Székely nemzeti anarchizmus – A kommunizmus és a demokrácia, mint két érett alma, melyek hasonlítanak egymásra

Ma jelszó, légy pozitív. Ez az alapja a lebeszélés retorikájának, ha valakinek gyanakodni támad kedve. Ahol minden pozitív és magasrendű, nem illik gyanakodni egy jóérzésű embernek, mert akkor alacsonyrendűként lenézik, kinézik, mint aszociálist. 

A kommunizmusban is negatív elemről beszéltek, mert akkor is csupa pozitív volt minden. Aki negatívat hangoztatott osztályellenség volt. Ma a demokrácia ellensége. Vagy rásütik a bélyeget, hogy problémás, nem tud problémáival megbirkózni.

Az ideológiát, vagyis az utópiát, mindig az jellemzi, hogy egyoldalúan pozitív akar lenni. Ha nem megy, erőlteti, a nyilatkozatok szintjén, egyszerűen elhiteti önmagával, nem vesz tudomást arról, ami negatív. Az utópia egy torzult változata a totalitás archetípusának. A torzulás abban van, hogy a totalitásban, míg integrálva van, mindaz, ami negatív, az árnyék, a tudattalan, addig az utópia, mindennek hátat fordít, ezért egyoldalúan pozitív, vagyis egy tudathasadásos állapot. A kommunizmus, csak annyiban különbözött a demokráciától, hogy akkor ízléstelenül erőltették a csupa pozitívat. Kilógott a lóláb, ezért is volt ízléstelen. Ma a demokrácia messze eladhatóbbra csomagolja, ebben különbözik csak a kommunizmustól.

Ahogy haladott előre a kommunizmus, egyre inkább hasonlított önmagára. Így van ez a demokráciával is. És ahogy érnek, a kommunizmus  a múltban, a demokrácia a jelenben, egyre inkább hasonlítanak egymásra érett voltukban. A demokráciának van még érni valója, ezért egyre nagyobb esélye van hasonlítani a már beérett kommunizmusra.