Reflexiók - Kozma Szilárd, pénzcsaló, megélhetési asztrológus, kényszeres tanítóskodásának, szkizoid háttere

Kozma Szilárd, pénzcsaló, megélhetési asztrológus azt vágta a fejemhez, hogy nem ismerem az egyetemes törvényeket. Az egyetemes törvények, egyik alaptörvénye: ne hazudj. Szilárdka, amikor rágalmaz, nem tesz mást, mint hazudik. Szájba ver, saját udvarunkon, és aljas módon ő támad meg, hogy én lökdöstem meg az úton, a kapunk előtt. Amit ő követ el, azzal vádol meg. Tehát hazudik. Ezzel megsérti az egyetemes törvényeket, törvényt, hogy ne hazudj. Ez már több mint hazugság, közönséges aljasság. A misztikusoknak is megmaradt az árnyékuk, de nem voltak tudatosan aljasak.

A misztika és a tudatos aljasság nem egyeztethető össze. Szilárdkának hangzatos című írása van: "Bevezetés a misztikába". Aki legalább az aljasság szintjét sem tudta meghaladni, az prédikál a beavatásról a misztikába.

Feltevődik a kérdés, hogy mivel magyarázható ez a hatalmas morális szakadék a között, mit Szilárdka hirdet és primitív aljassága között. Ez a szakadék mögött belső meghasonlás rejlik. Ilyen jellegű meghasonlás ott van, ahol a személyiségnek magának szkizoid vonásai vannak, vagy ténylegesen szkizoid. Így maga a szkizoid belső alapállás vonzza a misztikus, szellemi dolgok irányába. Természetesen ez nem válik javára. A belső szakadékot még jobban elmélyíti. Ami oda vezet, hogy rendkívülien bölcsnek hiszi magát, de lelkét a közönséges aljasság indulatai mozgatják.

Minél mélyebbre süllyed az aljasságban, annál magasabban hiszi magát a szellemiekben. Tudattalanul, aljassága, gőgjét táplálja. Egy beteges lélektani csapdában vergődik. Ez a lélektani csapda teszi szellemi tanítóskodását kényszeressé. Tehetsége fokozza gőgjét és kényszerességét.

Személyiségének szkizoid jellegét, akkor árulja el igazán, tudattalanul, amikor személyét támadás, kritika éri. Reakciója nincsen arányban a támadás mértékével, messze meghaladja. Az őt ért támadás a lelkének a legmélyebb bugyraiból aktiválja a sátáni erőket. Aljassága ezért nem ismer határokat. Önuralmát egyszerűen elveszíti, indulatai egyszerűen kicsúsznak a kontrolja alól. És egy ilyen mesél a misztikába való „beavatásról” ki még a minimális önuralomra sem képes, mi nélkül nincsen misztika. Ő maga nem beavatott. Indulatai ezt sugallják. Vagyis vak vezet világtalanokat. Egy közönséges őrült tanít másokat. Ami abból látszik, hogy minden áron el akarja adni tanítását, erőlteti, mert kényszeres.

Az ilyen, a nagy önámító, képzelgő, hogy milyen nagy mélységeket járt meg. Azzal henceg, mert a szkizoid, hencegő is, hogy a „keresztes szent jánosi mélységeket” járta meg, azzal henceg, hogy „Isten haragját” megtapasztalta. Aljas reakciói a félelméről árulkodik. Félelme pedig önön mélységeitől való félelme. A félelme az oka, hogy reakciójával túloz. Amit esetleg ő csak annyiban érzékel, mert arra vetül ki, hogy fél a jövedelme, ami csalásból származik, elveszítésétől. A szkizoid önön mélységeitől retteg leginkább, de épp ettől való félelmében állítja, hogy megtapasztalta, így menekül el mélységeiből származó félelme elől a hamis misztikus élmény önámításába. Az igazi misztikusok nem hencegtek a tapasztalataikkal. Tehát Szilárdka hencegése misztikus élményeivel, hogy egy szkizoid misztikázóról van szó, egy beteg emberről ki játsza a misztikust. Sajnos ezzel sokakat megtévesztve, mert aki hamis misztikus, az hamis misztikát is árul.

A fantasztikus tehetsége, borotva éles, de hamis logikája, tehetségén, gondolkodásbeli képességén kívül abból származik, hogy állandó magyarázatokra kényszerül belső világával szemben is, mivel állandóan ki van téve azokkal szembe támadásoknak. Tanítóskodása, lényegében, mélységeivel szembbeni, állandó védekezésből fakad, ezért kényszeres, mert állandóan kényszerítve van belsője által.

A szkizoid, saját illuzórikus világának a fogja. Ezzel magyarázható, hogy a házunk rossz állapotával, annak fényképeivel, miket ő készített, úgy gondolja, hogy meg lehet alázni engem az interneten. Igen ő a külső nyomorúságot belsőnek is tekinti. Ez zsidó gyökerű szemlélet, hogy a külső jólét, Isten szeretetének a jele, és aki nyomorúságban van, azt biztos Isten elhagyta, és ez annak a jele, így az közmegvetés tárgya volt. Ezt egy idő után maga a zsidóság vonta kétségbe, Jób könyvében találkozunk ezzel. De nem annyira, hogy korunkat ne határozná meg annak egy szekularizált változata. Természetesen ezzel, kisebb nagyobb mértékben találkozhatunk keleti vallásokban is, mert a vallásban egyetemes mintákkal találkozunk, helyi jelleggel.

Ez a külső, belső jólét semmi misztikusat, semmi metafizikusat nem tartalmaz, ez inkább a korunk „OK” emberének sztereotip létmódja. Inkább én féltése, mint metafizikája, vagy misztikája. Aki meg akarja menteni életét, az elveszíti mondta Jézus. Ki akarja megmenteni?! Aki félti önön mélységeitől, hogy azok elnyelik. De félelmében elveszíti kapcsolatát önön mélységeivel, ami az életet jelenti. A szkizoid a tipikus esete annak az embernek kiről Jézus beszél, hogy aki meg akarja menteni életét, az elveszíti, mert ő retteg a legjobban önön mélységeitől. Szilárdka, korunk emberének sztereotip létmódjával azonosult csak, nem misztikus ő. Pusztán külső, sztereotip személyiségével védekezik önön mélységeinek támadásaival szemben. Ő is épp úgy korunk elidegenedett embere, mint más.

A mélységtől fenyegetve lenni, nem más, mint a nemléttől rettegni. Az egészség, az anyagi biztonság, a nemlét elleni védekezés alapvető, de nagyon is átlagos formái. Az átlagon felüli formái, a Szilárdka művelte asztrológia, misztikázás, metafizikázás. Az alacsony szint kapcsolódhat a magashoz, mint Szilárdka esete bizonyítja. Amikor a nemlét elleni átlagos védekezés formáival támad, azt kéri számon, akkor arra utal, hogy ő ezekhez kötött. Az ezekhez való kötöttség, a nemléttől való rettegésére utal, mi személyisége szkizoid jellegéből automatikusan következik. Amikor ezeket kéri számon, ezek hiányával támad, hogy rossz a házunk, öregebbet mutatok, mint ő, holott kilenc évvel fiatalabb vagyok, hogy rosszak a fogaim, hogy egészségtelent mutatok, kopasz vagyok, akkor én tök nyugodt maradok, mert tudom, ezek az ő félelmeit takarják. Az is bizonyítja, hogy a saját ontológiai félelmei vannak anyagias támadásai mögött, hogy nem rám vonatkoztatja, hanem magára is, azzal vádol, hogy én őt anyagilag tönkre akarom tenni. Ez a kettős vonatkozás, arra utal, hogy ez csak az ő problémája, nem az enyém, mert magára is vonatkoztatja. Ezek a támadások mögött, az ő ontológiai félelmei vannak, saját mélységeitől, a szkizoid személyiségéből származóan. Mivel támadásai saját belső, nem tudatos félelmein alapszanak, megalapozottan mondhatom, hogy saját nézetei, tettei csapdájában vergődik, amikor negatív állapotainkkal próbál lejáratni. Szegénykém nem, hogy bölcs lenne, hanem annyira buta, hogy nem látja be, hogy egy ilyen vergődés, eszelős futkározás egy filmező géppel az utcánkban, a házunk előtt, egy hiéna agresszivitásával, hogy majd aztán elpusztítja ellenfelét a nyilvánosság előtt, különösebb kárt nem okozhat nekem. Inkább önmaga kínál lehetőséget, hogy közelről tanulmányozzak egy beteg embert, ki másokat szeretnek megváltani, önmaga helyett.

Nagyon nagyhatásúnak találja velem kapcsolatban az olyan címeket, tartalmakat, amelyben szerepel az önleleplezés szó. Ezzel azt a benyomást akarja tenni, hogy nem ő vádol, hanem én vádlom saját magamat. Ez már a hamisság, aljasság netovábbja. Na de az érdekes az, hogy ha a szkizoid pszichológiáját nézzük, ahogy játszik, nem akart, tudattalan, másként tudatos, gesztusaival, aljas támadásaival, ő maga leplezi le saját magát. Sajnos nem a hiszékenyek szemében, azokra, sőt mély hatással van, mert szkizoid személyiségének van egy szuggesztív ereje. Problémás ember létére, épp azokat vonzza, kik maguk is problémásak. A problémásak számára a misztikázás inkább ártalmas, mint hasznos, mert amúgy is zavaros mélységeiket korbácsolja fel. Így a mester és tanítványok együtt vergődnek saját misztikus csapdájukban. Vak vezet világtalanokat, mondja a mondás.