2009. december 7., hétfő

Romániai hírek - Basescu, vagyis a tatár kancsuka nyerte a romániai választásokat

Basescu, a tatár kancsuka nyerte a romániai elnökválasztásokat, tehát továbbra is egy tatár kán fogja kormányozni Romániát.

Miért tatár kancsuka? A tatár kormányzási mód volt, hogy egy előretolt bábbal kormányozni – Basescu ezt tette Boc-kal, és Romániában azért van kormányválság, mert Basescu továbbra is báb miniszterelnököt szeretne, az ő bábját. Amúgy Basescu úgy kormányozza Romániát, mintha egy tatár kán lenne. Tatárok laktanvidékről származik, Babadagról, Dobrudzsából.

Az este mindkettő magát nevezte meg győztesnek. Mircea Geoana biztos volt győzelmében, mert az előzetes felmérések őt hozták ki győztesnek. Ugrált mint egy gyerek. Elgondoltam, hogy ez még megváltozhat, és hogy lehet ennyire infantilis egy ember, ki államelnök akar lenni, hogy ne vegye számításba, hogy az előzetes felmérések nem biztosak. Hogy lehet ennyire megrészegedni a hatalomtól, hogy semmi visszafogottságra, bölcs magatartásra nem volt képes? Ami gondba ejt, hogy ilyen infantilisok akár államelnökök is lehetnek – tényleg a Kali-yugában vagyunk.

Basescu már visszafogottabba volt, a tatár kán ösztönösségével.

És mi következik ez után, mi vár Romániára. Azt hiszem az mi Oroszországra. Putyin neki a minta, lehet aztán miniszterelnök lesz, de akkor már Románia elnöke lesz a báb, megfordulnak a szerepek, de a hatalom birtokosa ugyan az a Basescu lesz, - ne feledkezzünk meg a lányáról sem. Itt hosszú távra Basescu világ lesz. Ennek a Basescu világnak nem kis nyertesei a r. titkosszolgálatiak, nekik épp a diktátor felel meg, ahhoz szoktak, már csak azért is.

Hogy az RMDSZ megint rossz lóra tett, nem valami tragédia, mert sokat akkor sem tettek, mikor kormányon voltak.

Nagy Attila (Puli) - Székelyföld

2009. december 4., péntek

Székely autonómia - Mi a romániai elnökválasztások tétje?

Már írtam arról, hogy Basescu, ha ránézek a szemeire, mintha tatár erdetet sugallna. Meg ahogy gyakorolja a hatalmat, mintha egy tatár kánt látnék benne. Meg kell jegyeznem, hogy ahol született, a dobrudzsai Babadagon laknak tatárok, törökök is szép számban.

Kun Miklós a Duna Tv-beli műsorában egyik nap arról beszélt, hogy az orosz hatalom gyakorlat hogyan fejlődött ki és milyen hatásokból tevődik össze. Először a tatár kancsuka határozta meg, a tatár hatalom gyakorlat módozata, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy van egy kemény kezű legény, ki a hatalom tényleges birtokosa, és egy marionett báb előre tolva. Továbbá meghatározta a bizánci despotizmus és a porosz pedantéria, bürokrácia.

Mondanom sem kell, hogy Kun Miklós a mai Oroszországról beszélt, amikor a tatár kormányzási módot emlegette, mely meghatározta az oroszt, Putyinról és a marionett Medvegyevről.

Putyin és a román Traian Basescu, mint két tojás hasonlítanak, diktátor mindkettő. De nem csak ebben, hanem mindkettőnek marionettje van, Basescunak most már volt az Emil Boc miniszterelnök. Ez aromán politikai válság gyökere is, hogy Basescu mindenáron erőlteti, hogy egy olyan miniszterelnöke legyen Romániának, ki az ő marionettje. Végül is a mostani szavazás, vasárnap 6-i, arról szól, az a tét, hogy Romániát a tatár kancsuka fogja-e uralni, mint az oroszokat, vagy egy másik klikk. Hogy az utóbbiak jobbak-e, majd meglátjuk.

Orbán Viktor a tatár kancsukát támogatja, mely nem ismeri a székely autonómiát, erről biztosította Basescut Tusnádon. Szász Jenő Orbán barátja, és az MPP elnöke is azt a tatár kancsukát támogatja, mely nemet mondott az autonómiára.

Nagy Attila (Puli) - Székelyföld

Magyar sorskérdések - Gondolatok az Orbán féle keresztény jobboldalról (hozzászólás)


A Nolblogon egy cikket olvastam arról, hogy a keresztény jobboldal, amikor mocskolja a baloldalt, akkor miért nem gyakorolja a keresztény megbocsájtás erényét, ebben a szerző részéről nagyigazság van, - írásom erre egy reakció, hozzászólás. A cikk itt olvasható: http://lordart.nolblog.hu/archives/2009/12/03/A_magyar_kegyelem_is_egy_hungaricum/


Annak idején, mikor a katolikus teológián tanultam a görögöt, a Nestle-Aland féle kritikai kiadásából fordítottam az Újszövetségnek, - a különböző szövegváltozatokat hasonlítottam össze. Na egy nagyon érdekes dologra bukkantam a miatyánkkal kapcsolatban, létezik egy olyan fordítás is, hogy miképpen megbocsátottunk. tehát először nekem kell megbocsátanom, csak azután van jogom bocsánatért esedezni. A görög múlt idő, sajnos már elfelejtettem, de valami olyan volt, mely a jelenben is működő valóság érezteti hatását. Na ezt kuriózumként írtam, nem azért mintha híve lennék a jámbor bocsánatoknak.


A furább az, mikor hadrendbe állítják szűzmáriát és Istent a nemzet érdekében. Hát nem tudom, hogy Istent hogyan lehet belekavarni nemzeti megalomániákban. Ez valószínű a Konstantini mítoszra megy vissza, “e jelben győzni fogsz”.


A jobboldalnál a nemzet intézményként, az Isten is ehhez hasonlóan intézményként, intézmény által közvetítettnek jelenik meg, de mivel a végső valóság láthatatlan szellem, először is, azután meg a lélek képeiben jelentkezik, semmi köze az intézményes nemzethez és a vallási intézményekhez.


A lélek képei Isten-képek, de egyúttal, de csak másodsorban, a nemzeti lét alapjai is. Ezek akkor megéltek, ha közvetlen élmények, és nem valami intézmény közvetíti, legyen az akár egyházi vagy akár nemzeti. Tehát nekem nem egy vallási intézmény mondja meg, hogy mi a helyes vallási élmény, hanem a garancia a belső közvetlenség élménye.; nem egy üvöltöző bősz magyar oktat ki anyázva a nemzet felől, hanem a mérce a lélek képeinek közvetlen élménye.


A pontosság kedvéért írom, hogy az Isten-élmény összekapcsolása a nemzetivel, nem azt jelenti, hogy a nemzeti szintjére degradáljuk , a partikuláris szintjére degradáljuk az Istent, hanem épp az ellenkezőjét, hogy az első a képen túli, a Láthatatlan, az után következnek a lélek képei, melyek először is egyetemesek, és csak mondjuk úgy, hogy árnyalatukban nemzetiek. Az egyetemes és a partikuláris nemzeti nagyon szervesen összeférnek, spontán élményként, nincsenek ellentétben, nem zárják ki egymást. Az intézményes vallási, és nemzeti, a keresztény jobboldal, mindent lezülleszt a partikuláris, a látható szintjére, épp a képen túli isteni lényeg vesz el.


Végül is a vallási meg a nemzeti, csak a lélek képeinek közvetlen élményeként, spontán módon van kapcsolatban, - így el lehet mondani, hogy a nemzeti identitás a lélek képeinek közvetlen élményeként, egy belső lelki, szellemi identitás. Ezzel ellentétben az intézményes egyházi, vallási, nemzeti identitás, ideologikus, deklarált, amihez a belső szellemi, lelki identitású nemzetnek semmi köze. Az ideologikus hit, az a racionális hit, melyről azt mondta Pável Florenszki orosz ortodox teológus, hogy rosszabb, mint a deklarált ateizmus, mert a racionális hit nem egyéb, mint rejtett ateizmus, mely a vallásosság burkában jelenik meg.


Akkor ennek alapján, azt is lehet mondani, hogy a racionális nemzeti öntudat, amely csak tudat, melyet a szélsőjobb, jobb képvisel, rosszabb, mint a deklarált kozmopolitizmus,a mi vita tárgya Magyarországon a nemzetiek részéről. Vagyis a belső szellemi, lelki identitásként megélt nemzetit puszta nemzeti ideológiával behelyettesíteni rosszabb, mint a deklarált kozmopolitizmus. Ahogy a racionális hit álcázott ateizmus vallási köntösben, úgy a racionális magyar identitás, puszta nemzeti öntudat, amit jobb, szélsőjobb képvisel, csak álcázott nemzeti identitáshiány, és rosszabb a kozmopolitizmusnál.


A magyarnál a legnagyobb baj, hogy nem ismeri ezt a belső szellemi, lelki identitású nemzeti identitást, ilyen szempontból nincsen nemzeti identitás, nincsen nemzet. A magyarországi nemzetiek és kozmopoliták közötti vita álprobléma, mert ez csak két, szellemi, lelki identitás nélküli tömeg vitája, puszta ideológia mindkettő. A kozmopoliták egyetemes értékeket vallanak, ezt állítják magukról, ezt állítják szembe a nemzetivel, mint egy nemzet fölötti egyetemes értéket, de ez csak a látszat, mert az egyetemes nem ideológia, mint náluk, hanem a lélek képinek közvetlen élménye. Az egyetemes, az egy szellemi, lelki valóság, közvetlen élményként, amely különböző ruhában jeleni meg itt-ott, nemzetiként.


Spontán élményként nem lehet szétválasztani, egymással szembe helyezni a nemzetit és az egyetemest,a hol ezt teszik ott ideologikus pusztán mindkettő, hitelesen egyik sem megélt.


Nagy Attila (Puli) - Székelyföld