2010. november 23., kedd

Székely nemzeti anarchizmus - A gyökér autonómiája és Hamvas Béla, Ágoston Dániel - Ellenkultúra

Írásom egyuttal válasz Ágoston Dániel, magyarországi, de csak nyugatot majmoló, állitólgos nemzeti anarchista írására, mely az Ellenkultúrában jelent meg és amelyben röhejesnek tekinti anarchizmusomat. Állítása szerint csak nevetségessé teszem magam mások előtt – gondolom magára gondolt és a hozzá hasonlókra. Acikkét egy eröltetett szónoki fogással kezdte, hogy “derültséggel vették tudomásul”, mármint ők a magyarországi nemzeti anrchisták az én nevetséges anarchizmusomat. A nevetségességességgel azok fenyegetnek kik maguk is félnek tőle. Aki meg fél a nevetségességtől annak személyiségi zavarai vanank, de ezt bővebben a cikkben kifejtem.

A SZÉKELY NEMZETI ANARCHIZMUS prófétájának anarchizmusa szöges ellentétben van a székely autonómia törekvéseivel. Szerintünk egy nemzeti közösséget nem az intézmények tesznek autonómmá, hanem fordítva, egy közösség akkor autonóm, ha minél kevesebb eszközt igényel léte, megmaradása.

Nézeteink ellentétesek a nyugati az angol nemzeti anarchizmusokkal, ellentétes a magyarországival is, melyet Ágoston Dániel képvisel és amely csak egy majmolt változata a nyugatinak. Ezeket híg teóriáknak tartjuk, mik a híg nyugaton teremnek. Anarchizmusunk a szellem, lélek szabadságának anarchizmusa mi bennünk él – és nem majmolt ideológia.

Hogy a nyugati mintára nincsen egy nemzetszervezési teória?! Nálunk nyeri el az önszerveződés az igazi értelmét, a szervezés nem kívülről hozzáadott, az elme szüleményeként, hanem belülről jövő, az elme a belső mintákat követi és nem külsőket. A nyugati anarchizmusok, gyengéje, hogy nincsen egy igazi szervező központja az ők esetükben az életnek és ezen keresztül a nemzetnek. Nem kell teóriákat kiagyalni, hogy hogyan legyen az elosztás, a közösség szervezése, a Nagy Egészet, a Létnek magának a szervező erejét kel hagyni, hogy érvényre jusson. Lao-cse igazságát kell érvényesülni hagyni, hogy minél kevesebb a kormányzás, az előzetes elv, akkor a Tao érvényesül mindenütt, ő szervez mindent.

Hagyni kell, hogy a lélek nagy képei hassanak szervezőerőként és nem a puszta elme. A kollektív tudattalant, a nemzeti kollektív tudattalant hagyjuk, hogy szervezőerőként működjön. Ezt szimbolizálja a gyökér. Szimbólumunk a gyökér. A gyökér, mely ha leaszfaltozzák, a belőle kihajtó gyökér minden külső eszköz nélkül képes áttörni az aszfaltot, melyet hány és hány külső intézmény és eszköz, hozott létre sé az eszköztelen növény áttöri. A Székely Nemzeti Anarchizmus szimbóluma az aszfaltot minden eszköz nélkül áttörő növény - ez sokkal több, mint a nyugati, angol nemzeti anarchizmusok élet nélküli ideológiái. A gyökér bennünk él, élő kép a lelkünkben. A mi anarchizmusunk, nem az elme puszta ideológiája, hanem a lélek belső életére alapoz, annak élő képeire, ez tekintjük az igazi szervező erőnek. A mi anarchizmusunk alapja nem a halott betű, mit számon kér Ágoston Dániel, hogy mibe kéne besorolni anarchizmusunkat és mibe nem, hogy mi a nemzeti anarchizmus, mi az individualista, hogy mi az anarchoszindikalizmus, hogy nevetséges vagyok az által, hogy nemzeti anarchistának tekintem magam, mert szerinte legjobbik esetben anarchoszindikalizmusnak lehet nevezni a székely nemzeti anarchizmust, a mi anarchizmusunk alapja az élő gyökér, mely külső eszköz nélkül is áttöri a sok külső eszközzel létrehozott aszfaltot. A gyökér az a szimbólum, de élő valóság is a lélekben mely képes áttörni minden külső eszköz nélkül, az emberiséget fojtogató élet nélküli kultúra burkát. Szerintünk az élet nélküli nyugati kultúrával szemben nem egy ugyan csak élet nélküli, pusztán teoretikus dolgot, kel szembe állítani, hanem az életet magát, mert csak az győzi le azt ami halott, vagyis a bennünk élő gyökér.

Sütő Zsolt azt írja, hog Hamvas Béla többet adott, mint Széchenyi, aki lovardát, hitelt, kaszinót adott, Hamvas a szakrálist adta vissza a magyarságnak. Szerintem egyik sem adott semmit. Sőt ez a sok adomány tereli el a figyelmet arról, hogy semmit nem kapunk kívülről, minden ott van belül. Sokan épp az élet belső egyszerű valósága elől menekülnek Hamvashoz, nincsen bátorságuk saját életükhöz. Nem hiszik el, hogy az az igazi élet, mely olyan egyszerű, mint a folyó folyása, ezért az az igazi élet, lelki élet, mely Hamvastól agyon van filozofálva, spiritualizálva, misztikázva és keletezve. Hamvas arra jó, hogy a gyökérnek ne legyen élete bennünk, könyveinek halott betűje, elvágja a kapcsolatot az elme és a lélek között. A sok tudás mi a lélekről szól, megélhetetlenné teszi a lelket. Könyvei nem egyebek, mint újrakérődzései, nem tudom hányadik újraleltározásai mindannak a misztikus tudásnak mit eddig felhalmozott az emberiség és amely tudás, inkább akadálya a lelki életnek, a lélek életének, annak, hogy a láthatatlan Lélek éltessen mindent.

Hamvas amit felleltároz, az gyakorlatilag csak a horizontálist jelenti és a baj, hogy a horizontálisnak, a tudásnak, a misztikáknak, metafizikáknak túl nagy jelentőséget tulajdonít, mint valami szükségszerűt tárgyalja, még ha nem kifejezetten is - majmolói, mert csak azok vannak, már szükségszerűként tárgyalnak mindent, dogmaként mit Hamvas leírt. a horizontális csak jel, ki a vertikálisra mutat, de igazán aktív valóságnak csak a Vertikális tekinthető, az ad életet mindennek. A tanításokat sokkal könnyedébben kellene kezelni, túl mereven fogjuk őket, mint valami szerszámot és feltöri a kezünket. Az a baja az embernek, hogy a tanításoknak tulajdonítja a döntő fontosságot, pedig fordítva van, az igazi aktív valóság a Vertikális, a bennünk élő lélek, lelkünk képei. Az ember a döntő fontosságot a Láthatónak tulajdonítja, holott a döntő fontossága a Láthatatlannak van, a Látható nem egyéb, mint a Láthatatlan kifejeződése.

A betű öl, ezért mutatott Jézus élő képekre, nézzük az ég madarait, a mezők liliomait. De ez az egyszerűség, maga az élet nem tetszik nagyon sok szellemi izgalomra vágyónak és Jézus csak akkor érdekes, ha meg van filozofálva, ha bombasztikus, hogy Indiában tanult, ha kapcsolatban van hozva a piramisokkal, mint energia generátorokkal, vagy azért izgalmasabb, és hitelesebb egyesek szerint a Tamás-evangélium, mert filozofikusabb és több izgalmat nyújt az agynak, de elveszi a betűjével a lélek életét. A betű alapú tudás a Lélek élete ellen van. És nagy a gyanúm, hogy Hamvas nézeteit egy erkölcsi, külső kényszerzubbonyként hordta magán, mert az egyik vallomásából azt vettem észre, hogy kényszeresen törekedett a tökéletességre - a nagy mű mögött, egy kényszeres ember lett volna?! Az, hogy az emberiség aranykorának mítoszait kedvelte ezt erősítik meg, hogy a nagy mű egy meg nem élt életet, az élet elől menekülő embert takar. Ha igazi szellemi ember lett volna, akkor azt mondta volna, hogy az emberiségnek a sutba kéne vágnia eddigi minden tanát, mert már a lélek fuldoklik a sok lélekről szóló tantól; hogy annyit beszélünk már Istenről, annyit tudunk róla, hogy ő már képtelen megnyilvánulni, vagy tudásunk miatt nem vesszük észre; hogy az Istenről, a Lélekről, az emberről szóló sok tudás miatt nem ismerjük már egyiket sem a maga közvetlen valójában; a sok ismeret miatt nincsen élő kinyilatkoztatás; hogy máglyára kéne rakni az eddigi összes könyveket, hogy meghalljuk a Lélek, az Isten, a lelkünk belső szavát. Az a baj, hogy a sok szent tan, már nem a lelket segítik, hanem kényszerképzeteket, kényszeres lelki életeket szülnek.

Az emberiség szellemi válságának az oka, hogy a Láthatót és a Láthatatlant diszharmonikusan éli meg. Ezért menekül egyoldalúan a Láthatóhoz, nyugaton, vagy keleten sok esetben egyoldalúan a Láthatatlanhoz, de a kettő közötti harmóniát sehogy sem megtalálva. A kettő együtt a Valóság. A megélt Valóságban, a Látható nem öncél, hanem a Láthatatlan önkifejezése, mely önmagára utal vissza.

Minden emberi élet, minden közösségi élet, önszerveződés alapja a megélt Valóság, a Teljesség. A vallási anarchizmusom szerint, a vallás nem egyéb, mint a Valóság közvetlen megélése, tehát ebből a szempontból a székely nemzeti anarchizmus a vallásos anarchizmusra épül, mert az alap ugyan az a nemzet életében is a Valóság közvetlen megélése a nemzeti önszerveződés alapja.

Ágoston Dániel írása az Ellenkultúrában, melyben nevetségesnek tart a székely nemzeti anarchizmusom miatt, figyelmet érdemel abból a szempontból, hogy nevetségesnek tart. A belül bizonytalan, a külső véleményektől függő ember, nagy csapásként éli meg, ha nevetségesnek titulálják, úgy érzi személyisége semmisült meg - ebben igaza van, az is semmisül meg, de a képzeletbeli, mit mások nézetei, mások véleményeit majmolva teremtett. aki ilyesmivel fenyeget, az ugyan abban a hajóban evez, személyisége külső aggatmány és ezért tudja, tudat alatt, hogy mekkora veszély a nevetségesnek lenni, azzal fenyeget, melytől tudat alatt fél ő is. De az ő magatartása, hogy valakinek a személyisége megsemmisítésére törekszik, mert nevetségessé tenni, vagy tartani valakit az, szellemi kivégzés, nem a hatalom gyakorlása akar lenni mások fölött?! De az anarchizmus nem hatalom nélküliségről szól - ugye megint rosszul tudom?! Ágoston Dániel nagyon jól ismeri az anarchista elméleteket, de a nevetségesség amivel fenyeget pszichikailag sok mindent elárul róla, hogy aki fenyeget az maga is fenyegetettnek érzi magát, ezért támad, aki meg fenyegetettnek érzi magát, annak csak külső ismeretekre alapozott, kívülről magára aggatott tudása és azon alapuló személyisége van, az ilyen személyiség állandó fenyegetettségben él, belülről, és, hogy ezt ne érezze, másokat fenyeget nevetségességgel.

Az ő írását ellenem az egyik vidéki Jobbik portál is átvette, győztesen, hogy aztán milyen nevetségessé van téve az az anarchizmusról hőbörgő székely, ki még nemzetellenes is, mert székely létére ellene mer lenni a székely autonómiának - a lapos székely elme koholmányának.
Csak a balfácán székely nem látja, hogy vége annak az időnek, amikor az intézmény védelmet jelentett, az intézmények nem működnek, több akadályt jelentenek, mint előnyt. Ne feledjük, hogy az intézmény a betűre épül, mely öl. Természetesen az a kérdés, hogy mit akarunk, konzerválni, egy halott közösséget, minél hosszabb időre, erre az intémyén kiváló, és erről szól civilizációnk és nemzetben gondolkodásunk. Ennek csak látszatautonómiája van. Vagy a csendben újra felfedezzük, visszatalálunk, vagy ránktalál az élő Valóság, a Látható és Láthatatlan szerves egysége, élete, mely az egyedüli autonóm valóság és ebből hagyjuk újjáépülni, belüről, a Taora hagyatkozva, mely mindent kormányoz és kibontakoztat épp a nem-cselekvésből származó cselekvés révén, székely nemzeti létünket, a Valóság autonómiájára alapozott igazi szellemia autonómiánakat – mert ez az igazi autonómia, a külső eszköznélküli autonómia a szellemre hagyatkozó autonómia, az intézményes csak illúziója az autonómiának. A Valóság külső eszköznélküli, eszközeit magában hordja, mint Teljesség. A Székely Nemzeti Anarchizmus amikor az eszközökben való szegénységről eszköznélküliségről, minél kevesebb eszközről beszél, akkor a Valóságot, mint az eszköznélküliség ősmintáját tartja szem előtt.

A nyugati kultúrában a horizontális öncélú túlsúlya egy olyan romboló erővé lett, annyira veszélyezteti a még nagyon halványan megmaradt nemzeti identításokat, hogy ebből a kiutat, csak a Vertikálishoz való visszatérés jelenti és nem valami ellenhorizontális, ami vagy intézmény, vagy valami teoria. Az anarchizmusok nagy részének gyengéje, főleg a vérszegény nyugatról majmolt Ágoston Dániel féle nemzeti anarchizmus, hogy a problémát csak a horizontálisban látja, annak rossz szervezésében, nyugaton minden csak szervezés kérdése, mely pusztán csak racionális kérdés, és nem látják a nemzeti anarchizmusok, hogy a fő probléma, a Valóság meg nem élése, a Látható és Láthatatlan kapcsolatának válsága – itt kezdődik minden nemzeti probléma és nem zsidóknál vagy a románoknál. És enm elég megőrizni a halvány nemzeti identításokat autonómiával, hanem a halott nemzetit elvetve, újat teremteni, az élő Vertikálisból, az élő Láthatatlanból – a Láthatót csak a közvetlen Láthatatlan újíthatja meg és nem egy újabb kombinációja a Láthatónak, vagy a halott régi eszelős gyakorlása, a mindent üdvözítő jóga képében, vagy az elmében a régi metafizikák újra és újra kérődzése. Akkor ragaszkodunk a régi tanokhoz, a régi gyakorlatokhoz, amikor azok teremtő forrásával megszakadt a lelki kapcsolatunk és úgy érezzük, hogy ha a régit edobjuk akkor eldobtunk mindent és a semmibe hullunk. Ilyet a Látből, az Istenből telejsen kiesett ember érez, ki nem érzi, hogy mindent el lehet dobni, mert közvetlenül benne él a mindent újjászűlő Istenben, Létben.

Jézus erről beszélt, amikor az új borról, az új tömlőről beszélt. Jézus arról beszélt, hogy neki a Láthatónak el kell mennie, hogy eljőjön a Láthatatlan Szentlélek. Ő már nagyon jól látta, amikor farizeizmusról beszélt, hogy a horizontális elnyomja a Vertikálist, ez a vallásosságra leselkedő nagy veszély, vagy az emberi életre leselkedő nagy veszély, mert ő nem vallásról beszélt, hanem a zélet dolgairól, élő valóságokról sé nem tanításokról, nem tanítása volt, hanem rámutatott néhány alapvető dologra az életben. Már ő azon munkálkodott, hogy a Látható és Láthatatlan között harmóniát tremtsen.

Természetesen, fel lehet tenni, a kérdést, hogy hol itt a nemzet. A kérdés csak az előre gyártott nemzeti esetében érvényes, mire a ncionalizmusok, a szélsőjobbok alapozódnak. Sajnos épp Szokrátész vot, aki megsemmisítette az ember belül élő dajmónionját, már nála sem volt az igazi. Ő kezdte el, hogy egy tiztázott fogalomból kell kiindulni, ami helye, mert ez mindennek a titka. Ő volt az első lélek és szellemgyilkos, aki a halott fogalomb kényszerit be mindent, hogy ott aztán végleg megölje. Európa halott kultúrája és hogy kivülről befele közelít meg mindent benne gyökerezik Szokrátészban. És itt van az alapja az előre gyártott anarchista kategóriáknak, amkiket számon kér Agoston Dániel. Nem, hogy nem ismerném őket a különböző anarchizmusokat, de azért nemveszem figyelembe őket, mert nagyon is ismerem, hogy milyen unalmasak és semmitmondók, csak olyan kicsi elméket elégítenek ki, mint Ágoston Dániel. Ebben a Szokrátészi kultúrában a nemzeti is előre gyártott, mint minden, ilyen értelemben nincsen nemzeti a Székely Nemzeti Anarchizmusban. A nemzeti egy előre nem deklarált sajátosságként bomlik ki a nem-cselekvésből származó cselekvés, gondolat révén, az Egészből, a Teljességből, a Valóságból, mint valami sajátosság, minek lehet önálló szellemi szubsztancialitása, ha nem akar az Egész helyébe lépni, megmarad a lélek képei révén, az Egész kicsinyített másának, mely az Egészre utaló jel, mely a Transzcendensre utaló jel marad. A nemzet a közösségek közössége, szervező elve a Valóság, mely mindent magában rejt – nem a puszta elme, nem a puszta horizontális szervezi a közöséget, hanem a Vertikálisban élő horizontális, a lélek belső mintáira hangolódott elme, mely a nemzet kollektív tudattalanjának szervező eleveit követi. Épp az, hogy Ágoston Dániel anarchizmusával ellentében, mely csak egy koppintott anarchizmus, nem ideológia a Székely Nemzeti Anarchizmus, hanem a Valóságra alapozott anarchizmus, nem a betűre alapozott anarchizmus, hanem a szellem erejére alapozott anarchizmus. A mi anarchizmusunk alaja a Valóság, a Szellem, és nem valami angol jobboldal kiagyalta, silány ideológia. A Valóság egy, ezért bármiről legyen szó, a szervező elv egy ugyan azon köpontból ered – így nem érdekelnek az olyan karteziánus indiáncselek, mesterséges megkülönböztetések, hogy valami nemzeti, individualista, vagy vallási anarchizmus – annak ellenére, hogy én is élek, de lényegében nem olyan jelentős, kategóriális megkülönböztetésekkel.

A Székely Nemzeti Anarchizmus alapja a Valóság és nem valamely anarchista ideológia majmolása.

Anarchizmusunk szimbóluma a gyökér, a gyökér autonómiája, mert az az igazi autonóm valóság mely képes önmagából újat szülni. De a gyökér a föld fölötti növénnyel együtt a Látható és Láthatatlan szerves egységének a jele, a Valóság jele – a gyökér a föld alatt lévő Láthatatlan, ami szervez minden föld feletti Láthatót; a növény a föld felett lévő Látható, mi a Láthatatlanból nyeri létét.

A Székely Nemzeti Anarchizmusnak mivel a szervező elve a Valóság, a szervező középponttal rendelkező valóság, mely a Láthatatlanban van, ellentétes az egész nyugati civilizációval, melyeben gyökereznek azok anarchizmusai. Nyugat szervező elve az igazi szellemi szervező központ nélküli horizontális - a nyugati horizontális központ nélküli – a horizontálissal szervezi a horizontálist, csak a horizontálison belül mozog. A Székely Nemzeti Anarchizmus ennek ellentéte, a szervező a Valóság, de azon belül is a Láthatatlan szervezi a Láthatót és nem a Látható a Láthatót; a horizontális szervezője nem önmaga, hanem a Vertikális. A mi anrchizmusunk esetében a szervező nem valami konkét ideológia, nem az elme puszta alkotása, nem a Láthatóban mozgó elv, hanem a nyugati nemzeti anarchizmussal ellentében, a Valóságnak megfelelően, a Láthatatlnban van a szervező valóság.

Már említettem, hogy a Látható a Láthatatlan önkifejezése, a Láthatót a Láthatatlan élteti – így válik a Látható, a Láthatatlanra, mint központra mutató jel, így lesz a Láthatatlan a szervező központjává a Láthatónak. A nemzet mely csak jel a Vertikális irányába, betölti igazi szerepét és élő identitása van és csak ez képes a már halott, előregyártott nacionalizmusok nemzetképének helyébe lépni, ami több, mint kép élő Valóság.

A Valóság megélése az egyedüli ellenszere – és nem a nyugati anarchizmusok – a nyugati horizontálisba fuladó öncélúságnak, mely az emberiséget fenyegeti, létét kockáztatja.

A kiút, mit Jézus mondott, új tömlő, új bor, én hozzáteszem, mivel már nagyon sok idő eltelt Jézus óta, új tőkékre is szükség van a régiek helyébe az új borhoz. A megújuláshoz el ekll vetnünk minden régi halottat. Egy ideig sötétségre van szükségünk, hogy ne lássuk a horizontálist, hogy a Vertikális újra aktív legyen bennünk, megújítva a horizontálist.

Keresztes szent János mondta, ha meg akarod találni utadat, akkor hunyd be a szemd. A lélek sötét éjszakájára van szükség, hogy élő Valóságra leljünk. A Valóságra várakozni kell, nem lehet létrehozni, virrasztani kell, mint Jézus példázatában a völegényre váró szüzek. A Valóság vissza nyerésének titka, megörzésének titka, a virrasztás, a belső lelki éberség: ez a kapitalizmus egyedüli ellenszere; ez a nemzeti identítés újjáteremtéésnek és megörzésének titka; az autonom ember és az autonómia titka a szellemi virrasztó.

Tudom Hamvas arról neszél, hogy volt aranykor, most meg válság van, kalijuga van, a vaskor a keletiek szerint, és aztán jön majd a szellemi megújulás. De ha a mag el nem pusztul, át nem alakul a föld Láthatatlanjában, az igazi átalakulás a Láthatatlanban van ezért van szükség az éjszakára; ha minden régi el nem pusztul, ha el nem dobunk minden eddig élettelen tant, ha nem dobjuk le magát Hamvast is, akkor pusztulás lesz a válság vége, és nem automatikus megújulás egy idő után – sok embert megújíthatna válsága és mégis belepusztul, mert nem mer minden addigival szakítani. Ha az ember nem meri vállalni az éjszakát, mely a Nihillel való terhessége miatt félelmes, nem fog megújulni automatikusan egy bizonyos kor elteltével sem után autómatikusan, mert a mítoszok éppen ezt tanítják.

Jézus Isten-országról beszélt, mire nem kell várni, mert jelen van bennünk, az Ő tanítása épp ennek az eljövendőre váró mítosznak az ellentéte, hogy a Láthatatlan már ott van benned, mitől elszakadtál elmédel és mindeneddel. Az Isten-országa, a Láthatatlan, mely mindent éltet, minden horizontális fenntartója, mindennek központja. Jézusnál az Isten-országa a Valóság helyreállítása, az egyoldalú horizontális visszakapcsolása a Vertikális talapzathoz, mely tartja. Tehát Jézus szerint nem kell egy újabb kornak eljönnie, mert az aranykor itt van bennünk, a Kezdetek itt vannak bennünk, amivel minden megújulás kezdődik. Hamvas, ha hiteles életet élt volna bensőleg, akkor nem beszélt volna a miitkus aranykorról, hanem felfedezte volna Jézus igazságát szívében – melyet a kereszténység egyáltalán nem fedezett fel. Azt is lehet mondani, hogy a székely autonomia a Székely Nemzeti Anarchizmus szerint a Jézus féle Isten-országán alapszik, a magyar nemzeti megújulás is nem egyéb, mint az Isten-országa bennünk, mely azt hiszem az igazi ország és nem a Nagy-Magyarország.

Van aki azt veti a szememre, hogy nem ismerem Hamvast, mert nem olvastam a Karnevált, csak a Karneválból lehet megismerni Hamvast, csak azon keresztül lehet megismerni művei mélységét. Hát én azt a bizonyos “beavatási regényt” - már a neve is fából vaskarika, kétkötetnyi betű szétszór, a beavatás meg öszpontosítás igényel – már megjelenése után enm sokkal olvastam. És nem tartom nagy dolognak, ilyen mű tényleg csak a Kalijugában születik. A regény a mítosz halála révén jött létre, mikor az ember elveszítette kapcsolatát önön lelkének mitikus mélyrétegeivel. A regény a nyugati civilizáció válságterméke – hogy ezt Hamvas mégis használta, annak ellenére, hogy a nyugatot tévútnak tartotta, azt mondja nekem, hogy Hamvas ragyogó intuitiv elme volt, de csak ennyi, írásai nem a lelkének mélyrétegeiből születtek, hanem kérődzésből, az emberiség addigi fontosabb tanításainak újra kérődzéséből. Hamvas nem alkotott önön lelkéből, hanem addigi tanításokat dologozott fel eredetien, tehetségesen, de nem bölcsen, mert ha bölcs lett volna önön lelkénél maradt volna – Lao-cse szerint a bölcs és több a tehetségesnél. Végül is Hamvas nem adott semmit a magyarságnak, mert magából képtelen volt adni is valamit. Igen adott azoknak kik megrekednek Hamvas bálványozásánál – igen adott kendőt a szemükre, hogy bújocskát játszanak a Valósággal.

Hamvas Béla ragyogó elmélye, a puszta elme, elme egy ragyogó kristály palotát épített művei révén, melyben élte látszat életét. Azokon a nyelveken olvasta a szent könyvek nagy részét miken íródtak, dícsérik sokan ezért, vajon nem a tejesítményt bálványozzk benne, a látszatot, mit kelet megvet?! Azon gondolkodom, hogy a Lélek nyelve, a képek nyelve, amivel a lelkünk megszólítja elménket, a hegy, a hegyre menés, a folyó, a kapu, annyir a ősi, hogy nem igényel fordítást, valamikor az emberiségnek ez volt a közös nyelve, ezt értette mindenki fordítás nélkül. Ehhez a nyelvhez kell viszatérni és akkor mindenki érti egymást fordítás nélkül is. Nem csak a metafizikákat kell fordítani, azt ami már halott?! Csak a vallási kultúra választ el, azt kell fordítani, nem ami élő kép. Az emberiségnek ehhez a lélekben élő ősi képi nyelvhez kell visszatérnie és akkor újul meg, de ez csak az éjszakában lehetséges vállalva a Nihiltől való félemet is. Hamvas ha élte volna lelkének képeit, akkor nem folyamodott volna az eredeti nyelveken való olvasáshoz.

A Székely Nemzeti Anarchizmus jelenti az ősi képekhez való visszatérést is.

Az Isten-országa, mi Jézus szerint bennünk van, elfeledteti Hamvas Béla műveit - a mesterséges kristály palotát mit műveivel épített.

Sütő Zsolt téved mikor azt mondja, hogy Hamvas visszadta a szakrálist a nemzetnek. Igen visszadta volna, ha nem szent könyveket tanulmányozott volna egy életen keresztül, hanem a lelkének közvetlenül megélt képeit mutatta volna meg a nemzetnek, melyek a lélek éjszakájában keltek életre, mint a nemzeti megújulás forrását. Igen, megújulás lenne a nemzetnek, ha a rakás írás helyett, a betű helyett mi öl az Isten-országát mutatta volna, vagyis a Valóságot.

Hamvas bálvány! Gondolatai, gondolati bálványok. A már létező bálványokból a követők a bálványozással dupla bálványt csinálnak. A bálvány nem újít meg nemzetet, csak a lélek élő képei, mert ezek az élő szakralítások. Élő szakralitást nem találunk Hamvasnál, nem találjuk a Valóságot, ezért nem adott semmit a nemzetnek.


Nagy Attila (Puli) - Székelyföld