A nemzeti öntudatot illúziókkal táplálni, vagyis illúziókra építeni, a nemzeti öntudatnak a meghamisítása. A Nagy-Magyarországos póló ilyen szempontból nem kifejezetten az egészséges nemzeti öntudat terméke. Jó tudni, hogy valamikor mekkorák voltunk, de azt is tudni kell, és ez fontosabb, hogy miért lettünk olyan kicsik. De az okokat ne Trianonba keressük, hanem a nemzeti tehetetlenségeinkben a történelmünk folyamán.
A Nagy-Magyarországot hátán hordó gyerek, vagy a mellén mindegy, épp azt nem fogja tudni, mert akik rá adták, épp azt nem magyarázzák meg, hogy Kossuthék Nagy-Magyarország mániájának issza a levét a kisebbségi magyar, épp az a gyerek, vagy gyerekek kik hordják a Nagy-Magyarország térképét a pólójukon.
Akik a Nagy-Magyarország térképet festik a gyerekekre, gondolván, hogy helyes nemzeti öntudatra nevelik, épp azok fosztják meg ezeket a gyerekeket, egy generációt, annak egy részét, hogy a nemzet végre szembesüljön múltjának hibáival, mert a múlt tévedései, most is kísértenek, most is okai a jelen ballépéseinek. A kellő időben való cselekvőképesség most sem erényünk, mint Mohács után, amikor egy szál török katona sem volt egy darabig az országban, de a nemzet béna volt talpra állni.
A magyar nacionalizmus, itteni erdélyi szemmel nézve, kritikusan, nem is igazi nacionalizmus, hanem egy vergődő népnek, egy vergődő nép nacionalistáinak nevetséges pótcselekvése. A magyar nacionalisták egy alapvető dolgot nem vesznek észre, hogy ők, ameddig egy anakronisztikus, illuzórikus nacionalizmus propagálnak, addig a szomszéd népek nacionalizmusa nem is olyan hülye, mint ahogy a magyar nacionalisták látják, sokkal eredményesebb, pragmatikusabb, - igaz tehetik, ők vannak történelmi magas pozícióba. Igaz, hogy Kossuthék nacionalizmusa sem volt okosabb a mainál, mert ha az lett volna, nem erőltették volna a románsággal szemben Erdély egyesítését.
Sajnos a Nagy Magyarországtól nem látszanak annak bűnei, amik a mai szenvedésekhez vezettek. Trianon csak a végpontja volt a nagyon sok nemzeti balfácánságnak. De be kell látnunk, hogy egy idő után Nagy-Magyarország tarthatatlan volt, de ezt sem tudja meg a Nagy-Magyarországot hátán cipelő gyerek. Egy idő után teher volt csak a Nagy-Magyarország, miért kell ezt a terhet, ha nem is valóságosan, hanem mint egy illúziót tovább cipeltetni.
Ezek a gyerekek, soha nem fogják belátni, hogy míg a magyar nacionalizmusnak irreális céljai voltak, addig a környező népek nagyon is elérhető célokat tűztek ki. Ezek a gyerekek a magyarság történelmét a szomszéd népek életével kapcsolatos folyamatként soha nem fogják látni, vagyis nem fogják látni az igazi összefüggéseket, az igazi okokat, az igazi folyamatokat.
Ezeknek a gyerekeknek, ameddig előítéletes ismereteik vannak vannak a környező népekről, Trianonos ismereteik, mert a Nagy-Magyarországos pólóhoz egyebet nem társítanak, addig a saját történelmünkről sem fognak igazi ismereteink lenni, mert a mi történelmünk nem független a környező népekétől. A környező népek pozitívumai tükrében megismerhetjük nemzeti gyengéinket, de a nacionalista illúziók, épp ettől fosztják meg azokat a gyerekeket, akiket oktatnak.
A vallásos mezbe öltöztetett nacionalizmus még maradibb, megrekedt a hortista érában. Ez nálunk Erdélyben, a Székelyföldön dívik, az MPP képviseli, az Orbán barát MPP képviseli ezt a keresztény-nacionalista kurzust, - erőltetett. Orbánné a Marosi Rádióban lökött valami vallásos löttyöt, hogy a családja milyen vallásos, a vallásos család mintájaként mutatta be magukat, - hát mit mondja, ízléstelen volt.
A mi székely nemzeti anarchizmusunk azt vallja, hogy a nemzetet nem szabad, sem a vallást, végleges, külső formákba zárni, leginkább olyanba, mint a Nagy-Magyarország. A nemzetet nem egy végleges külső forma hordozza, hanem a lélek, a szellem, melynek élete változó, ebből kifolyólag formái, képei változóak. Mikor lesz az, hogy a nemzet igazi országa a lélek lesz, a szellem lesz, amit önmagunkban hordunk. Az a nép mely országát szívében hordozza, azt az országot nem tudja senki elvenni, a fizikai országot el lehet venni, de a szívét nem. Érdekes, hogy a magyar keresztény papság, akiknek a hivatásuk kéne, hogy legyen, szellemi, lelki foglalkozásukból kifolyólag, a szellemi, lelki haza megteremtése, nacionalizmusukkal, épp ezek a legnagyobb akadályai. Belülről láttam két egyházat tudom mit beszélek, na meg lelkész is voltam, úgy, hogy tudom, ismerem az erdélyi magyar papságot, hogy mennyire nacionalista, bunkó módon. Az egyik háromszéki katolikus pap, nem olyan rég azt mondta nekem, hogy a románoknak fejük sincsen mivel gondolkodjanak. Akkor ne csodálkozzatok, hogy a magyar szélsőjobb propagandája itt a Székelyföldön tárt karokra talál. Ezt is tudom, hogy működnek, mert 89 után én is a szélsőjobb karjaiba futottam, és kapocs voltam, propaganda anyagot hoztam én is ide a Székelyföldre. De megmondom őszintén, hogy akkor is kedvenc folyóiratom a zsidó Múlt és Jövő zsidó kulturális szemle volt.
Székely létemre úgy látom, hogy a magyar szélsőjobb azért kedveli a székelyeket, mert bunkón makacs mindkettő és agresszív, mindkettő.
Szerintem azért nem tudjuk végre megvalósítani az Illyési álmot, a Haza a Magasban, mert túl sok a Nagy-Magyarországos múltba tekintő. Ez a haza akkor valósul meg, amikor a nemzeti kultúra alapja a lélek élő képei lesznek, és nem a múlt halott képei, bálványként tisztelve. A lélek képei először is egyetemes képek, mint például a székely kapu és annak szimbólumai, és azután nemzetiek. A nemzeti alapja az egyetemes mély élménye, a lélek képeinek egyetemes, mély jelentése. Fontosabb lenne nemzeti szimbólumaink, melyek lelkünk képei, mint a hegy, értelmének megismerése, felfedése, mert csak így élő a nemzeti szellem, és nem a halott képekhez való görcsös ragaszkodás a nemzet igazi élete.
A görcsös erőfeszítés, amit a szélsőjobb képvisel nem tartja meg a nemzetet, hanem a szellem, a lélek könnyedsége. A szélsőségesek csak a horizontális létsíkot képviselik, de a nemzet igazi élete az a vertikális, mely a szellem erejéből magától emelkedik a magasba, abba a hazába melyről Illyés írt.
Vannak, akik tényleg nem látják Erdélyben csak az emlékműveket, melyek a múltat siratják, és nem látják azt a tájat, ami valami csodálatos. Nem látják Erdély nagy hegyeit. Miért? Mert a vertikálisnak nincsen már jelentése a lelkükben. A természet képeit az látja igazán, aki a lélek képeit is ismeri, mert ezek azonosak. Az igazi magyar lelkével kötődik a földhöz és nem nacionalista öntudatával. A lélek tud csak a föld szellemével kapcsolatba lépni és nem a görcsös nemzeti tudat.
A szélsőjobb a görcsösség. A nemzet pedig a szellemben él igazán, mely szabadság.
Nagy Attila Puli
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése