Teológiai esszé - A hamis apokalipszisek, mint apokaliptikus tünetek

A

z apokalipszisben egy bizonyos értelemben nincsen semmi rendkívüli! A magnak el kell halnia, hogy új élet szülessen belőle. A rothadás a káosz erőinek egyoldalú uralma! Szükséges az új élet születéséhez! Más szavakkal a szellemi válságnak el kell mélyülnie teljesen, hogy a pozitív szellemi fordulat bekövetkezzen! Jung szerint, fordulat csak akkor következik be, ha az belül a mélységekben történik.

A mélységekben történő változások hiányában, csak apokaliptikus tömeghangulatokról, a vele való riogatásról beszélhetünk. Hamis apokalipszis, amikor az apokalipszist valami régi apokaliptikus szöveg alapján tartják, egy bizonyos időpontban bekövetkezőnek, a nélkül, hogy az ontológiai alapokban, vagyis, ahogy Jung írja, először a mélységekben, és az után a felszínen bekövetkezne.

Az apokalipszis, amit a katasztrófát kedvelő tömeg elfelejt, megújulás, ontológiai alapokból, a Kezdetből, ahol az Ige, a Központ jelen volt, mint teremtő. Itt érjük tetten az ideológiai alapokon történő változásokat, mint hamis apokalipsziseket, mert ezek, csak külső változást hoznak. A hamis apokalipszisek nem mások, mint apokaliptikus tünetek. Utalnak csak képeikben az apokaliptikus válságra, de a képek még nincsenek telítve friss transzcendens, ontológiai energiákkal, mert még a mélységben a fordulat nem következett be, ezért a felszínen sem, mert az Ige nem vette át uralmát a káosz fölött, mint a Kezdetben, a teremtéskor!

A káosz erőinek teljesen el kell hatalmasodnia, hogy a Kezdethez, minél hasonlatosabb legyen az állapot, hogy az Ige megint teremtőként vegye hatalmába a világot, hogy újjá teremtéssel megújítsa a világot! Csak az Ige képes a káosz erőit legyőzni. Ezt mutatja be, amikor Jézus a viharos tengert lecsendesítette!

Jézus arra utal, hogy az igazi apokalipszisek, rejtetten, csendben következnek be! Ezért mondhatjuk, hogy a forradalmak a zajos felszín, hamis apokalipszisei! A kereszténység elterjedése egy igazi apokalipszis volt, mert az ontológiai Központ képe, domináns jelleggel tört fel az emberiség kollektív tudattalanjából. És újra el fog jönni, mert a káosz erőivel soha nem szűnik meg a küzdelem! Az apokalipszis egy örök körforgás része, ami a megújulást hozza! Az apokalipszis nem más, mint egy új Kezdet, ontológiai alapokon!

Az apokalipszist kérdését az tudja megérteni a teljes egzisztenciális mélységében, aki az ontológiai Központ és a káosz konfliktusát, személyes létkérdésként éli meg, először is álmaiban. A nagy horderejű álmok személyes apokalipszisek, amik a személyiség egészében, a Központra utaló jelek megjelenésére utalnak. Az apokalipszis személyes és egyetemes dráma! A nagy horderejű álomképek integrálása nélkül a tudatba, nem értünk meg semmit az apokalipszisekből! Személyes dráma nélkül nem értjük meg az emberiség drámáját!