A szálka és a gerenda problémája érvényes a
demokrata magas intellektus és a szélsőjobb viszonyára, ahogy az
előbbi, megítéli az utóbbit. A szálka a szélsőjobb, mely a
kollektív tudattalan nagy gerendájából származik. Ezt a gerendát
hordja magában a magas intellektus is, mely vizsgálja a
szélsőjobbot. Mivel csak a szélsőjobb alacsonyrendűségére
koncentrál, ezzel szemben csak az ő felsőrendűségére alapozva,
nem veszi észre a kapcsolatot a szálka és a gerenda között, mi
benne van.
És mivel a tudomány a domináns, a gerenda
feledése nagyobb veszélyt jelent, mint a szélsőjobb. Pontosabban,
veszélyesebb a szálka eredete, a gerenda felől tudattalannak
lenni, mint a szálka léte maga, mert a szálka nem ok, hanem csak
következmény. A magas intellektus fordítva látja, a szálkát
látja oknak és nem a gerendát, mert nincsen tudatában, feledte, a
benne lévő gerendát – öntudatlanul csúsztat. A forrásnak kell
tudatában lennie mindkettőnek, mert ennek a nem tudatossága a
veszélyes és nem maga a szálka.
A mondás a gerenda feledéséről beszél.
Platon meg emlékezésről. Tehát ez lenne a szellemi munka, a
gerenda tudatosítás. A tudomány embere épp ezt az igazi szellemi
munkát mellőzi. Ez a szellemi impotencia jele! A szellem
felismeréshez vezet, annak a felismeréséhez, ami a mélységekben
rejtve van. De ez nem történik meg, mert az egyik, a szélsőjobb,
a magasabb intellektust, a szellemieket nem tudja integrálni, a
személyiség alacsonyabbrendű rétegeihez, a magát felsőrendűnek
hívő intellektus, azt nem tudja integrálni intellektusához, ami a
személyiségben az alacsonyabbrendűt képviseli. A kettő között
sajnos hatalmas szakadék van, az alacsony és felsőrendű között.
Maga az ember van kettéhasadva, jó és rossz felére. Ezért
mindkettő egyformán kiszolgáltatott a gerendának, a
tudattalannak. A mondás szerint az igazi baj a gerenda
tudattalansága, mely mindkettőt érinti. Ez a társadalom igazi
problémája és nem maga a szélsőjobb, önmagában véve. A
fasizmussal való riogatás, a szélsőjobbal való takarózás, a
szálkával feledteti a gerendát.
A gerenda a felemelkedés archetípusának
szimbóluma is. Az, ami összekapcsolja a mélységeket a
magosságokkal, az alacsonyrendűt a felsőrendűvel. Gerenda
alapvetően vertikális valóság, transzcendens jegyi vannak.
Vertikálisá, az emlékezéssel válik, a tudatba emeléssel. A
gerenda kétarcú valóság. Az ember szellemi emlékező
tevékenysége révén megy át azon az átalakuláson, ami a tudatba
emeli. Alacsonyrendűből, felsőrendűvé alakul át, integrálva a
személyiség teljességébe, azt, ami alacsonyrendű benne. Így
lesz az alacsonyrendű, egyik alapvető, nélkülözhetetlen alkotó
erővé a személyiség számára. Ennek a nem integrálása,
alkotásképtelenné teszi az embert. A kettéhasadt ember
alkotásképtelen, csak fabrikál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése