Hát ezt már megírtam, még mikor a Nyugati Jelenben írtam, hogy az illető polgármester és a társa a megyei tanácselnök, diktatúrára készülnek, a megye felett át akarják venni a hatalmat. Arra is készülve, hogy ha lesz valami nesze semmi fogd meg jól autonómia, akkor annak ők legyenek a hatalmasai. Ezt bizonyítja, hogy más megye hatalmasaival nem tudnak egyezni - lehet azok is ugyan azt akarják.
Sajnos nem látja senki, hogy az autonómia szóvivői kis diktátorok és ha azok hatalomra jutnának egy autonómia esetén a Székelyföldön, akkor abból csak ők nyernének. Meg van a veszélye, hogy az autonómia a román állam mintájára szülessen meg. Mivel a hasonló a hasonlónak örvend, a kis székely diktátorok a nagy román diktátorok kiszolgálói lennének - mert a gazdasági helyzete a Székelyföldnek rákényszerítené.
Nem vagyok ellene a szó szoros értelmében a Székelyföld autonómiájának, de szerintem az igazi autonómia a szellemi - csak a szellemnek van autonómiája. Ez utóbbinak a hiányában - hiányában vagyunk - nem véd meg már bennünket semmi autonómia. Az csak egy merő illúzió, hogy az autonómia megvéd. Az autonómia egy több eszközből álló lehetőség lenne. Itt a hangsúly az eszközön van, az autonómia, mint eszköz. Az autonómia azt jelentené, ahogy viszonyulunk az eszközökhöz, a mértéke, ahogy élni tudunk az autonómia lehetőségével.
Az autonómia nyújtotta lehetőségekkel csak az autonóm ember tud élni. Mivel az ember szellemi lény, csak akkor autonóm, ha megéli szellemi mivoltát, szellemi lényegét.
A Székelyföld autonómiája esetében, nem az intézmények autonómiájának kellene lennie a fő kérdésnek, ami jogi és adminisztratív kérdés, hanem a fő kérdés a személy autonómiája kéne legyen, aki bánik az eszközökkel. Az eszközök autonómiája a személyek autonómiájának mértékétől függ. Nem az eszköz az autonóm, ahogy most beszélünk róla, nem a terület, hanem az ember, a mód ahogy bánik az eszközökkel.
A jövő autonómiáját, ha lesz, előre vetíti az ahogy most bánunk a lehetőségeinkkel, hogy mennyire vagyunk most autonómok. Sajnos most sem használjuk lehetőségeinket a szellemileg autonóm ember módján.
A demokrácia nem az autonóm emberről szól, ki szellemileg autonóm, hanem épp ellenkezőleg, a degenerált emberről szól. Az autonómia egyik legnagyobb ellensége a kapitalizmus szelleme.
De meg kell nézni, hogy kik a az autonómia szóvivői: kis diktátorok, hatalom idióták, kik siettek Bukarestbe a fő hatalom idiótához feneket nyalni. A hatalom idiótából épp a szellem autonómiája hiányzik, ő a legkevésbé autonóm ember, mert idiótaságának börtönében él. Nincsen igazi esély, megtartó autonómiára, míg ennek a törekvésnek az élén hatalom idióták állnak.
Tehát az autonómiának arról az autonóm módról is kéne szólnia, ahogy bánunk az eszközökkel és nem csak az eszközök szükségességéről jogáról és az azért való politikai harcról.
De hol vagyunk kapcsolatban külső eszközeinkkel? Lelkünkben!!! A lélek állapotától függ a kapcsolatunk külső eszközeinktől. Vagyis az autonómiánk a lélek állapotától függ - erről nem szól az autonómia. A hatalom idiótáknak épp a lelkükben van a baj, krónikus esetek.
Nagy Attila (Puli) - Székelyföld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése