Választási kampány van. Eljött a
szolgálatos agymosók ideje. Kik álbölcsességeikkel,
álevidenciáikkal manipulálnak. Az aljasság ilyenkor a
legaljasabb, mert a bölcs szükségszerűség képben mutatkozik és
arra serkent, hogy szavazni kell menni. A szellemi kényszerrel
élnek. Gépies, egymást utánzó, személytelen cselekvésre
serkentenek, hogy aztán maffiabárók uralják a Székelyföldet.
Tolvaj gazembereket segíteni, azzal az aljas retorikával, hogy még
rosszabbak kerülnek be a parlamentbe, aljasság. Ez egy erkölcstelen
szellemi nyomás, rejtett megfélemlítésre alapozva, hogy még
rosszabb lehet.
Ez a bölcsesség, a minimalista
maximalizmus szellemi renyheségéből származik. És közben nem
mutat rá senki, hogy emellett a bölcsesség mögött, mely
stagnálásra ítél, tehetetlenség rejlik, melynek csak
manipulációra futja ereje. E mögött, az erdélyi magyar
társadalom tehetetlensége vonaglik. Kétségbeesetten markolunk
valami politikai minimumot, miből szarháziak, maximumot hoznak ki,
maguk számára.
A vonaglásban nem vagyok biztos, legalábbis nem látom a tehetetlenség miatti vonaglást, inkább a beletörődést tapasztalom, annak is azt a fajtáját, amely már azon sem gondolkodik, hogy vajon miért nincsenek jól a dolgok. A vallásosság rátesz erre egy lapáttal és azt mondja, hogy elfogadónak, békésnek kell lenni.
VálaszTörlésÉppen ma gondolkoztam el azon, hogy vajon Jézus miért nem uszított a rómaiak ellen, viszont korbácsolta a papjait? Nincs e ebben egy fajta mai hasonlat is, hogy az árulók pontosan a sorainkban, a vezetőinkben vannak? Mert ugyanakkor Jézus azt is mondta, hogy adjátok meg a császárnak azt ami az övé. De a pénzváltókat kikergette a templomból. Érdekes dolgok ezek. Ma ezen gondolkodtam.