Teológiai esszé - Apokalipszisek és ideológiák

Az apokalipszisben egy bizonyos értelemben nincsen semmi rendkívüli! A magnak el kell halnia, hogy új élet szülessen belőle. A Logosz magnak el kell halnia a káoszban, hogy újjá szülessen! A rothadás a káosz erőinek egyoldalú uralma! Szükséges az új élet születéséhez! Más szavakkal a szellemi válságnak el kell mélyülnie teljesen, hogy a pozitív szellemi fordulat bekövetkezzen!

Jung szerint, fordulat csak akkor következik be, ha az belül a mélységekben történik. A mélységekben történő változások hiányában, csak apokaliptikus tömeghangulatokról, a vele való riogatásról beszélhetünk.

Hamis apokalipszis, amikor az apokalipszist valami régi apokaliptikus szöveg alapján tartják, egy bizonyos időpontban bekövetkezőnek, a nélkül, hogy az ontológiai alapokban, vagyis, ahogy Jung írja, először a mélységekben, és az után a felszínen bekövetkezne.

Az apokalipszis, amit a katasztrófát kedvelő tömeg elfelejt, megújulás ontológiai alapokból, a Kezdetből. Kinyilvánulása, megnyilvánulása az addig rejtettnek. Rejtett lett az a transzcendens világ, ami alapjaiban amúgy is rejtett, de aminek hátat fordított az ember, és végül ez a rejtetté lett transzcendens világ újra kinyilvánul az apokalipszis révén.

Az apokalipszisek nem mások, mint nagy horderejű, archetípusos képek, amik a transzcendens teljességre irányulnak. A transzcendencia teljesség képeinek vannak hamis, szekularizált képei is. Ezek az ideológiák, amik csak egy végső teljességre, beteljesedésre irányulnak, de csak szekularizált formában. Itt érjük tetten az ideológiai alapokon történő változásokat, mint hamis apokalipsziseket, mert ezek, csak külső változást jelentenek, de nem valódi apokalipszist.

A hamis apokalipszisek nem mások, mint apokaliptikus tünetek. Utalnak csak képeikben az apokaliptikus válságra, de a képek még nincsenek telítve friss, transzcendens, ontológiai energiákkal, hogy a mélységekben a fordulat bekövetkezzen és annak nyomán, a felszínen is!

A káosz erőinek teljesen el kell hatalmasodnia, hogy a Kezdethez, minél hasonlatosabb legyen az állapot, hogy az Ige megint teremtőként vegye hatalmába a világot, hogy újjá teremtéssel újítsa meg! Az Ige képes csak a káosz erőit legyőzni. Ezt mutatja be, amikor Jézus a viharos tengert lecsendesítette!

Jézus arra is utal, amikor valami váratlan eljövetelről beszél, amikor nem várja senki, hogy az igazi apokalipszisek, rejtetten, csendben következnek be! A hamis apokalipszisek jellemzői a nagy zaj! A csendes, rejtett eljövetelre utal az is, hogy Jézus azt is mondja, nem lehet tudni az időpontot. A hamis apokalipszisek prófétái biztosra tudják az időpontot. A váratlanság annak is tudható be, hogy egy válság elmélyülése idején a fordulat a nagy felhalmozódott feszültségek miatt, mégis lehet váratlan. A forradalmak a zajos felszín, hamis apokalipszisei! A kereszténység elterjedése egy igazi csendes, a mélyből, a katakombák mélyéből jövő apokalipszis volt, mert az ontológiai központ képe, domináns jelleggel tört fel a kollektív tudattalanból. És újra el fog jönni, mert a káosz erőivel soha nem szűnik meg a küzdelem! Az apokalipszis egy örök körforgás része, ami a szellemi megújulást hozza!

Ami megkülönbözteti a valódi apokalipszist a hamistól, hogy a valódit a vertikális mozgás jellemzi, a mélység és magasság között, a hamisat csak horizontális, mondhatni, hogy csak informatív jellegű mozgás jellemzi!

Az apokalipszist kérdését az tudja megérteni a teljes egzisztenciális mélységében, aki az ontológiai Központ és a káosz konfliktusát, személyes létkérdésként éli meg, először is álmaiban. A nagy horderejű álmok személyes apokalipszisek. Ezek integrálása nélkül a tudatba, nem értünk meg semmit az apokalipszisekből! Személyes dráma nélkül nem értjük meg az emberiség drámáját!

Az apokalipszisek legfontosabb vonatkozása, mint minden archetípusé, hogy belső, nagy energiájú tudattalan tartalom, kép. Ez az apokalipszisekkel kapcsolatban a legkevésbé kerül előtérbe! Ez vezet a különböző projekciókhoz, vagyis hamis apokalipszisekhez.

A verespataki aranyválságot, nagy horderejű képeiben, tekinthetjük akár apokaliptikus vajúdásnak is. Az arany, a maszkulin Ige vajúdik a föld mélyében, hogy a feminin tudattalan fogságából, a mélységből, a felszínre jöhessen, újra kinyilvánulva, dominálva a feminin princípiumot. Ami a bűnbeesés óta, amikor a maszkulin princípium a feminin uralma alá került, váratott magára a megváltásig, amikor a maszkulin Ige a feminin uralma fölé kerekedett. De csak egy időre, mert a világban a káosz erőinek feminin princípiuma uralma alá került, az újra eljövetelig, egy újabb apokalipszisig!

Ez az újabb apokalipszis vajúdik Verespatak mélységeiben is, mert az Ige vajúdik, hogy a felszínre jöhessen, hogy újra kinyilvánulhasson! Mert minden apokalipszis kezdete, hogy a Központ teljesen elmerül a káosz mélységeiben, hogy aztán újra a felszínre emelkedjen, hogy újra kinyilvánuljon!

Végül is az apokalipszisek a két princípium, maszkulin és feminin feszültségeiből, konfliktusaiból születnek!