Teológiai esszé - Apokalipszisek és ideológiák

Az apokalipszisben egy bizonyos értelemben nincsen semmi rendkívüli! A magnak el kell halnia, hogy új élet szülessen belőle. A Logosz magnak el kell halnia a káoszban, hogy újjá szülessen! A rothadás a káosz erőinek egyoldalú uralma! Szükséges az új élet születéséhez! Más szavakkal a szellemi válságnak el kell mélyülnie teljesen, hogy a pozitív szellemi fordulat bekövetkezzen!

Jung szerint, fordulat csak akkor következik be, ha az belül a mélységekben történik. A mélységekben történő változások hiányában, csak apokaliptikus tömeghangulatokról, a vele való riogatásról beszélhetünk.

Hamis apokalipszis, amikor az apokalipszist valami régi apokaliptikus szöveg alapján tartják, egy bizonyos időpontban bekövetkezőnek, a nélkül, hogy az ontológiai alapokban, vagyis, ahogy Jung írja, először a mélységekben, és az után a felszínen bekövetkezne.

Az apokalipszis, amit a katasztrófát kedvelő tömeg elfelejt, megújulás ontológiai alapokból, a Kezdetből. Kinyilvánulása, megnyilvánulása az addig rejtettnek. Rejtett lett az a transzcendens világ, ami alapjaiban amúgy is rejtett, de aminek hátat fordított az ember, és végül ez a rejtetté lett transzcendens világ újra kinyilvánul az apokalipszis révén.

Az apokalipszisek nem mások, mint nagy horderejű, archetípusos képek, amik a transzcendens teljességre irányulnak. A transzcendencia teljesség képeinek vannak hamis, szekularizált képei is. Ezek az ideológiák, amik csak egy végső teljességre, beteljesedésre irányulnak, de csak szekularizált formában. Itt érjük tetten az ideológiai alapokon történő változásokat, mint hamis apokalipsziseket, mert ezek, csak külső változást jelentenek, de nem valódi apokalipszist.

A hamis apokalipszisek nem mások, mint apokaliptikus tünetek. Utalnak csak képeikben az apokaliptikus válságra, de a képek még nincsenek telítve friss, transzcendens, ontológiai energiákkal, hogy a mélységekben a fordulat bekövetkezzen és annak nyomán, a felszínen is!

A káosz erőinek teljesen el kell hatalmasodnia, hogy a Kezdethez, minél hasonlatosabb legyen az állapot, hogy az Ige megint teremtőként vegye hatalmába a világot, hogy újjá teremtéssel újítsa meg! Az Ige képes csak a káosz erőit legyőzni. Ezt mutatja be, amikor Jézus a viharos tengert lecsendesítette!

Jézus arra is utal, amikor valami váratlan eljövetelről beszél, amikor nem várja senki, hogy az igazi apokalipszisek, rejtetten, csendben következnek be! A hamis apokalipszisek jellemzői a nagy zaj! A csendes, rejtett eljövetelre utal az is, hogy Jézus azt is mondja, nem lehet tudni az időpontot. A hamis apokalipszisek prófétái biztosra tudják az időpontot. A váratlanság annak is tudható be, hogy egy válság elmélyülése idején a fordulat a nagy felhalmozódott feszültségek miatt, mégis lehet váratlan. A forradalmak a zajos felszín, hamis apokalipszisei! A kereszténység elterjedése egy igazi csendes, a mélyből, a katakombák mélyéből jövő apokalipszis volt, mert az ontológiai központ képe, domináns jelleggel tört fel a kollektív tudattalanból. És újra el fog jönni, mert a káosz erőivel soha nem szűnik meg a küzdelem! Az apokalipszis egy örök körforgás része, ami a szellemi megújulást hozza!

Ami megkülönbözteti a valódi apokalipszist a hamistól, hogy a valódit a vertikális mozgás jellemzi, a mélység és magasság között, a hamisat csak horizontális, mondhatni, hogy csak informatív jellegű mozgás jellemzi!

Az apokalipszist kérdését az tudja megérteni a teljes egzisztenciális mélységében, aki az ontológiai Központ és a káosz konfliktusát, személyes létkérdésként éli meg, először is álmaiban. A nagy horderejű álmok személyes apokalipszisek. Ezek integrálása nélkül a tudatba, nem értünk meg semmit az apokalipszisekből! Személyes dráma nélkül nem értjük meg az emberiség drámáját!

Az apokalipszisek legfontosabb vonatkozása, mint minden archetípusé, hogy belső, nagy energiájú tudattalan tartalom, kép. Ez az apokalipszisekkel kapcsolatban a legkevésbé kerül előtérbe! Ez vezet a különböző projekciókhoz, vagyis hamis apokalipszisekhez.

A verespataki aranyválságot, nagy horderejű képeiben, tekinthetjük akár apokaliptikus vajúdásnak is. Az arany, a maszkulin Ige vajúdik a föld mélyében, hogy a feminin tudattalan fogságából, a mélységből, a felszínre jöhessen, újra kinyilvánulva, dominálva a feminin princípiumot. Ami a bűnbeesés óta, amikor a maszkulin princípium a feminin uralma alá került, váratott magára a megváltásig, amikor a maszkulin Ige a feminin uralma fölé kerekedett. De csak egy időre, mert a világban a káosz erőinek feminin princípiuma uralma alá került, az újra eljövetelig, egy újabb apokalipszisig!

Ez az újabb apokalipszis vajúdik Verespatak mélységeiben is, mert az Ige vajúdik, hogy a felszínre jöhessen, hogy újra kinyilvánulhasson! Mert minden apokalipszis kezdete, hogy a Központ teljesen elmerül a káosz mélységeiben, hogy aztán újra a felszínre emelkedjen, hogy újra kinyilvánuljon!

Végül is az apokalipszisek a két princípium, maszkulin és feminin feszültségeiből, konfliktusaiból születnek!

Teológiai esszé - A hős tékozló fiú

Ma a transzcendens igazán nem létezik, mert csak bent van, a kint, a puszta, ami a hegyhez, a Szinájhoz vezet, a tengeren keresztül, megszűnt létezni. Az embernek nincsen bátorsága a bentből való kilépéshez. Mindent a szociális, külső tényezőkkel való magyarázás, szétszedés ellenére, van egy nagyon egyszerű kifejezés erre, a ma embere gyáva. Ott belül gyáva, mert saját mélységeitől fél, melyről azt hiszi, kint fenyegeti! Ami védelmet nyújtott az anyaméhben, mert ott természetes volt, csak bent lenni, az, ha a születés után is bent akar maradni, ellensége lesz. Aki az anyaméh biztonságát válassza továbbra is, az infantilis marad! 

Ezt a kifejezést nem meri használni a tudomány, mert az ő fogalmai is csak a bentet jelentik, azt határozzák meg, ami bent van. A definíció bent lenni, csak azt szeretni szellemileg, ami bent van, mint az ujj a szájban. Ez az anyaméh intimitásának utánzata. A tudomány az egy intim szféra, ezért nem enged be akárkit, látszatra, mintha beavatottságról lenne szó! Szó sincsen erről, mert ez csak a félszeg intimitásba való beavatás. A szellemi félszegek magyarázzák tudományosan a fiatalok éretlenségét, amikor ez civilizációs betegség lett, korosztálytól függetlenül. Ez a magyarázata az apokalipszisek imanentizációjának is. Az infantilis apa analizálja gyereke infantilizmusát, szociális tényezőkkel, hogy ne kelljen szembesülnie saját infantilizmusán alapuló gyávaságával és félszeg intimitásával, ahol a tudomány a játékszer!

A transzcendenshez vezető út, kilépni a bentből, az infantilis intim szférából. Ezért köti Jézus az ő követését a szülői intim szféra elhagyásához! A tékozló fiú hős volt, elmerte hagyni az intim szférát, és szembesült mélységei árnyoldalaival, amit a disznók és a moslék szimbolizálnak. Amit ha nem tesz meg az ember, egész életén keresztül védekeznie kell vele szemben, elfojtania, vagy bűnöző lesz. Testvére ezzel szemben az intim szférában rekedt, civilizált ember maradt, aki nem mer kockáztatni semmit, gyáva, nem mert hős lenni. Egy arab terrorizmus szakértő azt mondta, hogy az arabot az vonzza a terrorban, hogy hős szeretne lenni. A középszerűség, a gyáva infantilizmus társadalma, ami a meg nem élt hős archetípusa nyomán alakul ki, ahol a fő érték nem a bátorság lesz, hanem a biztonság, a gyávák biztonságigénye. Ezekből lesznek a megbízható, jó szolgák!

Teológiai esszé - Az Egyiptomból való kivonulás, mint személyes esemény

A

z Egyiptomból való kivonulás csak úgy válik személyes eseménnyé, ha Isten megismerése a cél. A hegy, jelen esetben a Szináj, a belső központ, ahova elérve, a csúcsra feljutva, ami önön mélységeid legmélyebb pontja, ott ismered meg Istent, a rejtőzködő Istent. Az aranyborjú bűvöletébe ejtette a zsidókat, mert még nem értek el a hegyhez és nem kapták meg az új Kinyilatkoztatást. Csak a belső központodat, Istent ismerve ismered fel a hamisat, ismered meg a bálvány, az arany borjúk igazi természetét.

Az arany lehet transzcendens jel, vagy bálvány. Ezt a különbséget, hiteles természetünk, a hegy, Isten révén ismerjük meg, vagyis az arany rejtett természetét, hogy a benne rejlő rejtett, hamis vagy igaz. Az igazi természet egyesíti a különböző pólusokat. A szimbólum, arany, szerepe összekapcsolni a láthatót a Láthatatlannal. Ez benne van az ember Isten-képiségében: Isten az embert az Ő képére és hasonlatosságára, férfinak és nőnek teremtette. Az egyesítés ősképe, alapvető Istenben és emberben! Az igazi természet egyesülni, egyesíteni akar, így teremtve meg a transzcendens egység-teljességet, a hamis szétválasztani, szétszórni, a káoszba dönteni akar! A bálvány a káosz Istene!

Végül is Isten, aki egyesíti az ellentéteket. A két principiumért, maszkulin - feminin, nem kell Kínába menni, legalább azért ne, csak tudni kell, szellemileg, hogy mivel rendelkezünk! Saját Isten- képünkben van benne. Csak arra vagyunk tanítva, hogy mindig az idegen a leg értékesebb, holott mindkettőnek, az idegennek és a sajátnak meg van a saját értéke.

Sajnos az ideológiák lebontották a kint és bent létstruktúrát, amivel ezek különböző realitását érzékelnénk. Az ideológia, például a nacionalizmus is csak a benntet, a zártat abszolutizálják, amivel lebontják a kint és bent létstruktúrát, ami a hiteles Lét-élmény alapja, ezen az alapon a transzcendencia élményé-é. A bent abszolutizálása kizáró jellegű. Ábrahám, sátrában azért fogadta olyan nagy vendégszeretettel az idegeneket, mert ő még nem zárkózott be a csak bentbe. Az ő példája mutatja, hogy a bent és kint Lét-élménye tesz nyitottá a transzcendens irányába, és teszi érzékelhetővé a lényegi különbözőségeket, maszkulin – feminin, ami minden egyesítés alapja.

Teológiai esszé - A hamis apokalipszisek, mint apokaliptikus tünetek

A

z apokalipszisben egy bizonyos értelemben nincsen semmi rendkívüli! A magnak el kell halnia, hogy új élet szülessen belőle. A rothadás a káosz erőinek egyoldalú uralma! Szükséges az új élet születéséhez! Más szavakkal a szellemi válságnak el kell mélyülnie teljesen, hogy a pozitív szellemi fordulat bekövetkezzen! Jung szerint, fordulat csak akkor következik be, ha az belül a mélységekben történik.

A mélységekben történő változások hiányában, csak apokaliptikus tömeghangulatokról, a vele való riogatásról beszélhetünk. Hamis apokalipszis, amikor az apokalipszist valami régi apokaliptikus szöveg alapján tartják, egy bizonyos időpontban bekövetkezőnek, a nélkül, hogy az ontológiai alapokban, vagyis, ahogy Jung írja, először a mélységekben, és az után a felszínen bekövetkezne.

Az apokalipszis, amit a katasztrófát kedvelő tömeg elfelejt, megújulás, ontológiai alapokból, a Kezdetből, ahol az Ige, a Központ jelen volt, mint teremtő. Itt érjük tetten az ideológiai alapokon történő változásokat, mint hamis apokalipsziseket, mert ezek, csak külső változást hoznak. A hamis apokalipszisek nem mások, mint apokaliptikus tünetek. Utalnak csak képeikben az apokaliptikus válságra, de a képek még nincsenek telítve friss transzcendens, ontológiai energiákkal, mert még a mélységben a fordulat nem következett be, ezért a felszínen sem, mert az Ige nem vette át uralmát a káosz fölött, mint a Kezdetben, a teremtéskor!

A káosz erőinek teljesen el kell hatalmasodnia, hogy a Kezdethez, minél hasonlatosabb legyen az állapot, hogy az Ige megint teremtőként vegye hatalmába a világot, hogy újjá teremtéssel megújítsa a világot! Csak az Ige képes a káosz erőit legyőzni. Ezt mutatja be, amikor Jézus a viharos tengert lecsendesítette!

Jézus arra utal, hogy az igazi apokalipszisek, rejtetten, csendben következnek be! Ezért mondhatjuk, hogy a forradalmak a zajos felszín, hamis apokalipszisei! A kereszténység elterjedése egy igazi apokalipszis volt, mert az ontológiai Központ képe, domináns jelleggel tört fel az emberiség kollektív tudattalanjából. És újra el fog jönni, mert a káosz erőivel soha nem szűnik meg a küzdelem! Az apokalipszis egy örök körforgás része, ami a megújulást hozza! Az apokalipszis nem más, mint egy új Kezdet, ontológiai alapokon!

Az apokalipszist kérdését az tudja megérteni a teljes egzisztenciális mélységében, aki az ontológiai Központ és a káosz konfliktusát, személyes létkérdésként éli meg, először is álmaiban. A nagy horderejű álmok személyes apokalipszisek, amik a személyiség egészében, a Központra utaló jelek megjelenésére utalnak. Az apokalipszis személyes és egyetemes dráma! A nagy horderejű álomképek integrálása nélkül a tudatba, nem értünk meg semmit az apokalipszisekből! Személyes dráma nélkül nem értjük meg az emberiség drámáját!