Magyarországon, az a vehemenicia amivel a liberálisok a szélsőjobbról beszélnek, már már szélsőjobb-fóbiának nevezhető. Tudományos kutatással magyarázzák, rossz családi körülmányekből, hogy lesz valaki szélsőjobbossá. Természetes, hogy nem születnek tanulányok arról, hogy liberálisnak lenni lehet pusztán jóléti konformitás is, mely épp úgy a belső ürességre épül, mint esetleg a szélsőjobbos konformizmus.
A szélsőjobbról szóló egyik tanulmány beteg emberekként kezeli a szélsőjobbosokat, kik veszélyesek a társadalomra, a liberális hisztériakeltés szerint. Hitler is a zsidókat betegeknek tituláltatta, tanulmányokkal. Vajon mikor fog születni egy olyan tanulmány, mely azt vizsgálja, hogy miért beteg, miben szenved az a “liberális társadalom”, mely egyoldalúan átkot szór a szélsőjobbra, de megtűri, sőt magas nyugdíjjal jutalmazza a múlt hóhérait; mely képtelen megbüntetni azokat kik generációk életét nyomorították meg, tömegsírokat töltöttek meg?!
Születnie kéne egy olyan tanulánynak, mely betegnek nevezi azt a társadalmat, mely képtelen az elszámoltatásra és nem csak a szélsőjobbot nevezi annak. Születnie kéne egy tanulmánynak, mely rávilágít, hogy az agresszió liberális elutasítása mögött, betegesen intellektualizált elfolytás van, és nem a szembesülés az emberi árnyékkal. Végül is beteg mindkettő.
A tengerekben különböző halak úszkálnak, a közös az, hogy mindannyian vizben úsznak. Az a közös amiben úszkál a szélsőjobbos, meg a liberális, a puszta külső utánzására épülő nyugati civilizáció, az identitás nélküli ember civilizációja. Az egyik utcaköveket tépve identitás nélküli, a másik, a liberális, tudományosan. Az egyik vad, a másik szelíd, de mindkettőben közös az emberi identitás néküliség, és azt hiszem ez a fő probléma. Beteg az a társadalom melynek tagjai elveszítették emberi identitásukat, ezért nincsen elszámoltatás.
Nagy Attila (Puli) - Székelyföld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése