Zen jegyzet - Kőmíves Kelemen és Manole Mester a modern építők

A modern, postmodern ember, a demokrácia illúziója, a könnyen elérhető pozitívum, ami tanulható, elsajátítható, pusztán a racionális döntés eredménye, akarati kérdés csak, hogy akarom, vagy nem akarom. Ami jó, az a belső ellentétek egyesüléséből születik. Ez a születés egy fájdalmas átalakulás eredménye, mert a jónak, szembesülnie kell saját ellentétével, hogy integrálja. A könnyen elsajátított, a pusztán teoretikus jót, el fogja gáncsolni, a nem integrált rossz.

A modern ember egyoldalúan pozitív építményét össze fogja dönteni, az, amit nem integrált, ott belül. Az, amit könnyűnek talált, az ráomolva nagyon nehéz lesz, mert a nem integráltnak is rajta lesz a súlya. Ezért omlott össze magos Déva vára, mert amit nappal építettek az éjszaka összeomlott. Csak nappal építették, ezért az éjszaka nem volt integrálva bele, hogy egészet alkosson. A vár nem volt megalkotva, mint egész, mint az egész archetípusa, mely integrálja a többi archetípusokat. A nappal az éjszakával egyesítve alkotja az egészet és az egész alkothat csak egészet. Ha a napunk egész, csak akkor vagyunk képesek egészet alkotni. Mert az igazi alkotás az, ami egész, az örök egészet jeleníti meg. Az ember, akkor éli meg a napot, mint egészet, ha ő maga is egész, benne az éjszaka egyesült a nappallal. Ha megéli a napot, mint egészet, éjszakát a nappallal, akkor ő maga is egész lesz, és egészet alkot.

Végül is, a cél, hogy a nappal ott legyen az éjszakában, az éjszaka a nappalban, mert csak így egyesülnek ők. Minden időt álló vár alapja ez, mert a vár maga az ember belső énje. A mű, a belső várkastély, nagyobb részben az éjszaka tudattalan erői által épül, formálódik. Akik ezt figyelmen kívül hagyják, nem építenek semmi, mert nappal leomlik. Ebben volt sikertelen, amíg nem integrálták az éjszakát, az animát, Kőmíves Kelemen és Manole mester, a belső vár építésében.

Kőmíves Kelemen, Manole mester a modern ember, a modern építők voltak, amíg nem egyesítették az ellentéteket.