Székely nemzeti anarchizmus - Magyarországi szélsőjobbos, jobbos szónokok a Székelyföldön

A magyarországi szélsőjobb, jobb vezetői, mint Vona, Morvai, Orbán, átjönnek hozzánk a Székelyföldre, nagy szónoklatokat tartani. Erről a szülőfalum néhai katolikus esperese jut eszembe, Dr. Lőrincz József, ki a Horti érában már paposkodott, és azt mondta nekem, hogy azok voltak az igazi idők, a kicsi magyar idő, ahogy itt mondják a Horti időszaknak Észak-Erdélyben, mert azok voltak az igazi nagy szónoklataim, miket a magyarok bevonulásakor tartottam.

Annak idején én is lelkesedtem az ilyen nagy idők tanújáért, az ilyen nagy nemzeti szónokokért. De ugye telnek az idők és az ember valós szellemi igényei nőnek és észre veszi, hogy amit nemzetinek hitt az csak látszat üres forma. Rájöttem, hogy amit nemzetiek nemzetnek mondanak, az csak egy üres, halott forma.

Ismerkedve a románok nacionalizmusával, és a többi népekével is körülöttünk, azt mondhatom, hogy a magyar nacionalizmus a legüresebb, a legkárosabb a nemzetre nézve, az egészséges nemzeti öntudatra nézve. Mondhatjuk, nyugodtan, hogy míg a mi nacionalizmusunk kifejezetten káros volt, addig a környező népekében volt pozitívum is. Ez annak tulajdonítható, hogy nálunk a nemzet szellemi elitje inkább balos volt, és a környező népeknél jobbos, a románoknál inkább szélsőjobbos. 

A román szélsőjobbos eszme azért volt olyan erős, mert mitikus volt, mélyen gyökerezett a románság tudattalanjának mitikus rétegében. Valahol itt van a mély különbség a román nacionalizmus és a magyar között, hogy a román, míg mélyen gyökerezik a nemzeti lélek mitikus világában, addig a magyar nacionalizmus, egy illuzórikus, mentális lufi, aminek semmi köze a magyar lélek mély rétegeihez, a magyar lélek identitást adó rétegeihez.

A mostani “nagy szónokok”, kik átjönnek hozzánk, Magyarországról, Vona, Orbán, Morvai, a Horti éra nemzeti lufijára emlékeztetnek, mintha azzal az üres, tartalmatlan nacionalizmussal etetnének, mintha annak lennének a folytatói, utánzói, mintha nem telt volna el egy néhány évtized.

Az egy régi kor formai utánzása, mit tesz a szélsőjobb, azt mondja nekem, hogy a forma mögött nincsen tartalom, mert a formának tartalmat a szellem, a lélek ad. A pusztán csak leutánzott külső formának nincsen élete, mert életet a formának a láthatatlan lélek, a láthatatlan szellem ad. Ott utánoznak, ahol a külső formának nincsen mi önálló életet adjon, szellemi, lelki energiák formájában. Utánzás ott van, ahol a szellem, a lélek nem szül új formákat, ahol a lélek, a szellem halott. A magyar szélsőjobb nemzeti, külső formái élettelenek, mert pusztán utánzottak, a két világháború közötti időszak utánzatai, és nincsen bennük éltető lélek, éltető szellem.

A Trianon miatt panaszkodók, az abban elmerülő siránkozók, nem tudják, hogy a szellem mélységei, a lélek mélységei arra tanítanak, hogy minden halál egyben a feltámadás az újjá születés lehetősége. A trianoni nemzethalált nem tudtuk felfogni egyben egy új nemzeti élet lehetőségének, egy nemzeti újjászületés lehetőségének. A főnix madár meghal, de hamujából újjá születik. A főnix madár újjá születése a lélek képe, a lélek tanítása képekben a szellemi, lelki újjá születésről. A lélek tanítása önmagáról, hogy hogyan szüli önmagát újjá a lélek.

Trianon után nem Nagy-Magyarország letűnt képére kellett volna merednünk, könnyes szemekkel, hanem a lélek belső képére, a Főnixre, melyre ha tekintetünket szegeztük volna újjászülettünk volna. Ne feledjük, hogy a lélek képei aktív szellemi, lelki valóságok, melyek képesek újjá szülni.

A csapások, mindig figyelmeztetések, hogy valami addig nem jól működött. Nagy baj, hogy Trianont úgy fogja fel a szélsőjobb, mint igazságtalant, és nem úgy, hogy valami addiginak a büntetése, - ez utóbbira kellene tenni a hangsúlyt. Az kellett volna legyen Trianonnak a szerepe, hogy szembesítse a nemzetet múltjával, hogy addig a nemzet, lelkileg, szellemileg helytelen úton járt. A sorscsapások, mindig valami addiginak a következményei, és, hogy ne következzenek be további sorozatos sorscsapások, szembe kell néznünk az addigi sorscsapás okaival, ezt mi soha nem tettük meg a történelemben, - az a nép vagyunk Európában, amely soha nem nézett szembe múltjával, csak panaszkodott nehéz sorsa miatt, és elmulasztotta múltjával szembe nézve végrehajtani a sorskorrekciót.

Aki nem néz szembe sorsa tragédiáinak okaival, az illúziókban ringatja magát. A magyar jobb, szélsőjobb, ezt a múlttal szembe nézni képtelen, abból tanulni képtelen nemzet felfogást képviseli, ezért illuzórikus, ezért utánoz két világháború között szélsőjobbos formákat, mert nem ismeri a nemzeti megújulásnak a múlttal szembenézni képes, az abból tanulni képes szellemét, ami minden megújulás forrása.

Mi sodortattuk magunkat a történelemmel, a nélkül, hogy reflektáltunk volna sodortatásunk okaira, - nem voltunk igazi alakítói történelmünknek, míg a környező népek ők maguk alakították történelmüket.

A nemzeti keletet majmolók épp azt nem látják, hogy az Ószövetség, a zsidó nép történelme, a legjobb tanító, hogy kell szembe nézni a múlttal, hogy kell hamuba ülve bűnbánatot tartani, vagyis szembe nézni a múlttal, úgy, hogy abból nemzeti megújulás szülessen.

A jobb, szélsőjobb, szoros kapcsolatban van az egyházakkal, főleg Erdélyben. És ezen csodálkozom, hogy az a papság mely kezében tartja az Ószövetséget, a nemzeti megújulás legjobb kézikönyvét, - vallásosnak sem kell kifejezetten lenni, hogy ilyen szempontból tanulni lehessen belőle, csak nem kell előítéletesnek lenni – hogy tudja támogatni a szélsőjobb, jobb nemzeti megújulásra képtelen nemzet felfogását. Az utánzás halott lelket takar, az élő szellem hiányára utal, akkor a lélek, a szellem emberei, a papok, hogy tudnak támogatni halott utánzást, halott, a nemzeti létet csak mímelő, szélsőjobbos utánzást, - vagy az egyházak is csak formailag léteznek, létük csak formai utánzásra épül, minden lelkit, szellemit nélkülözve?! Az egyházak jó viszonya a szélsőjobba, arra utal, hogy a halott forma utánzása tartja létben őket, csak.

Nekünk nem voltak prófétáink, mint a zsidóságnak, akik kimondják, hogy a régi forma halott, és nem szabad mechanikusan élettelenül utánozni, mert a halott forma a nép halálát is okozhatja.

A Főnix madár halála arra utal, tanít, hogy a réginek meg kell halnia teljesen az újjászületéshez. A Főnix madár halálának és újjászületésének, saját hamujából, lényegét tanították a zsidó próféták is, hogy az új születéséhez, meg kell halnia minden réginek. Ennek az újjá születésnek az egyik legnagyobb akadályai a régibe kapaszkodó, utánzó szélsőjobbosok.

A zsidó próféták rámutattak a nép bűneire, a csapások okaira. A próféta az volt, ki lemerült a nemzet kollektív tudattalanjába, ő maga szembesült a nép bűneivel, mint a sajátjával, és végül ő maga volt az ki szembesítette népét saját lelkében bűneivel, tévedéseivel, mulasztásaival. Mi magyarok nem végeztük el azt a szembesülést, mert nem is volt prófétánk, nemzeti kollektív tudattalanunkkal önön lelkünkben, hogy ráeszméljünk, történelmi csapásaink mögött lévő nemzeti lélekproblémáinkra. A szélsőjobb illuzórikus nemzet képe nagy akadálya ennek a szembesülésnek.

Trianon a sorozatos nemzeti bűneink miat volt, annak volt a következménye, de egy lehetőség is volt, lett volna, hogy szembesüljünk a múlt bűneivel, és így megújuljunk, de nem tettük meg, - a gond az, hogy ezek a bűnök tovább pusztítják a nemzetet, a megújulás hiánya továbbra is pusztítja nemzetünket. Továbbra is sodródunk a történelemnek nevezett árral, nem tudjuk alakítani történelmünket, továbbra is a változni képtelen bénaság az úr rajtunk.

Hogy lázadtunk mindig, az ellene szólna, annak, hogy nem alakítottuk történelmünket? Nem mond ellent, mert azok csak az elviselhetetlenség kétségbeesései voltak, valami belső kényszer alapján cselekedtünk, és nem a múlt reflexiójának tudatával. Mi nem a tudatos lázadók voltunk, hanem kétségbeesettek, kik kényszeresen cselekednek, és nem a sorskorrekció tudatosságával.

Úgy tűnik, hogy a románok megalkuvók voltak a történelemben, hogy épp ők sodortatták magukat az árral, és mi voltunk a tudatos, sorsalakító lázadók, - lehet, hogy ők voltak a tudatos, az ösztönös bölcsek, lapulásukkal, mint a patakban a kő, melyen átfolyik a patak vize, és a kő marad, a történelem vize tovább folyik, ezt a történelmük igazolja. A tudatos várakozásnál nagyobb bölcsesség nincsen. Lehet ezt ortodoxiájuknak köszönhetik, mely a lélek képeinek erejére alapozódik: a várakozó, misztikus virrasztás az éjszakában, várva türelemmel a virradatra, mert ugye egyszer eljön. A románság ereje abban van, hogy a mélyen megélt egyetemes vallási képit, a lélek képeit, nemzeti megtartó energiákként is tudták kamatoztatni, - de ezt a magyar nacionalizmus nem látja, hogy képtelenek voltunk a lélek képeinek ilyen mély, vallásos megtartó élményére, ami egyben megtartó nemzeti is. Nálunk az egyházakban, mint intézményekben van nemzeti bizalom, de nincsen bizalom a lélek képeinek megtartó erejében, mint vallásos élményben, ami nemzeti megtartó erő is egyben.

Ez az egyik mivel szembesülnünk kell, hogy nem éljük meg lelkünknek képeit, mint nemzet. A lélek képeinek közvetlen megélése a vallás és nem a külső vallási intézmény, ez tartja meg a nemzetet nem a vallási intézmény. Jung azt mondta, hogy Európa fő problémája, hogy nem vallásos: nem éli meg lelkének képeit, ami a vallási lényeg, mi identitásának lenne az alapja, ezért nincsen igazi identitása Európának, és ezért válságos lelkileg Európa, identitászavaros, mert a meg nem élt lélek képek lelki válsághoz vezetnek, nemzeti, európai és emberi identitászavart okoznak, meg nem élésük Európa lelki válságának az oka. Ezen azt értette, hogy az európai ember nem éli meg lelkének archetípusait, nincsen kapcsolatban önön lelkével és annak képeivel, és ezért vallástalan.

A magyarság legfőbb problémája az, mint Európáé, nem vallásos, nem éli meg közvetlenül, lelkének képeit. A lélek képeinek közvetlen megélése a nemzeti identitás alapja, ez csak vallási élményként lehetséges. Tehát a vallás vesztés nemzeti identitásvesztés, a nemzetet meg csak vallási élményként lehet megélni.

A székely nemzeti anarchizmus, a fentiek értelmében prófétai, a Főnix a mi nemzeti madarunk. Azt mondjuk, hogy minden régit le kell rombolni, hogy helyet adjunk az újnak, ami nem külső eszközök által születik újjá, hanem a szellem, a lélek önön erejéből, ezek belső tartalmából.

Ma azon vitatkoznak, hogy milyen külső reformot kell végrehajtani, milyen külső eszközökre van szükség a nemzeti megmaradáshoz. Ezt álproblémának tartjuk, az eszközök problémáját.

A Főnix madár önön hamujából születik újjá, minden külső eszköz nélkül. Ez a kor csak külső eszközök segítségével csak tud elképzelni minden változást, mert nem ismeri a lélek, a szellem, minden külső eszközt nélkülözni képes újjá teremtő erejét. A szellem, a lélek autonómiája épp abban van, hogy külső eszközök nélkül képes megújítani mindent. Mi külső eszközök nélkül, a szellem a lélek megújító erejében bízunk.

Mi azt mondjuk, hogy a tudományos reform elméleteknél mélyebb tanítás van a természetben. A növény felső része, ősszel, télen elhal, hogy helyet adjon a tavaszi új növénynek. Tavasszal a föld alatti gyökér, mely a telet átvészelte, minden külső eszköz nélkül újjá képes születni egy új növény formájában. A gyökér a lélek szimbóluma: a lélek is, minden külső eszköz nélkül képes újjá szülni az ember és az ember által a nemzetet. Ahogy tavasszal szükség van a melegre, mint külső körülményre, hogy a gyökér aktiválódjon, úgy a lélek aktiválódásához, nincsen egyébere szükség, mint a csendre. Mi a székely nemzeti anarchisták azt valljuk, hogy a nemzeti újjászületés helye a lélek és a csend, a nemzet igazi élete ott folyik és nem a külső halott formában, mit a szélsőjobb képvisel.

A csendben megtörténik a nemzet kollektív tudattalanjával, a nemzeti bűnökkel való szembesülés is.

A nemzetet a csend egyesíti, mert a csendben tapasztalja meg a nemzet kollektív tudattalanjának életét, ami a nemzeti egység forrása. Az igazi nemzeti egység abban van, hogy a nemzeti tudat részesedik a nemzet kollektív tudattalanjának életében, a nemzet igazi életében, mert az igazi élet a gyökérben van, és az újjá születés forrása is ott van.

Széthúzás van ott, ahol a nemzet tagjainak elméjét nem egyesíti a nemzeti lélek élete. Ezért volt kudarcra ítélve a kettős állampolgárság, mert a nemzet tagjainak elméjét nem egyesíti a nemzet kollektív tudattalanjának élete. A kettős állampolgárság erőltetői, azt nem látták be, hogy a nemzet, kívülről nem egyesíthető, csak belülről, a nemzet tudatának a nemzeti kollektív tudattalan életében való részesítésével. A kettős állampolgárság csak egy külső forma lett volna, mi másnap, a kezdeti lelkesedés után, az unalom és a közömbösség tárgya lett volna. Nem az eszközeink sokasága számít, hanem az, hogy ami van tudunk-e élni vele. A magyarnak szerintem nem az a gondja, hogy mennyi eszköz áll a rendelkezésére, hogy megmaradjon, hanem az, hogy a már meglévőkkel sem tud élni. Az eszközökbe életet, a kevésbe is, a lélek a szellem lehel, ezek teszik eredményessé, és nem az, hogy mennyi van, hanem van-e bennük szellem, lélek. Eszközeinket a csend révén tudjuk feltölteni lélekkel, szellemmel. Belső központunk megélése teszi eredményesé külső eszközein használatát, nem azok mennyisége. A belső központ megélése pedig vallásos élmény, eszközeink hatástalansága, hogy nem tudunk élni vele, a vallástalanság következménye, mely belső központunktól való távolságból fakad.

Ahol a csend nem egyesíti a tagjai elméjét, ott az önállón kóvájgó elmék csak a szétszórtságot generálják, mint a Székelyföld autonómiája esetében.

A Székelyföld autonómiája, szerintünk csak az elme illúziója, mert csak külső forma, melyhez a lélek életének semmi köze, nem a nemzet lelki életének megtestesülése, - a puszta ráció halott konstrukciója, mint a szélsőjobbos nemzet-kép.

A csendben aktiválódott lélek és képeinek élete az igazi vallásos élet, ez az emberi és nemzeti létünk, életünk, identitásunk alapja, - ezt képviseli a székely nemzeti anarchizmus.

Nagy Attila Puli