2015. május 24., vasárnap

Magyar sorskérdések - Izabella királynő és a Magyar Fa sorsa

A
 szellemi egyoldalúság, ami a nyugati kultúrát jellemzi, a vitális energiákat ölik meg, amik szellemi energiák. És ezért nem tudjuk az eseményeket, valós képi jelentésükben, azok szellemi jelentésükben, szellemi, figyelmeztető, jeleseményként felfogni. Mint például, Romániában Verespatak ügye, az aranykitermelés. A föld és benne az arany, nagy energiatöltetű képei a kollektív tudattalannak. Az arany, vagyis a Logosz kiemelése a Földből, a káoszból, elválasztása, nem gazdasági kérdés, hanem szellemi, amit mondjuk valamikor utoljára az alkimisták sejtettek. A Logosz uralma a káosz fölött, a transzcendens teremtő energiák uralma a föld fölött. Verespatak üzenete, hogy az ember képtelen kiszabadítani a teremtő Logoszát a káosz fogságából és a káosz hatalma fenyegeti. Hogy ipari szennylevek öntenek el településeket, mert gátak emberi hanyagság miatt átszakadnak, csaló látszat. Szellemi jelentésük a fontos, hogy a tudattalan káosza fenyegeti az embert, emberiséget.

II. József felesége Izabella ragyogó elme volt, és ez az elme halott gyermekeket szült. A női teremtő elv, épp ragyogó elme volta miatt volt halott benne! Ezek mind szellemi üzenet a szellemileg halott Európa számára. A Logosz, mint férfi princípium nem tudta megtermékenyíteni benne a kollektív tudattalan feminin princípiumát, hogy azok a tudattalan alkotó energiáivá alakuljanak át.

Az európai szellem impotens, ha szül is, az halott. A szakadék a két teremtő princípium között, a maszkulin és feminin között, ami minden alkotás szellemi gyökere, már a középkori nyugati kereszténységet jellemezte, például a skolasztika egyoldalú racionalizmusa. Ahol meg az a két elv nem teremt, ott a káosz földszerű erői pusztítanak. A gond, hogy a nyugati elme nem organikus, tárgyias gondolkodása képtelen szellemi jelentésükben, szellemi jel-esemény voltában felfogni eseményeket, mint például Izabella halott gyerek szülését. Az organikus szemlélet azért igen, mert épp a két teremtő princípiumon nyugszik. Ezért nem lehet azt mondani, hogy némely események meg nem története, Izabella tegyük fel nem halt volna meg, a magyarság sorsa, esetleg másként is alakulhatott volna. Mert nem elszigetelt, külső eseményektől függ a sors, hanem sokkal hosszabb távú, folyamatok folyamától. Láthatatlan folyamokon nyugszik sorsunk, amit egyoldalúan kifele néző racionalista szemeink nem látnak! Amely folyamban nem pillanatnyi változások, okoznak külső változásokat, hanem évezredig tartó okok vannak. A magyarságnak sajnos, ebben a folyamban vannak a vitális gondjai.

Azért jelentős ez a vitális jelentésű kép esemény, a történelemben Izabellával. Ma az okos kutató elmék, a XIX.-i nemzethalál magyar aggodalmat, Kölcsei, Vörösmarty, lekezelően csak a századi romantika számlájára írják, ami ma amúgy nem megalapozott. Ady zsenije, azért mélyebben érzett, mint a mai okoska, tudományuk felfuvalkodottá tette kutatócskák. Ady a Magyar Fa sorsát úgy látta, egy csodálatos képben, hogy gyökerét a titkos féreg foga rágja. A vitális energiákban látta ő is a gondot, hogy pusztulnak, mert ugye az ő zsenijében is azok pusztultak! Szóval a két képben, Izabella és Ady képében ugyan azt a magyar sorsproblémát látom, vitális energiáink lassú pusztulását. Ezért lett és lesz, ahogy Illyés Gyula látta a Vár a vízen, csodálatos magyar történelem vízió, című versében, Buda vára rablók tanyája. A vár, aminek nemzetet kellene védenie, a káosz erői győzik le, mert a féreg, amely titkon pusztítja,  a vitális energiákat jelentő gyökereket, a káosz, pusztító erőit jelenti, amit elpusztítanak, az a káoszba tér vissza.  A rablók a várban, mint Orbánék a káosz erőinek uralmát jelenti a nemzeti vitális gyökerek fölött! Végül is Izabella történetének ősmintája az a népmese, melyben a király országa terméketlenné lett, mert gyerekei nem mennek férjhez, fiai nem nősülnek, mert a király nem képviseli a teremtő elvet, mivel magában sem egyesítette a két princípiumot, hogy egy teremtő egészé, teljes emberé legyen, mert csak így válik teremtő elvé. De ezt már napjainkban egzisztenciálisan nem értjük, mert életünk képi eseményei nem bírnak nagy horderővel, mert nem tapasztaljuk azoknak gyökereit a Lét, létünk egzisztenciális mélységeiben, ahol népmesénk gyökerei vannak, ahonnan születtek, mert a népmese gondolata olyan, mint a mag, a földben kel ki!

A közösség tartós várát, ami megvédi, a Kőmíves Kellemen balladája meséli el, az archetípusok nyelvén. A balladát csak akkor értjük meg, ha nem rekedünk meg az eddigi magyarázatok, sztereotip áldozat magyarázatainál, ami a várat tartóssá teszi. A balladában a vár erősségének a titka, nem más, mint a női és férfi princípium egyesítése, mert a vár nem más, mint szellemileg, lelkileg megvalósított teljesség, egész! A férfi princípiumnak magába kell integrálnia, vagyis a külső alkotásnak, mind azt, ami tudattalan és feminin elvű, a sötétség erőit, mert ha nem, épp ezek a romboló erők rombolják a külső alkotást, amibe nem integrálódott, mind az, ami belső, tudattalan, feminin alkotó elv!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése