A Nolblogon egy cikket olvastam arról, hogy a keresztény jobboldal, amikor mocskolja a baloldalt, akkor miért nem gyakorolja a keresztény megbocsájtás erényét, ebben a szerző részéről nagyigazság van, - írásom erre egy reakció, hozzászólás. A cikk itt olvasható: http://lordart.nolblog.hu/archives/2009/12/03/A_magyar_kegyelem_is_egy_hungaricum/
Annak idején, mikor a katolikus teológián tanultam a görögöt, a Nestle-Aland féle kritikai kiadásából fordítottam az Újszövetségnek, - a különböző szövegváltozatokat hasonlítottam össze. Na egy nagyon érdekes dologra bukkantam a miatyánkkal kapcsolatban, létezik egy olyan fordítás is, hogy miképpen megbocsátottunk. tehát először nekem kell megbocsátanom, csak azután van jogom bocsánatért esedezni. A görög múlt idő, sajnos már elfelejtettem, de valami olyan volt, mely a jelenben is működő valóság érezteti hatását. Na ezt kuriózumként írtam, nem azért mintha híve lennék a jámbor bocsánatoknak.
A furább az, mikor hadrendbe állítják szűzmáriát és Istent a nemzet érdekében. Hát nem tudom, hogy Istent hogyan lehet belekavarni nemzeti megalomániákban. Ez valószínű a Konstantini mítoszra megy vissza, “e jelben győzni fogsz”.
A jobboldalnál a nemzet intézményként, az Isten is ehhez hasonlóan intézményként, intézmény által közvetítettnek jelenik meg, de mivel a végső valóság láthatatlan szellem, először is, azután meg a lélek képeiben jelentkezik, semmi köze az intézményes nemzethez és a vallási intézményekhez.
A lélek képei Isten-képek, de egyúttal, de csak másodsorban, a nemzeti lét alapjai is. Ezek akkor megéltek, ha közvetlen élmények, és nem valami intézmény közvetíti, legyen az akár egyházi vagy akár nemzeti. Tehát nekem nem egy vallási intézmény mondja meg, hogy mi a helyes vallási élmény, hanem a garancia a belső közvetlenség élménye.; nem egy üvöltöző bősz magyar oktat ki anyázva a nemzet felől, hanem a mérce a lélek képeinek közvetlen élménye.
A pontosság kedvéért írom, hogy az Isten-élmény összekapcsolása a nemzetivel, nem azt jelenti, hogy a nemzeti szintjére degradáljuk , a partikuláris szintjére degradáljuk az Istent, hanem épp az ellenkezőjét, hogy az első a képen túli, a Láthatatlan, az után következnek a lélek képei, melyek először is egyetemesek, és csak mondjuk úgy, hogy árnyalatukban nemzetiek. Az egyetemes és a partikuláris nemzeti nagyon szervesen összeférnek, spontán élményként, nincsenek ellentétben, nem zárják ki egymást. Az intézményes vallási, és nemzeti, a keresztény jobboldal, mindent lezülleszt a partikuláris, a látható szintjére, épp a képen túli isteni lényeg vesz el.
Végül is a vallási meg a nemzeti, csak a lélek képeinek közvetlen élményeként, spontán módon van kapcsolatban, - így el lehet mondani, hogy a nemzeti identitás a lélek képeinek közvetlen élményeként, egy belső lelki, szellemi identitás. Ezzel ellentétben az intézményes egyházi, vallási, nemzeti identitás, ideologikus, deklarált, amihez a belső szellemi, lelki identitású nemzetnek semmi köze. Az ideologikus hit, az a racionális hit, melyről azt mondta Pável Florenszki orosz ortodox teológus, hogy rosszabb, mint a deklarált ateizmus, mert a racionális hit nem egyéb, mint rejtett ateizmus, mely a vallásosság burkában jelenik meg.
Akkor ennek alapján, azt is lehet mondani, hogy a racionális nemzeti öntudat, amely csak tudat, melyet a szélsőjobb, jobb képvisel, rosszabb, mint a deklarált kozmopolitizmus,a mi vita tárgya Magyarországon a nemzetiek részéről. Vagyis a belső szellemi, lelki identitásként megélt nemzetit puszta nemzeti ideológiával behelyettesíteni rosszabb, mint a deklarált kozmopolitizmus. Ahogy a racionális hit álcázott ateizmus vallási köntösben, úgy a racionális magyar identitás, puszta nemzeti öntudat, amit jobb, szélsőjobb képvisel, csak álcázott nemzeti identitáshiány, és rosszabb a kozmopolitizmusnál.
A magyarnál a legnagyobb baj, hogy nem ismeri ezt a belső szellemi, lelki identitású nemzeti identitást, ilyen szempontból nincsen nemzeti identitás, nincsen nemzet. A magyarországi nemzetiek és kozmopoliták közötti vita álprobléma, mert ez csak két, szellemi, lelki identitás nélküli tömeg vitája, puszta ideológia mindkettő. A kozmopoliták egyetemes értékeket vallanak, ezt állítják magukról, ezt állítják szembe a nemzetivel, mint egy nemzet fölötti egyetemes értéket, de ez csak a látszat, mert az egyetemes nem ideológia, mint náluk, hanem a lélek képinek közvetlen élménye. Az egyetemes, az egy szellemi, lelki valóság, közvetlen élményként, amely különböző ruhában jeleni meg itt-ott, nemzetiként.
Spontán élményként nem lehet szétválasztani, egymással szembe helyezni a nemzetit és az egyetemest,a hol ezt teszik ott ideologikus pusztán mindkettő, hitelesen egyik sem megélt.
Nagy Attila (Puli) - Székelyföld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése