Jegyzet - A kökösi Kozma Sándorék, ellenünk irányuló, megfélemlítési szándékai, mivel a pert befolyásolni szeretnék

A kökösi Kozma Sándorék, ellenfelünk a perben, a rejtett, hol nyílt fenyegetések sorozatával próbálnak rábírni, hogy ne merjünk továbbra is ellenállni nekik a perben, és gyanús peres dossziéval kiléphessenek a vagyonközösségből.

Kozma úr, az egyik tárgyalás előtt, direkt az előtt, hogy a megfélemlítéssel befolyásoljon, feljelentett minket a kökösi rendőrségen, hogy elfoglaltuk az ő területét, holott csak azt használjuk, amit eddig is használtunk, és amiről nem vagyunk kötelesek lemondani, amíg nem lépnek ki a vagyonközösségből. Nem is fejezték ki igényüket a területre, hogy kilépés nélkül igényt tartanának a még használatunkban lévő területre. Csak a föld felőlük lévő sarkára, egy néhány négyzetméterre tartottak igényt.

A feljelentésben pénzbeli követelés is volt, a termés árát illetően, amit eddig termeltek volna rajta. Ezen volt a pláné, hogy ne merjük tovább húzni az időt, mert pénzbe kerülhet, és ha nem tudunk fizetni, a lakásunkba. Pénzbeli követeléssel próbáltak megfélemlíteni. Mi nem húzzuk az időt! Csak addig, amíg a telekkönyvben, egymásnak ellentmondó, gyanús bejegyzések vannak, és az expertizájuk ennek alapján van elkészítve, ami alapján kilépnének, ha hagynánk, addig ellent fogunk állni nekik.

Ugyanekkor volt egy másik fenyegetése is. A feleségemet megállította az úton, és egy kérésre utalva, amit én tettem le a peres dossziéba, ami egy időre megállította a pert, azzal fenyegette, hogy elveteti a betegnyugdíját, ha nem vonom vissza. Feljelenti, hogy nem beteg, és mégis betegnyugdíjat kap.

Na de az üzletben dolgozó lánya sem maradt ki a fenyegetések sorozatából. Amikor az üzletben volt a feleségem vásárolni, ahol árul, megfenyegette ő is. Azt mondta, ha tovább húzzuk az időt, akkor régi román pénzben, százmilliót fognak követelni perköltséget, és ha nem fogunk tudni fizetni, „kihány a lakásból bennünket.”

Na, épp itt van a gond, épp a kihányástól tartunk, ezért nem írjuk alá a kilépésüket. Erre adnak gyanút a telekkönyv kettős bejegyzései. A gyanú azért korábbi, megelőzte a lakáseladást. A feleségem nővére Zsigmond Mária, a feleségemet bele akarta ugratni, az egyik (kettő volt az örökség) lakás eladása ürügyén, hogy eladassa vele az ő részét is. Tulajdon nélkül pedig, az utcára raktak volna. Csak tudtam, hogy minden a megosztatlansági állapotban van, vagyis kvótákban, ezért nem lehet beszélni egy adott terület, rajta a lakás eladásáról, hanem a kvóták eladásáról, ami egyenlő volna a része eladásával. A nővérei, mert benne volt Török Piroska is, azt hitték, hogy átvernek azzal, mintha csak az első lakás eladásáról lenne szó és a hátsóban, mi nyugodtan azért maradhatnánk. Csak az első lakás eladása leple alatt, eladatták volna a rá eső kvóta részét is. Szerencsére én észrevettem a cselt. Tehát ezek az aljas nővérkék, ki akartak pattintani a lakásból. Ezek után nem lehet aláírni Kozmáék kilépését!

Még azért sem lehet, mert egy alkalommal, amikor Végh Zoltán topográfusnál voltunk, ő nem volt az irodájában, csak a legényei, belenéztünk az általa készített dossziéba, rajzba, és majd hanyat estünk. Kozma nevén volt a mi lakásunk is, a területtel együtt. Amikor másodjára mentünk a rajz eltűnt. Kérdésünkre Zoli nem adott egyenes választ. Azt mondta lehet mást csinálni. Mivel egyértelmű, hogy ki akartak csinálni a lakásból, nem kizárt, hogy az aljas tervet nem adták fel, ezért nem látnak Kozmáék soha aláírást. És addig akasszuk a pert, míg rendben lesz a per dossziéja.

Gyanús volt, már az is, hogy miért az anyósom éltében adták el a lakást – apósom halála után egy időre. Éltében adták el, mert az ő befolyásuk alatt volt, így nagyobb részre tudták rátenni a kezüket. Nem csak a pénzért, hanem azért, hogy minél kevesebb legyen a feleségem része, jelenleg 81,32 m², hogy minél könnyebben lehesse kicsinálni a lakásból bennünket. Vagy, a legjobbik esetben, nehogy csökkenjen a többi kvóták elosztásával, Pistabá, vagyis Rózsiék része, a feleségem része, nagysága miatt.

Ha annyira tisztességesen folyik minden, mint ahogy beállítják Kozmáék, a nővérkék, akkor miért nincsen a feleségem nevén kétárnyi, ami a 6 ár örökség tisztességes három fele osztásával járt volna. Miért zsonglőröznek egy 3/28, 1 árnyi kvótával, ami nem volt betéve a hagyatékba, hogy mintha az a feleségemé lenne, miről aztán ők lemondanak. Ezzel azt az illúziót keltve, mintha meglenne a tisztességes elosztása a 6 árnak, mindenkinek két ár jutván. Közben számításokat végezve, rájöttem, hogy valami nem stimmel, anyósom, meg Zsigmond Mária, eladták a 3/28 részből a részüket, a nélkül, hogy hagyaték lett volna rá csinálva. Többszöri ügyészségi feljelentés nyomán, az eredmény az, hogy a Gramada közjegyző, kifelejtette, tévedés. Na de nem értem, ha tévedésből maradt ki, akkor a nővérkék, Kozmáék is, miért mondták, hogy a nővérkék le fognak mondani a feleségem javára arról a kvótáról, mert ez meg más képet mutat, mintha szándékosan lett volna kihagyva, nem tévedésből, mert tudatában voltak a kvóta kimaradásnak. Az ügyészség változat, ha az lenne igaz, akkor nem kellett volna, tudjanak a 3/28 rész kimaradásáról, és nem kellett volna mondják, teljes tudatossággal, hogy lemondanak; hanem azt kellett volna mondaniuk, hogy erről a 3/28 részről nem tudnak . A nővérkék és az ügyészség kettő kétfele hazudozik.

A telekkönyvi bejegyzés, érdekes módon, mindkét változatot tartalmazza. Azt, ami az adásvételi szerződésben van, benne azzal, ami a hagyatékba nem volt betéve, (de mégis eladták) tehát az eredeti állapotban maradt, így kétszer szerepel. El is adták, de a telekkönyvben is maradt. De van egy másik bejegyzés is, ceruzával, amire az ügyészségi végzés azt mondta, hogy csak számítás, nem hamisítás, ahol a Kozmék kvótája, nem az adásvételi szerződés alapján van beírva, hanem az alapján, hogy anyósom és Zsigmond Mária, mennyit adhattak volna el a hagyaték alapján kapottak nyomán, vagyis a telekkönyv alapján. Kérdem én azt, hogy akkor, ha csak számigálás, akkor az expert miért ezt vette alapul, és miért nem a világosan szereplő hivatalost. Mert per közben ügyészségi feljelentéssel megpiszkáltuk és nem merték. Vagy a szerdai expert dr. Rákossy Botond József nem tudott különbséget tenni, mi a számigálás és mi a hivatalos. Egy évre rá a hagyatékot és az adásvételt követően, kivettük a telekkönyvi kivonatot, azon is a számigálás alapján volt a kvóta. Maguk, akik bevezetik, azok sem tudják, hogy mi a hivatalos és mi a számítás?! Nem volt papírjuk a Kovászna Megyei Telekkönyvi Hivatalban, azért kellett a hivatalos felületen számigálni? Vagy, hogy megtévesszenek bennünket? Azt hiszem, hogy amikor valakik ilyen iratokkal karnak kilépni, ott ellent kell állni a kilépésüknek.

Kozmáék előtt voltak román vevők, de ők nem mentek bele a disznóságba, de a szarmagyar Kozmék igen.

Rádióban hallottam, hogy a bankok árverezéskor nehezen tudják eladni az adósok ingatlanjait, pedig, jóval áron alul adják. Az ok valahol ott van, hogy az emberek sajnálatból nem szívesen vesznek ilyen lakásokat. A Kozma családnak ehhez hasonló érzései nem voltak, mikor megvették a lakást és ki tudja, hogy még mit. Meg van pofájuk, ezek után, hogy fűnek fának szidjanak a faluban, hogy nem akarunk aláírni.

A bosszantó az egészben az, hogy az eladott lakás megvételére a feleségem adta a pénzt, azon ígéret alapján, hogy ez, amiben most lakunk a nevére íratja. De Soós Tamás, apósom, nem ált szavának.