Sokan nem is gondolják, hogy a fasizmus, a
fasiszta veszéllyel való riogatás, mennyire egy talajon áll a
nagy ellentétével, az európaiskodással, az európai értékek
vallásával. A közös talaj az emberi infantilizmus. A belső
szellemi, lelki éretlenség. Az egyoldalú racionalizmusa az
európaiskodásnak épp úgy belső éretlenségre utal,
infantilizmusra, mint a szélsőség robbanékony érzelmi töltete.
Abban különböznek, hogy az egyik agresszíven infantilis, a másik
szelíden, elfojtottan agresszíven. Logikusnak tűnő, ez által
kényszerítő érvelésbe csomagolja, gondolatokba fojtott
agresszivitását, mint valami szellemien magasrendűt, európait.
Gyakorlatilag mindkettő birtokolni akar, a gyerek szintjén. Az
infantilis tárgyszeretet érzelmi szintjén. Ide tartoznak az eszmék
is, a tudomány, a birtoklás tárgyai közé, mert a puszta
gondolat, ontológiai talaj nélkül, épp olyan anyagi. Ezt még
keleten tudják. Egyre inkább ők is csak tanításként.
A birtoklás agresszív, mert megragadni akar,
fogva tartani ez által, valami zártban, amikor mindennek az igazi
léte a végtelen szabadság megnyilvánulásában van. A szellemi
éretlenség, belül megmaradni az éretlen gyermek szintjén,
infantilisnak. A tudat alatt ez a tehetetlenség érzetével jár. Ez
börtön. A börtön kényszerít. A kényszer ellenreakciót vált
ki, vagyis agresszivitást. Először is önmaga ellen,
másokban is önmaga ellen. Éretté lenni azt jelenti, kijutni
abból, ami zárt, abba, ami nyitott, a végtelenbe. Végül is
mindkettő ki van téve a tudattalan támadásainak, mert aki támadva
érzi magát, az maga is támad, annál inkább, hogy tudattalan a
támadás. Az egyik egyoldalú racionalizmusa miatt van kitéve a
tudattalan támadásainak, mert ezzel hátat fordít tudattalanjának.
A másik meg tudattalanul él a képek bűvöletében, azért van
kitéve a tudattalan támadásainak, mivel azok fogja. Mindkettő
valaminek a fogja, mi nincsen harmóniában tudattalanjával.
Nálunk sokszor hallani, hogy szembe állítják
az RMDSZ szakértőiségét, a többi magyar pár, a Tőkés párt és
a Jenő párt, hozzá nem értő, érzelmi politizálásával. Mintha
valami felsőrendű, alacsonyrendű ellentétéről lenne szó, mint
a demokrácia és a szélsőségek esetében. Holott csak az
infantilizmus két különböző megnyilvánulásáról van szó.
Elvárásuk a magyarsággal szemben az infantilizmus, mert ez teszi
képlékennyé az embert, manipulálhatóvá. Ezt teszik az identitás
megőrzése jelszava ürügyén. Holott az identitás az
individuálódott, érett, személyiségben valósul meg.
A politikai pszichológia ismeri az apa gyermek
viszonyt, mint a párt, vagy a hatalom és a választók közti
viszony sémáját. Ennek alapja a szakértőiség, a szakértő,
mint korunk egyedül legitim szekularizált papja. Ma a politika
alapja a szakértő. A szakértő, az ki mindent tud az adott
kérdésben. Az adott kérdésben, mindenre kész válasza van. A
kész válaszok a személytelenség maximuma. A személytelenség a
személy éretlenségében áll. Vagyis a szakértő az infantilis
ember, ki épp azt az infantilizmust várja el a hozzáfordulótól,
minek az alapján ő áll. Mondanom sem kell, hogy a szakértő az
értelmi egyoldalúság által infantilizált ember.
A szakértői világ egyre inkább infantilizál,
mert gyakorlatilag csak formális elvárásai vannak. Annak ellenére,
hogy például a pszichológia területén, és az abból kifolyó
dolgokban, látszólag ennek az ellenkezőjét teszi. A szakértő,
racionalizmusából kifolyólag képtelen egyebet elvárni, mint vak
követést, még akkor is, ha például a gondolati, cselekvési
önállóságot hirdeti. Az ember, amit hirdet attól él a
legtávolabb, ezt már Lao-cse tudta. Kreativitásról beszél a
nyugati ember, holott kultúrájának az alapja a szolgai, formális
utánzás, így is tanít, nevel. A szakértő az utánzás
szekularizált papja.
Főleg a politika szintjén, amit a pártemberek
mondanak, azzal azonosulni kell, gondolkodás nélkül. A szakértő,
csak a gondolkodás látszatát várja, mert annál fontosabb az
előre meghatározott, kényszerítő sémán belül maradni, sőt
gyakorlatilag a sémával teljes azonosulás a lényeg, ez a
szakértőiség célja. A politikában ezt a jelszavak valósítják
meg, mik kizárják, teljesen leszerelik az intuitív, belülről
jövő gondolatot. A sémában nincsen helye. Mert a séma zárt, az
intuitív gondolat, épp a zártból akar kilépni.
A kisebbségi létet a kisebbségi politizálás,
egy zárt sémává redukálja, amin belül szabad csak gondolkodni.
Jelszavakban, mi kizárja az intuitív gondolkodást, mi ki szeretne
lepni abból, ami zárt, hogy kívülről is lássa, hogy kívülről
is intuitív ítélete legyen róla. A kint végtelenje Logoszának
intuitív erejével ragadva meg azt, mi belül van. A formális
azonosulás követelménye ennek a kilépési szándéknak vet
akadályt. A kisebbségi lét kötelez a bent létre és az
azonosulásra, vagyis az infantilizmusra. Lényegében a politika
célja nem más, mint infantilizálni a tömegeket, a hatalom egyre
könnyebb elérése és megtartása érdekében. Ez a fő céljuk a
romániai magyar pártoknak is, ebben nem különböznek. Ennek
szimbóluma a Székelyföld autonómiája. Az autonómia nem más,
mint egy infantilizmuson alapuló biztonság eszme. Mint a
demokrácia, meg a tudomány maga.
Ezt a bent létet követeli meg, minden romániai
magyar párt. A fejletlen személyiség bent marad önmagában, mint
egy börtönben. Ennek igazolására börtön legendákat talál ki.
Mint a kisebbségi lét, a börtön, a rezervátum, mitikus
önigazolásait. A börtönön, a rezervátumon belül lenni csak az
igazán az érték. Így lettek irodalmi értékké, Nyírő, Wass
Albert.
A bent lét infantilizmusát várja el az összes
romániai magyar párt. A teljes, pusztán csak formális azonosulást
az anyaméh burkával, vagyis a teljes infantilizálódást. Ennek
eszköze a média! Csak hallgatni kell a politikusokra, arra, amit
mondanak, gondolkodás nélkül azonosulni, és épp úgy cselekedni,
szót fogadni, helyes kisgyerekként. Kritika nélkül, gondolkodás
nélkül azonosulni, mindazzal, mit mondanak - pusztán formálisan,
mert a puszta forma nem követel többet - mert ők szakértők,
tudják, mit beszélnek. Ez az udemrés elvárás, amit nagyon
kavarnak az érzelmi nacionalista jelszavak, leginkább Tamás Sándor
és Antal Árpád esetében. A szellemi lustaság elégszik meg, a
formális azonosulás kényelmével.
Amúgy az infantilizáló magatartás jellemzi a
többi magyar pártot is Romániában. Annyi különbséggel, hogy a
Jenő, meg a Tőkés pártnál, inkább a primitívebb változatát
találjuk az infantilizmusnak, az érzelmi alapú nacionalizmust, mi
csak külsőleg alacsonyabb rendű az udemeré racionálisabb
infantilizmusánál, mert a személyi éretlenségben, vagyis ott
belül, az infantilzmusban nem különböznek. Ez utóbbiak is a zárt
kisebbségi léten belüli, feltétlen engedelmességet várják el,
mi kizárja az intuitív reflexiót, így infantilizál. A romániai
magyar pártok csak formálisan különböznek az infantilizmusokban,
és infantilizáló hatalmukban, szerepükben, céljuk a magyarság
infantilizálása. Infantilizmusban tartani, hatalmi érdekből, nem
más, mint szellemi, lelki identitás rombolás
A világon általános jelenség az
infantilizálódás, az ember egyre éretlenebb, ezért jelentek meg
a modern világ papjai a szakértők. Az üzleti szakértő, a
politikai szakértő, az asztrológus. Akikre csak hallgatni kell,
mint a gyermeknek kell hallgatnia szüleire. Az infantilizáló
magatartás várja el a teljes engedelmességet – ezen alapszik
minden diktatúra. Mert ő is, mint a személyiség látszata, épp
így született, pusztán engedelmeskedett, azonosult. Ezért divatok
a keleti mesterek. Ez nem szellemi, lelki igény, ha az, akkor torz,
hanem szellemi, lelki infantilizmus. Az ember, egyre inkább rá van
utalva, hogy mások vezessék, olyanok, kik a beavatottság
látszatával bírnak, mint a szakértő, kutató.
A divatos racionális infantilizmus, mi
tudományos tekintélyként jelentkezik, nem tudja elfojtani az
érzelmeket, épp azért, mert éretlen. Ezért természetes, hogy
megjelentek az érzelmi alapon politizáló, kicsi Tőkések, meg a
kicsi Jenőkék. A modern, posztmodern kor, még a középkorinál is
kevésbé vitatható gondolatok kora, mert a „szellemi, lelki
tekintélyt, egy olyan erős manipuláció erősíti, még mit a
középkor nem ismert, ezért nem alkalmazott. Az infantilizmus
illuzórikus. A vitathatatlanságnak az infantilizmus illuzórikussága
adja az alapot. Az infantilis, éretlenségéből kifolyólag,
egzisztenciálisan bizonytalan, és szüksége van stabil eszmékre -
az eszmei stabilitás eszméje, az infantilizmus illuzórikusságából
származik, illúziója, hogy a külső eszme szilárd kapaszkodót
nyújthat a belső bizonytalansággal szemben - amikhez menekül a
belső bizonytalanság elől. A vitathatatlanság infantilizál, mert
maga is infantilis. Végül is, a szellemileg, lelkileg érett
személy a rációt és az érzelmeket képes egyesíteni, mert
ontológiai síkon, annak szabadságában, a Logoszt és a Lelket
egynek éli meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése