2009. augusztus 28., péntek

Memoár – A Magyar Labdarúgó Válogatottért szólt, a Nagyasszonyunk hazánk reménye, katolikus egyházi ének, Gyulafehérvárt, a teológián


Már rég óta tervezem, hogy a memoárjaimban megírjam, mi is történt, milyen szakrális esemény, a nyolcvanas évek derekán, Erdélyben, a Gyulafehérvári Római Katolikus Teológián, amikor a Magyar Labdarúgó Válogatott játszott, vagy klubcsapatok játszottak nemzetközi meccset. A magyar-dán mérkőzés napja, az újabb magyar remények napja erre jó alkalom. Hát igen, vagy húsz éve újra és újra reménykedünk, hogy lesz még feltámadása a magyar futballnak.
A katolikus teológián elég sokan kedveltük a focit. A futball, nagy népszerűségnek örvendett. A Magyar Labdarúgó Válogatottnak szurkolni nemzeti űgy volt, legfőképpen a focikedvelő erdélyi katolikus papságnak. Szülőfalum, Gyergyóditró, katolikus papja, dr. Lőrinc József, annyira átélte a magyar válogatott meccseit, hogy egy idő után, Ida, a szakácsnője, gyakorlatilag a felesége, amikor a válogatott játszott, és az esperes hallgatta, akkor egy vizes ronggyal a háta mögött állt, hogy nehogy agyvérzést kapjon. Na de így is csak megtörtént, hogy egy vasárnapi misén, egy magyar vereség miatt az esperes rosszul lett.
A teológián, sok volt a focikedvelő. Rúgtuk is a bőrt. Gyulafehérvár, harmadik ligás csapatának edzője szerint elég színvonalasan. Én elmondhatom, hogy egy kicsit gyengébben, inkább lelkesen, de azért be-be találtam az ellenfél kapujába. Amikor nagyobb éves lettem, úgy harmad éves, akkortól már szervezgettem is a délutáni meccseket. Tekintélyt adott nekem, segített a szervezésben, hogy könyvtárosa lettem a teológia könyvtárának, negyedévtől főkönyvtárosa. Negyed, ötöd éven már kifejezetten én szerveztem a meccseket. Nem mindig ment könnyen. Volt amikor nehezen akart összeállni a két csapat. Ilyenkor aztán bedobtam olyan stikliket, hogy romlik el az idő most kell játszani, vagy jön a tanulmányi szesszió és most kell játszani mert a szesszióban nem lesz idő. Szesszióban meg arra hivatkoztam, hogy kell a mozgás, hatottak is a dumák.
Harmad évtől nem csak én jutottam hivatalhoz a teológián, hanem egy néhány kollégám is. Így lett Rózsa Gazsiból kántor, ami segített, hogy éneket rendeljek bizonyos alkalmakra a misén, vagy az esti ájtatosság alkalmával. Az én ötletem volt, hogy amikor játszik a magyar válogatott, vagy magyar klubcsapat játszik nemzetközi meccset, akkor az nap a misén, vagy az esti ájtatosságon, a “Nagyasszonyunk hazánk reményét” énekeljük. Ez az ének, magyarságért szóló katolikus Mária ének. Az énekben a magyarság, Máriát, mint a magyarok nagyasszonya védelmét kéri. Ez az ének volt az amely által az erdélyi magyarság, nyíltan is kifejezhette vallásos nemzeti érzelmét, még a kommunizmusban is. Ezt nem csak a teológián énekeltük, miséken is énekelte a nép. Amikor a misén szólt az ének akkor azok is tudták, hogy meccs van, akik amúgy nem voltak foci rajongók. Teljesen más volt az a nap, amikor ez az ének szólt. De még a teológusok is lelkesebben énekelték ezt a Mária éneket, mikor azért imádkoztunk, hogy nyerjenek a magyarok.
Akkora volt a focirajongás, hogy a Videoton, amikor kiütötte a Mancestert, akkor a lelkigyakorlatot tartó páter, Tempfli, másnap a reggeli punkta elején, bejelentette a győzelmet. Azért kellett bejelentenie, mert nem volt szabad meccset hallgatni, teljes szilencium volt egy hétig.
Természetesen meghallgattam a románok nemzetközi meccseit is, de ellenük szurkoltam. Így keletkezett, egy román győzelem alkalmával, az a rémhír, hogy a románok győzelme miatt összetörtem a rádiót. Képzelem, hogy milyen jó hírem lehetett a román szekuritátén, mert biztos, hogy oda is eljutott az álhír, vagy ha az nem is, akkor a tény, hogy a románok ellen szurkolok. Soha nem felejtem el, amikor a román Dinamo foci csapat a Bayern Münchennel játszott. A filozófia tanárom, Jager Péter bánáti sváb volt és épp a Bayern volt a kedvenc csapata. Valahonnan megtudta, hogy én a románokkal szemben a németekkel tartok. A meccs napján, az órája közben méltóságteljesen megjegyezte, hogy mi Nagy Attilával tudjuk, hogy kinek szurkolunk. Gondolom ez célzás is volt, azon bánáti sváb, német évfolyamtársamnak, aki német létére a románokkal tartott.


Nagy Attila Puli, Kökös

1 megjegyzés:

  1. A hamis próféta által elhanyagolhatónak tartott fizikai - anyagi valóság által megjelenített szellemi igazság eredménye.
    Avagy Nagy Attila Puli, mint NEM!!!!!!! követendő példa.


    Drága besúgókám! – Remélem, hogy miután kilenc évvel és öt gyermekkel nálam fiatalabb és realizálatlanabb személy, nem haragszol meg, ha a te fennkölt példádat követve, amivel az Oroszláni Marsod sugallatára engem mocskolsz folyton, hát én is, a gyakorlati – tárgyi! – tényeknél, helyzetednél fogva, és persze: azokból következő állapotodnál fogva, ugyanolyan bizalmasan kezellek, mint te a volt „besugottadat” (engem). Szóval, ezt az egyszerű dolgot nem érted te arany-szentem? Ti., hogy az igazi – A ténylegesen megvilágosodott metafizikus, a zagyva misztikussal szemben - az egyszer egyet és a kétszer kettőt mélységesen tiszteli, mint II János Pápa a földet, amelyet megcsókolt, valahányszor új fölterületre érkezett?!
    A te kis, minden anyagi jelenségben ellenséget látó, és ezért minden anyagi valóságra össze – vissza lövöldöző tyúkeszedbe ugyanis, nem fér bele az, hogy a vallásosan és viccesen Úristennek nevezett „Nagy valami” (A Tao, a Shintó, a Nirvana, a Buddha tehát, aminek te csak egy részére hivatkozol) egy olyan létteret és állapotot hozott létre, éppen a Lilith hatástól való megszabadulás érdekében, ahol a kétszer kettő mindig négy és nem öt, ahol a hétköznapi életben menthetetlenül léteznek, és, akár kegyetlenül is, hatnak az elemi fizikai és matematikai, törvények! Képtelen vagy felfogni, hogy az egyetemes alkotó intelligencia létre hozott egy olyan viszonylagos szilárd létteret, amelyben az ember kialakulhatott és ahol a gravitáció, a tágulás, a súrlódás, a tehetetlenség és az energia törvényei kiszámíthatók.
    Ellentétben azzal, ahogyan te és a hozzád hasonlóan a zavarosban halászni szerető bajkeverők, azt szeretnék, ha mindez nem így lenne, hogyha tehát, minden relatív lenne. vagyis: mert te lelkem drága, egész életedben az nagy büdös liberálisan relatív semmiben és az annak megfelelő misztikusan liberális relativista hülyeségben szeretnél élni!
    – De nem ítéllek el emiatt és még csak nem is csodálkozom rajtad, olvasott emberen, és még csak a besúgói múltadnak sem tekintem ezt a fatális (és: liberális) értetlenségedet, hanem egyszerű determinációnak, amiről, TE kis ártatlankám, semmit nem tehetsz, hiszen a Szaturnuszod és a Jupitered is teljesen negatív – és ez attól függetlenül, hogy a születés napod hányadik órájában és percében születtél!
    Hát olvasd el drága Zavarosom, a rég – rég óta megírt regényem utolsó előtti, 21-es fejezetét, hogy legalább a kétszer kettő négy és a gravitáció és az egyetemes tágulási törvény, valamint a fekete lyukak logikáját (összhatása szükségét) megértsd, illetve azt, hogy miért is fontos az, hogy létezzen a földön egy olyan vegyes nemzetiségű nemzet, mint Amerika, amelyben a Kronwelék által felfedezett, Új Angliából hozott igazi demokrácia az Úr, és amelyik azt mondja, hogy a tényleges demokrácia megvédése érdekében, akár a Puli és a Bin-láden féle gonosz szarháziak otthonához is elmehetek, és azt, vagyis az általuk megvalósított szégyenteljesen nyomorult és steril valóságot lefényképezhetem. Hogy is volt az erdő menti találkozód azzal, a hiteleződdel, akivel, még, annak az évek óta adósságaitokat nem törlesztő, tehát a kemény adósaként is, mocskolódni kezdtél, és aki meg elégelvén a dolgot, az erdő szélén, persze, falopás közben, jól el nem vert, de nem tudtad rá bizonyítani, hogy megvert? Azok a kemény, férfias pofok és rúgások nem tűntek számodra figyelmeztető erejű valóságnak? Neked csak az a sok misztikus fikció a valóság, amiről az írásaidban hablatyolsz, de ami soha nem valósul meg anyagilag?


    Lásd még: http://www.scribd.com/szilardk/d/62752670-Kozma-Szilard-Nagy-Puli-Attila-sarlatanozasa-hatekony-kovetkezmenyei

    VálaszTörlés