Ma divat dobálózni a tudatosítás szóval, mint a tudattalanság egyik formájával. Sokan tévedésből, tudattalanságból, a tudatosítást, összekavarják a puszta tudással, pusztán csak tudni. Tudatosítani nem más, mint a tudatba integrálni.
A nemzeti, közösségi lét alapja a kollektív tudattalan képi világa, aminek tudatosítás azt jelenti, hogy a tudatba integrálni. A nemzeti tudat, élő, alapja, ontológiai alapja, a tudatba integrált képi világ a tudattalanból. Ez a képi világ lesz a híd a tudat és tudattalan között. A tudat és tudattalan kapcsolatából jön létre, az egész, egység, teljesség, ami az ontológiai alapja lesz a nemzeti identitásnak, ami a tudattalan képeiben maga az identitás. Csak azon kulturális, történelmi ismereteknek lesz jelentőségük, lesznek megtartóvá, melyeknek az alapjuk a tudattalan tudatba emelt valósága, a valóságosan tudatosított, a tudatba integrálva.
A történelem száraz adat marad, ha nincsen egy tudatba integrált mítoszvilág a nemzet kollektív tudattalanjából, nem érint meg senkit igazán. A történelem alapja a mítosz, nem a puszta sulykoltatás, erkölcsi kényszerrel a nemzet irányába. A rejtett kényszer által, erkölcsi kategorikus imperatívuszként, nem lesz megragadva senki. Az integrált kép a tudatba, a tudattalanból, képes megragadni, és jelent vitális energiát, amely megtartó a közösség számára. A tudatba integrálás szerepe, hogy a tudattalan képei révén vitális energiákat szabadítsunk fel a nemzeti kollektív tudattalanból, ez által válik megtartóvá a tudatosítás.
A történelem tudatosítása nem más, mint a tudatba integrálni a múltat, nem puszta ismeretként raktározni. A múltat a tudatba integrálni, az nem más, mint tudatosítani annak árnyoldalait is. Több mint, puszta ismeretanyag, amit ma tévesen tudatosításnak gondolnak. Ma tévesen sokan azt hiszik, hogy a tudatosság egyenlő a tudással. Nem, ez az igazi tudatlanság! Ma embere azt hiszi tévesen, hogy ha valamivel azonosult puszta tudásként, az tudatosság, azzal meg is valósult a tudott, amivel azonosult. A puszta tudással nem valósítunk meg semmit. A tudat önámítása, hogy a tudás önmagában megvalósít mindent. Ma, ahogy számon kérjük a nemzeti történelem ismeretét, az nem más, mint a nyugati ember egyoldalúsága, az európai tévút, zsákutca. Ez azt jelenti, egy zsákutcás történelemszemléletünk van.
Ezért nem tudatosítottuk, az 1848-as forradalom árnyoldalait, amiknek következményei vannak, máig. Kertész Imrének igaza van, hogy a magyarság nem szembesült történelmével, annak árnyoldalaival, ezért egy frusztrált nemzet. A történelmet tudatosítani, nem más, mint szembesülni a történelem árnyoldalaival, mert ha nem az identitás frusztrációjához vezet. Meg a tudatosítással, mint üres jelszóval való dobálózáshoz, mint a tudatlanság megnyilvánulásához, ahogy a Marosvásárhelyi Rádió, Jó Reggelt Erdély műsorában teszik egész héten, március 15-el kapcsolatban, hogy tudatos-e, hogy mit is ünneplünk, Kádár Zoltán és Rákóczi Kinga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése