Gyerek koromban kedvenc mesém volt “Miki egér a Holdon.” Állandóan készültem én is Miki egérrel a Holdra. Nagyanyámnak mondogattam megyek a Holdra Miki egérrel. Ö csak bólogatott, mint aki komolyan gondolja, amit mondok. Nagy elégedettséggel töltött el Nagyanyám bólogatása.
A székelyek autonómiázását úgy képzelem, most ahogy áll, mint az én Holdba menetelemet Miki egérrel. Irreális, mint az én Hold-utazásom volt.
Nem maga az igény irreális, mert volna joga hozzá a székelységnek, hanem maga a hozzáállás olyan, hogy nem tudja az autonómia törekvést a realitás szintjére emelni. De ennek történelmi háttere van: a mi nemzetieink, mindig is csak a handabandázás szintjén voltak nemzetiek – akik ezt felül múlták azokat nem hallgatta senki és nem hallgatja.
Az RMDSZ minden hatalomra kerüléskor azzal a mesével áll elő, hogy komoly lehetőségek vannak, ígéretet kaptak. A mostani kormányra kerülés után a kulturális autonómia komoly lehetőségével állt elő az RMDSZ, de egy idő óta nagy a csend e körül – így volt mindig is.
Az Orbán klón MPP-s Szász Jenő elzarándokol Bukarestbe kinyalni a fő diktátor, a Kalóz-kapitány plasztikáját, mert ugye a csiklás örömében rögtön autonómiát ad a székelyeknek. Gondolom a komolyan gondolkodók ettől sem remélnek autonómiát.
A Székely Nemzeti Tanácsot meg tényleg úgy képzelem, mint én amikor mondtam a Nagyanyámnak, hogy megyek a Holdba. Azzal a különbséggel, hogy a csomafalvi gyűlésből majdnem verekedés lett.
De kérdem én azt, hogy hogyan lesz itt autonómia, ha húsz év alatt annyit sem sikerült kiharcolni az arra érdemes atyafiaknak, hogy a Románia földrajzát, történelmét magyarul lehessen tanulni.
Pedig vannak komoly román értelmiségiek, kik ebben igazat adnak, mint André Cornea, ki azzal kapcsolatban, hogy a Románia történelmét nem lehet lefordítani, azt az állam nyelvén kell tanulni azt írta, hogy amit nem lehet lefordítani, akkor azt nem lehet az egyetemes, az egyetemes történelem részévé teni. Márpedig Románia történelme része az egyetemes történelemnek. Itt az jut eszembe, hogy nyugati propaganda anyagként nem lefordíthatatlan.
Tudom, hogy az autonómia a mai román hatalom nem akarásába ütközik, de sajnos a magyarok románok fele irányuló retorikáján is, mert nem tudjuk felhasználni a számunkra kedvező kijelentéseket, mint a Corneaé, vagy a román történészé, Nicolae Iorga-é, aki azt mondta, Trianon után, hogy Erdélyben nem azt akarjuk elvenni ami a magyaroké, mint az egyetem, ami van nekik Erdélyben, hanem azt akarjuk, hogy nekünk is az legyen mi nekik van.
De egy autonómiás székelynek nem szabad Iorgát olvasni, mert az kész nemzet árulás. Az nem nemzetárulás, ha javunkra ismerjük meg a román gondolkodókat, hogy retorikánkba felhasználjuk. A román gondolkodók, kultúra ismerete több hasznunkra lenne, mint a magyar Jobbikos retorika - több realitást adna az autonómia törekvésnek. Egy kémfőnök mondta a második világ háborúban, hogy az első ami fontos az ellenfél gondolkodásának ismerete – ezt csak kultúrájából lehet megismerni.
Épp Iorga szellem kéne meghatározza a románok fele irányuló diszkurzusunkat, vagyis Iorga szellemére kéne hivatkozni: hogy ne vegyék el ami a miénk, vagy adják vissza, ha elvették, mert Iorga szellemében nem lett volna szabad elvenni. És még sok ilyen hivatkozási lehetőség volna.
Végül is a jelenben az autonómiázás épp olyan irreális, mint az én utam a Holdba Miki egérrel, mert a székely vezetők nem tudnak realitást adni neki, csak önvigasztaló, önbecsapó retorikait.
Nagy Attila (Puli) - Székelyföld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése