Zen publicisztika - A politika a személytelenség kegyetlen játéka, mely szellemileg gyilkol embereket

A manipuláció mindig leszűkíti a kérdést. A kérdés annyi, hogy akkor "kire adjam a szavazatomat"?! Beszűkít, bezár, a kérdés szimplifikáló valóságába. Ez a kérdés az ő területe, tehát oda kényszerít be, ahol tudja, hogy csak az ő igaza érvényesülhet, vagyis a kérdésben benne van, rejtetten, a válasza is.

Ezt a konkréttal teszi, mert tudja, csak azzal tud neked zárt valóságot teremteni, ahol ő az úr, mert a konkrétat eleve úgy állította össze, hogy az ő igazát tartalmazza. A konkrét a legveszélyesebb manipulációs eszköz, mert az eleve úgy építik fel, hogy csak az építőnek lehet igaza.

De végül is mi a probléma? A konkrétban nincsen jelen maga az ember, egyszerűen nem lehet jelen, mert az ember nem fér bele a konkrétba, mert több mint a konkrét, szellem, melynek nem lehet szava a konkrét börtönében, ki van zárva belől, pedig a kérdésre a választ ő tudná megadni, azt a választ, amit a konkrét egyoldalúsága eleve ignorál.

A probléma az, hogy kire adjam a szavazatomat, nem az embernek szól, hanem a személytelen konkrétnak. A konkréttal a személytelenség operál. A személytelenség játékába belemenni, szellemi öngyilkosság. A politika a személytelenség kegyetlen játéka, mely szellemileg gyilkol embereket. Ezért nem kérdés, hogy kire adjam a szavazatomat, mert nem adom senkire, mert nem veszek részt a szellemi öngyilkosság politikai játékában.

Zen jegyzet - „Hát népét Hadúr is szétszórja"

89 után átmenetről beszéltünk. Hosszúra nyúlt, végleges lett. De miért? Hát maga a demokrácia, a modern, postmodern ember társadalmának a lényege nem más, mint az átmenetiség, csak az átmenetek halmaza, a válságból ki, a válságba be.

A konkrét problémák megoldását hangoztatja, üres jelszóként. Az átmenetiség nem old meg semmit. Az átmenetiség soha nem Egész. Csak az Egész képes önkorrekcióra, vagyis a problémáknak, az Egésszel összhangbani megoldásra. Ez az autonóm probléma megoldás. Autonómiája csak az Egésznek van. Az átmenet mindig az Egész széthullása nyomán jön létre, ezért nincsen benne autonóm megoldás. Az Egészben lényegében nem is megoldás van, mert az valami elszigeteltre utal, a konkrét probléma az, amit a modern, postmodern ember hangsúlyoz, ami az egész atomizációja nyomán jött létre, hanem átalakulási folyamatok, miben az Egész játszik, egy átalakító, ezzel megújító szerepet.

A közösség megújulása, csak egy belső átalakulási folyamat eredménye lehet, amik csak a nagy archetípusok realizációjaként, és nem az emberi erőfeszítés nyomán jön létre, mert azt már láttuk, hogy hova vezetett. A modern és postmodern ember ezeknek a nagy képeknek, a nagy elbeszéléseknek fordított hátat, mi létének alapja volt. A közösséget mindig a nagy elbeszélésekhez való visszatérések újították meg. A zsidóság az ezekhez való visszatéréssel újította meg önmagát, valósította meg a nemzeti sorskorrekciót, Martin Buber szerint. Ez a belső megújulás képessége halott a mi társadalmunkban, mi lenyúlik a kollektív tudattalanba, a nemzeti, közösségi vitalitás forrásához. Ennek a részvétele nélkül csak romlás van és pusztulás. Minden igazi változás először belül történik meg. Az érdekes az, hogy ennek az ember inkább elszenvedője, mert hagynia kell, hogy nagyobb erők hajtsák végre.

A zsidók pusztai vándorlása, az Egyiptomból való szabadulás után, ezt a passzív átalakulási folyamatot mutatja be az archetípusok nyelvén, mik lehatnak a tudattalanba. A puszta az a hely, mi az Egészet szimbolizálja, ezért az Egész megnyilvánulásának helye. Ezt akarja érzékeltetni a holnappal való törődés tilalma. Aki a holnappal törődik az épp ezekkel a belső megújulási folyamatoknak fordít hátat, így nem jönnek létre, nem indulnak be. De ezek az energiák, mik átalakítanának, belülről, nem maradnak semlegesek, pusztító, szétszóró erőkké lesznek a kollektív tudattalanban. A megújulás egy egyesítő folyamat, újra egyesítő folyamat. Ami nem egyesíthet, mert aktivitásunkkal ellenállunk neki, az szétszór.

89 után, nem vonultunk a pusztába, ami a passzívan fogadott nagy képi energiák helye, amelyek révén a belső átalakulás megtörténik, mely minden igazi, mély változás alapja. Inkább a holnapért való aktivitásba vetettük magunkat, amivel hátat fordítottunk a belső átalakulás nagy erőinek. És akkor csodálkozunk, hogy: „Hát népét Hadúr is szétszórja: Szigorúbb istenek ezt így szokták,…” Csodálkozunk a szétszórattatás folyamatain az erdélyi magyarság, székelység esetében.

Az egyik haszid történet szerint, és Nüsszai szent Gergely szerint, az Egyiptomból való szabadulás csak igazán akkor történt meg, amikor a Szináj hegyén a zsidóság egy új kinyilatkoztatást kapott. A pusztában ott van a hegy is. A puszta magában szétszórna, a tudattalanból feltörő nagy képek erejével, ha nem volna ott a mindent egyesítő hegy, vagyis a puszta horizontalítását nem egyesítené a hegy vertikalitása. A modern társadalom, a posztmodern, átmeneti jellegű, mert nincsen új kinyilatkoztatás alapja. Mivel nincsen 89 után a volt kommunista országokat is az átmenetiség kilátástalanságába taszította. Kelet-Európa nem is gondolta a pusztai vándorlásra, pedig papjaitól rég hallja. Sajnos, ezt a jelentést papjai sem ismerik. Kinyilatkoztatás nélkül széthullik az ember, a társadalom. Erre a diagnózisra a modern tudományok képtelenek, mert ők is a széthullás munkásai.

Jegyzet - A kökösi Kozma Sándorék, ellenünk irányuló, megfélemlítési szándékai, mivel a pert befolyásolni szeretnék

A kökösi Kozma Sándorék, ellenfelünk a perben, a rejtett, hol nyílt fenyegetések sorozatával próbálnak rábírni, hogy ne merjünk továbbra is ellenállni nekik a perben, és gyanús peres dossziéval kiléphessenek a vagyonközösségből.

Kozma úr, az egyik tárgyalás előtt, direkt az előtt, hogy a megfélemlítéssel befolyásoljon, feljelentett minket a kökösi rendőrségen, hogy elfoglaltuk az ő területét, holott csak azt használjuk, amit eddig is használtunk, és amiről nem vagyunk kötelesek lemondani, amíg nem lépnek ki a vagyonközösségből. Nem is fejezték ki igényüket a területre, hogy kilépés nélkül igényt tartanának a még használatunkban lévő területre. Csak a föld felőlük lévő sarkára, egy néhány négyzetméterre tartottak igényt.

A feljelentésben pénzbeli követelés is volt, a termés árát illetően, amit eddig termeltek volna rajta. Ezen volt a pláné, hogy ne merjük tovább húzni az időt, mert pénzbe kerülhet, és ha nem tudunk fizetni, a lakásunkba. Pénzbeli követeléssel próbáltak megfélemlíteni. Mi nem húzzuk az időt! Csak addig, amíg a telekkönyvben, egymásnak ellentmondó, gyanús bejegyzések vannak, és az expertizájuk ennek alapján van elkészítve, ami alapján kilépnének, ha hagynánk, addig ellent fogunk állni nekik.

Ugyanekkor volt egy másik fenyegetése is. A feleségemet megállította az úton, és egy kérésre utalva, amit én tettem le a peres dossziéba, ami egy időre megállította a pert, azzal fenyegette, hogy elveteti a betegnyugdíját, ha nem vonom vissza. Feljelenti, hogy nem beteg, és mégis betegnyugdíjat kap.

Na de az üzletben dolgozó lánya sem maradt ki a fenyegetések sorozatából. Amikor az üzletben volt a feleségem vásárolni, ahol árul, megfenyegette ő is. Azt mondta, ha tovább húzzuk az időt, akkor régi román pénzben, százmilliót fognak követelni perköltséget, és ha nem fogunk tudni fizetni, „kihány a lakásból bennünket.”

Na, épp itt van a gond, épp a kihányástól tartunk, ezért nem írjuk alá a kilépésüket. Erre adnak gyanút a telekkönyv kettős bejegyzései. A gyanú azért korábbi, megelőzte a lakáseladást. A feleségem nővére Zsigmond Mária, a feleségemet bele akarta ugratni, az egyik (kettő volt az örökség) lakás eladása ürügyén, hogy eladassa vele az ő részét is. Tulajdon nélkül pedig, az utcára raktak volna. Csak tudtam, hogy minden a megosztatlansági állapotban van, vagyis kvótákban, ezért nem lehet beszélni egy adott terület, rajta a lakás eladásáról, hanem a kvóták eladásáról, ami egyenlő volna a része eladásával. A nővérei, mert benne volt Török Piroska is, azt hitték, hogy átvernek azzal, mintha csak az első lakás eladásáról lenne szó és a hátsóban, mi nyugodtan azért maradhatnánk. Csak az első lakás eladása leple alatt, eladatták volna a rá eső kvóta részét is. Szerencsére én észrevettem a cselt. Tehát ezek az aljas nővérkék, ki akartak pattintani a lakásból. Ezek után nem lehet aláírni Kozmáék kilépését!

Még azért sem lehet, mert egy alkalommal, amikor Végh Zoltán topográfusnál voltunk, ő nem volt az irodájában, csak a legényei, belenéztünk az általa készített dossziéba, rajzba, és majd hanyat estünk. Kozma nevén volt a mi lakásunk is, a területtel együtt. Amikor másodjára mentünk a rajz eltűnt. Kérdésünkre Zoli nem adott egyenes választ. Azt mondta lehet mást csinálni. Mivel egyértelmű, hogy ki akartak csinálni a lakásból, nem kizárt, hogy az aljas tervet nem adták fel, ezért nem látnak Kozmáék soha aláírást. És addig akasszuk a pert, míg rendben lesz a per dossziéja.

Gyanús volt, már az is, hogy miért az anyósom éltében adták el a lakást – apósom halála után egy időre. Éltében adták el, mert az ő befolyásuk alatt volt, így nagyobb részre tudták rátenni a kezüket. Nem csak a pénzért, hanem azért, hogy minél kevesebb legyen a feleségem része, jelenleg 81,32 m², hogy minél könnyebben lehesse kicsinálni a lakásból bennünket. Vagy, a legjobbik esetben, nehogy csökkenjen a többi kvóták elosztásával, Pistabá, vagyis Rózsiék része, a feleségem része, nagysága miatt.

Ha annyira tisztességesen folyik minden, mint ahogy beállítják Kozmáék, a nővérkék, akkor miért nincsen a feleségem nevén kétárnyi, ami a 6 ár örökség tisztességes három fele osztásával járt volna. Miért zsonglőröznek egy 3/28, 1 árnyi kvótával, ami nem volt betéve a hagyatékba, hogy mintha az a feleségemé lenne, miről aztán ők lemondanak. Ezzel azt az illúziót keltve, mintha meglenne a tisztességes elosztása a 6 árnak, mindenkinek két ár jutván. Közben számításokat végezve, rájöttem, hogy valami nem stimmel, anyósom, meg Zsigmond Mária, eladták a 3/28 részből a részüket, a nélkül, hogy hagyaték lett volna rá csinálva. Többszöri ügyészségi feljelentés nyomán, az eredmény az, hogy a Gramada közjegyző, kifelejtette, tévedés. Na de nem értem, ha tévedésből maradt ki, akkor a nővérkék, Kozmáék is, miért mondták, hogy a nővérkék le fognak mondani a feleségem javára arról a kvótáról, mert ez meg más képet mutat, mintha szándékosan lett volna kihagyva, nem tévedésből, mert tudatában voltak a kvóta kimaradásnak. Az ügyészség változat, ha az lenne igaz, akkor nem kellett volna, tudjanak a 3/28 rész kimaradásáról, és nem kellett volna mondják, teljes tudatossággal, hogy lemondanak; hanem azt kellett volna mondaniuk, hogy erről a 3/28 részről nem tudnak . A nővérkék és az ügyészség kettő kétfele hazudozik.

A telekkönyvi bejegyzés, érdekes módon, mindkét változatot tartalmazza. Azt, ami az adásvételi szerződésben van, benne azzal, ami a hagyatékba nem volt betéve, (de mégis eladták) tehát az eredeti állapotban maradt, így kétszer szerepel. El is adták, de a telekkönyvben is maradt. De van egy másik bejegyzés is, ceruzával, amire az ügyészségi végzés azt mondta, hogy csak számítás, nem hamisítás, ahol a Kozmék kvótája, nem az adásvételi szerződés alapján van beírva, hanem az alapján, hogy anyósom és Zsigmond Mária, mennyit adhattak volna el a hagyaték alapján kapottak nyomán, vagyis a telekkönyv alapján. Kérdem én azt, hogy akkor, ha csak számigálás, akkor az expert miért ezt vette alapul, és miért nem a világosan szereplő hivatalost. Mert per közben ügyészségi feljelentéssel megpiszkáltuk és nem merték. Vagy a szerdai expert dr. Rákossy Botond József nem tudott különbséget tenni, mi a számigálás és mi a hivatalos. Egy évre rá a hagyatékot és az adásvételt követően, kivettük a telekkönyvi kivonatot, azon is a számigálás alapján volt a kvóta. Maguk, akik bevezetik, azok sem tudják, hogy mi a hivatalos és mi a számítás?! Nem volt papírjuk a Kovászna Megyei Telekkönyvi Hivatalban, azért kellett a hivatalos felületen számigálni? Vagy, hogy megtévesszenek bennünket? Azt hiszem, hogy amikor valakik ilyen iratokkal karnak kilépni, ott ellent kell állni a kilépésüknek.

Kozmáék előtt voltak román vevők, de ők nem mentek bele a disznóságba, de a szarmagyar Kozmék igen.

Rádióban hallottam, hogy a bankok árverezéskor nehezen tudják eladni az adósok ingatlanjait, pedig, jóval áron alul adják. Az ok valahol ott van, hogy az emberek sajnálatból nem szívesen vesznek ilyen lakásokat. A Kozma családnak ehhez hasonló érzései nem voltak, mikor megvették a lakást és ki tudja, hogy még mit. Meg van pofájuk, ezek után, hogy fűnek fának szidjanak a faluban, hogy nem akarunk aláírni.

A bosszantó az egészben az, hogy az eladott lakás megvételére a feleségem adta a pénzt, azon ígéret alapján, hogy ez, amiben most lakunk a nevére íratja. De Soós Tamás, apósom, nem ált szavának.

Székely nemzeti anarchizmus - Eljött a szolgálatos agymosók ideje

Választási kampány van. Eljött a szolgálatos agymosók ideje. Kik álbölcsességeikkel, álevidenciáikkal manipulálnak. Az aljasság ilyenkor a legaljasabb, mert a bölcs szükségszerűség képben mutatkozik és arra serkent, hogy szavazni kell menni. A szellemi kényszerrel élnek. Gépies, egymást utánzó, személytelen cselekvésre serkentenek, hogy aztán maffiabárók uralják a Székelyföldet. Tolvaj gazembereket segíteni, azzal az aljas retorikával, hogy még rosszabbak kerülnek be a parlamentbe, aljasság. Ez egy erkölcstelen szellemi nyomás, rejtett megfélemlítésre alapozva, hogy még rosszabb lehet.

Ez a bölcsesség, a minimalista maximalizmus szellemi renyheségéből származik. És közben nem mutat rá senki, hogy emellett a bölcsesség mögött, mely stagnálásra ítél, tehetetlenség rejlik, melynek csak manipulációra futja ereje. E mögött, az erdélyi magyar társadalom tehetetlensége vonaglik. Kétségbeesetten markolunk valami politikai minimumot, miből szarháziak, maximumot hoznak ki, maguk számára.

Zen jegyzet - Kőmíves Kelemen és Manole Mester a modern építők

A modern, postmodern ember, a demokrácia illúziója, a könnyen elérhető pozitívum, ami tanulható, elsajátítható, pusztán a racionális döntés eredménye, akarati kérdés csak, hogy akarom, vagy nem akarom. Ami jó, az a belső ellentétek egyesüléséből születik. Ez a születés egy fájdalmas átalakulás eredménye, mert a jónak, szembesülnie kell saját ellentétével, hogy integrálja. A könnyen elsajátított, a pusztán teoretikus jót, el fogja gáncsolni, a nem integrált rossz.

A modern ember egyoldalúan pozitív építményét össze fogja dönteni, az, amit nem integrált, ott belül. Az, amit könnyűnek talált, az ráomolva nagyon nehéz lesz, mert a nem integráltnak is rajta lesz a súlya. Ezért omlott össze magos Déva vára, mert amit nappal építettek az éjszaka összeomlott. Csak nappal építették, ezért az éjszaka nem volt integrálva bele, hogy egészet alkosson. A vár nem volt megalkotva, mint egész, mint az egész archetípusa, mely integrálja a többi archetípusokat. A nappal az éjszakával egyesítve alkotja az egészet és az egész alkothat csak egészet. Ha a napunk egész, csak akkor vagyunk képesek egészet alkotni. Mert az igazi alkotás az, ami egész, az örök egészet jeleníti meg. Az ember, akkor éli meg a napot, mint egészet, ha ő maga is egész, benne az éjszaka egyesült a nappallal. Ha megéli a napot, mint egészet, éjszakát a nappallal, akkor ő maga is egész lesz, és egészet alkot.

Végül is, a cél, hogy a nappal ott legyen az éjszakában, az éjszaka a nappalban, mert csak így egyesülnek ők. Minden időt álló vár alapja ez, mert a vár maga az ember belső énje. A mű, a belső várkastély, nagyobb részben az éjszaka tudattalan erői által épül, formálódik. Akik ezt figyelmen kívül hagyják, nem építenek semmi, mert nappal leomlik. Ebben volt sikertelen, amíg nem integrálták az éjszakát, az animát, Kőmíves Kelemen és Manole mester, a belső vár építésében.

Kőmíves Kelemen, Manole mester a modern ember, a modern építők voltak, amíg nem egyesítették az ellentéteket.

Székely nemzeti anarchizmus - Tamás Sándor kovászna megyei tanácselnök, az infantilis mohóság, székely zászlós manipulátora

A mohóság kapni szeret. A mohóság vak. Alapja az infantilisan éretlen tárgyszeretet, tárgyfüggőség. Bármi kell neki, csak kapjon. Ezért kapkodták el a Tamás Sándor kovászna megyei tanácselnök, és Antal Árpád András sepsiszentgyörgyi polgármester által közprédára dobott székely zászlókat a székely zászlós tüntetésen, Sepsiszentgyörgyön. Az infantilis mohóságnál primitívebb nincsen. Az udemerés elöljárók a primitíven infantilis mohóságnak dobták oda a székely zászlót. Infantilis mohósággal manipulálták a tömeget, politikai hatalmi célból, ami ugyancsak az infantilis mohóságban gyökerezik. A manipuláló primitivizmus eszközévé tették a székely zászlót. Jobban bemocskolták, mint az ellenfél.

A zászló transzcendens szimbólumokat tartalmaz. A bemocskolása az udemerés elvtársak által, azt jelenti, hogy nincsen érzékük a transzcendencia szimbólumai iránt, amik a nemzeti lét élő, szellemi, belső lelki alapjai. Az infantilis mohóság elől, a transzcendencia, a szellem, a lélek visszahúzódik az ő képeiből és marad csak a puszta halott kép - az akarnok, erőlködőknek.

A primitívség szintjén minden magyar párt összefogott. Abban fogtak össze, ami távozásra kényszeríti a transzcendenciát, a szellemet, a lelket, az ő képeiből, és így azok szellemi halálát okozza, annak, ami egyedüli élő alapja a nemzeti identitásnak. Csak a hatalom szomja épp ezek iránt érzéketlen. A szomj, pedig a szent képeinek, a lélek meg nem éléséből származik, ezért marad infantilis a lélek. A transzcendencia képeinek az is a szerepe, hogy az infantilizmusból magasabb szintre emelje a lelket. Így az identitás, annak képei, nem csak egy forma mit meg kell védenünk, hanem mindennapi létünk, egzisztenciális létalapja. Az utóbbi idők mesterségesen gerjesztett nacionalista tüntetései, tömeghisztériái, Antal Árpád és Tamás Sándor által, azt bizonyítják, a primitív szellem, minek alapján áll az egész, hogy nemzeti létünk, identitásunk, nem a minden nap megélt transzcendens, szellemi, lelki létalapja a székely társadalomnak. Amit nem kell tömeghisztériával, alantas szándékból úgymond védenünk, ha létünk ezen egzisztenciális alapján állunk.

A nemzeti identitás, nem egy zárt kész, statikus, külső forma, mit az által őrzünk, hogy pusztán csak külsőleg azonosulunk vele, hanem egy dinamikus transzcendens szellemi valóság, amit ha megélünk, átformálja a lelket, egy érett, teljes szellemi valósággá, hogy elnyerje identitása teljességét. Ez az a nemzeti identitás, minek az élet folyamán meg kell szellemileg, lelkileg valósulnia. A bennünk folyó szellemi, lelki megvalósulás által állandóan, újra és újra létrejön, megújul a közösség identitása és ez által őrződik. Az élő nemzeti identitás, egy folyó, ezért dinamikusan állandóan átalakuló. A teljesség irányába tartó folyamat, mi nem más, mint a megvalósult identitás, mert identitást csak a megvalósult egész, teljesség mondhat magáénak.

Az átalakulás munkáját, a bennünk élő transzcendencia képei végzik, amik nem mások, mint az állandóan átalakító folyamatok archetípusai. Az archetípusok, az öröktől fogva megvalósult teljesség ősmintái is. Egy identitás, legyen az egyéni vagy közösségi, élő dinamikáját az adja, az a feszültség, ami a között van, amin áll az ember, az örök teljesség képei, ami már öröktől fogva megvalósult, és ami az emberben, ezen a talajon, ennek átalakító munkája nyomán, létrejön. Az identitás energiája az öröktől fogva létrejöttből és az állandóan létrejövő közti, ez utóbbit állandóan átalakító, feszültségből fakad.

És itt van az identitás őrzése problémájának a gyökere. A nemzeti azt hangoztatja, hogy ő őrzi az identitást, feladat az őrzése. Csak az ember nem őrizheti azt, ami meghaladja, amitől függ, ami nagyobb, mint ő, mert rajta áll, ezért ő őrzi, amin áll, és nem az ember őrzi, amin áll. A viszonyt őrizheti, szellemi, lelki éberséggel. A viszony pedig az, hogy az ember engedelmeskedik a transzcendens valóság átalakító munkájának. Az éberség az, amivel a minket meghaladó valóságra irányulunk. Ezért úgy helyes, ha azt mondjuk, hogy az identitás őriz bennünket, vagyis a nagyobb transzcendens valóság, és nem mi őt. Csak ahol az ember önösen előtérbe helyezi magát, állítja, hogy ő őrzi a nemzeti identitást. Az ilyen önösség nyilvánul meg a nemzeties politizálásban, Antal Árpád, Tamás Sándor nacionalista tömeghisztéria keltésében Sepsiszentgyörgyön. Mik nem mások, mint az éberség hiánya, szétszórtság, ami statikus állapot, hiába a látszat mozgás. Ezzel szemben, az élő nemzeti identitás, egy állandóan átalakító, átalakulni hagyó, ezért átalakuló, dinamikus folyamat, ami saját dinamizmusa által őrzi önmagát, nagyobb szellemi energiáknak engedelmeskedve. Amit a folyó archetípusa hordoz. A folyó dinamikája hordozza emberi és nemzeti létünk egzisztencialitásának alapját.

Reflexiók - Szováta Város Önkormányzata udemerés urainak kerékkötése, egy telekkönyvezés ügyében

Gálfalvi Endre szovátai topográfus, vagy nyolc évet húzta az időt, hazudozott a telekkönyvezéssel kapcsolatban, mit a nagybátyámék bíztak rá. Az volt a sanda gyanúm, hogy ennek a hátterében, a helyi városi tanács udemerés urai állnak, bosszúból, hogy a birtoklevél ügyében, mivel csak húzták az időt, hazudoztak, Gálfalvival az élen, egymásra vetve kinek kötelessége a beazonosítás, a kétszeri ispánsági panasz után a minisztériumhoz fordultam, melynek következtében lőn birtoklevél.

A gyanúmat most már megerősíti az a tény, hogy a birtoklevélben elkövetett hiba miatt, a szovátai tanács elvtársainak tévedése, javítás végett, megint náluk van egy dosszié képében az ügy, és most megint folyik a gyanú szerint az időhúzás. A megyei hivatal és a szovátai városi hivatal labdáznak a dossziéval. A szovátai tanács földügyes urai, felváltva hintáztatják a rokonomat. Kezdte Bíró Zoltán. Ő azt mondta a tavaly decemberben a nagybátyámnak, hogy elküldi Vásárhelyre az illetékes megyei hivatalba javításra a birtoklevelet. Tavasszal telefonon érdeklődtem Bíró Zoltántól, hogy áll az ügy. Nekem már egyebet mondott. Azt mondta, nincsen értelme elküldeni, mert úgy is visszadobják, mivel hiányzik belőle a parcellázási terv (plan de parcelare). A javításhoz pedig kell a parcellázási terv, amit a szovátai tanácsnak kellene megcsinálnia, de pénz hiányában nem tudják. Tehát úgy képzelték, hogy az ügyet évekre elfektetik a parcellázási terv hiányának ürügyével, hogy úgymond nincsen mit csinálni. De épp ezt a parcellázási tervet akarták elvégeztetni, magán topográfusokat megfizetve, a nagybátyámék. Na, itt van a dühítő gazemberség. Hát épp azért kell a javítás, a topográfusok szerint, hogy tudják megcsinálni a parcellázási tervet.

Aztán végül valahogy kibillentettem a dolgot a holtvágányról, egy udemerés marosi elvtársnő segítségével. Aki csak addig segített, míg látta, hogy ha segít, akkor sem állok el az udemeré kritikájától, végül válaszra sem méltatott. Ezért is meg volt sértődve Bíró uram, hogy a hátukba kerültem. Ha jól emlékszem, szóvá tette a nagybátyámnak is.

Végül hazudozások közepette elküldték. De közben tényleg visszadobták, mert hiányos volt. Most megint visszadobták, mert hiányzik belőle valami elvtársi aláírás. Már az a gyanúm szándékosan csinálják mindezt, hogy tollas labdázzanak az elvtársak a dossziéval a megye és a város hivatalai között.

Közben átkerült az ügy, ha jól tudom Baconi mérnökhöz, a szovátai tanácsnál. Neki meg volt pofája egy olyan baromi hülyeséggel előállni a rokonomnak, hogy várják meg a választásokat „hátha valamit enyhül a dolog.” De úristen, mi, hova enyhüljön! Hát ha Gálfalvi ne hazudozzon - sokszor úgy bújt ki a hazugság elől is, mert már lehet, hogy ő is unta, hogy azt hazudta, hogy majd ő visszahívja őket, természetes nem hívta fel, és ha hívták nem vette fel – akkor a parcellázást előíró törvény előtt kész lehetett volna a telekkönyvezés. Az újabb és újabb törvények komplikálták és ők ezt pofátlanul ki is használják.

A földeknek a telekkönyvezést megelőző kálváriája külön hat évre rúg. Gálfalvi uram, a birtoklevél kiállítását, háromévi hazugsággal előzte meg: mérések intézése, és egyéb íratok intézése, vagyis az ahhoz szükséges iratcsomó összeállítása. Utána a hagyaték iratcsomóját is ő intézte, csak háromévi hazudozás. Vagyis meghaladtuk a 14 évet, hogy intéződnek a földek. Egy itteni kovászna megyei polgármester, mikor előadtam neki, akkor a telekkönyvezés még csak háromévi hazudozásnál tartott, azt mondta, hogy valaki, valakik nem akarják, hogy haladjon a földek ügye.

És tényleg fennáll a gyanúja, hogy valakik, mert Kökösből is fújhat az egyik ellenszél. Egy Puskás nevű atyafi, aki nagyon jó viszonyban van a kerékkötő szovátai elvtársakkal, mivel ő is szovátai. Írtam a család múltjáról, meg kritizáltam annak idején, az akkor még szenátor Puskás Bálintot, hogy műbalhét rendezett a választások előtt Kökösnél, egy „Székelyföld” feliratú táblával. Igaz Kovászna megyében ez hagyomány. Most Tamás Sándor megyei tanácselnök állítatott románokat provokáló táblát a szentgyörgyi prefektura elé. A tehetségtelen udemerés politikusok csak azt tudják, hogy tartalmatlan táblákkal provokálják a románokat – a többi is ezt tudja csak. Ez és nem más egyéb 23 év udemerés és egyéb haszontalanságok politizálása. Végül fennállhat az is, hogy a Kökösben lakó Puskás is kerékkötő lehet. Na de nem baj, kökösben mi is kötjük egy telekkönyvezés kerekét.

És akkor kérdem én azt, hogy én miért lelkesedjek a Mikó-ügyért, amikor udemerés elvtársak, kik a Mikó ürügyén játszodják a felelős magyart, de helyi szinten a fő gáncsoskodók. A kettő nem vág össze. Választási célból nagyon összevág. De ez már aljasság. Jó, de ez mozgatja a politikát. Hát, ha ez a fő mozgató, akkor az interneten, véleményeimmel, én is keresztbe teszek minden kisebbség magyar ügynek. Hogy ezzel ártok a magyarságnak?! Nem én ártok! Azok ártanak, kik helyi és felső szinten, nem Szabó Dezső szellemében képviselik az erdélyi magyarságot. Ki azt mondta, hogy „minden magyar felelős minden magyarért.” A felelősség gyakorlatilag abban nyilvánul meg, helyi és magasabb szinten, hogy létalapjában megőrizni, nem csak az egyházakat, hanem minden magyar, székely embert. Ne csak a Mikó ne legyen eltelekkönyvezhető, hanem az egyszerű emberek földje, erdeje. De ezek után én azt sem bánom, ha a szeredai ortodox püspökség költözik bele a Mikóba.