Volt egy gyergyóditrói bácsi, Lukács József, aki
mindkét nagy háborút végig harcolta. Az elsőben végigharcolta az isonzói, doberdói
csatákat, na meg a Piavenál is ott volt, ott sebesült meg, ki is tüntették.
Benne van, Az erdélyi ezredek az I. világháborúban című könyv, kitüntetettek
mellékletében, a képi mellékletben is. Mivel gyorsan felépült, idő előtt kérte,
hogy visszamehessen az olasz frontra, mely köztudott a legvéresebb volt. Azt
mondta az első szuronyroham volt az irtózatos, az első halottak, sebesültek
látványa, utána már ment minden, mint a
karikacsapás.
Asztalos
volt, műbútorasztalos. Ha valaki jár a ditrói nagytemplomban, a belső üveges
ajtó, meg egy újabb gyóntatószék az ő munkája. Nem muszáj meggyónni benne. 94
évesen, még egy házra való épületmunkát vállalt el és készítette el. Egy száraz
öreg volt.
A
nyolcvanas években, még amikor az öreg élt, megismerkedtem egy amerikai,
Vietnámot jár veteránnal, magyar volt. A ditrói templomot nézegették, egy mise
vége volt akkor. Épp katolikus teológus voltam. Felvittük a toronyba, Balázs
Frici teológus kollégámmal, ami 75 méter magas. A derekánál mondta szédül,
mélységiszonya van, pedig nem volt kilátás. Végül kiderült, hogy amikor
lelőtték a repülőgépét Vietnámban, akkor kapta a mélységiszonyt. Tanár volt.
Egy kicsit látszott rajta a háború viszontagsága, pedig nem volt idős, még
tanított. Az öreg Jóska bácsin nem látszott semmi. Tehát igaz, hogy az első
világháborúval valami nagyon megváltozott. Mert az amerikai katona, hűjén megy
haza, annyira kikészül a láthatatlan talibánoktól, ha nem viszik, mert
öngyilkos lesz. Drogos lesz, meg egyéb, ha leszerel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése