Fejtő Ferencnek az Emil Ciorannal készített beszélgetésében, szó volt a két nemzet a magyar és a román viszonyáról Erdélyben. Ciorán nagyon érdekesen és lényegre tapintóan fogalmazott. A filozófus, nem a románok nemzeti jogainak megsértését rótta fel, ilyet nem is állított, hanem azt sérelmezte, hogy a magyarság a románságot, egy másodrangú, kulturálatlan nemzetként mindig is lenézte, hogy a románokat a magyarok egy pásztor népnek nézték, egyenlőségjelet téve a pásztor és a román közé. Röviden: Ciorannak az fájt, hogy a magyar lenézte a románokat.
Hogy mennyire igaza volt Ciorannak, azt bizonyítja az egyik háromszéki katolikus pappal történt beszélgetésem. Az illető katolikus pappal a román ortodoxiáról beszélgettünk. A beszélgetésben az ortodox morállal kapcsolatban Noica könyvével akartam érvelni, a "Cum gandeste poporul roman", Hogyan gondolkodik a román nép, de nem sikerült, mert a már idős pap, miután kimondtam a könyv címét, csak annyit mondott megvetően: “A románoknak még agyuk sincs mivel gondolkodjanak.” A katolikus pap magatartása, több évszázados súlyos magyar hibát, gőgöt, elbizakodottságot takar, minek csúnyán megittuk a levét és amelyből úgy néz ki nem tanultunk. Különös és furcsa, hogy egy magyar katolikus pap tett egy ilyen kijelentést, aki a magyar hibák ismerője kéne, hogy legyen, mivel a nemzet tanítója is egy személyben.
A végzetesen magyar elbizakodottságot, a bécsi pszichológus Freud is észrevette. Az egyik írásában írja Trianon előtt jóval, hogy “a magyarok nem hiszik, de az országukat fel fogják darabolni”. A “nem hiszik” alatt, Freud egy sajátosan, végzetesen magyar elbizakodottságot értett. Ugyan csak Trianon előtt, egy Magyarországon átutazó román úri hölgy arra figyelmeztette Tiszát, hogy Magyarországot feldarabolják és Románia nagyot fog kapni belőle, erre Tisza, sajátos magyar gőggel csak annyit kérdezett: “Hát az én geszti birtokom hova fog esni.” Ezzel fejezte ki Tisza a hitetlenségét.
Egy néhány éve volt, hogy szülőfalumbeliek, gyergyóditróiak vettek fel stoppra. Mi másról szólt a beszélgetés, mint politikáról. Beszéltem nekik az akkori román betelepedési hullámról Kökösben. Elbeszélésem ellenére nagyon optimisták voltak a székelység megmaradását illetően, a tömb-székelységet nem látták kitéve a román asszimilációs veszélynek. Láttam bennük a végzetes székely-magyar elbizakodottságot. A székely nem hiszi, hogy felszippanthatja a románság és nem veszi észre, hogy a farkas a szélében kezdi ki a nyájat.
Dan Zamfirescu, román ortodox teológusnak van egy könyve amelyben összehasonlítja az ortodoxiát a katolicizmussal és ebben a könyvében írja, hogy a románság olyan, mint a tenger tükre alatti szikla, melyet a hajós, ha nem vesz észre zátonyra fut a hajója. Erdélyben, a lenézett románság, az évszázadokon keresztül tudomásul nem vett románság sziklává lett mely meglékelte, elsüllyesztette a Nagy-Magyarország nevű hajót. Ráfizettünk, de csúnyán a románság nem ismeretére, nem tudomásulvételére, a románság lenézésére, mert a lenézés miatt nem vettük észre őket, mint komoly nemzeti kulturális erőt. A magyarság két dologra fizetett rá, de csúnyán, a történelemben: a nemzeti önismeret hiányára és a környező népek nemismerésére, Erdélyben a románság nem ismerésére.
De tényleg megalapozott a románsággal szembeni kultúrgőg. Aki egy nép zenéjét ismeri az annak a népnek a lelkét ismeri. Bartók nagyon jól ismerte a románság zenéjét, így mondhatjuk, hogy a lelkét is. Lukács György filozófus írja az egyik Bartókról szóló tanulmányában, hogy Bartók, a román népzenét, mint a hiteles népzene követendő példáját tette a magyarság elé, - igaz egy kicsit rosszkor tette, a Horthy érában és kegyvesztett lett. Német László író, mítoszokat akar kölcsönözni a románságtól a gyenge magyar mítoszvilág pótlására. De miért fordultak, Bartók és Németh László egy műveletlen pásztornép kultúrájához kölcsönért? Tudom, hogy ezen elmefuttatásom sok magyar önérzetét fogja sérteni, de azért folytatom.
Egy a sámánizmusról szóló tudományos kötetben írták magyarországi Jungiánus pszichológusok, hogy amely nép elveszíti mítoszvilágát az a nép lelkileg megsérül. A kereszténység felvételének következtében, a magyarság elveszítette mítoszvilágának nagy részét, így lelkileg megsérült. Ha nem is veszítette el a magyarság az archaikus kultúráját teljesen, de összetörték, mint szerves egészet. Ugyanezen Jungiánusok állítják, hogy az ortodox kereszténységű népek sokkal szerencsésebb helyzetben vannak, mint a magyarság, mert ősi archaikus kultúrájukat, mítoszvilágukat a kereszténység következtében nem veszítették el, mivel szervesen asszimilálták pogányságukhoz kereszténységüket. Az archaikus kultúrája révén van kapcsolatban egy nép az ő saját kollektív tudattalanjával, mely identitásának alapja, vitalitásának forrása. Bartók és Németh László azt hiszem, hogy a hiteles archaikus kultúrát fedezte fel a románság archaikus világában, mely egy nagyon erős identitást és egy nagyon erős vitalitást ad a románságnak. Évszázadokon keresztül nem vettük észre, hogy egy általunk megvetett nép archaikus kultúrája révén egy sokkal erősebb identitással rendelkezik a magyarságnál és vitalitása sokkal erősebb. Nem Trianonban dőlt el a magyarság sorsa, hanem az oda vezető évszázadokban. Ha ezt problémát nem dolgozzuk fel, nem szembesülünk vele, akkor nekünk semmi esélyünk a románsággal szemben és még a területi autonómia sem fog megtartani velük szemben.
Ami Trianonhoz vezetett, az először megtörtént, évszázadokon keresztül, a Kárpát-medence népeinek szellem és lelki világában. Trianon először is szellemi lelki síkon játszódott le. Ha meg akarjuk érteni Trianont, akkor azt kell meg ismernünk, hogy szellemi, lelki síkon mi játszódott le a magyarságban, évszázadokon keresztül, milyen negatív folyamatok. A másik oldalon, a románság lelki szellemi életében milyen pozitív folyamatok játszódtak le, melyek következtében alul maradtunk velük szemben. Fen ezekre kis részben részben válaszoltam is. Ezekkel a múltbeli folyamatokkal azért kell szembesülnünk, mert ezek még mindig, a mi esetünkben károsan működnek és a románság esetében, részben, pozitíve működnek. E nélkül a szembesülés nincs területi autonómia a Székelyföldön, akik meg azt mondják, hogy van, azok csak önhaszonból hülyítik a székelységet. Szerintem az RMDSZ és az MPP csak hülyíti a székelységet az autonómiával, mert a múlt szellemi lelki feldolgozása hiányzik.
Egy dolgot be kell látnunk, hogy a románság történelmi megvetése, nekünk székelyeknek, erdélyi magyaroknak nagyon sokba került, Erdélybe, - ezért a történelmi tévedésünkért nagyon megbüntetett a történelem.
Nagy Attila (Puli)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése