Jegyzet - Ki a Parászka Boróka

Nagyon ritkán, Parászka Boróka megasszondó írásait olvasva, nem tudom észre nem venni, hogy az egész pszichés energia ami mozgatja, írásai élét adja, az a benne rejlő hisztérika! Jó, hát ezzel nem lóg ki a sorból, mert ma, ha nem reagálsz hisztérikusan, észre sem vesznek! De ennyire krónikusan, ahogy Boróka teszi az már sok, még ha az egy társadalmi betegség! Gondolkodom, mik lehetnek az okok?! Apa komplexusból eredően az animusza dominálja, ebből következően az énje inflációja?! Mert nem lehet nem észre venni a nagy vagdalkozásai mögött az énje inflációját!

Először csak halvány sejtés volt ez, a foghegyről való, nagyképű kioktatásai nyomán a fb-n, meg írásai alapján, amit végül egy kijelentése tett nyílvánvalóvá számomra! Azt nyílatkozta, hogy csak multikultúrális közegben érzi jól magát, a homogénban nem! Szerintem a hisztéria arra utal, hogy sehol!

Ez a hisztérika kényszeres identifikációja, kultúrális, megfelelni akarás kényszere! Az írásaiból ennek a hisztérikus kényszerességnek a feszültsége érződik ki! Ez a tehetséggel párosulva, sokakat megtéveszt, magával ragad, ami az újságírásban, publicisztikában, sajnos egy kóros jelenség! Csak el kell olvasni összehasonlításul, Ady, Kosztolányi, Móra, Kemény János, Arany, Jókai publicisztikáját és kierződik a gondolkodó ember reakciójának hangneme, szemben a ma publicistáinak, hisztérikusan, csak reagáló, nem gondolkodó hangnemével! Természetesen vannak gondolkodók is, mint Bíró Béla például, nem csak nyafka, hisztérikus mitugrálszak!

Már régebb, egy román pszichiáter analizálta az akkori román politikum &nagyjait&, s egy könyvben megírta! Az eredmény szomorú volt, beteges személyiségek vezetik az országot! Nem hiszem, hogy azóta kerültek volna egészségesebbek közéjük!

Szerintem érdemes volna az ilyen Borókákat is kianalizálni! Mivel a média emberei, lehetvalami szakmai betegség, nagyon hasonlítanak azokhoz a politikusokhoz, előljárókhoz, akiket kritizálnak, vagy dícsérnek ­ lehet ez az árnyékuk projekciós csele! Az az érzésem, hogy az újságírók, publicisták, amikor kritizálják a hatalmat, inkább saját árnyékukkal küzdenek, így kompenzálva, hogy a hatalom teljességében nem vehetnek aktívan részt, mert a kritika a hybris hatalom mániáját rejti magában!

A Borókák, hajlamosak, megrendelésre, hozzájuk hasonló, beteges személyiségű, részegesfalusi előljárónak dolgozni, sunyin, alattomban, gerinctelenül beférkőzve a médiában lejáratandó személy bizalmába, hogy bizalmas információkat szerezzen, beleértve a cikk utólagos hatását!

Ez természetes egy hisztérika, multikultis nyafkától, aki nem gondolokodik, csak reagál, mert az erkölcsi alapon való elútasításához az ilyen felkéréseknek, gondolkodnia is kellene! A gond ezekkel a személyiségkkel, hogy önértékelésük sincsen, mert hiányzik az ahhoz szülséges mélyreflexió! Saját tapasztalatból írom, mert a médiában a lejáratási kampány ellenem irányult! De megérte, sokakat így ismertem meg, egész egyetemi tanár szintig, mert egy egész ármádia bevonásával történt, szál egyedül ellenem!

Gondolati napló - Apokaliptikus kényszer

A kommunizmusról azon belül, kritikusan, nem volt szabad gondolkodni, az csak kizárólag jó lehetett! És természtes tudományos alapokon nyugodott minden! A demokrácia, tényleg még tudományosabban, a kommunizmusra kezd hasonlítani! Mert, ha mered kritizálni, akkor az ellenségkép-képzés, összeesküvés elmélet! Mert a kapitalistáról a demokrácia legújabb tudományos retorikája szerint, csak az illúziók szintjén lehet negatívat mindani, mint gyártott ellenségkép, összeesküvés elmélet, vagy bűnbakk képzés! Bárki, aki szembehelyezkedik a demokráciával, az gyűlöl, kizár! De a demokrácia ezen egyoldalúan pozitív exkluszivizmusa, egydimenziójúsága, nem csak egy más formája a nemzeti és egyéb kizárólagosságoknak?! 

Végül mit akarnak kizárni, amit csak különbözőképpen neveznek meg, nemzetiek és demokraták?! Azt, amit rossznak vélnek! Az elől szeretnének elzárkózni, ami rossz! És milyen szempontból rossz?! A teljesség illúziója szempontjából, ahol a nemzet épp úgy illúzió, mint a demokrácia! Marad a jó és a gonosz harca, ahol a tét a teljesség védelme, valós, vagy képzelt! A probléma az, hogy ez az emberben dúl, attól függetlenül, hogy melyik oldalon áll!

A magát legfelsőbbrendűnek kikiáltó tudományos alapú demokrata retorika gyakran hangoztatja az alacsonyrendűnek vélt ellenfélről, hogy nem tudatos, bizonyos szempontokból! Aminek a gyökerében ki nem mondottan egy nagyon egyszerű képlet áll: tudatos demokraták és tudattalan ellenség! A jó és rossz harca az egyik legősíbb archetípus, mint a nappal - éjszaka! A tudatosság az ezeknek a tudatba való integrálásával kezdődik, mivel a kollektív tudattalan ősképeiről van szó! Ahol ez nem történik, ott az ember a saját kollektív és egyéni tudattalanjának a projekcióiba gabalyodik! 

Valahol az ember belső kényszert érez saját belső teljessége irányába! Következményként, valahol rejtetten a teljesség igény abszolútizál! Ha ez nem tudatosodik a tudatba integrálva, akkor ezt a külvilágba projektálva próbálja megvalósítani, ahol a belső kényszerítő erő külső kényszerré válik, ami az ideológiák és az ezen alapuló diktatúrák alapja! Amikor nem válik tudatossá, hogy a kényszernek apokaliptikus ereje van, az Isten országa égi archetípusának földi megvalósításán munkálkodnak, vagyis a kollektív tudattalan egy archetipusának nem tudatos kényszeréből kifolyóan munkálkodnak, ez érvényes nemzetire és demokratára egyaránt, akkor a tudattalanság egyetemes kényszeréről beszélhetünk, kivétel nélkül, hogy ki melyik oldalon áll.

De ahol a jó és rossz ellentétéről van szó, aminek a konfliktusával kezdődik minden teljességre irányulás, ott kezdődik az emberi árnyék projekciója másokra - a vele való konfrontácó, tudatba integrálás hiánya folytán! A kollektív bűnbakképzésben nem az az igazi tét, hogy a vád igaz vagy nem, hanem a pszichés háttér, az árnyék projekciója! Nem az az igazi tét, hogy az összeeskűvés-elmélet igaz, vagy nem, hanem a nem tudatosított árnyék támadása kivetül a vélt, vagy valós ellenségre!

Ha megnézzük a régi mitológiákat, vagy akár Jézus történetét, akkor láthatjuk, hogy a különböző képei mögött a kollektív tudattalannak az áll, hogy a hősnek először saját árnyékával kellett megküzdenie, saját teremtő energiájává átalakítania és csak az után tudta a két ellentét pólust, a jót és a rosszat kibékítenie önön mélységeiben! Ebből a tanulság az, hogy belső konfliktusokkal, projekciókkal terhelten, ami a belső konfliktusok következménye, nem lehet külső harmóniát teremteni! Az meg csak felerősíti a projekciót, ha valaki csak külsőleg, pusztán racionálisan azonosul egy pusztán racionálisan megkonstruált társadalmi harmónia-elmélettel. Mert az igazi motiváció az apokaliptikus kényszer, az eljövendő Isten országa archetípusának tudattalan kényszere, tudattalan marad! Hogy aztán ez nemzetiként jelentkezik, zsídók nélküli Magyarország, vagy az abszolút toleranciát megvalósította demokrácia, az már tök mindegy! Mert mindannyian valami tökéleteset akarnak, ami csak transzcendens akarat lehet, minek az ember engedelmeskedik, mert ha saját emberi akaratával akarja, akkor kollektív kényszer lesz belőle! A tökéleteset nem lehet kényszeríteni, mert az vagy magától valósul meg, vagy soha! Amit kényszerítenek, az mindig csak a tökéletes illúziója!

Amióta az ember tudatára ébredt, az igazi konfliktus a tudat és tudattalan között van, melynek a tudatosítása az igazi tudatosság! Ilyen szempontból bármely tábor tudattalan és saját tudattalanságát vetíti a másikra és felsőbbrendűnek képzeli magát a másikkal szemben, ezért ma bármilyen tudatosság csak látszat! Mindegyik azért küzd, hogy megmagyarázza mi történik a nagyvilágban, kivül. Holott az igazi probléma, hogy a valós, vagy vélt történések, belülről mivel, milyen tudattalan projekciókkal vannak terhelve, mert ezek tudattalan energiái az igazi mozgatók és ezeket nem tudatosítani az igazi tudattalanság és a legveszélyesebb! A kollektív illúziók nem ártatlanok, legyen nemzeti, vagy demokrata! Az ideológiák, fasizmus, kommunizmus, demokrácia nem mások, mint kollektív illúziók, apokaliptikus kényszerek!

Gondolati napló - Az alkotó árnyék

Bűn nélkül önmagunk tapasztalata nem teljes, ezért nem lehetünk bűn nélkül, az emberi teljesség nélkül nincsen alkotás! Az emberi árnyékban nagy alkotó erő rejlik! De csak akkor, ha szabad vagy vele szemben, úgy, hogy tudod nem tudsz megszabadulni tőle! Valahol itt kezdődik a szabadság!

Valamikor, aki ezt a szabadságot elnyerte hősnek tekintették, mert az is volt, mivel volt bátorsága szembe fordulni, amivel a sokaság háttal van! Igazán a hős alkotott, mert ő volt szabad arra, hogy alkosson, vagyis teremtsen!

Teremt, aki szembe mer fordulni a káosszal! A szabadság a káosszal kezdődik! Mert a káosz félelmetes, de aki legyőzi félelmét az szabad és a káosz teremtő erőiből alkot rendet, mert ott van elmerülve benne a rend rejtett képe!

És akkor ma hol van az alkotó szabadság?! Ott keresd ahol a hősök vannak?! De hősöket ma nem találsz, mert a hősök kultusza, a bátorság kultusza helyett, a tehetség, a szorgalom, a tanulás kultusza dívik!

A menekülés kényszere, ami a megfelelés kényszerébe hajszol! Érzi, hogy csapda, de nincsen bátorsága kilépni, mert ő nem hős, hanem értelmiségi! Ezért csak a hőstettet mímeli, eszével, hogy merészel lerázni minden rabigát! Esze a hős, aki megsemmisít és teremt! Így lett puszta ésszé a hős, aki valamikor ember volt! Aki azt hiszi, elég csak ésszel lerázni valamit és az már nincs is. Ami így nincs kisértet lesz!

Így az alkotó szobáját kísértetként járja be az ember, aki nincs! Ahol nincsen ember, ott nincsen szabadság! Ahol nincsen szabadság ott szorongás van és az észlények intellektuálisan bizonygatják, bátorítják egymást, hogy szabadság van, bizonyításul elvetnek minden intellektuális békjót! Ők csak bizonygatják, hogy szabadság van, de leginkább az ember hiányzik hozza!

Az ember, aki Egyiptomból kimegy a pusztába, maga mögött hagyva a birodalmat! A pusztába, ahol a szabadság van! Ábrahám volt az igazi szabad ember, a hős, aki maga mögött hagyta ősei földjét, egy új föld reményében, egy új nemzet reményében! Az alkotáshoz új föld kell, új mag, amit bele vetnek, miből egy új világ születik, mert aminek nincsen világa az nem teremtés, nem alkotás!

De a világ világossága, mindig maga mögött tudja sötét, árnyékos oldalát, ami mindig újjászűl! Csak a bátrakat, mert a sötét a nem-Léttel fenyeget! Csak az teremt végül, aki a nem-Léttel küzd és nem menekül előle a tehetségébe, az intellektualizmusba, ő az igazi alkotó hős, az igazi szabad ember! A hős a szabad ember szabadsága, a saját alķotó, teremtő erőit szabadítja fel, hívja szabadságra fel önön mélységeiből! Ez a taremtő erő a hős benned, mert a hős nem te vagy, a hős benned él! Ennek a hősnek szabadság kell, amit a te bátorságod ad meg neki!

Gondolati napló - A második reformáció

A tudományos kutatásnak is van egy fajta szakrális, kinyílvánító jellege! Ki akarja nyílvánítani azt, ami még mindig rejtve maradt! De a kutató előtt, aki a vallási jelenséget kutatja, saját kutatásának szakrális jellege marad rejtve, tudattalan az írásokat kutatva, mint a zsidók! A tudattalan motiváltság kérdésessé teszi azt az igényét a kutatónak, hogy racionális megértésével, van valami többlete a vallással szemben! 

Az igazi misztikus élménynek van egy többlete a kutatással szemben, épp a tudattan motivációk tudatosításával múlja felül, azok tudatba integrálásával, mert a vallás gyökere a misztika épp ezzel kezdődik! Ezzel szemben a kutató, egyre több szempontúan, egyre inkább a részletek kutatásával, szeretné megérteni, amit a kollektív tudattalanhoz tartozása révén, csak a tudatba integrálás révén lehet tudatosítani. De úgymond teljesen megérteni, tudattalan jellege miatt soha, mert lényege épp ezért a tudattalan jelleg miatt marad mindig rejtve. Misztika lényege épp ez a rejtve maradás, ami a lényeget illeti transzcendens vonalon. A misztikus tudatosságának lényege, hogy tudatában van a ki nem mondhatóságnak! 

A tudattalan motiváltságok lényege mindig valami ki nem mondható, rejtett a lényeget illetően, amit az ember képtelen tudatosítani, hogy mindig is rejtve marad a jelenséget meghaladó szinten! A jelenség nem leválasztható az őt hordozó rejtettről, mint a kutatás tárgya, mert tudattalan motivációként mindig jelen marad! Ami egy állandó keresésre ösztönöz, újabb és újabb összefüggéseket keresve, holott csak a kimeríthetetlent szeretné kimeríthetővé tenni! 

A tudós tudattalansága épp abban áll a misztikus tudatosságával szemben, hogy kimeríthetőnek hiszi a kimeríthetelent! Tévedése abban van, hogy csak a jelenségre szorítkozik a tudománya pozitivizmusa révén! Pozitivista módszerekkel tanulmányozza azt, ami lényegénél fogva meghaladja azt! Ennek következménye az lesz, hogy majd ő akarja megmondani a teológusoknak, hogy mi a vallás, ami miatt, ha elfogadják, a vallási kép még jobban kiszikkad, élettelenné válik az egyoldalú racionalizáció révén, feledvén a jelenség élő gyökerét a rejtettet! 

A tévedés ott van, hogy a kettőt nem lehet egyoldalúan racionálisan külön vizsgálni, csak együtt megélve lehet megismerni! A tudományos kutatása a vallásnak a második refomációt hozza el, ami révén a vallási élmény még inkább elveszíti a konkrét transzcendens élménybe, a kollektív tudattalanban rejlő gyökereit! Ennek következtében a kollektív tudattalan transzcendens képeinek a tudatra gyakorolt hatása nő, amit tévesen úgy hisznek, hogy a világban nő a spirituális érdeklődés! Közben csak arról van szó, hogy az egyoldalú racionalizmus, kifele fordulás miatt, a kollektív tudattalan növekvő nyomása révén, ezt kompenzálva növekszik az érdeklődés a spirituális babonaságok iránt! A vallási tudományos racionalizációja, másik oldalon a spirituális babonaságok terjedését idézi elő! Jele az asztrológia divatja, ami a spirituális babonaságokat terjeszti leginkább, az egyik nagy mesterével az éllen, mint a csíki asztrológus Kozma Szilárd! Kelet és a misztikák az olyannál, mint Osho, spirituális babonaságokként jelennek meg, még, ha önmagukban lehet nem azok! Az érdekes az, hogy a vallási jelenség tudományos kutatása, meg a spirituálus babonaságok egy tőről fakadnak! 

A tudományos kutatója a vallásnak, épp az egyoldalú racionális viszonyulása révén a kollektív tudattalan szakrális képeihez, kerül ezek tudattalan befolyása alá! Jung írja, hogy ha valaki racionálisan függetlennek hiszi magát mindazzal szemben, ami iracionális, annál inkább a befolyása alá kerül! Tehát, ha valaki, mint tudományos emberke, azt hiszi, hogy az iracionális fehér - feketét meghaladta a dolgok látásában, annál inkább annak befolyása alá kerül! 

A tudomány embere, mivel épp kutatása révén kerül a vallási kép tudattalan befolyása alá, nyugodtan mondhatjuk, hogy vak vezet világtalant, mert a tudattalanság legsúlyosabb formája a tudattalan motiváltság, hatás! Végül a belül teljesen vakok fogják megmagyarázni a teológusoknak, hogy mi is a vallás, hogy végül is a vakok vezessenek világtalanokat! 

Ez a kor hasonlít és még jobban hasonlítani fog Jézus korára, amikor a farizeusok és az írástudók voltak a vallasi hitelesség letéteményesei, a legmagasabb szinteken. Kikről Jézus azt mondta, hogy olyanok, mint a meszelt sírok, kívül szép, belül rothadás, vagy olyanok, akik rájuk hallgatnak, mint amikor valaki jeltelen sírokon járkál! A farizeusok, az írástudók magas szintjén, épp a lényeg, a belső gyökere a vallási élménynek volt rothadt! Ma ugyan ez van, korunk farizeusai, írástudói, a vallási jelenség kutatója, aki legkompetensebbnek kezdi hinni magát vallási kérdésekben a vallási élmény gyökerét illetően teljesen halottak belül! 

Mert a képnek mi a lényege?! Hogy közvetítsen a tudat és tudattalan közöt, látható és láthatatlan között, mert ezt a szerepet betőltve lehet csak megismerni! A tudományos kutatója a vallásinak bizonyul a legkevésbé alkalmasnak erre, mert pozitivizmusa elzárja teljesen a láthatatlan, a kollektív tudattalan irányába, ezért csak egy külső képként, halott, statikus valóságában vizsgálja, vertikális, lényegi dinamikáját nem ismerve! A kollektív tudattalan, a szakrális képeivel szembe lehet fordulni tudományos racionalizmussal is, el lehet pusztítani, még jobban, azok kutatása révén is, mint csak szellemi érdekességeket, valami infantilis rajongás révén! Mert sajnos egyre inkább azt érzem, hogy a tudomány alapja nem is olyan komoly, mint látszik, mert az nem más, mint nagy adag infantilizmus, amit a tudattalan motiváltság alapoz meg! A kutató a vallás kutatásával lényegében azt kompenzálja, a belül halott!

Teológiai esszé - Apokalipszisek és ideológiák

Az apokalipszisben egy bizonyos értelemben nincsen semmi rendkívüli! A magnak el kell halnia, hogy új élet szülessen belőle. A Logosz magnak el kell halnia a káoszban, hogy újjá szülessen! A rothadás a káosz erőinek egyoldalú uralma! Szükséges az új élet születéséhez! Más szavakkal a szellemi válságnak el kell mélyülnie teljesen, hogy a pozitív szellemi fordulat bekövetkezzen!

Jung szerint, fordulat csak akkor következik be, ha az belül a mélységekben történik. A mélységekben történő változások hiányában, csak apokaliptikus tömeghangulatokról, a vele való riogatásról beszélhetünk.

Hamis apokalipszis, amikor az apokalipszist valami régi apokaliptikus szöveg alapján tartják, egy bizonyos időpontban bekövetkezőnek, a nélkül, hogy az ontológiai alapokban, vagyis, ahogy Jung írja, először a mélységekben, és az után a felszínen bekövetkezne.

Az apokalipszis, amit a katasztrófát kedvelő tömeg elfelejt, megújulás ontológiai alapokból, a Kezdetből. Kinyilvánulása, megnyilvánulása az addig rejtettnek. Rejtett lett az a transzcendens világ, ami alapjaiban amúgy is rejtett, de aminek hátat fordított az ember, és végül ez a rejtetté lett transzcendens világ újra kinyilvánul az apokalipszis révén.

Az apokalipszisek nem mások, mint nagy horderejű, archetípusos képek, amik a transzcendens teljességre irányulnak. A transzcendencia teljesség képeinek vannak hamis, szekularizált képei is. Ezek az ideológiák, amik csak egy végső teljességre, beteljesedésre irányulnak, de csak szekularizált formában. Itt érjük tetten az ideológiai alapokon történő változásokat, mint hamis apokalipsziseket, mert ezek, csak külső változást jelentenek, de nem valódi apokalipszist.

A hamis apokalipszisek nem mások, mint apokaliptikus tünetek. Utalnak csak képeikben az apokaliptikus válságra, de a képek még nincsenek telítve friss, transzcendens, ontológiai energiákkal, hogy a mélységekben a fordulat bekövetkezzen és annak nyomán, a felszínen is!

A káosz erőinek teljesen el kell hatalmasodnia, hogy a Kezdethez, minél hasonlatosabb legyen az állapot, hogy az Ige megint teremtőként vegye hatalmába a világot, hogy újjá teremtéssel újítsa meg! Az Ige képes csak a káosz erőit legyőzni. Ezt mutatja be, amikor Jézus a viharos tengert lecsendesítette!

Jézus arra is utal, amikor valami váratlan eljövetelről beszél, amikor nem várja senki, hogy az igazi apokalipszisek, rejtetten, csendben következnek be! A hamis apokalipszisek jellemzői a nagy zaj! A csendes, rejtett eljövetelre utal az is, hogy Jézus azt is mondja, nem lehet tudni az időpontot. A hamis apokalipszisek prófétái biztosra tudják az időpontot. A váratlanság annak is tudható be, hogy egy válság elmélyülése idején a fordulat a nagy felhalmozódott feszültségek miatt, mégis lehet váratlan. A forradalmak a zajos felszín, hamis apokalipszisei! A kereszténység elterjedése egy igazi csendes, a mélyből, a katakombák mélyéből jövő apokalipszis volt, mert az ontológiai központ képe, domináns jelleggel tört fel a kollektív tudattalanból. És újra el fog jönni, mert a káosz erőivel soha nem szűnik meg a küzdelem! Az apokalipszis egy örök körforgás része, ami a szellemi megújulást hozza!

Ami megkülönbözteti a valódi apokalipszist a hamistól, hogy a valódit a vertikális mozgás jellemzi, a mélység és magasság között, a hamisat csak horizontális, mondhatni, hogy csak informatív jellegű mozgás jellemzi!

Az apokalipszist kérdését az tudja megérteni a teljes egzisztenciális mélységében, aki az ontológiai Központ és a káosz konfliktusát, személyes létkérdésként éli meg, először is álmaiban. A nagy horderejű álmok személyes apokalipszisek. Ezek integrálása nélkül a tudatba, nem értünk meg semmit az apokalipszisekből! Személyes dráma nélkül nem értjük meg az emberiség drámáját!

Az apokalipszisek legfontosabb vonatkozása, mint minden archetípusé, hogy belső, nagy energiájú tudattalan tartalom, kép. Ez az apokalipszisekkel kapcsolatban a legkevésbé kerül előtérbe! Ez vezet a különböző projekciókhoz, vagyis hamis apokalipszisekhez.

A verespataki aranyválságot, nagy horderejű képeiben, tekinthetjük akár apokaliptikus vajúdásnak is. Az arany, a maszkulin Ige vajúdik a föld mélyében, hogy a feminin tudattalan fogságából, a mélységből, a felszínre jöhessen, újra kinyilvánulva, dominálva a feminin princípiumot. Ami a bűnbeesés óta, amikor a maszkulin princípium a feminin uralma alá került, váratott magára a megváltásig, amikor a maszkulin Ige a feminin uralma fölé kerekedett. De csak egy időre, mert a világban a káosz erőinek feminin princípiuma uralma alá került, az újra eljövetelig, egy újabb apokalipszisig!

Ez az újabb apokalipszis vajúdik Verespatak mélységeiben is, mert az Ige vajúdik, hogy a felszínre jöhessen, hogy újra kinyilvánulhasson! Mert minden apokalipszis kezdete, hogy a Központ teljesen elmerül a káosz mélységeiben, hogy aztán újra a felszínre emelkedjen, hogy újra kinyilvánuljon!

Végül is az apokalipszisek a két princípium, maszkulin és feminin feszültségeiből, konfliktusaiból születnek!

Teológiai esszé - A hős tékozló fiú

Ma a transzcendens igazán nem létezik, mert csak bent van, a kint, a puszta, ami a hegyhez, a Szinájhoz vezet, a tengeren keresztül, megszűnt létezni. Az embernek nincsen bátorsága a bentből való kilépéshez. Mindent a szociális, külső tényezőkkel való magyarázás, szétszedés ellenére, van egy nagyon egyszerű kifejezés erre, a ma embere gyáva. Ott belül gyáva, mert saját mélységeitől fél, melyről azt hiszi, kint fenyegeti! Ami védelmet nyújtott az anyaméhben, mert ott természetes volt, csak bent lenni, az, ha a születés után is bent akar maradni, ellensége lesz. Aki az anyaméh biztonságát válassza továbbra is, az infantilis marad! 

Ezt a kifejezést nem meri használni a tudomány, mert az ő fogalmai is csak a bentet jelentik, azt határozzák meg, ami bent van. A definíció bent lenni, csak azt szeretni szellemileg, ami bent van, mint az ujj a szájban. Ez az anyaméh intimitásának utánzata. A tudomány az egy intim szféra, ezért nem enged be akárkit, látszatra, mintha beavatottságról lenne szó! Szó sincsen erről, mert ez csak a félszeg intimitásba való beavatás. A szellemi félszegek magyarázzák tudományosan a fiatalok éretlenségét, amikor ez civilizációs betegség lett, korosztálytól függetlenül. Ez a magyarázata az apokalipszisek imanentizációjának is. Az infantilis apa analizálja gyereke infantilizmusát, szociális tényezőkkel, hogy ne kelljen szembesülnie saját infantilizmusán alapuló gyávaságával és félszeg intimitásával, ahol a tudomány a játékszer!

A transzcendenshez vezető út, kilépni a bentből, az infantilis intim szférából. Ezért köti Jézus az ő követését a szülői intim szféra elhagyásához! A tékozló fiú hős volt, elmerte hagyni az intim szférát, és szembesült mélységei árnyoldalaival, amit a disznók és a moslék szimbolizálnak. Amit ha nem tesz meg az ember, egész életén keresztül védekeznie kell vele szemben, elfojtania, vagy bűnöző lesz. Testvére ezzel szemben az intim szférában rekedt, civilizált ember maradt, aki nem mer kockáztatni semmit, gyáva, nem mert hős lenni. Egy arab terrorizmus szakértő azt mondta, hogy az arabot az vonzza a terrorban, hogy hős szeretne lenni. A középszerűség, a gyáva infantilizmus társadalma, ami a meg nem élt hős archetípusa nyomán alakul ki, ahol a fő érték nem a bátorság lesz, hanem a biztonság, a gyávák biztonságigénye. Ezekből lesznek a megbízható, jó szolgák!

Teológiai esszé - Az Egyiptomból való kivonulás, mint személyes esemény

A

z Egyiptomból való kivonulás csak úgy válik személyes eseménnyé, ha Isten megismerése a cél. A hegy, jelen esetben a Szináj, a belső központ, ahova elérve, a csúcsra feljutva, ami önön mélységeid legmélyebb pontja, ott ismered meg Istent, a rejtőzködő Istent. Az aranyborjú bűvöletébe ejtette a zsidókat, mert még nem értek el a hegyhez és nem kapták meg az új Kinyilatkoztatást. Csak a belső központodat, Istent ismerve ismered fel a hamisat, ismered meg a bálvány, az arany borjúk igazi természetét.

Az arany lehet transzcendens jel, vagy bálvány. Ezt a különbséget, hiteles természetünk, a hegy, Isten révén ismerjük meg, vagyis az arany rejtett természetét, hogy a benne rejlő rejtett, hamis vagy igaz. Az igazi természet egyesíti a különböző pólusokat. A szimbólum, arany, szerepe összekapcsolni a láthatót a Láthatatlannal. Ez benne van az ember Isten-képiségében: Isten az embert az Ő képére és hasonlatosságára, férfinak és nőnek teremtette. Az egyesítés ősképe, alapvető Istenben és emberben! Az igazi természet egyesülni, egyesíteni akar, így teremtve meg a transzcendens egység-teljességet, a hamis szétválasztani, szétszórni, a káoszba dönteni akar! A bálvány a káosz Istene!

Végül is Isten, aki egyesíti az ellentéteket. A két principiumért, maszkulin - feminin, nem kell Kínába menni, legalább azért ne, csak tudni kell, szellemileg, hogy mivel rendelkezünk! Saját Isten- képünkben van benne. Csak arra vagyunk tanítva, hogy mindig az idegen a leg értékesebb, holott mindkettőnek, az idegennek és a sajátnak meg van a saját értéke.

Sajnos az ideológiák lebontották a kint és bent létstruktúrát, amivel ezek különböző realitását érzékelnénk. Az ideológia, például a nacionalizmus is csak a benntet, a zártat abszolutizálják, amivel lebontják a kint és bent létstruktúrát, ami a hiteles Lét-élmény alapja, ezen az alapon a transzcendencia élményé-é. A bent abszolutizálása kizáró jellegű. Ábrahám, sátrában azért fogadta olyan nagy vendégszeretettel az idegeneket, mert ő még nem zárkózott be a csak bentbe. Az ő példája mutatja, hogy a bent és kint Lét-élménye tesz nyitottá a transzcendens irányába, és teszi érzékelhetővé a lényegi különbözőségeket, maszkulin – feminin, ami minden egyesítés alapja.

Teológiai esszé - A hamis apokalipszisek, mint apokaliptikus tünetek

A

z apokalipszisben egy bizonyos értelemben nincsen semmi rendkívüli! A magnak el kell halnia, hogy új élet szülessen belőle. A rothadás a káosz erőinek egyoldalú uralma! Szükséges az új élet születéséhez! Más szavakkal a szellemi válságnak el kell mélyülnie teljesen, hogy a pozitív szellemi fordulat bekövetkezzen! Jung szerint, fordulat csak akkor következik be, ha az belül a mélységekben történik.

A mélységekben történő változások hiányában, csak apokaliptikus tömeghangulatokról, a vele való riogatásról beszélhetünk. Hamis apokalipszis, amikor az apokalipszist valami régi apokaliptikus szöveg alapján tartják, egy bizonyos időpontban bekövetkezőnek, a nélkül, hogy az ontológiai alapokban, vagyis, ahogy Jung írja, először a mélységekben, és az után a felszínen bekövetkezne.

Az apokalipszis, amit a katasztrófát kedvelő tömeg elfelejt, megújulás, ontológiai alapokból, a Kezdetből, ahol az Ige, a Központ jelen volt, mint teremtő. Itt érjük tetten az ideológiai alapokon történő változásokat, mint hamis apokalipsziseket, mert ezek, csak külső változást hoznak. A hamis apokalipszisek nem mások, mint apokaliptikus tünetek. Utalnak csak képeikben az apokaliptikus válságra, de a képek még nincsenek telítve friss transzcendens, ontológiai energiákkal, mert még a mélységben a fordulat nem következett be, ezért a felszínen sem, mert az Ige nem vette át uralmát a káosz fölött, mint a Kezdetben, a teremtéskor!

A káosz erőinek teljesen el kell hatalmasodnia, hogy a Kezdethez, minél hasonlatosabb legyen az állapot, hogy az Ige megint teremtőként vegye hatalmába a világot, hogy újjá teremtéssel megújítsa a világot! Csak az Ige képes a káosz erőit legyőzni. Ezt mutatja be, amikor Jézus a viharos tengert lecsendesítette!

Jézus arra utal, hogy az igazi apokalipszisek, rejtetten, csendben következnek be! Ezért mondhatjuk, hogy a forradalmak a zajos felszín, hamis apokalipszisei! A kereszténység elterjedése egy igazi apokalipszis volt, mert az ontológiai Központ képe, domináns jelleggel tört fel az emberiség kollektív tudattalanjából. És újra el fog jönni, mert a káosz erőivel soha nem szűnik meg a küzdelem! Az apokalipszis egy örök körforgás része, ami a megújulást hozza! Az apokalipszis nem más, mint egy új Kezdet, ontológiai alapokon!

Az apokalipszist kérdését az tudja megérteni a teljes egzisztenciális mélységében, aki az ontológiai Központ és a káosz konfliktusát, személyes létkérdésként éli meg, először is álmaiban. A nagy horderejű álmok személyes apokalipszisek, amik a személyiség egészében, a Központra utaló jelek megjelenésére utalnak. Az apokalipszis személyes és egyetemes dráma! A nagy horderejű álomképek integrálása nélkül a tudatba, nem értünk meg semmit az apokalipszisekből! Személyes dráma nélkül nem értjük meg az emberiség drámáját!

Magyar sorskérdések - Izabella királynő és a Magyar Fa sorsa

A

 szellemi egyoldalúság, ami a nyugati kultúrát jellemzi, a vitális energiákat ölik meg, amik szellemi energiák. És ezért nem tudjuk az eseményeket, valós képi jelentésükben, azok szellemi jelentésükben, szellemi, figyelmeztető, jeleseményként felfogni. Mint például, Romániában Verespatak ügye, az aranykitermelés. A föld és benne az arany, nagy energiatöltetű képei a kollektív tudattalannak. Az arany, vagyis a Logosz kiemelése a Földből, a káoszból, elválasztása, nem gazdasági kérdés, hanem szellemi, amit mondjuk valamikor utoljára az alkimisták sejtettek. A Logosz uralma a káosz fölött, a transzcendens teremtő energiák uralma a föld fölött. Verespatak üzenete, hogy az ember képtelen kiszabadítani a teremtő Logoszát a káosz fogságából és a káosz hatalma fenyegeti. Hogy ipari szennylevek öntenek el településeket, mert gátak emberi hanyagság miatt átszakadnak, csaló látszat. Szellemi jelentésük a fontos, hogy a tudattalan káosza fenyegeti az embert, emberiséget.

II. József felesége Izabella ragyogó elme volt, és ez az elme halott gyermekeket szült. A női teremtő elv, épp ragyogó elme volta miatt volt halott benne! Ezek mind szellemi üzenet a szellemileg halott Európa számára. A Logosz, mint férfi princípium nem tudta megtermékenyíteni benne a kollektív tudattalan feminin princípiumát, hogy azok a tudattalan alkotó energiáivá alakuljanak át.

Az európai szellem impotens, ha szül is, az halott. A szakadék a két teremtő princípium között, a maszkulin és feminin között, ami minden alkotás szellemi gyökere, már a középkori nyugati kereszténységet jellemezte, például a skolasztika egyoldalú racionalizmusa. Ahol meg az a két elv nem teremt, ott a káosz földszerű erői pusztítanak. A gond, hogy a nyugati elme nem organikus, tárgyias gondolkodása képtelen szellemi jelentésükben, szellemi jel-esemény voltában felfogni eseményeket, mint például Izabella halott gyerek szülését. Az organikus szemlélet azért igen, mert épp a két teremtő princípiumon nyugszik. Ezért nem lehet azt mondani, hogy némely események meg nem története, Izabella tegyük fel nem halt volna meg, a magyarság sorsa, esetleg másként is alakulhatott volna. Mert nem elszigetelt, külső eseményektől függ a sors, hanem sokkal hosszabb távú, folyamatok folyamától. Láthatatlan folyamokon nyugszik sorsunk, amit egyoldalúan kifele néző racionalista szemeink nem látnak! Amely folyamban nem pillanatnyi változások, okoznak külső változásokat, hanem évezredig tartó okok vannak. A magyarságnak sajnos, ebben a folyamban vannak a vitális gondjai.

Azért jelentős ez a vitális jelentésű kép esemény, a történelemben Izabellával. Ma az okos kutató elmék, a XIX.-i nemzethalál magyar aggodalmat, Kölcsei, Vörösmarty, lekezelően csak a századi romantika számlájára írják, ami ma amúgy nem megalapozott. Ady zsenije, azért mélyebben érzett, mint a mai okoska, tudományuk felfuvalkodottá tette kutatócskák. Ady a Magyar Fa sorsát úgy látta, egy csodálatos képben, hogy gyökerét a titkos féreg foga rágja. A vitális energiákban látta ő is a gondot, hogy pusztulnak, mert ugye az ő zsenijében is azok pusztultak! Szóval a két képben, Izabella és Ady képében ugyan azt a magyar sorsproblémát látom, vitális energiáink lassú pusztulását. Ezért lett és lesz, ahogy Illyés Gyula látta a Vár a vízen, csodálatos magyar történelem vízió, című versében, Buda vára rablók tanyája. A vár, aminek nemzetet kellene védenie, a káosz erői győzik le, mert a féreg, amely titkon pusztítja,  a vitális energiákat jelentő gyökereket, a káosz, pusztító erőit jelenti, amit elpusztítanak, az a káoszba tér vissza.  A rablók a várban, mint Orbánék a káosz erőinek uralmát jelenti a nemzeti vitális gyökerek fölött! Végül is Izabella történetének ősmintája az a népmese, melyben a király országa terméketlenné lett, mert gyerekei nem mennek férjhez, fiai nem nősülnek, mert a király nem képviseli a teremtő elvet, mivel magában sem egyesítette a két princípiumot, hogy egy teremtő egészé, teljes emberé legyen, mert csak így válik teremtő elvé. De ezt már napjainkban egzisztenciálisan nem értjük, mert életünk képi eseményei nem bírnak nagy horderővel, mert nem tapasztaljuk azoknak gyökereit a Lét, létünk egzisztenciális mélységeiben, ahol népmesénk gyökerei vannak, ahonnan születtek, mert a népmese gondolata olyan, mint a mag, a földben kel ki!

A közösség tartós várát, ami megvédi, a Kőmíves Kellemen balladája meséli el, az archetípusok nyelvén. A balladát csak akkor értjük meg, ha nem rekedünk meg az eddigi magyarázatok, sztereotip áldozat magyarázatainál, ami a várat tartóssá teszi. A balladában a vár erősségének a titka, nem más, mint a női és férfi princípium egyesítése, mert a vár nem más, mint szellemileg, lelkileg megvalósított teljesség, egész! A férfi princípiumnak magába kell integrálnia, vagyis a külső alkotásnak, mind azt, ami tudattalan és feminin elvű, a sötétség erőit, mert ha nem, épp ezek a romboló erők rombolják a külső alkotást, amibe nem integrálódott, mind az, ami belső, tudattalan, feminin alkotó elv!

Jegyzet - Az elveszett Egy-könyv, a szovátai Nagyapám emlékének

A

szovátai, szakadáti Nagyapámnak, id. Nagy Albertnek, volt egy öreg egri Bibliája, 1868-ból. Nekem az volt a titkok titka! Minden vasárnap olvasta. Hívő katolikus ember volt! Sokat idézte, főleg a Jelenések könyvét! Bejegyzések is voltak benne, ahogy ő értelmezte. Láttam a lapszéleken, Hitler, Sztálin. Lehet az apokaliptikus beállítottsága miatt volt számomra is a Biblia a titkok könyve! Vitatkozott sokat a hívőkkel! Amiből szerinte mindig ő került ki győztesnek. Az igaz hit harcos védője volt a szememben, mint egy próféta. A hófehér hajú öregre úgy néztem gyerekként, mint egy ószövetségi prófétára.

Neki csak egy könyve volt, mert a Biblia volt neki az igazi könyv, az énekeskönyv csak olyan könyvecske volt! A könyv neki egy volt, mint a Nap, amibe nézett nyáron, hogy hány óra! Ma már az Egy-könyv nem más, mint az elveszett Egy-könyv az elveszett teljesség, az elveszett egész! 

Ma sok könyv van, és nagy a bizonytalanság, hogy melyik az igazi! Mindenki a magáét mondja igazinak! Sartr volt őszinte, amikor nyugtalanságát fejezte, hogy az ő könyvei csak egy-egy könyvek lesznek a filozófia könyvek sorában! A sok könyv kora, büszke, de mégis szomorú és bizonytalan.

Ezzel szemben a Nagyapámban volt valami ősbizalom, mert a nagy könyveket, az Egy-könyveket az ősbizalom szüli! A kinyilatkoztatások kora, az ősbizalmak kora, amiből századokig táplálkozik az ember. Nagyapám is ebből táplálkozott! Amikor ez kimerül, jönnek a kérdések, amikre nincsen válasz, mert marad mögöttük a nem-Léttől való szorongattatás, ami az ősbizalom helyébe lépett! A hívő vagy nem hívő az ősbizalom hiányának eredménye, szellemi krízistermék!

Magyar sorskérdések - A kollektív tudattalanban rejlő gyökerei, hogy Orbán miért áll a Putyini rossz oldalon

T

öbbször leírtam, hogy nekem a jelen nagyon hasonlít a harmincas évekhez! Jó, most nem azonos következményekre gondolok! De, épp olyan súlyosan feszült!

Azt hiszem az érthetőség kedvéért, meg kell adnom Magyari László Nándor, blogbejegyzésének linkjét, amihez kommentárként született ezen írás: http://systemcritic.blogspot.ro/2014/09/kortars-tortenelem-lanctalpakon.html

Ma a tudomány emberei a Jung-féle kollektív tudattalant, nem tartják analitikusan elég racionálisnak, főleg a gyakorlat, pusztán racionális, problémamegoldás szintjén. Igen, mert a kollektív tudattalan, először is személyes konfrontáció kérdése, mint Jungnál, amit korunk racionalizmusa, nagy ívben elkerül. Holott, Jung a harmincas években, a kollektív tudattalanban rejlő hatalmas feszültségekre figyelmeztetett, mely vulkánként kitörni készül. Mert szerinte, minden háború ott kezdődik. De, arra is figyelmeztetett, hogy a békéhez, a pusztán külső változtatás, nem elég, belső változás nélkül, a tudattalan szintjén! Sajnos  a nyugati demokrácia, csak egyoldalúan racionálisan nyújt "megoldásokat", ami épp olyan irracionális, mint a nemzeti, vallási fanatizmusok! Szóval ezért nem tud mit kezdeni a világ más táján rendetlenkedő irracionalizmusokkal, mert nem csak ezekben van a hiba, hanem nyugati egyoldalúan racionális irracionalizmusában, ami, a kollektív tudattalan felől nézve, épp olyan irracionális, mint az iszlám kalifátus, fundamentalista alapokon, vagy az orbáni nemzeti diktatúra!

Végül is, mindkettő a kollektív tudattalantól való domináltságot jelenti, ami minden bajok forrása. Ami nem más, mint a káosztól való fenyegetettség. A háborúk, jelenleg helyi szinten nem mások, mint a káosz erőinek kitörései. A gyökerükben lévő, a tudattalanban rejlő káoszt meg nem lehet megragadni csak racionálisan, valami korrekt tényfeltárással, mert a puszta ráció, képtelen felismerni  a mélységek felől fenyegető káoszt. A káoszra a megoldás, épp  a kollektív tudattalan erői, ősmintái, szervező elvei. A megoldási is ott található, ahol a káosz. A rend erői és a káosz erői együtt találhatók!

Az un. "megoldások", csak a gyökeres változásokat jelentő nagy archetípusok felől lehetséges, mert ami a nagy változásokat hozzák, azok nem mások, mint  a kollektív tudattalan nagy energia töltetű képei. Ezek nélkül, ezekkel szemben semmi nem lehetséges. Ezt nagyon jól érzékeltette, Heller Ágnes a tévében, amikor a 89 utáni állapotot, a zsidók Egyiptomból való szabadulásához hasonlította! Ez nem más, mint a szabadulás és gyökeres változás archetípusa! A kollektív tudattalan archetípusainak szintjén!

Martin Buber, zsidó filozófus, azt hiszem, hogy a haszid történetekhez írott bevezetőjében írta, hogy a zsidóság titka, nem más, mint a képesség a nemzeti sorskorrekcióra. Ami szerinte, nem más, mint visszatérni az alapvető ősi mítoszokhoz, újjáélve azokat. Amik nem mások, mint a tudattalan nagy energiájú képei, melyek, önálló teremtő energiájuk révén, ontológiailag újjáalapozzák a közösség létét! Mert minden válság alapvetően szellemi válság, amit csak ontológiai, új alapvetéssel lehet megoldani. Ez a Szináji kinyilatkoztatás Mózes révén. Csak oda igazi próféta kell, és nem Orbán, aki csak annak teteti magát, mert a nemzeti próféta archetípusától dominált, ami mindig rombolást hoz! Az ázsiás, nyilazós, huszáros maskarásdiknak, meg semmi köze a sorskorrekcióhoz, amiről Buber beszél! Az csak külső, ami csak majmoláson alapszik, mint minden, szellemtől kiürült forma esetében!

Hogy a magyarság mindig miért állt, és áll a rossz oldalon, a Putyint utánzó, Orbán-kisdiktátor esetében?! Nem vagyok Európa hívő, de most tényleg nem kéne, Putyin oldalán állni, Európával szemben, ezt kéri a bölcsesség!
Azt hiszem, hogy a nemzeti kollektív tudattalan szintjén keresendő, hogy miért álltunk állandóan rossz oldalon, ahogy Magyari Nándor László, blogbejegyzésében, nagyon helyesen megjegyzi, hogy nem működnek a történelmi nehéz helyzeteinkben az ösztönök! Mert, amikor befuccsol minden ráció, segítség csak a rációt meghaladó szintről jöhet. És ez miért nem működik?! Alapvető a személy és közösség esetében, egyaránt a tudat és tudattalan harmóniája, ami ma katasztrofális és itt kezdődik minden baj, mert a ma emberének tudata, képtelen felfogni, a kollektív tudattalan, rációt meghaladó figyelmeztetéseit, nem érnek fel a tudatba!

André Scrima ortodox szerzetes, összehasonlító vallástörténész írja, hogy a vallás csere, komoly következményekkel járhat. A közösség, úgymond, elveszítheti lelkét, létének belső, szellemi alapját! A magyarság esetében sajnos szerintem ez történt a kereszténység felvételekor, amit soha nem tudatosított, ezért nem is tudott orvosolni, amit a tudattalan eszközei nélkül, csak a tudat képtelen helyrehozni, és a következményekkel sem tud mit kezdeni! A kereszténység felvételekor történt egy nagy törés a magyarság szellemi szférájában, a tudata és tudattalanja között, tudattalanjában, lelkében, mert a kereszténység felvételével, elveszítette lelkét!

Rövidzárlatos lett a kommunikáció a közösség tudata és kollektív tudattalanja között, és ezért képtelen fogadni a tudat, az ösztönök tanácsát. Ezért jellemzi történelmünket, egy fajta görcsös makacsság, egy önpusztító barbár, csak azért is hősködés, ami megnyilvánul  a Kárpátia együttes énekeiben is, ami szembehelyezkedés, a kollektív tudattalan, szellemi-vitális energiáival. Így a nemzeti létünket, egy hamis, önpusztító képre építettük, a hős, aki van értelme, nincsen, valami görcsös makacsságból kifolyóan, csak azért is elesik  a csatában. Így lett, Görgey a kitűnő hadvezér áruló! Itt csak a fegyverletétel tényére gondoltam! Nemzeti létünk alapja, az önpusztító hős, hamis ideálja lett! Ez nem más, mint a tudat és tudattalan közötti, kommunikáció deficit miatt, a tudattalan teremtő energiái helyett, a tudattalan pusztító energiáitól dominálva lenni!

Gondolati napló - A konfliktuskezelés, mint modern illúzió

A

konfliktuskezelés olyan, mint a mai gyógyászat, csak a betegséget kezeli, nem a beteget. A konfliktus feszültség az egészen belül, a részek között, mely figyelmeztet. Szóval nem a konfliktust kell kezelni, mert az csak következmény! Nem maga a baj, az sokkal mélyebben van, minek a konfliktus csak felszíne, ezért hiába kezeljük.

A konfliktuskezelés, csak olyan olcsó tömeg jelszó, mint a párton belüli egység, nemzeti egység! Vagyis csak valami látszat, ami nyomán a tett is csak látszólagos.

Sokszor látom, keleti jelszavakkal dobálózni, minden az elme illúziója! Ugyanazok nem veszik észre az illuzórikus konfliktusokat és azok illuzórikus kezelését, buknak a posztmodern illúziókra. Ahol a szétszóródás apokaliptikus erői dolgoznak, ott nem látják már, hogy minden konfliktus válság, az egésznek, a teljességnek a konfliktusa, a válsága. Mert a kérdés az, hogy egész, teljes az ember, a világ, ahogy megéli?!

Ez a konfliktuskezelés, olyan karton emberkék lelkizése, nyálazás, a látszat problémák, látszat kezelése! Amikor nem old meg semmit, mert a megoldás nem benne van, hanem önmagán kívül, mert a konfliktust is csak önmagán kívül képes látni, ezért, mint csak illúziót, bármennyi pszichológiát, Oshot, meg Hamvast olvas. Mert bárhogy locsog egész nap, hogy belül van, neki mégis kívül van, mert nem belül éli meg! Na, ez az illúzió, nem kelet jelszava nyomán puffogtatott, hogy minden az elme illúziója. Mert az illúzió belső gyökereit meg nem élve teszi a jelszót magát illúzióvá. 

Jung írta, hogy minden háború a mélységekben, belül, a kollektív tudattalanban kezdődik! A konfliktus csak ennek következménye. És erre gyógyírként, minden változásnak először belül kell megtörténnie, mert pusztán csak külső, nem hoz valós változást. A korunk konfliktuskezelése, pusztán csak külső, mert pusztán csak racionálisan megközelített probléma, csak külső módon racionalizált eseményként közelíti meg! A megoldás is ehhez hasonló, pusztán racionálisan külső! Nyugodtan mondhatjuk a racionális látszat szintjén, vagyis a tudományos jelszavak szintjén, mert a tudomány is már csak üres jelszavakat gyárt, ami az embert illeti! Ez csak azért, nehogy valaki azt mondja, hogy a konfliktuskezelés tudományos alapokon áll!

Kökösi reflexiók - Te tolvaj Konnáth László, megloptad volna családod, egy kis szexért, amikor a feleséged kórházban volt?!

Ti vagytok egy hitvány, aljas, gazemberek, Konnáth László és felesége Konnáth Klára, Kökösben! Egy rágalmazó, alaptalan büntetőjogi feljelentést tettetek a Feleségem ellen, hogy ellopott 1700 lejt tőletek?! Amikor a feljelentésben semmi bizonyíték nincsen, teljesen légből kapott az egész! Nem gondoljátok, hogy hitvány aljasok vagytok, amikor egy pszichés beteget támadtok ezzel, teljesen alaptalanul?! És még te tanítottál gyerekeket te hitvány senkiházi Konnát Klára, te szemét alak! Tekintettel arra, hogy unitárius, nem csodálkozom!

De még inkább nem csodálkozom a hitvány, gazember Konnáth Lászlón! Aki, ha igaz, amit mondanak az emberek, saját lányát akarta megdugni! Konnáthné, allítólag, ebbe is betegedett bele! Nem elég, hogy te hitvány, te betegítetted le, semmi jóérzés nem volt benned, irányában, amikor a kórházban szenvedett. Mert a szabadságot, ami a feleséged kórházi kezelésének volt köszönhető, arra akartad használni, hogy szexeljél! Ezért tettél egy 100 eurós ajánlatot a Feleségemnek. Csak Ő, te vén „ganyé”, visszautasított! Gondolom, tudod, te vén szar Konnáth, hogy az a családod meglopása lett volna! Szóval tolvaj lettél volna, erkölcsileg! És figyelj ide, te, aki képes lettél volna, elég nagy összeggel meglopni családod, becsapni a feleséged, te rágalmazod lopással a Feleségem?! Jó, tudom, feleséged is épp úgy!

Na de itt van a bökkenő! Ha a Feleségem belement volna, hogyan számoltál volna el a pénzzel, mit mondtál volna feleségednek, hova tűnt el?! Vajon az a pénz, ha tényleg hiányzik, és a Feleségemre akarjátok kenni, véletlenül épp nem te loptad el, hogy egy kis pinát kapjál valamelyik kurvától, és most a Feleségemre akarod kenetni?! Vagy, véletlenül nem a kökösi maffia bosszúja az egész lopás ügy, mesterségesen kreálva, mert abszolút légből kapott?!