Hamvas nekem nem bálvány, de igaza van, abban, amit Adyról ír: a rothadás költője! Az alkohol nyomán nem lehetett más! A rothadás és az alkohol, a káosz erői. Ahol a káosz az úr, ott a sorsnak nincsen királya. Sajnos ez Adyra is igaz, hogy nem volt sorsának királya, annak ellenére, hogy azt énekelte meg. "Ha ki király, Sorsának a királya,/ Mit bánom én, hogy Goethe hogy csinálja,/ Hogy tempóz Arany s Petőfi hogy istenül." Ady Endre: Hunn, új legenda. A költő képpel csak kompenzálta, hogy sorsának nem volt ura A királyt elnyelte az anyakirálynő, vagyis a káosz! Mélységeinek káosza dobta fel tudatába a tudattalan képeit, a feszültségekkel együtt.
Képi világának feszültségei, a benne lévő káosz erőinek köszönhetőek! Ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy költészete csak a tehetséges ember költészete, annak ellenére, hogy a képek nagy erővel törnek fel a tudattalanjából, a kollektív tudattalanból, mert a szervező elv csak a költő tehetsége, mely, ha feszültséggel telítetten is, de rendet teremt a feltörő képekben.
Lényegében ez a zseni, akitől különbözik a bölcs próféta-költő! Akinél csak jelen van az emberi lét alapvető egzisztenciális feszültségei, de már a nagy képek, nem a káosz erőinek vulkanikus kilövellései, hanem a nagy képek transzcendens jellege, az isteni bölcsesség mely bennük, általuk megjelenik, jelenti a transzcendens szervező elvet. A költészetben így egy transzcendens harmónia jelenik meg, az emberi lét egzisztenciális feszültségei alapján, ami nem más, alapvetően, mint az emberi lét végessége! Ady, csak a természet és nem az isteni rend!
A Király a megvalósult teljesség szimbóluma, a teljes ember, transzcendens alapokon, amit Ady nem érintett, mert a tudattalan képei, csak a biológiait jelentik, transzcendens jelleg nélkül. A transzcendens jellegű Király a káosz ura! Az élet ura, mert az élet a káosznál kezdődik, mint a teremtés. Ahogy a teremtés által a Kezdet káoszát, csak transzcendens erő volt képes legyőzni, úgy az azóta is jelen lévő káosztól való fenyegetettség is, csak a nagy képek, csak a transzcendencia képeivel győzhetőek le, mint a Király, az ember teljessége transzcendens alapokon, vagyis az Isten-király!
Ady nagy költői képei a kollektív tudattalantól való domináltság képei. Ahol a Király már nem ura magának! Elveszítette uralmát önmaga felett! A káosz erőinek uralma alá került! Ezért van igaza Hamvasnak, hogy nagy, de nagyon veszélyes költő! Mert a káosztól uraltak magukkal ragadnak saját káoszukba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése