Zen publicisztika - A magasrendű intellektus és az alacsonyrendű szélsőjobbos, vagyis a kettéhasadt ember

A szálka és a gerenda problémája érvényes a demokrata magas intellektus és a szélsőjobb viszonyára, ahogy az előbbi, megítéli az utóbbit. A szálka a szélsőjobb, mely a kollektív tudattalan nagy gerendájából származik. Ezt a gerendát hordja magában a magas intellektus is, mely vizsgálja a szélsőjobbot. Mivel csak a szélsőjobb alacsonyrendűségére koncentrál, ezzel szemben csak az ő felsőrendűségére alapozva, nem veszi észre a kapcsolatot a szálka és a gerenda között, mi benne van.

És mivel a tudomány a domináns, a gerenda feledése nagyobb veszélyt jelent, mint a szélsőjobb. Pontosabban, veszélyesebb a szálka eredete, a gerenda felől tudattalannak lenni, mint a szálka léte maga, mert a szálka nem ok, hanem csak következmény. A magas intellektus fordítva látja, a szálkát látja oknak és nem a gerendát, mert nincsen tudatában, feledte, a benne lévő gerendát – öntudatlanul csúsztat. A forrásnak kell tudatában lennie mindkettőnek, mert ennek a nem tudatossága a veszélyes és nem maga a szálka.

A mondás a gerenda feledéséről beszél. Platon meg emlékezésről. Tehát ez lenne a szellemi munka, a gerenda tudatosítás. A tudomány embere épp ezt az igazi szellemi munkát mellőzi. Ez a szellemi impotencia jele! A szellem felismeréshez vezet, annak a felismeréséhez, ami a mélységekben rejtve van. De ez nem történik meg, mert az egyik, a szélsőjobb, a magasabb intellektust, a szellemieket nem tudja integrálni, a személyiség alacsonyabbrendű rétegeihez, a magát felsőrendűnek hívő intellektus, azt nem tudja integrálni intellektusához, ami a személyiségben az alacsonyabbrendűt képviseli. A kettő között sajnos hatalmas szakadék van, az alacsony és felsőrendű között. Maga az ember van kettéhasadva, jó és rossz felére. Ezért mindkettő egyformán kiszolgáltatott a gerendának, a tudattalannak. A mondás szerint az igazi baj a gerenda tudattalansága, mely mindkettőt érinti. Ez a társadalom igazi problémája és nem maga a szélsőjobb, önmagában véve. A fasizmussal való riogatás, a szélsőjobbal való takarózás, a szálkával feledteti a gerendát.

A gerenda a felemelkedés archetípusának szimbóluma is. Az, ami összekapcsolja a mélységeket a magosságokkal, az alacsonyrendűt a felsőrendűvel. Gerenda alapvetően vertikális valóság, transzcendens jegyi vannak. Vertikálisá, az emlékezéssel válik, a tudatba emeléssel. A gerenda kétarcú valóság. Az ember szellemi emlékező tevékenysége révén megy át azon az átalakuláson, ami a tudatba emeli. Alacsonyrendűből, felsőrendűvé alakul át, integrálva a személyiség teljességébe, azt, ami alacsonyrendű benne. Így lesz az alacsonyrendű, egyik alapvető, nélkülözhetetlen alkotó erővé a személyiség számára. Ennek a nem integrálása, alkotásképtelenné teszi az embert. A kettéhasadt ember alkotásképtelen, csak fabrikál.