2010. június 14., hétfő

Székely autonómia - Miki egér és a székely autonómia

Gyerek koromban kedvenc mesém volt “Miki egér a Holdon.” Állandóan készültem én is Miki egérrel a Holdra. Nagyanyámnak mondogattam megyek a Holdra Miki egérrel. Ö csak bólogatott, mint aki komolyan gondolja, amit mondok. Nagy elégedettséggel töltött el Nagyanyám bólogatása.

A székelyek autonómiázását úgy képzelem, most ahogy áll, mint az én Holdba menetelemet Miki egérrel. Irreális, mint az én Hold-utazásom volt.

Nem maga az igény irreális, mert volna joga hozzá a székelységnek, hanem maga a hozzáállás olyan, hogy nem tudja az autonómia törekvést a realitás szintjére emelni. De ennek történelmi háttere van: a mi nemzetieink, mindig is csak a handabandázás szintjén voltak nemzetiek – akik ezt felül múlták azokat nem hallgatta senki és nem hallgatja.

Az RMDSZ minden hatalomra kerüléskor azzal a mesével áll elő, hogy komoly lehetőségek vannak, ígéretet kaptak. A mostani kormányra kerülés után a kulturális autonómia komoly lehetőségével állt elő az RMDSZ, de egy idő óta nagy a csend e körül – így volt mindig is.

Az Orbán klón MPP-s Szász Jenő elzarándokol Bukarestbe kinyalni a fő diktátor, a Kalóz-kapitány plasztikáját, mert ugye a csiklás örömében rögtön autonómiát ad a székelyeknek. Gondolom a komolyan gondolkodók ettől sem remélnek autonómiát.

A Székely Nemzeti Tanácsot meg tényleg úgy képzelem, mint én amikor mondtam a Nagyanyámnak, hogy megyek a Holdba. Azzal a különbséggel, hogy a csomafalvi gyűlésből majdnem verekedés lett.

De kérdem én azt, hogy hogyan lesz itt autonómia, ha húsz év alatt annyit sem sikerült kiharcolni az arra érdemes atyafiaknak, hogy a Románia földrajzát, történelmét magyarul lehessen tanulni.

Pedig vannak komoly román értelmiségiek, kik ebben igazat adnak, mint André Cornea, ki azzal kapcsolatban, hogy a Románia történelmét nem lehet lefordítani, azt az állam nyelvén kell tanulni azt írta, hogy amit nem lehet lefordítani, akkor azt nem lehet az egyetemes, az egyetemes történelem részévé teni. Márpedig Románia történelme része az egyetemes történelemnek. Itt az jut eszembe, hogy nyugati propaganda anyagként nem lefordíthatatlan.

Tudom, hogy az autonómia a mai román hatalom nem akarásába ütközik, de sajnos a magyarok románok fele irányuló retorikáján is, mert nem tudjuk felhasználni a számunkra kedvező kijelentéseket, mint a Corneaé, vagy a román történészé, Nicolae Iorga-é, aki azt mondta, Trianon után, hogy Erdélyben nem azt akarjuk elvenni ami a magyaroké, mint az egyetem, ami van nekik Erdélyben, hanem azt akarjuk, hogy nekünk is az legyen mi nekik van.

De egy autonómiás székelynek nem szabad Iorgát olvasni, mert az kész nemzet árulás. Az nem nemzetárulás, ha javunkra ismerjük meg a román gondolkodókat, hogy retorikánkba felhasználjuk. A román gondolkodók, kultúra ismerete több hasznunkra lenne, mint a magyar Jobbikos retorika - több realitást adna az autonómia törekvésnek. Egy kémfőnök mondta a második világ háborúban, hogy az első ami fontos az ellenfél gondolkodásának ismerete – ezt csak kultúrájából lehet megismerni.

Épp Iorga szellem kéne meghatározza a románok fele irányuló diszkurzusunkat, vagyis Iorga szellemére kéne hivatkozni: hogy ne vegyék el ami a miénk, vagy adják vissza, ha elvették, mert Iorga szellemében nem lett volna szabad elvenni. És még sok ilyen hivatkozási lehetőség volna.

Végül is a jelenben az autonómiázás épp olyan irreális, mint az én utam a Holdba Miki egérrel, mert a székely vezetők nem tudnak realitást adni neki, csak önvigasztaló, önbecsapó retorikait.


Nagy Attila (Puli) - Székelyföld

Magyar sorskérdések - Ady és Trianon

Nem divat már szellemi értelemben nemzetben gondolkodni, mint tette Ady, Illyés. A nemzeti gondolatra a néhai nagyjaink nem tudnak hatással lenni, mert olyanoknak kell hallatszodjon a hangja, akik puszta átmeneti emberkék, mint Orbán, Vona, Morvai.

A haza gondolata már nem vertikális, “Haza a magasban”, mint Illyésnél, hanem csak horizontális, a mindennapok politikájának szintjén.

A vertikális haza gondolata összeköti a mélységet és a magasságot. Így egy képben látszik a mélység, a problémák gyökere, és a magasság ahova fel kell emelkedni, a szellem erejével.

Ady előre látta Trianont és annak gyökereit is látta. Itt érdekességként jegyzem meg, hogy Sigmund Freud is előre látta, a következőket mondta: “A magyarok nem hiszik, de országukat szét fogják szedni”. A Trianonhoz vezető egyik út az volt, hogy akiknek ezt kellett volna hinniük, nem hitték.

Trianon igazságtalan volt, ez tény. De csak ezt hangsúlyozni, botorság, mert az ilyen szemlélet nem hagyja látni az igazi okokat, hogy miért volt igazságtalan. A szélsőjobbos propaganda jeleskedik abban, hogy a trianoni igazságtalanságról beszél, egyoldalúan, okok nélkül, vagy az okokat csak a nagyhatalmi érdekekben látja.

Baj, amikor egy nemzet nem a nagyjai szemével látja történelmét, hanem kistilű felkapaszkodottak, Vona, Orbán, Morvai mondják meg, hogy mit kell gondolni a nemzetről és annak tragédiáiról. És a baj nem nagyobb, mint, hogy a felkapaszkodottak újabb tragédiákba viszik a nemzetet. Tegyük egymás mellé Ady írásait és Orbán beszédeit, nem tudom, hogy ír-e, és rögtön kitűnik a különbség.

Ady publicisztikáját olvasva, a nemzetiségek, de leginkább a román propaganda nyugati mozgásáról, nyugat igazságtalansága teljesen más megvilágításba kerül, ami a gyökereket illeti. Nyugat igazságtalanságára a magyarsággal szemben, Ady publicisztikájában találunk magyarázatot.

Nekünk magyaroknak olyan egyértelmű, világos, hogy nekünk volt igazunk Trianonban. És csodálkozunk, hogy nyugat politikusai nem így látták. Olyan egyértelmű volt, már akkor is, hogy többségében magyar területek kerülnek idegen fennhatóság alá. Hát azt a nagyhatalmak, hogy nem látták?!

Mi magyarok azt hisszük, hogy létezik egy önmagában lévő igazság, igazságszolgáltatás, mi nekünk kijár, a nélkül, hogy tennénk érte valamit. Ady nem így látta Párizsból, hogy valmi kijárna nekünk. Ő úgy látta, hogy a nyugatiakat a nemzetiségek keményen megdolgozták, keményen lobbiztak. Főleg a románok voltak sikeresek, mert Ady azt látta Párizsból, hogy nyugat Romániáért lelkesedik. És ameddig a nemzetiségek lobbiztak nyugaton, addig a magyar urak pöffeszkedtek úri gőgjükben, és ahogy Freud írta nem hitték, vagyis nem hittek azon keveseknek, mint Ady akik előre látták Trianont. Nem hittek Gróf Mikó Imrének, ki már a XIX. sz. Második felében látta a román veszélyt. De ha megnézzük Jókai publicisztikáját még ő is nagyon bölcs volt a román kérdésben.

Nem létezett és nem fog létezni az a társadalmi berendezkedés, ahol ingyen adják az igazságot. Az igazságért meg kell küzdeni, harc árán adják – legális harc árán. Trianon egyik oka, a nagyhatalmak igazságtalanságának egyik oka, hogy a magyar vezető réteg nem harcolt eléggé, hogy neki legyen igaza. Nem harcoltunk eléggé igazunkért. Ellensúlyozni kellett volna a kisebbségek propagandáját.

Igaz, először is azzal kellett volna kezdeni, hogy tanulni a Kossuthék elkövette hibákból a forradalom alkalmával a nemzetiségekkel szemben.

Természetesen sokan a nemzeti magyarok közül a nyugatiak szemére vetik, hogy érdekeiket nézték. De hát Istenem ki az a barom, aki érdekei ellen cselekszik. Kossuthék nem kizárólagosan magyar nemzeti érdekeket néztek, a kisebbségiek ellenében?! A történelemtől ne kérjük számon azt amivel mi is adósai vagyunk a történelemnek.

A Trianoni tragédia, mert az volt, inkább a magyar önvizsgálatra kéne alkalmat adjon és nem egyoldalú vádaskodásra, sebnyalogatásra. Mert ha nem dolgozzuk fel a néhai tragédiák okait, azok újabbak forrásai lesznek.

És a másik ami nagyon fontos, hogy a nemzet szellemi életét arra a szintre kéne felemelni, vagy még magasabbra, amit Ady, Illyés Gyula képviselt. Csak így lehet megállítani, hogy olyan kisstílű felkapaszkodottak határozzuk meg a nemzeti gondolkodást, lezüllesztve a mindennapi politika szintjére, mint Vona, Orbán, Morvai.

A nemzet szellem és nem politika. Nemzetrombolás, amit a Jobbik és Orbánék tesznek, hogy a nemzeti gondolatot kisajátították maguknak, lezüllesztve a mindennapi politika szintjére.

A vertikális haza, ahol a mélység és a magasság együtt él az az igazi haza. Ahol csak a horizontális, fizikai hazáról gondoskodnak, és a vertikálisról megfeledkeznek, ott a nemzet elveszítheti a fizikait is, megszűnhet létezni.


Nagy Attila (Puli) - Székelyföld

2010. június 13., vasárnap

Székely autonómia - Jobbikos propagandával vakított székelyek

Az autonómia alapja az autonóm ember és nem az intézmény önmagában véve. Az autonóm intézményeink csak eszközök az autonóm ember kezében. Az ember autonómiájától függ az autonóm intézmények autonóm volta. Hatékonysági fokuk az ember autonómiájától függ.

Az érdekes az, hogy az autonómiáért való nagy lelkesedésben épp az autonóm embernek, az autonóm gondolatnak nincsen helye. Vannak, akik az autonómia kritikáját autonómia ellenességnek tartják.

Vannak, akik csak egyszerűen autonómiát akarnak, de nem látják, hogy a nemzetet olyan belső, negatív folyamatok emésztik, évszázadok óta, amikkel ha nem nézünk szembe és nem számoljuk fel, akkor homokra épített ház lesz az autonómia építménye. 

Az autonómiázás hibája, hogy csak intézményben gondolkodik és nem szellemben is, nálunk az igazi mély bajok ott vannak.

Ezt igazolja, hogy problémáink, mint például az, hogy időközönként az öngyilkossági statisztikákat mi vezetjük, magyarok, székelyek, messze nem intézményesek, hanem mélyen szellemiek, lelkiek.

A kötelező lelkesedéstől nem látják sokan, hogy több évszázada egy folyamatos visszaszorulásban vagyunk a Kárpát-medencében, amit nem tudok nem összefüggésben látni az öngyilkos hajlamunkkal. Ahol önpusztító a nemzet, ott azt már az autonómia sem állítja meg. Azt szoktam mondani, hogy nekünk a problémáink nem is annyira jogiak, intézményesek, hanem szellemiek, lelkiek. 

A Székelyföldre importált Jobbikos propaganda sem segít abban, hogy az igazi problémáinkat a maguk mélységében lássuk, sőt megakadályozza a mélyen látást, az igazi problémák meglátását. De minden propagandának ez a gyengéje, hogy nem enged mélyen láttatni. A Jobbikos propaganda inkább székely vakításra jó nem egyébre és csak a bunkója vevő rá a székelyek között is.

Autonómiát csak egy szellemileg, lelkileg egészséges közösségre lehet építeni - de csak az is tudja kiharcolni.


Nagy Attila (Puli) - Székelyföld

2010. június 9., szerda

Székely nemzeti anarchizmus - A gazdasági válság szellemi háttere, vagyis amikor a só izét veszti

Széchenyi a hitelről, mint valami világmegváltó dologról írt. Maradinak látta Magyarországot, mert nem kapkodott a hitel után.

Erdély, a magyar nemesek által lenézett, maradi “oláh népe”, hogy felvásárolja a magyar nemesek elkótyavetyélésre szánt földjeit, ügyesen használta a hitelt – lásd az Albina bank.

A népi bölcsesség azt mondja: “addig nyújtózkodj, míg a takaród ér.” Azt tűzd ki célnak, mit saját erődből elérhetsz. A hitel, az anyagi képesség mesterséges felfokozása, mesterséges növekedés. Nem reális képesség, a képesség illúziója.

A hitel esetén ami képessé tesz, nem a tied, nem te érted el, hanem kívülről kapod. Amit kívülről kapsz, mivel nem igazán a tied, nem is igazán rendelkezel fölötte, nem vagy igazán ura, ezért könnyen kicsúszhatik a kezedből. 

De kiderül, hogy a hitel célja sem igazán a tiéd, kívülről, másoktól kapod, mások tűzik ki neked – szakértők. Mivel ez sem a tied, nem magad alkottad meg önmagadból, nem vagy ura.

Amiket nem magad alkotsz meg, önmagadból, legyenek azok célok, eszközök egyaránt, azok soha nem a tiédek, ami nem a tiéd, belső önmagadban azok csak illúziók, és soha nem vagy igazán azok ura, azok uralnak téged. Illúzióinkat nem mi uraljuk, hanem ők uralnak minket. A külső, minek nincsen belső megfelelője az könnyen az uralma alá hajthat.

Az ember a történelemben nagyon sokszor próbálkozott, hogy képességeit mesterségesen kiterjessze, megnyújtsa – erről szól a bibliai Bábel, Ikarosz legendája – de ez mindig tragédiával végződött. Az ember képességeinek mesterséges meghosszabbítása, hogy önmagát meghaladja, illúzió és tragédiához vezet.

Ami pusztán csak külső cél, és aminek nincsen belső megfelelője, az illúzió. Amikor az ember célja csak külső, akkor válik tragikus, önpusztító illúzió áldozatává – ez korunk, ez van a mai gazdasági válság mögött.

Az ember célja önmagában van és ott vannak az eszközök is. Az ember célja önmaga teljessége, amit már eleve magában hord.

Eckhart mester német misztikus szellemében azt is mondhatjuk, hogy az életnek nincsen semmi különösebb célja, értelme: az élet célja, értelme a Létezés maga.

Nem tudok nem összefüggést látni, Jézus azon mondása, hogy a só izét vesztheti és korunk között, amely már mesterségesen növeszt mindent növényt, állatot, és melyeknek nincsen már majdnem izük, sajátjuk, csak mesterségesen hozzáadott.

Nyugat a hitelnek nevezett illúzió áldozata lesz. Ezzel és az állandó újra befektetéssel gyorsította fel mesterségesen a történelmet, mely elpusztítja. Az illúziók pusztítóak. Nyugatot a saját illúziói pusztítják el.

Nagy Attila (Puli) - Székelyföld

2010. június 6., vasárnap

Magyar sorskérdések - Trianon okai a magyarság lelkében

Mint kisebbségi székelyt mindig is foglalkoztatott, hogy mik vezettek Trianonhoz. Fiatalabb koromban én is az események szintjén, a külső események, ok - okozat szintjén kerestem Trianon mély-okait, mint a történészek tették. De ahogy túlléptem a negyvenen és az ember egyre inkább befele fordul, egyre inkább az foglalkoztat (végzettségemből, beállítottságomból is kifolyólag), hogy mi mehetett végbe a látható események mögött, lelki szinten, a magyarság lelkében, jóval az előtt, hogy Trianonra sor került volna. Trianon egy több évszázados folyamat eredménye, mi nem csak a külső valóságban történt, hanem belül a nemzet lelkében.

Én értem, hogy a történész csak a külső eseményeket látja - ez a felszabdalt nyugati gondolkodás következménye - de valahol a külső események mögött meg kell látni, a belső, a láthatatlan szellemi, lelki eseményeket. Ezt azért nem látjuk mert valóságképünk egyoldalú, a valóságot csak a látható jelenti és nem valóság a Láthatatlan, holott a Valóságot a kettő együtt adja. Csak a látható esemény a valóság és a Láthatatlan nem. Az ember öntapasztalása akkor teljes, ha magát a Valóságnak megfelelően éli meg, Láthatónak és Láthatatlannak egyaránt. Az emberiség szellemi válságban van és ennek a gyökere, hogy öntapasztalása nem teljes, egyoldalú öntapasztalása csak a láthatóban merül ki.

Azt hiszem Trianon okait ilyen messziről kell kezdeni, annak a Valóságnak a talajáról, ahol a Láthatót együtt látjuk, éljük meg a Láthatatlannal. A Valóság kettős arcának élménye tudatosíthatja bennünk, hogy mik voltak azok a láthatatlan események, a magyarság életében, a nemzet kollektív tudattalanjában, évszázadokon keresztül, mik végül Trianonban csúcsosodtak ki.

Csak próféta képes arra, hogy leereszkedjen a nemzet kollektív tudattalanjába és onnan felhozza a nemzet tudatába a mélyen rejlő frusztrációkat amelyek a nemzeti katasztrófák okai voltak – és lesznek. Volt egy majdnem próféta, Ady. De nem volt igazán az, mert pusztán csak elemi erővel és részproblémák törtek fel benne a magyar lélek tudattalanjából. A próféta a nemzet tudattalanjának megnyilvánulása, Ady csak részben volt az. Ady nagy hibája az volt, hogy csak a kocsmákból, a kávéházakból látta a "magyar ugart" és nem fedezte fel az ugart, mint pusztát, ahol a próféta leereszkedik a puszta csendjében a nemzeti lélek mélységeibe.

De miért nem voltak prófétáink, kik leereszkedjenek a nemzeti lélek mélységeibe?! És most az én területemre térek, a vallásra, a misztikára. A nagy misztikák, misztikusok az ember alapvető problémáját a Valóság két oldalának a Láthatónak és a Láthatatlannak diszharmóniájában látták és ezt  a harmóniát próbálták visszaállítani. Másként fogalmazva, a misztikusok az alapvető emberi problémát az elme(Látható) és a tudattalan (Láthatatlan) konfliktusába látták, mert ha ez a kettő békében van csak lehet Istent megtapasztalni.

A nyugati civilizációban az elme végzetes konfliktusban van a tudattalannal és mi ebbe a nyugati civilizációba csöppentünk. Felvettünk egy olyan nyugati kereszténységet, mely egyik oka volt nyugat szkizofréniájának, elme - lélek konfliktusának. A nyugati kereszténység racionalizmusa, a misztikus törekvésekkel ellentétben elszakította, szembe helyezte az elmét a tudattalannal. Az átvett nyugati civilizáció még mélyebb szakadékot teremtett a magyar tudat és elme között. Ahol meg szakadék van a kettő között ott keletkeznek a frusztrációk. Ahol meg nagyon nagy a szakadék az elme és a tudattalan között ott nem születnek próféták, mert a próféta az aki kommunikál a nemzet tudattalanja és tudata között. Ha rövidzárlatos a nemzet tudata és tudattalanja közötti kapcsot, akkor frusztráció frusztrációt szül, melyek a kettő közötti kommunikáció hiányában soha nem dolgozódnak fel, soha nem emelkednek a tudatba. Végül is ezért nem voltak nekünk prófétáink. A történelemben elszenvedett sorscsapásaink, miket elszenvedtünk, csak feldolgozatlan traumákká lettek, mik újabbaknak lettek az okozóik, míg Trianonhoz nem értünk - és ez így folytatódik tovább. Egy ilyen traumatizált nemzetnél nem nehéz a hisztéria keltés - ezt nem folytatom, mert nem akarok politikára térni.

Kertész Imre amikor magyar frusztrációról beszélt, nem kellett volna, egyeseknek, annyira felháborodniuk, mert nagy igazság van benne.

A magyar antiszemiták egy dolgot nem vesznek észre a zsidóságnál, hogy a zsidóság volt az a nemzet mely legtöbbször képes volt a nemzeti sorskorrekcióra, mely úgy történt, hogy a prófétáik, szellemi, lelki vezetőik, kapocs voltak a nemzet tudata és tudattalanja között és így szembesítették a zsidóságot az elszenvedett traumákkal - sorskorrekció csak szembesülés révén jön létre a tudattalannal. Ez nálunk magyaroknál soha nem jött létre - nálunk mindig más volt a hibás, mi pedig a hős szenvedők voltunk. A legnagyobbjaink is csak tényekkel tudtak szembesíteni, de nem azok mélyen fekvő, láthatatlan okaival. A tévedések mögött lelki okok vannak, még a történelemben is, nem mások tévedtek helyettünk.

Elég hosszú ideje már, hogy a negatív egészségi mutatók, a magyarságnál arra utalnak, hogy a magyarságnál az igazi gondok a léleknek nevezett láthatatlan tartományban vannak – ezek adminisztratív úton soha meg nem oldhatók, csak szellemi, lelki úton.

Dr. Boross Péter néha magyar miniszterelnök, az MTV, néhai Napkelte műsorában arról beszélt, hogy a ma nemzetben gondolkodói nem tudnak már történelmi analógiákban gondolkodni - tehát a nemzeti közgondolkodásból kiveszett a történelmi analógiákban való gondolkodás. És ebben igaza volt. A történelmi analógiákban való gondolkodás képes csak észrevenni a hosszas történelmi folyamatokat, amik lehet, hogy ma is létező folyamatok, de csak annak, ki képes meglátni. Egy példa erre, hogy a XIX, században a románok kezdték felvásárolni, Erdélyben, a magyar ingatlanokat, ez jelentette fokozatos térvesztésünket. Ez a folyamat ma is tart.

De ha nagyobb távlatokban gondolkodunk, akkor láthatjuk, egy több száz éven keresztüli visszaszorulásunkat a Kárpát-medencében – mely folyamat nem zárult le. Naponta 11 magyarral van kevesebb a Vajdaságban.

Szerintem nyugodtan fel tehetjük a kérdést: hogy tényleg meg akarunk maradni, mint nemzet?!  Vannak kik ilyenkor a magyar vitézséget veszik elő, levert voltunkban is dicső harcainkat. De ez nem egy kétségbeesett nemzet görcsös erőfeszítése, mely inkább önpusztítási hajlamra utal?! A magyarság sokszor vezette az öngyilkossági világranglistát, meg az önpusztító életmód is sokszor volt magyar jellegzetesség. Ezek arra utalnak, hogy tényleg fel lehet tenni a kérdést, hogy mint nemzet egyáltalán meg akarunk-e maradni - vagy csak mondjuk, de a magyar élet mást mutat. Hogy a több évszázados magyar térvesztés a Kárpát - medencében arra utal, hogy a magyar életösztönnel, vitalitással gondok vannak. Vitalitás ott van ahol a Valóságot a maga teljességében, Látható és Láthatatlan harmóniájaként élik meg; ahol az elme békében van a lélekkel, a tudattalannal.

De ki az önpusztító?! Hol van baj az élni akarással?! A személy esetében, akkor van gond, amikor az illető személy nem éli önön belső életét, amikor az elme nincsen a belső mély-magra, nincsen a lélekre hangolódva, amikor az elme és a tudattalan között rövidzárlat van. A meg nem élt belső élet önpusztító. A magyarság nem éli önön belső életét és ez minden tragédiájának távoli oka, ez Trianon távoli, de alapvető oka is.

A megélt élet az amikor ráhangolódunk elménkkel lelkünkre, lelkünk képeire. A megélt élet a lélek képeinek megélése, amik az emberi kultúra alapvető képei. Vallási kultúránk alapvető szimbólumai azok amivel a lélek megszólítja az elmét - itt kezdődik a vallás, és folytatódik azzal, hogy a lélek képei, szimbólumai a transzcendesre utaló jelek. A kultúra, a vallás csak akkor élő, ha annak képei a lélek élő nyelve, mivel az elmét megszólítja és az elme fogadja az üzenetet.

Egy alkalommal a Duna Tv-ben egy néprajzos azt mondta, hogy baj van akkor, amikor egy nemzet már csak nyelvében él és elfelejtette mítoszait. Ezért vitatható Széchenyi kijelentése, hogy "nyelvében él a nemzet". Igen, ha az élő nyelv. A nyelv akkor élő ha a lélek élő képeit, élő mítoszokat fejez ki.

A mítoszok a lélek tanításai. Mítoszok nélkül nincsen emberi és nemzeti identitás. Jung szerint, mely nemzet elveszítette mítoszait, lelki egészségében is megsínyli. A magyar sínyli is. Nem elég a pusztán racionális, történelmi, kulturális nemzeti önismeret. Ahol a lélek képei halottak, ahol a mítoszok halottak ott halott a nyelv is, még ha használják akkor is, vagyis haldoklóban van, mint a nemzet.

A lélek képei nem csak képek, jelek, hanem hatalmas energiák vannak mögötte - amik lehetnek éltetők de pusztítók is, erre nem térek ki. A megélt képek adják a nemzet éltető energiáit. A vitalitás a megélt képekkel kezdődik, mely mélyen vallásos élmény - itt nem egyházzá merevedet intézményre kell gondolni. A családsegítő gazdasági programok csak látszatmegoldások. Az igazi vitalitás a nemzet kollektív tudattalanjából fakad, ha azzal harmonikus a közösség kapcsolata. A közösség, pusztán csak racionális döntés alapján, program alapján, akarati alapon, nem is tud megmaradni, ha az élni akarás nem jön mélyen a kollektív tudattalanból.

Természetesen feltevődik a kérdés, hogy hogyan fakad fel az éltető energia a nemzet lelkéből. Belső önmagunk, lelkünk képeihez nem kell semmi technika, hogy aktiváljuk, elég a puszta csend, az éltető energiák itt fakadnak fel a lélekből. Ennek életformának kell lennie, vissza kell adni az emberi életnek a természetes ritmusát, a pihenés, a csend természetes egymás váltását.

A zsidó próféták a puszta csendjének emberei voltak. Ők, amikor a nép elmerült, egyoldalúan, a külső, látható valóságban, elméje elfordult önön lelkétől, nem élte önön életét, visszafordítotték a nép elméjét önön lelkéhez lelkének képeihez. Ezt nálunk nem volt ki megtegye. A zsidóknál voltak próféták kik mítoszok révén visszavitték a népet a Kezdetekhez, hogy lelkében megújuljon - ez volt a sorskorrekció mitikus alapja.

Fokozatos térvesztésünket mindig ellentétes párhuzamba helyeztem a környező népekével, akiket épp úgy gyilkolt az ellenfél, török, tatár, osztrák, mint minket és mégis ők egy nemzeti kiteljesedés fele tartottak, míg mi a nemzeti széthullás fele.

Egy idő óta keresem azon lelki okokat, mik a magyarság esetében Trianonhoz vezettek, a velünk rivális nemzetek esetében, ugyan csak azon lelki okokat keresem melyek segítették, hogy fölénk kerekedjenek
- mert mondom a dolgok először a Láthatatlanban játszódnak le. A nagyhatalmi érdekek találkozása a Monarchia kisebbségeinek érdekeivel csak külső okok - ezeket kihasználni jól működő nemzeti ösztönök
kellettek, mit csak önmaguk belső világával valamelyest harmóniában lévő nemzetek képesek, olyan nemzetek melyek a kollektív tudattalanjuk sugallatait képesek fogni tudatukban.

A kérdést továbbá a románokkal kapcsolatban fejtegetem, mert az ők világukat ismerem valamennyire. Egy a sámánizmusról szóló könyvben, egy jungiánus, magyar, pszichológus írta, hogy az ortodox nemzetek szerencsésebbek voltak a kereszténység felvételében, mert asszimilálták a kereszténységet, nem volt rájuk erőltetve, nem került régi mitikus hitvilágukkal ellentétbe új hitük, nem okozott törést ezen nemzetek életében a kereszténység felvétele - mint magyarság esetében.

Az ortodox nemzetek nem kerültek ellentétbe saját kollektív tudattalanjukkal, nemzeti létük, vitalitásuk forrásával. Max Weber vallásszociológiájában írja, hogy ameddig a katolicizmus megtartója a külső abroncs szerepét játszó Codex Iuris Canonici, vagysi az intézmény, addig az ortodoxiában nincsen olyan fontos szerepe az intézménynek, hanem a megtartó erő a kép. Weber szerint a kép erősebbnek bizonyult, mint a Róma intézményei, mert Rómát széttépte a reformáció, de az ortodoxiát nem sikerült megbontania.

A románság megtartója, vitalitásának forrása az élő kép volt, vallása, mely a lélek vallása volt - ha primitív is volt a mi szemünkben, akkor is, vagy még inkább akkor. A Monarchia, a Nagy-Magyarország nem a lélek képein nyugodott, nem azok energiáin, mint a románság léte, hanem pusztán csak külső, élettelen intézményeken, miknek nem volt saját energiájuk, mint a lélek képeinek. Nem csoda, ha a román képi erővel, vitalitással szemben, alul maradt a történelmi párharcban, a magyar intézményes vitalitáshiány. Erdélyben az történt, hogy a román vitalitással szemben alul maradt a magyar vitalitáshiány. Itt találkozott két nemzet, az egyiknek több volt a vitalitása, mint a másiknak, Trianon csak ezt szentesítette.

Nicolae Iorga román történész a románság vitalitásáról írott könyvében azt írta, hogy a románokat a belső tartotta meg és nem a külső parancs. Mi mindig katonai erényeinkre voltunk büszkék és abban bíztunk, abban ami intézmény, pusztán csak külső. A magyar külső parancs alul maradt, Erdélyben, a román belső megtartó erővel szemben.

Gheorghe Sarac, bihari román nóta énekes mondta, az állami román rádió műsorában, igaz nem kis magyar ellenes éllel, de azért számunkra nagyon tanulságosan, hogy Erdélyben a románságnak nem voltak kőből épült váraik, mint a magyaroknak, a románoknak a lelkük volt a vár és a lélek vára győztesen került ki a magyar kővárak elleni harcból. A vár intézmény, de lehet a lélek képe is. A magyarság esetében sajnos a külső vár csak intézmény volt, nem volt a lélek belső képe is, ezért nem tudott a románokkal szemben megvédeni - de a románoknak elég volt, a létükhöz, a vár pusztán belső képe, mert abban több vitalitás volt, mint a magyarok kőváraiban.

Attól tartok, hogy mi székelyek, az autonómia intézményeivel, továbbra is a külsőben bizunk a belső megtartó helyett - ami már vesztünket okozta. Nem azt mondom nem jó az autonómia, csak az nyugodjon belső élő képeken.

Erdélyben, a két nemzet lelkében kell keresni, annak magyarázatát, hogy melyik lett a győztes és melyik a vesztes. A tettek mögött az ember van, kinek tetteit nagyban az határozza meg, hogy hogy éli meg tudattalanját, elméje azzal milyen viszonyban van. Erdélyben a magyar - román párharc titkát abban kell keresni, hogy a két nemzet milyen viszonyban volt kollektív tudattalanjával, vitalitásának forrásával, hogyan élte meg lelkének képeit, hogyan élte önön életét, vagy hogyan nem, ez döntötte el, hogy kié lett Erdély - Trianon csak pont volt a mondat végén.


Mely nemzet rossz viszonyban van kollektív tudattalanjával, nem éli önön életét, annak ösztönei sem működnek. A kollektív tudattalan egy nagy segítő, akkor, amikor a ráció nem működik. A környező nemzeteknek nem pottyant csak úgy az ölükbe Trianon áldása. Nagyon jó ösztönökkel kihasználták a politikai, nagyhatalmi helyzetet és a magyar gyengeséget. Politikusaink gyengeségeiben, Trianonkor, meg azt megelőzően, a magyar ösztönélet gyengeségét látom megnyilvánulni – a magyar élni akarás hiányát látom.

De látok egy történelmi analógiát, a mostani Nyugat-Európa és a Monarchia között. A Monarchiát felszámolták a vitalitásukban erősebb nemzetek. Nyugat öregedik, felszámolják a vitalitásukban erősebb fajok. Ezt jósolja Neagu Djuvara román történész, filozófus. Szerintem a Monarchia bukása, Nyugat-Európa bukásának előképe volt - vajon ezt gondoltak a Trianoni békeszerződést aláírók.

A misztikából indultam ki és oda térek vissza. Az ember alapvető problémája a Látható és Láthatatlan kapcsolata, az elme és lélek kapcsolata., amit csak a misztika képes egyesíteni és nem a pusztán csak a Láthatóban mozgó résztudományok. A z ember alapvető problémája a Valóság élménye, miben csak a misztika részesít.

Jung írja, hogy a nyugat válsága vallási válság, a lélek képeinek válsága, nem megéltek közvetlenül a lélek képei, halottak. Az igazi élő kultúra, közvetítő szerepet tölt be az elme és a lélek között, ezt nyugat kultúrája nem tölti be és a magyar sem. Az igazi probléma az, hogy egy halott kultúrában élünk, mi a lélek igényeit nem képes kielégíteni. A lélek igényeit kielégítő nemzeti kultúránk nincsen. Itt megjegyzem, hogy a nemzeti az egyetemesben gyökerezik, mert a lélek képei először is egyetemesek - a nemzeti csak valami sajátos.

A nyugat embere, önön válságát részproblémák összegeként kezeli, részmegoldásokat keres és nem látja egészben a problémát. Az emberi lét alapvető problémáját, egészben, a nagy misztikusok, misztikák látták: az ember alapvető problémája az elme és lélek diszharmóniája, de ennek a harmóniának a megteremtése csak kezdete az ember teljességélményének, Transzcendens-élmény nélkül nincsen teljesség élmény - a Lét alapvető problémája a teljességélmény. A nemzeti lét alapja a teljességélmény. A teljességélménynek, csak egy külső sajátossága a nemzeti lét.

Az ember alapvető problémája a Látható és Láthatatlan kapcsolata, az elme és lélek kapcsolata., amit csak a misztika képes egyesíteni és nem a pusztán csak a Láthatóban mozgó résztudományok. A z ember alapvető problémája a Valóság élménye, miben csak a misztika részesít.

Karl Rahner német katolikus teológus írta., hogy az ember vagy misztikus lesz vagy nem lesz. Ebben nagy igazság van, mert emberi identitást csak a teljességélmény nyújt, a misztika az mely ebben az élményben részesít. A pszichológia nem tudja az emberi problémát megoldani, mert csak részproblémákkal foglalkozik, nem tudja önmaga totalitásának élményét nyújtani az embernek, ezt a misztika képes megtenni. A misztika a csendben kezdődik és ott végződik. Tehát misztikára sincsen szükség csak a puszta csendre - és ott belül minden átalakul. A puszta csendjének misztikája a misztikákon is túl van. A puszta csend a misztikákon is túl van.

Végül is a vallás célja, a religio-religare, vagyis visszatérés, visszakapcsolódás létünk gyökeréhez, a teljességhez, vagyis a Transzcendenshez.

Visszatérve Trianonhoz, annak oka, hogy a magyarság nem önön belső életét élte. De ez egyetemes probléma, melyre a válasz a misztika, a csend misztikája.

Nagy Attila (Puli) - Székelyföld

2010. június 2., szerda

Magyar sorskérdések - Trianon oka a magyar felfuvalkodottság volt

A nemzeti ideológia nem megoldás a nemzet számára, mert nagyon mély szellemi, lelki válságban vagyunk mi magyarok, székelyek. Amit oknak látunk az csak következmény, mint Trianon. Nem kifogásolom a Trianon emléknapot a kettős állampolgárságot, csak van egy kis pótcselekvés íze - egy nemzet mely nem tudja nagyon rég feldolgozni szellemi, lelki válságát, ilyen, pusztán csak külső dolgokat lát megoldásoknak.

A nemzet válsága az ember válsága, a belső emberé. Az ember és a nemzet akkor van válságban ha a lélek belső tartalmai közvetlenül nem megéltek. A nemzeti identitás válsága a belső emberi identitás válságával kezdődik. Ahol az ember nem éli önön központját, ott nincsen nemzeti identitás. A nemzeti identitás nem csak racionálisan tudott ismeretek, kultúra, összege, hanem megélt belső valóság. A nemzeti identitás belül megélt kép valóság, amit vallási kultúraként kifejezünk. Ezt vallásos élményként éljük meg - de nem intézményes egyháziként.

Belső önmagunk megélését mondhatjuk teljességélménynek is, ami a transzcendensben gyökerezik - tehát a nemzeti identitás transzcendens élmény is. A nemzeti a Láthatóhoz és a Láthatatlanhoz egyaránt kötött. Erről a nemzeti ideológiák megfeledkeznek.

A nemzeti ideológia megfeledkezik arról is, hogy a nemzeti kultúra alapját képező képek, először is egyetemesek és csak sajátosságukban nemzetiek. A nemzeti alapja, mondhatjuk, hogy nem a nemzeti hanem az egyetemes. A nemzeti ideológiák ezt nem veszik figyelembe, bezárkóznak a nemzetibe, felcserélik a sorrendet.

A lélek nagy képei, ha megéljük éltető energia források. A nemzeti válságunk itt kezdődik, hogy a képek nem megéltek, ezért nagyon kicsi a nemzet energia szintje - minden válság egyik fő oka ez. Nem elég a nemzetit pusztán az öntudat, a racionalitás szintjén megélni, mert annak belső lelkinek is kell lenni, mint Isten országának. Nagy-Magyarország oda lett, mert nem volt egy szellemi, lelki, belső haza is - csak egy nemzeti felfuvalkodottság volt. A Trianoni veszteséget ilyen szempontból is kell nézni. Trianon a nemzeti felfuvalkodottság katasztrófája volt és a róla való megemlékezések sokszor nem a nemzeti önvizsgálatot teszik lehetővé, hanem tovább éltetik azt a gondolkodást mi Trianonhoz vezetett.

A nagyhatalmak, bárhogy szidjuk őket, csak beleraktak abba a sírba mit a magyarság ásott magának. A sír nincsen még befödve, van lehetőség a nemzeti feltámadásra, de ne feledjük, hogy a sír körül ott van a föld is, mivel a sírt belehet temetni. Még mindig két út van előttünk. De a magyar feltámadás jeleit nem látom.

Ahol meg a feltámadás a magyar apokalipszis jelei nem látszanak, ott felelőtlenség a nemzetet Páter Pió meg a Dalai láma jóslataival hitegetni, hogy a magyar rendkívüli náció és világmegváltó szellemi szerep vár rá.

Nagy Attila (Puli) - Székelyföld