Kedves Ilona!
Ez pont nálam is így van, gondolataim megvalósulnak. Természetesen csak azok, mik szelid ábrándok. Ha időközönként megfeledkezel róluk akkor nagyobb esélye van a megvalósulásnak.
Ilyenkor gondolati magvakat vetünk el a lélek mély rétegébe, amiket a lélek maga valósít meg. Ezt meg találjuk a keleti szent iratokban is, meg nyugati misztikus írásban, mint a Láthatatlan felhője.
Az újszövetségi magvető példázatát így is lehet értelmezni, hogy Te magad veted a magot a lelkedbe. Minél szellemibb magokat kell vetni a lélekbe és ez már lelki élet. A lelki élet nem elérhetetlen magasság, mint ahogy sok tanító szent könyv hirdeti, közvetlenül adott rá a képesség. A lélek számunkra közvetlenül adott, minden közvetítő nélkül, ő megtanít mindenre, ennyi az egész lelki élet.
A vallás, a lelki élet nem egyéb, mint a kapcsolat lelkünk mély rétegeivel, a benne lévő képivel és képen túlival, ami a Transzcendens maga.
A gondolati magvetés, amit Te művelsz, már lelki élet, mert gondolataid kapcsolatba lépnek lelked mély rétegeivel és így valósulnak meg. Ezt nevezi a Láthatatlan felhője ismeretlen szerzője, szándék nélküli akaratnak, ez messze több, mint a racionalista nyugatnak a görcsös akarata, akarnoksága.
A lelki életet nem lehet akarni, a hitet nem lehet akarni. Ha ráfigyelsz, a belsőd hív meg a lelki életre. A hit nem elhatározás kérdése, hanem belőled születik. A hit nem akarat kérdése hanem megragadottság, elragadott vagy önön mélységeidtől - természetesen a ráció kontroljával, mert ha nem, az már őrület. Megragadnak lelked mélységeinek képei - itt kezdődik a festészet mely egyben vallási élmény is. A vallás lelkünk képeinek közvetlen megélése - tudatosítása. Természetesen a rációi kontrolja is fontos, mint ahogy írtam az előbb: a nagy misztikák útjai a lélek és ráció harmóniájával kezdődnek.
Ahogy nézem képeidet, nálad a festészet öntudatlan vallási élmény. Képeidben ott van az időtlen is. Mert minden igazi kép mögött az időtlen, a képen túli is ott van.
A lelki élet ott kezdődik, amikor levetkőzzük a kisebbrendűségi komplexust Jézussal, Buddhával szemben, vagyis saját élményeinket komolyan merjük venni, merünk rájuk alapozni, épp olyan mélységűnek, épp olyan hitelesnek érezzük, mint a Buddháét, Jézusét. Sokan épp a tanítások miatt nem részesülnek önön lelkük életében. Magadra figyelj és ne Buddhára vagy Jézusra. A Te közvetlenül adott élményeid fontosabbak, mint amiről Buddha vagy Jézus tanít, vagy amiről tanítanak a misztikák.
A lelki élet a bátorsággal kezdődik, hogy a Te élményeidet fontosabbnak és hitelesebbnek mered tartani, számodra, mint a Buddháét vagy Jézusét, vagy a szent iratokét. Ha nem ezt teszed akkor csak kérőzni fogod mások tanításait. Még a nagy tanítónak tartott Hamvas Béla sem volt egyéb, mint a mások tanításainak a szent iratok kérőzője, ezt más kérőzőktől tanulta, mint René Guenon. A hagyományok, misztikák puszta kérőzések, az igazi tan benned van, a lelki élet veled kezdődik. A lelked közvetlenebbül és hamarabb szólít meg mint a tanítók. A tanítók, mind feltételt szabnak, hogy valami teljesíteni valód van, valaminek meg kell felelned. A lelked csak arra kér, hogy azzal lény összhangba mivel már egy vagy. A Mesterek, még Buddha is, kívülről vezetnek, lelked belülről vezet - intelligenciája végtelen.
Az emberek nem veszik komolyan álmaikat, de a bennünk lévő végtelen intelligencia álmainkban szólít meg és vezet - ez nekem saját tapasztalat. Az álmokkal azért is jó viszonyba lenni, mert ha rá kérdezel, tájékoztatnak a gondolat magjaid sorsáról, hogy megvalósulnak, vagy nem.
Ha kapcsolatba lépsz álmaiddal, annak képi világával, önmagadat akkor mélyebben éled meg, közelebb kerülsz önön központodhoz; ha közel vagy saját belső képeidhez, önmagadhoz, képeid még mélyebbek lesznek, az időtlen még inkább fog sugározni belőlük, mert ez adja a kép mélységét.
Alexandriai Filon terapeutái, akik szemlélődő életet éltek, fontosnak tartották az álmokat a lelki életben. A katolikus egyházban, a lelki élet egynémely mestere, mint a bencés Grün Anzelm, nagy fontosságot tulajdonít az álmoknak. Mondhatjuk, hogy kultúránk nagy képeit álmainkban éljük meg igazán, a legközvetlenebbül. A hitles művek szemlélődésből születnek. Egyes nagy álmaink a szemlélődés csúcsai.
Képeidben az ragadott meg, hogy egy olyan világnak érzem őket melyben otthon vagyok én is, része vagyok képi világodnak.
De visszatérve a képekre, ha még lelkiek is, tudni kell, hogy a lényeg ezeken is túl van, Láthatatlan - a gondolatmagvakat ebbe a Láthatatlanba veted ez érleli ki, ez érleli valósággá.
Még egy gondolat a végén: a lelki élet önmagunk megtapasztalása, közvetlenül, hogy bennünk valami működik. A gondolat magok elvetése és megvalósulása, miben már részed volt, hogy már megélted önmagadat, mint valami belül működőt.
Üdv: Attila
Nagy Attila (Puli) - Székelyföld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése