Nagyon hálás téma ez a H1N1 vírus és az általa keltett riadalom. A szenzáció hajhászok, min Hanter, már az injekciókba tett mikró-csipekről is tudnak, mikkel majd a világ ura ellenőrzésük alá vonják az embereket, és aki nem viselkedik jól, azt megölik a vírussal. A különös az, amikor ezt a lelki életről írogató amatőrök teszik, ezt a bombasztikus felvilágosítást, ami nem tudom, hogy hogy vág össze a lelki élettel. Természetesen, ezek meg vannak győződve, hogy az emberiség java érdekében teszik, és nem blogjuk nagyobb látogatottsága érdekében, mint Hanter urunk, ezért vélik a kettőt összeférhetőnek.
Egy azért biztos, az oltó anyag körül, hogy valakik nyernek rajta. A kapitalizmusnak mi a célja? A minél nagyobb nyereséget előállítani. Miért? A holnap minél nagyobb biztonsága érdekében, - számukra, a nyereség haszonélvezői számára.
A másik dolog is tény, hogy az emberek, rejtett, vagy nyílt ellenőrzöttsége nő, a szabadságjogok fokozatosan egyre jobban csökkenek, ez is egy tetten érhető folyamat. Az oltó anyagba, rejtett mikró csip ebből kifolyólag, nagyon is hihetőnek tűnik. De vajon ezen rémhírek, nincsenek-e benne a pakliban, tehát a jogainkat csorbítani akaró hatalom tapogatózik ezen rémhírek által, hogy az emberek, hogyan reagálják, az esetleges szabadságcsorbításokat. Vagy esetleg ezzel, a jól informáltsággal akarják az emberek ellenállását felszámolni. Mert nekem van egy olyan véleményem, hogy a jól informáltság öröme, önelégültsége, bénítólag is hathat. Nem tudom kiűzni azt a feltételezést a fejemből, hogy Orwel rendelésre jósolt, a világ urainak, hogy épp a jóslatokkal mérje fel az esetleges ellenállást, és a jóslattal szerelje le, az emberek tudattalanjának ellenállását, az eljövendő rabsággal szemben.
Természetesen, fel kell tennünk a kérdést, hogy a puszta informáltság, megvédi-e az embereket, az emberiséget a készülő rabságtól? Szerintem nem, mert csak puszta reagálás a következménye. Valahol, itt kezdődik a probléma, hogy puszta információról van szó, csak, ezekben az esetekben, és puszta reakciókból, és puszta reakcióból, nem születik igazi ellenállás, hanem épp egy olyan állapot születik, mely az embereket kiszolgáltatja a hatalom manipulációs tevékenységének.
A puszta reakció problémája, a reflexió, a kritika nélküli elfogadás. A probléma az, hogy az emberek nem látják át a maga teljes mélységében a szabadság-jogok fokozatos csökkenésének problémáját. Az sem tudatos, hogy miről szól igazán, a sok rémtörténet. De miről is szól? A holnapról, az emberiség holnapjáról? Orwel miről írt, miért aggódott, mert aggódott? A holnapról!!! A minél nagyobb nyereség miért van? A holnapért. Tehát miről szól minden? A holnapért való aggodalomról. Ahol aggodalom van, ott félelem van, - a holnaptól. Ebből kifolyólag, mi a nyugati civilizáció hajtó motorja, az aggodalom a holnapért, és a holnap bebiztosításának kényszere.
Szerintem, itt nem az az igazi probléma, hogy van-e az oltásban, csip, vagy nincsen, hanem mi van e mögött. És mi van? Félelem a holnapgól, szorongás. Valakik nem épp ezt akarják, hogy szorongjon a tömeg, mert a szorongó tömeget könnyebb manipulálni. Mert az biztos, hogy a világhatalom csúcsán valakik manipulálnak. Túl könnyen ki szivárognak ezen információk, mintha szándékosan lennének kiszivárogtatva. És ne feledjük, hogy a nyilvánosság társadalmában, a jól informáltság társadalmában, a hatalom csúcsán lévők, bekalkulálják, hogy a tömeg tudomást szerez terveikről, ezzel számolnak, - akkor a Hanterféle szenzáció hajhászoknak, nagyon kérdéses, hogy mi lehet a szerepük?! Érdemes azon is elgondolkodni, hogy miért nevezte az egyik magyarországi publicista, a kilencvenes évek elején, a kapitalizmust annak, minek a támadások is javára válnak. Tehát, amit Hanter tesz, a csipes történeteivel, mert nála olvastam, lehet, hogy tudottan, vagy tudatlanul, a hatalmat szolgálja, - ez utóbbi súlyosabb.
De itt érdemes megemlíteni olyan fényes elméket, mint Julius Evola, vagy az olyan könyvet, mint Cion bölcsei, melyek az emberiség manipulációiról szólnak, kevesek által, és emberiség ellenes törekvésekről, csak kevesek által, akik az emberiséget rabságba akarják hajtani. A dolgok mélyén miről szólnak ezen írások? A holnapról, még akkor is amikor a jelen hatalom birtokosairól írnak. Tehát a holnapért való aggodalomról.
A nagy felvilágosító könyvek hiába valósága tetten érhető épp abban, hogy az általuk leírt folyamatok nem mesék, és a nagy felvilágosító munka ellenére, a dolgok vígan haladnak előre, épp úgy, ahogy a könyvek leírják. Tehát a felvilágosító tevékenységek, mint az Evolá-é, vajon nem része a világ urai munkájának?! Mert ezen könyvek nem akadályoznak meg semmit, sőt az elmét szórakoztatják, hogy a világ urainak manipulációs tevékenysége könnyebb legyen. Tehát, nem épp ezen szenzációhajhászok, mint Hanter, meg a felvilágosító írások, hogy mi vár az emberiségre, mint az Orwel-é, dolgozzák meg az emberiséget, előre, hogy önként fogadja el a szolgaságot, “erőszakmentesen”. Szerintem itt egy sokkal komolyabb oltásról van szó, mint a mikró csipek, az agyak és az emberi, kollektív tudattalan megdolgozásáról van szó.
De mivel történik a megdolgozás? Tényekkel!!! A mindig jól informált Hanter, egy nálanál még jobban informált úriember tény-előadását hallgatta Ausztriában. Miről szólnak az ilyen előadások? Tényekről!!! És nem az az érdekes, hogy ezek igazak-e, vagy nem, a tények, az én írásomban, az én megközelítésemben, másodrendű ez a kérdés. A probléma az, hogy a tények, a valóságnak csak egyik oldala, mely nem számol a valóság teljességével, hogy a valóságnak a tények csak egyik arca, hogy a tények mögött, van egy láthatatlan valóság, melytől minden szempontból függnek a tények. Akiknek a figyelmét csak a konkrétra irányítják, a valóságnak csak egyik oldalára, és nem is az igazira, azoknak valóságélményét hamisítják meg, - aki meg nem éli meg a valóság teljességét, az fél, szorong, mert önbizalmunk alapja a valóság teljessége, beleértve a Transzcendenst is. Ezek az előadások, miken Hanter részt vesz, a legveszélyesebb valósághamisítások, amin alapulnak a manipulációk. A nyugati ténykultúránk, maga a legveszélyesebb állapota az emberiségnek, vagyis a fehér embernek, amióta ember van a földön, mert a tények mögött nem látja a még fontosabb láthatatlan valóságot, mely mindent meghatároz, éltet, - nem látjuk a tények mögött az igazi láthatatlan okokat. A nyugati ember igazi problémája, hogy csak tényeket él meg, és nem a valóság teljességét, a láthatót és a láthatatlant együtt. Problémánk az, hogy csak tényekkel vagyunk bombázva, és érdekes módon ezt teszik az emberiség szabadságáért aggódók és közben nem veszik észre, hogy a nyugati ember, már rég börtönben van, a tények börtönében, és ők ezt súlyosbítják, és nem a szabadság növeléséhez járulnak hozzá. Akik meg nem élik meg a valóság tejességét, azok félnek, szoronganak és teljesen ki vannak szolgáltatva a tények szolgaságának, börtönének. Nem kell börtönök épüljenek az Államokban, mert a tények börtöne rég megépült. Tehát a jól informált tény-emberek, mint Hanter, valósághamisítók, és érdekes módon, nem veszik észre, hogy ez nem vág össze a kelettel való lelkizéssel, mert kelet, az igazi, a tényeken (amiről nagyon jól informáltak) túliról szól, - vagy igen, mert keletben is nem a láthatatlan valósággal találkoznak, hanem a puszta technikával, tényszerűvel, keletnek csak a betűjével, a felszínnel, a tény-szerű mit kell tennivel.
Érdekes módon, az olyan spirituális íróknál, mint Evola, összevág, az aggodalom a jövőért, a spiritualitással, holott egymást kizárják. Jézusnál kizárták. Azt mondta Jézus, hogy ne aggodalmaskodjatok a jövőért, a holnapért. Itt van Jézus tanításának egyik sarokköve, melyet, ha a keresztények életét nézzük, a legkevésbé vettek komolyan, mert a keresztények életét a holnapért való aggodalom tölti ki.
Tehát nem az az igazi probléma, hogy mi készül az emberiség ellen, hanem a félelem, ami benned van, a jövő miatt, a konkrét világában mozgó jól informáltság ettől nem szabadít meg, hanem növeli a félelmedet.
De, hogy éred tetten félelmedet? Mert azzal neked kell egyedül szembenézned, szembesülnöd követlenül. A félelmeid abban a világban vannak, amelytől a konkrét egyoldalúsága megfoszt, a Láthatatlanban, lelkedben. És mivel félsz, ki vagy szolgáltatva, a konkréttal, a jól informáltsággal manipulálóknak, a tényekkel manipulálóknak. Még egyszer hangsúlyozom, nem az az érdekes, hogy mi igaz, mi nem az oltásos rémtörténetekből, hanem az aggodalom, a holnap miatt, a félelem, ami benned van, és mivel kifele figyelsz, a jól informáltakra, nem tudsz befele figyelni, a Láthatatlanba, az igazi lelki valóságodba, ahol a félelem székel, mely az igazi probléma, és ezért nem tudod megszüntetni. Nem az igazi gond, hogy lesz szolgaság, vagy nem, hanem a félelem a lelked mélyén, mert ezzel már szolga is vagy, - ami esetleg ezt követi, az már csak a fizikai szolgaság lehet, mert már az igazi szolgaságba hajtás megtörtént. Tehát az aggodalom és a jól informáltság attól foszt meg, hogy az igazi problémát, az aggodalmat, a félelmet a holnap miatt magad láthatatlan lelki világában tetten érd. Az emberiség igazi problémája a félelem a holnapért, vagyis van egy rosszabb is, mint a félelem, a szorongás, mert az arctalan. Azt hiszem, hogy épp a szorongásaink elől menekülünk a jók informált, tényszerűek karjaiba.
A nagy elme futtatások, az emberiség jövőjét illetően, mint az Orweli, épp a benned lévő láthatatlan szorongással való szembesüléstől foszt meg, mi mindennek a kulcsa. A nagy jósok, épp a megoldás ellenében hatnak, mert a megoldás nem egyéb, mint a szorongásunkkal való szembesülés a Láthatatlanban, lelkünkben, de a jósok a konkrétról szólnak, mellőzve a Láthatatlant, az igazi valóságot. De a ténykultúránk, épp attól a lelki láthatatlan valóságtól fosztott meg, ahol a szorongásaink a holnap miatt tetten érhetőek. A nagy elmefuttatások miatt a jövőről, nem látjuk, a jól informáltak miatt nem látjuk, hogy a munka nagyja el van végezve, a Valóság teljességétől megfosztottak, a valóság teljességének élményétől, a Látható és Láthatatlan együttes élményétől fosztottak meg, és ez az igazi probléma, a többi csak ennek következménye. Akik nem élik, meg a Láthatatlant, lényük láthatatlan, lelki részét közvetlenül, azok félnek, szoronganak, azoknak lényük ezen része, mi az igazi biztonság élménye, forrása kéne, hogy legyen, a félelem forrásává válik. A tényszerűek, azért hamisítók, mert nem hagynak szembesülni, az igazi okokkal, a rejtett okokkal. A rejtett világ-hatalomról írnak, holott a probléma nem ott van, hanem benned, benned rejtőzik. A tényszerű beszéd, miatt, nem látod, hogy nem az az igazi probléma, ami történik a világban, márpedig a nagy elmefuttatások erre helyezik a hangsúlyt, hanem az, ami a lelkedben munkál, a szorongásod a holnap miatt. Azt hiszem, hogy Jézus itt egy alapvető problémáját ragadta meg az embernek, csak az ő egyszerű, pusztán a tényre irányuló megközelítése nem menő, mert nem öntötte nyakon egy bonyolult kultúrfilozófiai szósszal, - de ha menő lenne épp azzal veszne el igazi tartalma. Tehát a nagy elme futtatások miatt nem látjuk a probléma igazi lényegét magunkban? A problémát tehát nem is a jól informáltság oldja meg, hanem a valóság teljességének élménye, melynek épp a jól-informáltság, hogy milyen merénylet készül az emberiség ellen, a legnagyobb ellensége. A megoldás a valóság, vagyis a Teljesség élmény, de a puszta információ, a Hanterféle a csipekről, épp ennek ellenében hat, mert a puszta információ csak a valóság egyik oldal, és csak a külső. Ha megnézzük, a demokrácia eddigi történetét, láthatjuk, hogy az informáltság, amire a demokrácia büszke, csak részeredményeket hozott és egy olyan eredményt, ami katasztrofális, az agymosás ipari, tudományos méreteket öltött, és erre a nyilvánosság, a jól informáltság büszkesége adja a legnagyobb lehetőséget, - tehát nem hinném, hogy a csip mesék ne lennének az agymosások forgatókönyvének részei. A tényszerűséggel dolgozik az agymosás, és ezzel tesz hiszékennyé, naivvá. Pedig egy egyszerű tényen kéne elgondolkodni, hogy a demokrácia információjának fő tulajdonsága, annak közvetettsége, és az, hogy kívülről kerül az emberbe, tehát soha sem az ember belső szerves indentitásának része, - tehát identitás fosztó.
A valósághiánynak van egy fő problémája, hogy önálló kontrollálhatatlan folyamattá válik, mely egyre inkább megfosztja az emberiséget a valóság teljességének élményétől, - és katasztrófa ebből akkor válik, ha a hatalmat kezében tartó kisebbség, erre rájátszik, hatalma érdekében, lehet, hogy ez történik a világban. Az eddigiek alapján láttuk, hogy Jézus az ember alapvető problémáját ismerte, félelmét a holnaptól. De ismerte azt is, hogy miben gyökerezik? Közvetve, úgy tűnik, hogy igen. Azt mondta, hogy ne attól féljetek, kik a testet megöli, hanem attól, kinek a lélek fölött is hatalma van. (Tudom az idézet nem pontos, de a lényeg ez, most unom elővenni a Bibliát.) A konkrét tényekkel, elfordítanak a Láthatatlan, lelki valóságodtól, a Valóság élményének teljességétől, hogy így lelked kiszolgáltatott legyen nekik, az ők céljaikra, hogy lelkednél fogva vessenek rabságra, mert akinek lelkét uralják, annak mindenét, életét uralják, jobban kiszolgáltatott, mintha ezer csip lenne beleoltva. A csip sztorija, a fizikai megtámadottságra tereli a figyelmet, de közben az ember lelkében rész szolga. A szolgáknak, kiknek lelkét rég uralják, azoknak hiába való a jól informáltság a csipek szolgaságáról, mert az ellenállás igazi központja, a lélek láthatatlan ereje rég meg van semmisítve. Tehát Jézus jól látta, hogy a holnaptól való félelem abban gyökerezik, hogy a lelkedet elvették, a valóság élményének teljességétől megfosztottak, - a te beleegyezéseddel tegyük hozzá.
Jézus, azt mondta, az ő roppant egyszerű, egészségesen tényszerű bölcsességével, hogy a betű öl. De a betű nem az a bizonyos tényszerű, konkrét, ami elvonja figyelmünket a Láthatatlan valóságról, nem a puszta egyoldalú külső valóság, nem az egyoldalúan megélt nyugati valóság, ami megöli a szellemet, lelket, egyoldalúságával. Az emberiség szomorú jövőjéről, és a csipekről szóló történetek, nem betűvel íródnak, mi öl? Nem a betű kultúrájában élünk, mely az egyoldalú valóságélménye miatt, nem kínál megoldást? A nyugati civilizáció egy ördögi kör lett, melyből nem jelentenek kiutat, a csipekről szóló sztorik, sem Orwel írásai, sem Evola fejtegetései, meg a mások-é sem. Az írtam Jézus egyszerű szavai, nem potyára írtam. Jézus a lényegre mutatott, kultúr-szósz, filozófiai-körítés, metafizikai-körítés nélkül. A mi problémánk az, hogy épp az ismereteink miatt, a kultúra miatt nem látjuk a problémákat a maguk egyszerű közvetlen valóságukban, - mert a valóság arról ismerhető meg, hogy egyszerű. Tehát már nem látjuk az igazi problémákat.
Nem azt akarom mondani, hogy nem igaz, vagy nem lehet igaz, sajnos igaz az orweli jóslat, hanem azt, hogy a tények mögött, amit sokan leírnak, valami teljesen más rejlik, amit épp elfednek a jóslatok.
Az egyre nagyobb ellenőrzöttség igaz, tapasztaljuk. De ez mire vonatkozik? A fizikaira, mert a lelkit rég ellenőrzik. Fizikai ellenőrzöttségünktől félünk, és közben észre sem vesszük az igazi problémát, hogy lelkileg rég azok vagyunk a lelki szabadságot rég elveszítettük, és a fizikai ellenőrzöttség, csak a lelkinek a következménye. Tehát az igazi probléma megint a lelki, ami láthatatlan.
Jézusra visszatérve, Jézus nagyon jól látta, hogy az ember fő problémája, a valóságtól való megfosztottság, a valóság teljességélményének hiánya, és az ebben gyökerező szorongás a holnaptól.
Jézus, nagyon képszerűen beszélt az aggodalmaskodásról: azt mondta nézzétek az ég madarait... és végül azt mondja, hogy a menyei Atya gondoskodik rájuk, - ezt tartotta a bizalom alapjának. Itt csak arról lenne szó, hogy Isten gondoskodik arról, hogy minden nap legyen mit megenni, ez nagyon anyagias megközelítés lenne. Azt hiszem, hogy itt arról van szó, arról a láthatatlan, végtelen valóságról, amit a konkrét, tényszerű miatt nem élünk meg. A valóság élményét, teljessé, egésszé, csak a Transzcendens élménye teszi, a valóság élménye nincsen az Abszolútum nélkül. Isten-élmény nélkül nincsen valóságélmény. És ebben az esetben, mi nyújtja a holnapba vetett bizalmat, vagy a valóság teljességének élménye miért adja a holnapba vetett bizalmat? Azért, mert a Transzcendens élményében csak jelen van és nincsen holnap, a Valóság teljességének nincsen tegnapja és nincsen holnapja, csak mája jelenje van, azé a jelen-é, mely biztonsággal tölt el. Biztonság érzetünknek épp abban a Láthatatlan valóságban kell gyökereznie, mely szorongással tölt el, amiatt, hogy nem veszünk tudomást róla. Tehát az emberiséget, nem a Hanterféle jól informáltság, az ismeretek óvják meg, vagy Orwel jóslatai, hanem a Valóság, aminek az Isten is része, annak a közvetlen élménye. A megoldás a misztikán túli misztika. De azt hiszem, hogy ez már csak a nyugati civilizáció pusztulása után lehetséges, addig úgynevezett megoldás nincsen, - a nyugati ember gyógyíthatatlan. És megtörténhet, hogy Platónnak igaza lesz, hogy ha a demokráciát sokat tökéletesítik diktatúrában végződik. De Platón egyszerű szavai sokak számára nem elegek, vagyis a puszta tény nem elég, hanem nagyon sok történettel és titokkal kell köríteni ezt a tényt. Akkor érdekesek a dolgok, ha azok szórakoztatnak. Az emberek úgy akarnak tudni az elkövetkező szolgaságról, hogy az szórakoztató legyen. Az emberek csak szórakoznak az emberiségnek írt sötét jövőképekkel, akik szórakoznak, azok nem változtatnak semmin, mert a szórakozott ember, képtelen a változtatásra, ezért nem hoztak a sötét jövő jóslatok semmi változást, hanem az emberiség halad az egyre nagyon ellenőrzöttség fele.
Mi hiányszik ezekből a fekete jövőt jósoló könyvekből? A mulandóság, a Prédikátor könyvének bölcsessége, hogy minden mulandó, minden világuralom elmúlik egyszer. De természetesen, a Prédikátor könyve nagyon száraz, sokkal izgalmasabbak, a kultúrák elöregedéséről szóló kultúr-filozófiák, pedig a mulandóság közvetlen szemlélete lebbenti fel a fátylat az igazi titokról. A jól informáltak, mindig azzal lépnek színre, hogy egy olyan előadást hallgattak,a hol valami nagy titokról lebbentették fel a fátylat, közben egy dolgot nem tudnak, hogy a titokról a fátylat a mulandóság, vagyis a valóság közvetlen szemlélete lebbenti fel, és a titok nem egyéb, mint, ami a láthatón túl van, a Láthatatlan, ami túl van fogalmainkon.
Ha lelkünknek birtokában vagyunk, megéljük a teljességét, fellebbentettük a fátylat, megtapasztaltuk azt, aki a fogalmakon túl van, akkor nem érdekelnek a csipek, nem érdekelnek a jóslatok, mert a valóság teljességét, amit magunkban hordunk, ami láthatatlan, kimeríthetetlen, végtelen, és megfoghatatlan, nem tudja senki ellenőrzése, hatalma alá vonni, tehát minket sem, - ha a valóság teljességének birtokában vagyunk, megéljük.
A felvilágosító munka, a világ urainak machinációiról nem veszi ki a hatalmat kezükből, sőt növeli, mert elfordítja tekintetünket, az igazi, Láthatatlan valóságról.
És azt hiszem, hogy a belső láthatatlan világodban lévő szabadságod visszaszerzése a fontos, nem a külső, amit te magad is visszaszerezhetsz, a csendben, erre tanít a zsidók pusztai vándorlása: a szolgaság után, lelküket, valóságélményüket, a zsidók, amit elveszítettek a szolgaságban, a pusztában szerezték vissza, a puszta csendjében. A tényleg valósággá lesznek az orweli jóslatok, akkor a szolgaságot egy pusztai vándorlásnak kell követnie, hogy az emberiség visszaszerezze belső emberi szabadságát.
De miért lesz szolga az ember? Mert biztonságot keres!!! Miben? A konkrétban, a kézzel fogható valóságban, a kézzel fogható látszatbiztonságában. Ez az amire Jézus azt mondta, hogy az ember meg akarja menteni életét az elveszíti. A látható látszatbiztonsága, megfoszt a láthatatlan, belső, igazi, lelki élettől. Ami igazán élő bennünk, az láthatatlan. A konkrétat, lényegében a láthatatlan élteti, amiről a konkrét civilizációja mit sem tud. Az ember azért lesz szolga, mert biztonságra vágyik, hamis biztonságra. De miért keresi a biztonságot? Mert fél, szorong a holnap miatt. A holnapért való aggodalom, félelem a holnaptól azért van, mert az ember meg akarja menteni életét. Miért? Mert fél!!! Miért fél? Mert nem éli az ő, belső, igazi, láthatatlan életét. Tehát az ember azért lesz szolga, mert nem éli az ő igazi belső életét, a valóság teljességét, - a valóság teljességét önmagunkban éljük meg.
A biztonság keresésnek, van egy másik oldala, mely a személyiség mélyén van ugyan csak. Az élet kezdetén a biztonságot az anya jelenti, a személyiség feminin oldala. Személyiségfejlődésünk kezdetén azt éljük meg, utána folyamatosan el kell jutnunk, személyiségünk másik oldalához, a férfi princípiumhoz, és végül a kettőt kell egyesítenünk, hogy érett személyiségek legyünk. A nyugati civilizáció, a biztonságkeresés civilizációja: a biztonságot nyújtó állam szentsége, biztos, csalatkozhatatlan ismeretek, az egyházaknál, de csak ennek folyamánya, az egzakt tudomány, mindenben a biztosság, biztonságkeresés, vagyis az anya el nem engedése, infantilizmus, ez a nyugati kultúra. Az EU is nem más, mint anyai infantilizmus. A nemzet védők a nemzet biztonságáról beszélnek, és azt a tőkétől látják veszélyeztetve, pedig ez nem igaz, mert a saját infantilizmusuk veszélyezteti a nemzetet, mert a nemzetért való aggódásban, a puszta feminin jelleg ölt testet. A nacionalizmus a feminin nemzet, mely már elveszítette identitását, a maszkulin hiányában, tehát már a tőke, csak fizikailag veszélyezteti a nemzetet, nem szellemileg, mert a maszkulin hiányában már nem létezik a nemzet, a szellemi nemzet. A nacionalizmus, pusztán ideológiai nemzet, ami ideológia az csak feminin, mert csak tudati, és a puszta ráció feminin. A nacionalizmus, minőségileg nem különbözik semmit a tőkétől, mert nincsen közöttük minőségi különbség, mindkettő konkrét, racionális, feminin. Magyarországon, a nemzetiek ellentéte, a kozmopolita szocialistákkal, csak látszat ellentét, mert mindkettő azonos minőség, pusztán ideológia mely feminin.
Az emberiség, pontosabban nyugat fejlődés eszméje, nem egyéb, mint, minél nagyobb biztonságra törekvés, tehát megrekedés a femininben, az élet első szakaszában, szellemileg, nyugat fejlődés eszméje nem egyéb, mint degenerálódás, megrekedés a személyiség fejlődésében, hát akkor hol a fejlődés.
Az anyától csak látszatra elvált nyugati, mert nem adta fel biztonság igényét, az anyait, az anyai biztonság érzetét a konkréttal pótolja, mert az anyagi konkrét kelti azt az illúziót, a biztonság illúzióját, mit az anyától kapott.
A konkrét, a tények, a betű, mint konkrét, biztonsága feminin jellegű biztonság, mely az élet első szakaszát jelenti. A második szakaszban, amikor a férfi princípiumot akarjuk megélni, a kézzelfogható feminint el kell engednünk, minden külső garanciát, külső segítséget, a pusztába kell vonulnunk, hogy a teljes magunkra utaltságban váljunk férfivá, vagyis, hogy megéljük e bennünk lévő férfi princípiumot. Ez az utóbbi szimbóluma, Keresztelő szent János a pusztában,a ki a megvalósult érett férfi. Férfivá a pusztában lehet válni, minden garanciát, kultúrát mellőzve.
A nyugati kultúránk, a betű, a konkrét kultúrája, a tények kultúrája, az éretlen férfi kultúrája, ki nem járta meg a pusztát, ki a személyiség fejlődése során, megrekedt a személyiség fejlődés első szakaszánál, a feminin oldalánál a személyiségnek, és nem jutott el a maszkulin oldalhoz és a kettőt nem egyesítette, - erről van szó a Taoizmus, jin és jangjában, az ellentétek egyesítése a személyiségben, ez a nyugati kultúra betegsége, személyiség betegsége. A Transzcendenssel való kapcsolatra, vagyis a valóság teljességének megélésére, csak a személyiségének két pólusát egyesített személy képes. A valóságot, a láthatót és a láthatatlant akkor éljük meg, ha a személyiségünk mindkét oldalát megéljük, ha egyesítjük a személyiségünk mindkét oldalát.
De ennek a kultúrának a része a hatalom is, és a hatalom is, mint konkrét, a feminint képviseli, vagyis a hatalom embereiről is elmondhatjuk, bármilyen férfiasaknak tűnnek, hogy megrekedtek a személyiségük feminin oldalánál, tehát a személyiségfejlődés elején, és a férfiasságot jelentő férfi princípiumot nem érték el, személyiségük nem egész, mert nem egyesítették a két oldalt.
Na de lássuk, hogy kik azok, kik csipekről írnak, mint Hanter, vagy kik azok, akik leírják, mint Evola Orwel, mint egy jövőbeli vízióként, vagy jelenként a világhatalom trükkjeit, mivel lassan szolgaságba hajt. Sajnos az a fő probléma, hogy ők is a feminin kultúra, a férfiatlan kultúra részei. Amiket leírnak, csak a konkrét világában mozog, ami feminin, és nem a teljes valóság. Csak azt írják le,a mi konkrétan történik, vagyis csak a feminint írják le, a valóság egyik oldalát. Kifejezésmódjukat, ami nagyon lényeges, a feminin betűkultúra határozza meg, az járja át. Tehát az a gond, hogy őket is teljesen a feminin betűkultúra járja át, annak része, teljesen. Ha ők is ennek a részei, akkor nem különböznek tőle semmiben, ha nem különböznek hatékonyságuk nulla.
A puszta információ, a nyilvánosság, feminin, passzív, ezért nem visz előre semmiben. Sokan azt hiszik, hogy a nyilvánosság, a jól informáltság aktivál, nem, az ellenkezője igaz, feminin voltánál fogva passzivitásra ítél. A néhai tömegmegmozdulások nem mondanak ellen ennek, sőt a tömeg, passzív, feminin, bárhogy rombol, mert a tömeg személyiség feminin, biztonságérzetét a tömeg adja, a konkrét. A tömegszemélyiség, nem ment át a puszta egyedüllétén, nem érte el a személyiség maszkulin oldalát és nem egyesítette a femininnel, tehát nem vált érett személyiséggé.
A szélsőjobbos rombolások, épp a feminin oldalnál való megrekedés jelei, a tehetetlenség, ami passzivitás, rombolásai, - az igazi férfiasság alkotásban fejeződik ki.
Egy kicsit külön rátérek Evolára. Természetesen vannak, akik azt mondják, hogy de hát Evola alkímiáról szóló írásai, épp a személyiség kiteljesedéséről szólnak. Ennek ellene mond, hogy írásaival nem tudott kilépni a kultúrából, szerves része maradt, tehát annak, ami feminin. És itt jön be, és kap hangsúlyt az, hogy ki volt Keresztelő János. Az, aki vadmézen, sáskán élt, távol a kultúrától, aki kilépett a kultúrából is, az abszolút egyedül létben, a teljes magára utaltságban. Jézus azért volt hiteles, mert megélte a pusztát, ilyen szempontból Buddha is csak a lelki élet puszt a technikusa, az ajánlott légzés gyakorlataival, mert az nem egyéb, mint vallási kultúra. Tehát, a hatalomnak, nem azok az igazi ellenségeik, akik informálnak, hogy rejtetten mit tesz a hatalom, hanem a puszta érett férfija, mint Keresztelő János. Azok kik informálnak, hogy mit tesz a hatalom, rejtetten, csak ugyan úgy feminin minőségűek, mint a hatalom, ezért nem jelentenek veszélyt a hatalom számára, ezért nem veszély a nyilvánosság, a hatalom számára, mert azonos minőségűek. Veszély az, mi minőségben meghaladja, az igazi, kultúrából kilépett férfi,a ki minőségben meghaladta a feminin princípiumot, elérte a férfi princípiumot a személyiség teljességét. A veszélyt az jelenti a hatalom számára, ki kilépett a kultúrából és nem része annak, az érett férfi, aki megvalósította személyisége teljességét,a mi leginkább a kultúrán kívül lehetséges. Ezt a problémát mutatja be Keresztelő János története, a feminin hatalom, Szálomé, a puszta férfijában látta a hatalom ellenségét. A történetben szereplő nő, kifejezi a hatalom feminin voltát.
Akik jól informáltként leírják, mint Hanter, hogy mit tesz az hatalom az emberiség ellen, gyakorlatilag nem tesznek semmit, mert minőségben nem haladják meg a hatalmat, csak femininek maradnak. Számukra ez egy szerepszemélyiség,a mivel mások fő szeretnének kerülni, vagyis, ők is hatalmat szeretnének mások fölött gyakorolni, információikkal, úgy, hogy perverz módon élvezik, hogy mások csüngenek informáltságukon, ez is a hatalom gyakorlásának egy rafinált formája, az igazi hatalom is így működik, ami az információ szórást illeti, tehát az ilyenek semmiben nem különböznek a hatalomtól miről írnak.
A probléma, az igazi, nem az, hogy mikkel ver át a hatalom, hogy szolgaságba hajtson, hanem az igazi probléma az emberi személyiségben van, az, hogy az európai kultúra embere, meg van rekedve a femininben a személyiségfejlődés elején. Ez a kultúra beteg, a maga egészében. Ebből a kiút, nem a hatalom machinációiról való jól informáltság, hanem a feminin nyugati kultúra teljes megsemmisülése, eldobása és pusztába vonulás, mint a zsidók tették az Egyiptomból való szabadulás után.
A jól informáltak, arra irányítják a figyelmet, hogy kik és, hogyan gyakorolják a hatalmat, de ezzel meghamisítják, elterelik a figyelmet a mélyen fekvő problémáról, hogy beteg az európai ember lelke, ez az igazi probléma, nem az, hogy kik és hogyan gyakorolják a hatalmat.
Ha a keleti mitológiákat nézzük, nagyon mélyen kifejezi ezt az állapotot, az, hogy a keletiek szerint a Kali-yuga időszakát éljük, tehát a feminin uralmának időszakát, ezért szorul háttérbe minden, ami férfias. Azt hiszem, hogy az iszlám az egyedüli, mely a férfias ellenpólust jelenti a nyugati feminin kultúrával szemben. Kelet, már csak meditációs technikákat jelent, ami konkrét voltánál fogva feminin, ezért kedvelik nyugaton a keleti meditációs technikákat. Azt hiszem, hogy ezért éleződött ki a nyugat és az iszlám harca, mert a feminin és a maszkulin vívja harcát. Az iszlám az egyedüli garancia, hogy a világ nem süllyed el a femininben. Az iszlámban a férfi princípium vívja harcát, hogy ne nyelje el a nyugati feminin. Ha a nyugat győz, akkor az emberiség degenerációja teljes lesz, a férfi princípium eltűnik a világból, és akkor tényleg megvalósul az emberiség szolgasága, mert már nem lesz mi útjában legyen, a feminin világhatalomnak. A nyugati feminin világhatalomnak, az útjában a férfi princípiumú iszlám van, - a képlet ugyan az, mint Keresztelő János esetében. És érdekes az is, hogy az iszlám a sivatag gyereke, ahol a férfi születik, a nyugati kultúra városi kultúra, a város feminin.
A világhatalomnak, egyedüli ellenszere, amint már írtam, nem a nyilvánosság adta információk, a hatalmat leleplező írások, hanem a férfi princípium ellen állása a femininnek, - vagyis később, a megoldás az azzal való harmónia lenne. Az igazi probléma nem a hatalom gyakorlásának mikéntje, mert a nyilvánosság csak erről tud, hanem a feminin és a maszkulin viszonya az emberi személyiségben, - a szenzáció hajhászok, mint Hanter urunk a csipjeivel, erről az igazi problémáról tereli el a figyelmet. Nem a fizikai állapotunkra kell vigyáznunk, hanem a lelkünk személyiségünk állapotára. Természetesen, erre sokan azt mondják, hogy rengetek lelki könyv van,a mi segít. Azok nem érnek semmit, mert puszta kulturális termékek, mik femininek, mint a jóga is, például. A személyiségünk a pusztában válik éretté, ahol magunk mögött hagytunk minden vallási és egyéb kultúrát. Erről jut eszembe, megint Hanter, ki azt írta nekem, keletet dicsérve a nyugati katolicizmussal szemben, hogy kelet megmondja, konkrétan, hogy mit kell tenni de, ahogy ő írta, Róma nem. Ahol konkrétan megmondják, ott a feminin oldaladhoz kötnek, ahol azt akarják, hogy érett legyél, kikergetnek a pusztába, anélkül, hogy bármivel segítenének. Hanter urunk, ki a lelki életben azt dicséri, hogy megmondják mit kell tenni, konkrétan, az nem egyebet dicsér, mint a megrekedést a femininnél, amit a nyugati kultúra tesz. Mintha ezt jobban tudták volna a primitívek, mint a túlfejlett keleti és nyugati vallások, melyek, konkrét lelki útjaikkal a személyiség maszkulin oldalának a kárára fejlődtek. Vallási szempontból, nyugatnak és keletnek egy a válságproblémája, az elnőiesedés, - ebből a szempontból, még az iszlám tartja magát, és az ortodoxia, valamennyire, ha a misztikáját nézzük. Mert minél több segítséget kapsz, annál inkább a feminin oldalánál rekedsz meg a személyiségednek. Ilyen szempontból a jógát és a mestereket, visszafejlődésnek látom. Keresztelő Jánosnak nem volt mestere a pusztában. De miért ne legyen mestered és elégedj meg a pusztával? Hogy megtaláld a belső mestert, mer a külső mesterek, technikák attól vonnak el a belső Isten Logoszodtól. A pusztában te magad kommunikálsz, direktben önmagaddal. A lelki élet kommunikáció önmagunkkal, aminek hallgatás a vége, de hallgatni csak férfiként tudsz, nőként locsogsz.
De mik segíthetnek, mielőtt a pusztába mennél, a kommunikációban? Nem potyára nyúltam a zsidó mítoszokhoz, Keresztelő Jánoshoz, meg a zsidók pusztai vándorlásához. Platón írta már, hogy az ismeret átadásának legjobb eszköze, a mítosz. A nyilvánosság pedig csak információ. A mítoszok révén kommunikálunk tudattalanunkkal, lelkünkkel. Az információ révén csak elménkkel kommunikálunk, ezért van az, hogy az információ rejtve hagyja, figyelmen kívül hagyja az igazi problémákat, a lélek a személyiség problémáit. Azt írtam, hogy nem az az igazi probléma, hogy kik és miként gyakorolják a hatalmat, hanem az, ami az emberi személyiségben van, annak állapota, ezt pedig az információ képtelen kezelni, csak a mítosz az egyedüli gyógymód, és utána a puszta. Az igazi probléma, hogy csak információink vannak, és nincsenek mítoszaink, az egészséges személyiségnek mítoszai vannak, azzal kommunikál a tudattalanjával. Az információ emberét nem is érdekli a tudattalanja, neki csak tudata van, minek elég az információ, de épp ez által nagyon kiszolgáltatott, hogy nincsen semmilyen viszonya tudattalanjával. A puszta információ, a személyiség végzetes egyoldalúsága, mely nagyon alkalmassá teszi a manipulációra, mert mindent kívülről kap, másoktól ellenőrizve, szűrve, és ellenőrizhetetlen tudást kap, mellyel lelkében soha nem tud szervesen azonosulni, mert nincsen annak megfelelője lelkében, ezért az információ megfosztja identitásától,a kinek nincsen identitása, azon nem nehéz uralkodni, ez a mai tömeg, melyet információkkal manipulálnak. Sajnos a nemzeti lét is puszta információ kérdése lett, és nem a nemzeti lélek belső szerves, képi része, ezért tudják, manapság, már csak puszta manipulációra használni. A nemzet mely nem éli lelkének élő képeit, és nem az adja identitását, csak tudata és annak információit, az már nem nemzet, hanem identitás nélküli tömeg.
Na de érdemes megvizsgálni, a feminin és maszkulin problémáját a magyarság esetében, vajon nem itt van elrejtve sorstragédiánk. A magyarság pusztai nemzet lévén, a személyiség maszkulin oldalával nagyon jó viszonyban volt. Bejött Európába, egy feminin kultúrába, az Anyaszentegyház kebelébe, elveszítette kapcsolatát a személyiség maszkulin oldalával, és mivel a magyar személyiség, egyoldalúan feminin lett, mint a nyugati kultúra, a magyarság elveszítette identitását. Az identitás elveszítésével, a magyarság elveszítette vitalitását, mert ahol a két princípiumot nem egyesítik, vagyis a femininél megrekednek ott a vitalitással is gondok vannak. A magyarság igazi problémája, ugyan úgy, mint az európai ember problémája a személyiségben rejlik, és a probléma megoldásának a kulcsa is ott van, és nem valamilyen meditációs technikában, vagy kulturális, gazdasági, vallási, nemzeti reformban, mert a reformok nem oldanak meg semmit, hanem csak az emberi személyiség, mely levet minden kultúrát, és kimegy a pusztába meghallani önön hangját, mert már mester fülsiketítően sok van.
Az írást, hogy ne bonyolítsam azért beszélek csak a férfiról. A férfi princípiummal való találkozás nélkül, a feminin és maszkulin egyesítése nélkül nincsen emberi és nemzeti identitás sem. A nemzeti identitás a személyiség teljességéhez kötött, és ezért szoktam mondani, hogy a tömegszerű szélsőjobbnak semmi köze a nemzethez, mert csak informáltak arról, hogy magyarok, de mivel csak informáltak, a feminint képviseli, nem a személyiség teljességét, ami a nemzeti identitás alapja.
Hanter úgy érzi titokról lebbenti fel a fátylat, amikor az oltásokba rejtett csipekről ír, és közben nem veszi észre, hogy az igazi titokról nem lebbentette fel a fátylat önmagáról, holott ez lenne az igaz, passzív ellenállás a világ uraival szemben, visszavonulni, oda, a lélek birodalmába, ahol a lélekben erőseket nem éri el a hatalom. A világ urait fizikailag nem lehet már legyőzni, csak a lélekben, épp ott ahol a legnagyobb kárt tették.
Itt érdekességként említem meg, hogy a demokrácia kulcsfigurája, a bankár, tipikus megtestesítője, a femininben megrekedt éretlen személyiségnek.
Végül is azt mondhatom, hogy megoldást nem hozhat, egy olyan puszta információs világ, mely a beteg kultúra szerves része. A megoldás nem az információ, hanem épp az ellentéte, a betű halála, a puszta csendje hozza, ahol megszületik az a férfi, próféta, az új Keresztelő János, ki méltó ellenfele lehet a feminin hatalomnak. Valami többnek kell születnie, de azt hiszem, hogy a hatalommal a mulandóság fog végezni, és az után jövő pusztai időszakban, születik meg a férfi.
A pusztában, létrejön a kommunikáció az elme és a tudattalan között, ami az európai embernél hiányzik, de ez csak úgy lehetséges, ha az elme maga mögött hagy minden kultúrát, információt. A puszta a kommunikáció helye önmagunkkal. Az információ révén, az elme csak önmagával kommunikál, mint egy ördögi körként, mellőzve személyisége belső központját. Az igazi probléma nem az, hogy mit tesznek a világ urai, hanem az, hogy az elme nem kommunikál a tudattalannal. A világ urai csak erre építenek. De mivel ők sem kommunikálnak önmagukkal, meg van a veszélye, hogy démonokká lesznek, és a hatalom csúcsán lévő démonok démonizálni fogják a tömegeke is.
A pusztában lehet találkozni, a nihil, a megsemmisülés érzésével, mely minden konkrét, feminin biztonságérzettől megfoszt, ha ezen kész vagy átmenni, azon, amit Jézus úgy fejezett ki, hogy Uram Uram miért hagytál el engem, akkor megtalálod a személyiséged maszkulin oldalát, de személyiséged, eredeti, kultúrán túli központját. Kultúránk igazi problémáit, nem azok látják, mint Evola, kik a kultúra szerves részeként filozofálnak, a kultúra problémáiról és a hatalomról, hanem azok, kik személyiségük kultúrán túli központját megtalálták, kik a pusztából, kívülről látják a kultúrát. A hatalom ellenfelei csak azok lehetnek, kik a kultúrán túli személyiség központot megtalálták, és ez által kiléptek a kultúrából. Vagy ezek képesek bölcsen szemlélni, a szenzáció hajhászokat figyelembe sem venni riogatásaikkal, hogy, hogy múlik el minden hatalom.
A hatalom ellenfele, nem az informatív felvilágosító, a hatalom rejtett ténykedéseiről, hanem a kommunikáló, az önmagával kommunikáló, önmaga belső mélységeivel kommunikáló, és azon keresztül az Istennel kommunikáló, és az Istenen túli, Láthatatlan mélységeket hallgató.
A hatalom, az ilyen emberrel szemben gyenge, ez a próféta, kit a hatalom nem szeret. Nem szereti, mert a próféta ismeri azt, mit a hatalom nem ismer, a lélek mélységeit. A hatalom fél, de csak látszatra azoktól, kiket elnyom, ellenőriz, a hatalom saját ismeretlen, ellenőrizhetetlen mélységeitől fél, tudattalanul.
A feminin kultúra része a hatalom és az általa uralt tömegek, ezért mindkettőben közös a tudattalantól való elfordulás, közös bennük a tudattalantól való rettegés, a neki való kiszolgáltatottság. Így a tömeg és a hatalom minőségileg azonos. A forradalmak, a tudattalan robbanásai, pusztán, - ezt nem zárja ki, hogy erre vannak, akik tudatosan rájátszanak – és nem jelentenek, a lélek, a szellem szintjén magasabb minőséget, és ezért van az, hogy általában csak egy újabb totalitarizmus kezdetei. A feminin mindig uralom.
Az ideológia feminin, mivel a puszta konkrétra, a rációra, ami feminin, arra épül. Magyarországon a nemzeti és nemzetietlen szoci, csak látszat ellentét, mert mindkettő pusztán csak ideológia szintű, nincsen közöttük minőségi különbség. A nemzeti nemzetbiztonságról prédikál, vagyis a feminin biztonságról, pedig a nemzet azért nincsen biztonságban, mert a nemzet, a nemzetiek megrekedtek a femininél, tehát az emberi identitásnélküliségnél, ami a nemzeti identitás hiányát is jelenti. Az igazi probléma a valós nemzeti identitás hiánya, és nem az, hogy ki a nemzeti, és ki nem. A nemzeti és nemzetietlen vita azért is alaptalan, mert a belső emberi identitásra, a totális, megvalósult emberre épülő nemzeti identitást nem képviseli senki Magyarországon, de Európában sem, a nyugati kultúra ezt nem ismeri. A Jobbik léte azért alaptalan, mert lényegében nincsen nemzet ma Magyarországon, a magyarság már csak egy identitás nélküli tömeg. Aki ma nemzetről beszél az elköveti azt a hibát, hogy olyanról beszél mi nincsen és ezzel becsapja a nemzetnek becézett tömeget, melynek nem azt kell mondani, hogy valamit elveszített, amit vissza kellene szerezni. De sajnos a politikum azt a feminint képviseli, mivel ideológia, mely megfoszt az identitástól, az emberitől és így a nemzetitől. A nemzetiek egy olyanról beszélnek, ami nincsen, ezzel átverik a nemzetet.
A nyugati kultúra, a kívülről vezetett ember kultúrája, ahol megmondják, a papok, most már a guruk is, politikusok, tudósok, hogy mit kell hinni, tudni, és tenni, ezt mind a puszta információ révén teszik. A puszta embere, a belülről vezérelt ember, akinél a lélek képei kommunikálnak elméjével, ami van az elméjében, az megfelel, annak, ami a lelkében van, mert lelkéből származik lelkének üzenete, a belső mester-é. A puszta embere, az kit belülről tanítanak, maga az Úr vezeti, ezért próféta.
A kívülről vezérelt ember nem kommunikál belsejével, lelkével, mert nem is tud arról, de tudatának tartalmai, az információ nem is alkalmas arra, mert az információnak nincsen megfelelője a lélekben. Az információ embere, mint egy ördögi körként, csak saját elméjével, elméjében kommunikál, amiből nincsen kiút. Valami olyasmi, amikor a macska saját farkát kergeti.
Az igazi kultúrának, a lélek képeire kellene épülnie, mert akkor a kultúra betölteni az ő igazi szerepét, a kapcsolatteremtő szerepet a tudat és a lélek között. A nyugati információ kultúra, csak az elme kultúrája, mely nem képes erre, a fenti okok miatt, sőt rövidzárlatot teremt a tudat és a lélek között.
Csak a lélek képeire épülő kultúra képes emberi és nemzeti identitást adni, amely közvetít, az elme és a szív között. Ez a kultúra képes csak közösséget teremteni, mert az igazi közösség belső képekre és mintákra épül, azoknak megélésére. Nemzet ott van, ahol közösség van, ahol a közösségben élők a lélek képei. Ilyen szempontból a magyarság nem létezik nemzetként, hanem csak puszta tömeg, melynek nincsen identitása. A magyarság számára, már csak puszta információ, hogy magyar, kultúrája, mítoszai, ázsiaisága, meg egyebek, és nem a lélek képei révén megélt identitás.
Nevetséges, amikor egyesek a világhálón, hozzászólásokban kioktatnak a helyes nemzet ismeretről, a magyarság állítólagos szellemi nagyságáról, de ezt hozzászólásban, mint egy információt, egyedül helyes információt közvetítik. De nem egy puszta információról van szó, amihez a lélek mély rétegeinek semmiköze? Vagyis van, de olyan módon teszik, ha a magyarság mítoszairól beszélnek, hogy csak puszta információ marad, és épp azt a szerepet nem töltik be, közleményükkel, hogy a nemzeti mítosznak köze legyen a lélek mitikus rétegéhez. De kérdem én azt, hogy az egyedül igaz ismeret, amiről az engem kioktató nagy magyarok mesélnek, a biztos ismeret, nem feminin, nem megrekedés a femininnél? Szerintem a nemzet önismeretét a lélekre kell bízni, mert csak a lélek ismeri az ő tartalmait, de ezt a puszta csendjében kell tenni, mert a nemzet mítoszait nem elég információ ként kommunikálni a világhálón, hanem a puszta csendjében meg kell eleveníteni a a nemzeti lélek mitikus rétegeit, hogy legyen egy olyan kultúrája, mely betölti a közvetítő szerepet a szív és az elme között.
Ameddig a nemzeti is csak a feminint testesíti meg, és nem egy lelkileg, belső identitásban többet, addig álprobléma a nemzeti és a nagy tőke szembeállítása. A nagytőke és az állam ellentéte, a nemzet állam ellentéte, csak álprobléma, mert femininek mindannyian, minőségük egy. Valamit nem lehet azonos minőségűvel legyőzni, csak magasabbal. Valaki erre azt mondja de a tőke legyőzte a nemzet államokat, mondjuk, tehát azonos minőség győzött, az azonos felett. Ez nem igazi győzelem, mert minőségi változás nincsen, csak külső formai. Ma világ a formák játéka, harca, amelyek mögött nincsen igazi változás, sé a látszatra ellentétes formák mögött, azonos tartalmak vannak.
Magyarországon vita tárgya a nemzeti lét, de azon vitatkoznak, mi nem megélt valóság, és ez az igazi probléma és nem a két tábor vitája. Az igazi belső nemzeti identitással nem törődik senki, mert az nehéz feladat, a pusztában alá kell merülni a lélek mélységeibe, szembesülni az árnyékkal, ami elől menekül mindenki, de aki ezt megteszi az az igazi magyar és szellemi ember nem az aki acsarkodik névtelenül a a világhálón. Szellemi emberé lelkünk mélységeinek megjárása tesz és nem a könyvek, sőt a könyvek eldobása tesz igazi szellemi emberré. Aki megjárja a lélek mélységeit, az nem ócsárolja, a rivális népet a románokat, hogy nem is nemzet, mint Hanter teszi, hanem nagyon alázatos lesz, mert tudja a lelki kaland révén, hogy a lélek mélységeiben azonosak vagyunk, a románokkal is.
Na de már ha Hanterre tértem ki, érdemes megemlítenem, hogy azok az információk, amiket Ausztriában kapott, azon a bizonyos előadáson, az oltásról, és a benne lévő csipről, puszta információk, amik gyakorlatilag az ő személyének a kívülről való vezéreltségét teremtik meg, ő is csak úgy kapta, hallotta mástól, és nem belülről van. A különös az, hogy egy keletet propagáló, hogy tud puszta információ közvetítővé zülleni, identitás nélküli kultúremberré. És honnan tudom, hogy az információ embere, úgy igazán, és nem a lélek-é? Már régebb az hazudta, hogy 55000 kötetet olvasott. Aki ilyen hazugsággal akar kitűnni, ilyen nagy információ mennyiség elolvasásával, az az információ rabja, és közben súlyos identitás problémái is vannak, mert nagyobbnak akar tűnni, mint aki, - azért hazudik.
Végül is a pusztában a próféta születik meg, a férfi, aki lemerült lelkének mélységeibe, maga mögött hagyva a kultúrát, ami már halott, hogy felszínre hozzon egy újat mely új identitást ad a nemzetnek.
Jézus, beoltatná-e magát, H1N1 ellen? A fentiek alapján mindenki döntse el maga.
Mit tesznek a bölcsek? Elvonulnak a pusztába, és a mulandóság malmaira bízzák a világ urait.
Nagy Attila Puli
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése