A tudományos kutatásnak is van egy fajta szakrális, kinyílvánító jellege! Ki akarja nyílvánítani azt, ami még mindig rejtve maradt! De a kutató előtt, aki a vallási jelenséget kutatja, saját kutatásának szakrális jellege marad rejtve, tudattalan az írásokat kutatva, mint a zsidók! A tudattalan motiváltság kérdésessé teszi azt az igényét a kutatónak, hogy racionális megértésével, van valami többlete a vallással szemben!
Az igazi misztikus élménynek van egy többlete a kutatással szemben, épp a tudattan motivációk tudatosításával múlja felül, azok tudatba integrálásával, mert a vallás gyökere a misztika épp ezzel kezdődik! Ezzel szemben a kutató, egyre több szempontúan, egyre inkább a részletek kutatásával, szeretné megérteni, amit a kollektív tudattalanhoz tartozása révén, csak a tudatba integrálás révén lehet tudatosítani. De úgymond teljesen megérteni, tudattalan jellege miatt soha, mert lényege épp ezért a tudattalan jelleg miatt marad mindig rejtve. Misztika lényege épp ez a rejtve maradás, ami a lényeget illeti transzcendens vonalon. A misztikus tudatosságának lényege, hogy tudatában van a ki nem mondhatóságnak!
A tudattalan motiváltságok lényege mindig valami ki nem mondható, rejtett a lényeget illetően, amit az ember képtelen tudatosítani, hogy mindig is rejtve marad a jelenséget meghaladó szinten! A jelenség nem leválasztható az őt hordozó rejtettről, mint a kutatás tárgya, mert tudattalan motivációként mindig jelen marad! Ami egy állandó keresésre ösztönöz, újabb és újabb összefüggéseket keresve, holott csak a kimeríthetetlent szeretné kimeríthetővé tenni!
A tudós tudattalansága épp abban áll a misztikus tudatosságával szemben, hogy kimeríthetőnek hiszi a kimeríthetelent! Tévedése abban van, hogy csak a jelenségre szorítkozik a tudománya pozitivizmusa révén! Pozitivista módszerekkel tanulmányozza azt, ami lényegénél fogva meghaladja azt! Ennek következménye az lesz, hogy majd ő akarja megmondani a teológusoknak, hogy mi a vallás, ami miatt, ha elfogadják, a vallási kép még jobban kiszikkad, élettelenné válik az egyoldalú racionalizáció révén, feledvén a jelenség élő gyökerét a rejtettet!
A tévedés ott van, hogy a kettőt nem lehet egyoldalúan racionálisan külön vizsgálni, csak együtt megélve lehet megismerni! A tudományos kutatása a vallásnak a második refomációt hozza el, ami révén a vallási élmény még inkább elveszíti a konkrét transzcendens élménybe, a kollektív tudattalanban rejlő gyökereit! Ennek következtében a kollektív tudattalan transzcendens képeinek a tudatra gyakorolt hatása nő, amit tévesen úgy hisznek, hogy a világban nő a spirituális érdeklődés! Közben csak arról van szó, hogy az egyoldalú racionalizmus, kifele fordulás miatt, a kollektív tudattalan növekvő nyomása révén, ezt kompenzálva növekszik az érdeklődés a spirituális babonaságok iránt! A vallási tudományos racionalizációja, másik oldalon a spirituális babonaságok terjedését idézi elő! Jele az asztrológia divatja, ami a spirituális babonaságokat terjeszti leginkább, az egyik nagy mesterével az éllen, mint a csíki asztrológus Kozma Szilárd! Kelet és a misztikák az olyannál, mint Osho, spirituális babonaságokként jelennek meg, még, ha önmagukban lehet nem azok! Az érdekes az, hogy a vallási jelenség tudományos kutatása, meg a spirituálus babonaságok egy tőről fakadnak!
A tudományos kutatója a vallásnak, épp az egyoldalú racionális viszonyulása révén a kollektív tudattalan szakrális képeihez, kerül ezek tudattalan befolyása alá! Jung írja, hogy ha valaki racionálisan függetlennek hiszi magát mindazzal szemben, ami iracionális, annál inkább a befolyása alá kerül! Tehát, ha valaki, mint tudományos emberke, azt hiszi, hogy az iracionális fehér - feketét meghaladta a dolgok látásában, annál inkább annak befolyása alá kerül!
A tudomány embere, mivel épp kutatása révén kerül a vallási kép tudattalan befolyása alá, nyugodtan mondhatjuk, hogy vak vezet világtalant, mert a tudattalanság legsúlyosabb formája a tudattalan motiváltság, hatás! Végül a belül teljesen vakok fogják megmagyarázni a teológusoknak, hogy mi is a vallás, hogy végül is a vakok vezessenek világtalanokat!
Ez a kor hasonlít és még jobban hasonlítani fog Jézus korára, amikor a farizeusok és az írástudók voltak a vallasi hitelesség letéteményesei, a legmagasabb szinteken. Kikről Jézus azt mondta, hogy olyanok, mint a meszelt sírok, kívül szép, belül rothadás, vagy olyanok, akik rájuk hallgatnak, mint amikor valaki jeltelen sírokon járkál! A farizeusok, az írástudók magas szintjén, épp a lényeg, a belső gyökere a vallási élménynek volt rothadt! Ma ugyan ez van, korunk farizeusai, írástudói, a vallási jelenség kutatója, aki legkompetensebbnek kezdi hinni magát vallási kérdésekben a vallási élmény gyökerét illetően teljesen halottak belül!
Mert a képnek mi a lényege?! Hogy közvetítsen a tudat és tudattalan közöt, látható és láthatatlan között, mert ezt a szerepet betőltve lehet csak megismerni! A tudományos kutatója a vallásinak bizonyul a legkevésbé alkalmasnak erre, mert pozitivizmusa elzárja teljesen a láthatatlan, a kollektív tudattalan irányába, ezért csak egy külső képként, halott, statikus valóságában vizsgálja, vertikális, lényegi dinamikáját nem ismerve! A kollektív tudattalan, a szakrális képeivel szembe lehet fordulni tudományos racionalizmussal is, el lehet pusztítani, még jobban, azok kutatása révén is, mint csak szellemi érdekességeket, valami infantilis rajongás révén! Mert sajnos egyre inkább azt érzem, hogy a tudomány alapja nem is olyan komoly, mint látszik, mert az nem más, mint nagy adag infantilizmus, amit a tudattalan motiváltság alapoz meg! A kutató a vallás kutatásával lényegében azt kompenzálja, a belül halott!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése