A nemzetre nézve
a legnagyobb veszély, ha valaki nem tudja, mit beszél, vagy nem
tudja, mit akar. A politikai szónoklat alapja, hogy az ember ne
tudja, mit beszél. Ez még súlyosabb, ha nincsen tudatában, még
annak sem, hogy szónoklata, megnyilatkozása politika. Ekkor
kétszeresen nem tudja, mit beszél.
Ez történt
Kányádi Sándor költő esetében, ki azt az aranyat köpte ki,
hogy "Nincsen romániai, nincsen erdélyi költő, csak magyar
költő van." Ez politikai retorika, és nem az irodalom
magasabb szellemiségéhez tartozó kijelentés. A politika soha sem
valósít meg igazi egységet, mert retorikájának egyik alapja a
kizáró jelleg. Az igazi egység, egyesíti az ellentéteket, az
ellentétek egységére épül. Kányádi retorikája politikai, mert
valaminek a kizárására épül, a romániaiság, az erdélyiség,
ha akár csak nevében is.
Aki egyesíteni
akar, úgy, hogy közben kizár, nem az ellentétek egyesítésére
épít, egy magasabb szellemi fokon, az nem tudja, mit akar, mert
képtelent akar. Ezért képtelen a politika, amikor nemzetegyesítő
célokat tűz ki, mint Orbánék a kettős állampolgársággal, az
igazi nemzet egyesítésre. Ezért képtelen Kányádi, a szellemi,
irodalmi nemzet egyesítésre, mert politikai retorikával kizár,
ezzel képtelent vállalva, de még ennek nincsen is tudatában, így
még súlyosabb. De lehet, hogy fiatal kori verselésében ivódott
bele, hogy az irodalom politika, így kérte a párt, lehet, aztán a
kisebbségi lét.
A kisebbségi lét
rákfenéje, hogy az irodalom hajlamos megmaradni az ellentétek,
vagyis a politika szintjén, pedig az irodalom gyökere a vallásban,
a mítoszokban van, melyek célja az ellentétek egyesítése,
reintegrálása egy magasabb egységbe, mi maga az emberi élet
célja, a nemzeti identitás, egység alapja - mit Kányádi, valami
hülye politikai formalizmus szintjén erőltet. Attól tartok, hogy
Kányádi Sándor kijelentése mögött, az ő magyar egysége, a
magyar irodalom egysége mögött, a modern ember, nivelláló
gondolkodását találjuk, a szürke tömeg, identitás nélküli
egységét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése