Ma jelszó, légy pozitív. Ez az alapja a
lebeszélés retorikájának, ha valakinek gyanakodni támad kedve. Ahol minden
pozitív és magasrendű, nem illik gyanakodni egy jóérzésű embernek, mert akkor
alacsonyrendűként lenézik, kinézik, mint aszociálist.
A kommunizmusban is negatív elemről
beszéltek, mert akkor is csupa pozitív volt minden. Aki negatívat hangoztatott
osztályellenség volt. Ma a demokrácia ellensége. Vagy rásütik a bélyeget, hogy
problémás, nem tud problémáival megbirkózni.
Az ideológiát, vagyis az utópiát, mindig
az jellemzi, hogy egyoldalúan pozitív akar lenni. Ha nem megy, erőlteti, a
nyilatkozatok szintjén, egyszerűen elhiteti önmagával, nem vesz tudomást arról,
ami negatív. Az utópia egy torzult változata a totalitás archetípusának. A torzulás
abban van, hogy a totalitásban, míg integrálva van, mindaz, ami negatív, az
árnyék, a tudattalan, addig az utópia, mindennek hátat fordít, ezért
egyoldalúan pozitív, vagyis egy tudathasadásos állapot. A kommunizmus, csak
annyiban különbözött a demokráciától, hogy akkor ízléstelenül erőltették a
csupa pozitívat. Kilógott a lóláb, ezért is volt ízléstelen. Ma a demokrácia
messze eladhatóbbra csomagolja, ebben különbözik csak a kommunizmustól.
Ahogy haladott előre a kommunizmus,
egyre inkább hasonlított önmagára. Így van ez a demokráciával is. És ahogy
érnek, a kommunizmus a múltban, a demokrácia a jelenben, egyre inkább
hasonlítanak egymásra érett voltukban. A demokráciának van még érni valója,
ezért egyre nagyobb esélye van hasonlítani a már beérett kommunizmusra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése