Vallásos anarchizmus - Egy hölgy problémája, hozzászólás egy blogbejegyzéshez

Egy hölgy problémája: “- Ha én megbirkózom hetedíziglen a félelmeimmel, akkor a gyermekeimre mi marad? Nem fogom-e el elzárni a fejlődés lehetőségétől őket, ha megoldom ezeket a dolgokat? Hogyan fognak tudni fejlődni, ha nem lesznek nehézségek az életükben?”

Hát mit mondjak, nekem egyszerűen nem mond semmit a hölgy problémája. Számomra a lelki élet folyamat, nem megoldandó problémák, - egy belső folyamat. Ezt a folyamatot, ezt a lelki érési folyamatot a szülő nem tudja lerövidíteni könnyebbé tenni, a gyereke számára, nem tudja elvenni a fejlődés lehetőségét, ez közönséges marhaság, mert mindenkinek saját életútja, életfolyamata van, melyen át kel mennie, és ezt a szülő nem tudja elvenni, bárhogy megoldja problémáit, a lelki életben . A lelki élet nem úgynevezett problémák és félelmek megoldása, hanem belső átalakulás, melyen mindenkinek át kell mennie, - csak kevesen mennek át.

A karmikus gondolkodást is, elég nyugatiasnak tartom, már, ami nyugaton dívik, mert életfeladatokban gondolkodik, nagyon tárgyszerű, a horizontálisra helyezi a hangsúlyt, az emberi erőfeszítésre, holott a vertikális nem passzív, hanem ő az igazán autonóm működő bennünk, annak kell átadnunk magunkat, - ez a vertikális szerinti élet.

Hogy egy szülő előre meg tudja oldani gyereke életét, problémamentessé tudja tenni, - elnézést a durva szóért de közönsége marhaság.

A hölgy, amit mondott, hogy ha megoldja problémáit, vagyis a problémákat, akkor a gyerekeknek mi marad, ez nekem egy hatalmas marhaság, ez a kijelentés. A lelki életbe nem volna szabad bevinni, nincsen helye a lelki életben a nyugati probléma megoldó gondolkodásnak, mely nem képes az Egészet látni, az embert mint Egészet. A kereszt, maga az ember, - látható és láthatatlan együtt. Problémák csak a láthatóban vannak, a horizontálisban. De az ember lényege a vertikális, ezt megélni, túl van csak az úgynevezett problémákon, a probléma megoldásokon, a horizontálison.

A probléma megoldások, csak emberi erőfeszítések, melyek csak a horizontális területére tartoznak,- csak látszólag autonóm cselekvések. Autonómiája, csak a vertikálisnak, vagyis a láthatatlanban működő Istennek van, - vagy nevezzük bárminek mi fogalmainkon túl van. A horizontális hiteles mozgatója csak a vertikális, - a lelki élet célja, hogy a kereszt harmóniája megvalósuljon benned.

Azt írtam, az elején, hogy a lelki élet az egy folyamat, belső folyamat. Ha figyelembe vesszük, hogy az ember lényege a vertikális, akkor ez a vertikálisban játszódó folyamat, ahol nem mi vagyunk az aktívak, mi a külső ember, a horizontális, hanem a belső ember, és Isten, a vertikális. A vertikális folyamatai láthatatlan folyamatok, rejtett folyamatok, melyek túl vannak, a feladat, probléma-megoldó, tárgyias gondolkodáson. Végül is a lelki élet egy olyan folyamat, ahol úgy igazán nem mi vagyunk a cselekvők, ahol a külső erőfeszítésnek nincsen értelme; és amely egy rejtett, belső, láthatatlan folyamat, mely teljesen távol áll a kézzel fogható cselekvésektől, - mondhatjuk a Tao szellemében, hogy a lelki élet nem cselekvés, hogy más cselekedhessen bennünk, Valaki ki láthatatlan. Hogy más cselekszik benned, nem te, ami a misztika csúcsa, épp a keresztény misztikában találjuk meg a legtisztábban. Ez keleten is meg van, de nyugaton nem látják, a kézzel fogható, tárgyiasult, lelki életben gondolkodók, és keleten is háttérbe szorították a meditációs technikák. Amikor a Láthatatlan cselekvéséről van szó, az emberben, nincsen nyugat és kelet között különbség. A Láthatatlan cselekvésében nincsen külső kultúra, mert láthatatlan folyamat, így nincsen mi elválassza keletet nyugattól. De amikor a lelki élet kézzel fogható, mit kell tennivé válik, akkor már a kultúráé lesz a hangsúly, mi megkülönböztet és elválaszt.

A belső Láthatatlan egyesít, a külső, a kultúra szétválaszt. Kelet pusztán csak kultúraként ér ide, - Láthatatlanként pedig bennünk van, nem kell oda mennünk, mert a Láthatatlanban nincsen sem kelet, sem nyugat.

Kelet Semmije, akkor lenne hiteles, ha a Semmi megközelítéséhez nem építette volna fel a meditációs technikák bonyolult rendszerét, és a metafizikák bonyolult rendszerét. Kelet akkor volna hiteles, ha a Semmit magával a Semmivel akarná elérni, vagyis a vertikálist a vertikálissal magával. De kelet is akkora fontosságot tulajdonit a horizontális eszközöknek, hogy elhomályosítja a direkt vertikálist, - ezt teszi lényegében a kereszténység is a liturgiájával és intézményeivel. A vertikálist, keleten és nyugaton is egyaránt elhomályosítja a horizontális. Ennek a megoldása, minden eddigi tan, vallás, metafizika, meditációs technika eldobása, és ráhagyatkozás, a puszta vertikálisra, annak a cselekvésére bennünk.

Nagy Attila Puli