A
|
szovátai, szakadáti Nagyapámnak, id.
Nagy Albertnek, volt egy öreg egri Bibliája, 1868-ból. Nekem az volt a titkok
titka! Minden vasárnap olvasta. Hívő katolikus ember volt! Sokat idézte, főleg
a Jelenések könyvét! Bejegyzések is voltak benne, ahogy ő értelmezte. Láttam a lapszéleken,
Hitler, Sztálin. Lehet az apokaliptikus beállítottsága miatt volt számomra is a
Biblia a titkok könyve! Vitatkozott sokat a hívőkkel! Amiből szerinte mindig ő
került ki győztesnek. Az igaz hit harcos védője volt a szememben, mint egy
próféta. A hófehér hajú öregre úgy néztem gyerekként, mint egy ószövetségi
prófétára.
Neki csak egy könyve volt, mert a Biblia volt neki az igazi könyv, az énekeskönyv csak olyan könyvecske volt! A könyv neki egy volt, mint a Nap, amibe nézett nyáron, hogy hány óra! Ma már az Egy-könyv nem más, mint az elveszett Egy-könyv az elveszett teljesség, az elveszett egész!
Ma sok könyv van, és nagy a bizonytalanság, hogy melyik az igazi! Mindenki a magáét mondja igazinak! Sartr volt őszinte, amikor nyugtalanságát fejezte, hogy az ő könyvei csak egy-egy könyvek lesznek a filozófia könyvek sorában! A sok könyv kora, büszke, de mégis szomorú és bizonytalan.
Ezzel szemben a Nagyapámban volt
valami ősbizalom, mert a nagy könyveket, az Egy-könyveket az ősbizalom szüli! A
kinyilatkoztatások kora, az ősbizalmak kora, amiből századokig táplálkozik az
ember. Nagyapám is ebből táplálkozott! Amikor ez kimerül, jönnek a kérdések,
amikre nincsen válasz, mert marad mögöttük a nem-Léttől való szorongattatás,
ami az ősbizalom helyébe lépett! A hívő vagy nem hívő az ősbizalom hiányának
eredménye, szellemi krízistermék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése