Reflexiók - Szováta Város Önkormányzata udemerés urainak kerékkötése, egy telekkönyvezés ügyében

Gálfalvi Endre szovátai topográfus, vagy nyolc évet húzta az időt, hazudozott a telekkönyvezéssel kapcsolatban, mit a nagybátyámék bíztak rá. Az volt a sanda gyanúm, hogy ennek a hátterében, a helyi városi tanács udemerés urai állnak, bosszúból, hogy a birtoklevél ügyében, mivel csak húzták az időt, hazudoztak, Gálfalvival az élen, egymásra vetve kinek kötelessége a beazonosítás, a kétszeri ispánsági panasz után a minisztériumhoz fordultam, melynek következtében lőn birtoklevél.

A gyanúmat most már megerősíti az a tény, hogy a birtoklevélben elkövetett hiba miatt, a szovátai tanács elvtársainak tévedése, javítás végett, megint náluk van egy dosszié képében az ügy, és most megint folyik a gyanú szerint az időhúzás. A megyei hivatal és a szovátai városi hivatal labdáznak a dossziéval. A szovátai tanács földügyes urai, felváltva hintáztatják a rokonomat. Kezdte Bíró Zoltán. Ő azt mondta a tavaly decemberben a nagybátyámnak, hogy elküldi Vásárhelyre az illetékes megyei hivatalba javításra a birtoklevelet. Tavasszal telefonon érdeklődtem Bíró Zoltántól, hogy áll az ügy. Nekem már egyebet mondott. Azt mondta, nincsen értelme elküldeni, mert úgy is visszadobják, mivel hiányzik belőle a parcellázási terv (plan de parcelare). A javításhoz pedig kell a parcellázási terv, amit a szovátai tanácsnak kellene megcsinálnia, de pénz hiányában nem tudják. Tehát úgy képzelték, hogy az ügyet évekre elfektetik a parcellázási terv hiányának ürügyével, hogy úgymond nincsen mit csinálni. De épp ezt a parcellázási tervet akarták elvégeztetni, magán topográfusokat megfizetve, a nagybátyámék. Na, itt van a dühítő gazemberség. Hát épp azért kell a javítás, a topográfusok szerint, hogy tudják megcsinálni a parcellázási tervet.

Aztán végül valahogy kibillentettem a dolgot a holtvágányról, egy udemerés marosi elvtársnő segítségével. Aki csak addig segített, míg látta, hogy ha segít, akkor sem állok el az udemeré kritikájától, végül válaszra sem méltatott. Ezért is meg volt sértődve Bíró uram, hogy a hátukba kerültem. Ha jól emlékszem, szóvá tette a nagybátyámnak is.

Végül hazudozások közepette elküldték. De közben tényleg visszadobták, mert hiányos volt. Most megint visszadobták, mert hiányzik belőle valami elvtársi aláírás. Már az a gyanúm szándékosan csinálják mindezt, hogy tollas labdázzanak az elvtársak a dossziéval a megye és a város hivatalai között.

Közben átkerült az ügy, ha jól tudom Baconi mérnökhöz, a szovátai tanácsnál. Neki meg volt pofája egy olyan baromi hülyeséggel előállni a rokonomnak, hogy várják meg a választásokat „hátha valamit enyhül a dolog.” De úristen, mi, hova enyhüljön! Hát ha Gálfalvi ne hazudozzon - sokszor úgy bújt ki a hazugság elől is, mert már lehet, hogy ő is unta, hogy azt hazudta, hogy majd ő visszahívja őket, természetes nem hívta fel, és ha hívták nem vette fel – akkor a parcellázást előíró törvény előtt kész lehetett volna a telekkönyvezés. Az újabb és újabb törvények komplikálták és ők ezt pofátlanul ki is használják.

A földeknek a telekkönyvezést megelőző kálváriája külön hat évre rúg. Gálfalvi uram, a birtoklevél kiállítását, háromévi hazugsággal előzte meg: mérések intézése, és egyéb íratok intézése, vagyis az ahhoz szükséges iratcsomó összeállítása. Utána a hagyaték iratcsomóját is ő intézte, csak háromévi hazudozás. Vagyis meghaladtuk a 14 évet, hogy intéződnek a földek. Egy itteni kovászna megyei polgármester, mikor előadtam neki, akkor a telekkönyvezés még csak háromévi hazudozásnál tartott, azt mondta, hogy valaki, valakik nem akarják, hogy haladjon a földek ügye.

És tényleg fennáll a gyanúja, hogy valakik, mert Kökösből is fújhat az egyik ellenszél. Egy Puskás nevű atyafi, aki nagyon jó viszonyban van a kerékkötő szovátai elvtársakkal, mivel ő is szovátai. Írtam a család múltjáról, meg kritizáltam annak idején, az akkor még szenátor Puskás Bálintot, hogy műbalhét rendezett a választások előtt Kökösnél, egy „Székelyföld” feliratú táblával. Igaz Kovászna megyében ez hagyomány. Most Tamás Sándor megyei tanácselnök állítatott románokat provokáló táblát a szentgyörgyi prefektura elé. A tehetségtelen udemerés politikusok csak azt tudják, hogy tartalmatlan táblákkal provokálják a románokat – a többi is ezt tudja csak. Ez és nem más egyéb 23 év udemerés és egyéb haszontalanságok politizálása. Végül fennállhat az is, hogy a Kökösben lakó Puskás is kerékkötő lehet. Na de nem baj, kökösben mi is kötjük egy telekkönyvezés kerekét.

És akkor kérdem én azt, hogy én miért lelkesedjek a Mikó-ügyért, amikor udemerés elvtársak, kik a Mikó ürügyén játszodják a felelős magyart, de helyi szinten a fő gáncsoskodók. A kettő nem vág össze. Választási célból nagyon összevág. De ez már aljasság. Jó, de ez mozgatja a politikát. Hát, ha ez a fő mozgató, akkor az interneten, véleményeimmel, én is keresztbe teszek minden kisebbség magyar ügynek. Hogy ezzel ártok a magyarságnak?! Nem én ártok! Azok ártanak, kik helyi és felső szinten, nem Szabó Dezső szellemében képviselik az erdélyi magyarságot. Ki azt mondta, hogy „minden magyar felelős minden magyarért.” A felelősség gyakorlatilag abban nyilvánul meg, helyi és magasabb szinten, hogy létalapjában megőrizni, nem csak az egyházakat, hanem minden magyar, székely embert. Ne csak a Mikó ne legyen eltelekkönyvezhető, hanem az egyszerű emberek földje, erdeje. De ezek után én azt sem bánom, ha a szeredai ortodox püspökség költözik bele a Mikóba.