre, hogy igazán egyedekké váljanak. Akik képtelenek voltak igazán személyekké, egyedekké lenni. A nagy ügyek képviselői, azok, kik nem tudtak egyedekké lenni, mert egzisztenciálisan gyáváknak bizonyultak a nem-Léttel szemben. Aki, elveszíti életét, megnyeri. Aki megnyeri, elveszíti. Mondá Jézus.