Vallásos anarchizmus - Az Erdélyi Katolikus Egyház és az Udemeré szövetségének magyarázata, a Jung-i lélektan alapján

Carl Gusztáv Jung, neves svájci pszichológus írja, hogy Jézusból, belső központunk szimbólumából, mivel teljesen tökéletesből, hiányzik az ember legfontosabb belső realitása, az árnyéka. Ezért Jézus, mint a belső központunk archetípusa, nem teljes, torzult. Szerinte a zsidók Jahvéja jobban tükrözte az ember belső énje realitását. Ez a morális egyoldalúság nem marad következmények nélkül a kereszténységben és ezen keresztül a nyugati kultúrában. Ennek következményeképpen a keresztény vagy nem vett tudomást árnyékáról, vagy tragikusan szembe fordult vele. Az árnyék mellőzése vagy a vele való szembefordulás, tragikus következményekkel is járhat – akár a világháborúk egyik lelki okának is tekinthetjük. Minél jobban mellőzi valaki, annál inkább keresztbe tesz az árnyék, annál jobban bevonzza azt ami negatív.

A régi archaikus időkben, vezetőnek lenni a nép élén, nem ügyeskedés, vagyis szakértelem kérdése volt, mint ma, hanem egy belső érettsége is feltételezett. Ez csak az árnyék tudatosításával volt lehetséges. Főleg ma, ezt mellőzik, képzettséggel, vagyis szellemi ügyeskedéssel. Ezért mondhatjuk, hogy az emberek fölött gyakorolt hatalom, ma amit politikának nevezünk, nem más, mint az árnyék győzelme. A képzettség ma pusztán csak a rációra épül, ami csak arra épül az nem más, mint az árnyék mellőzése. A képzettség nem más, mint a kísérlet az árnyék kicselezésére. Ezért, minél képzettebb valaki, pusztán racionálisan, annál inkább az árnyéka uralma alá kerül, mert az árnyék kicselezése épp azt vonzza be. Az árnyéknak köszönhető, hogy ma a politika nem más, mint intézményesült szélhámosság – ezt a romániai magyar pártok vezetőire is lehet érteni. A diktatúrák is természetesen ide sorolhatok, sőt ezekben éri el csúcspontját az árnyék megnyilvánulása. A diktatúrák lelki gyökerében található archetípusok az árnyék negatív tartalmaival telnek meg – amik a tudatosítás révén lehetnek akár pozitívak is. Ezért van az, hogy a diktatúrában nincsen igazi áldozatok, mert mindenki az árnyék uralma alatt van, mivel pozitíve senki sem fordul vele szembe, hogy tudatosítsa. És azért nincsen igazi pozitív átmenet a kommunista diktatúrából valami másba, mert az árnyék nincsen tudatosítva. A zsidók pusztai vándorlása, mi után kijöttek Egyiptomból, az árnyék uralmából, nem volt más, mint szembesülés az árnyékkal, megtisztulás – ezt tette Jézus is tanítói munkájának elején, ezt írja le a megkísértési története a pusztában. Az árnyék uralma alatt nem lehetett bemenni az ígéret földjére, nem lehetett új országot építeni.

A pusztai vándorlás egy örök archetípus mely tanít, bármely korban, a lelkünkben lévő realitásként. 89 után az egyházaknak arra kellett volna figyelmeztetniük, hogy pusztai vándorlás nélkül, szembesülés nélkül az árnyékkal, nem lehet új országot építeni. Csak nem ezt tették, mert ők is rossz viszonyban vannak az árnyékkal és ezért bevonzzák az árnyék igazi győzelmét, a politikumot. Ez a magyarázata, hogy a katolicizmus kiszolgálója volt akár a diktatúráknak is.

Nem olyan rég láttam az Erdély Tv-ben egy székelyföldi keresztszentelést. A világos kereszt mellett egy nagy setét folt volt a tévé képernyőjén. Jobban megnéztem, hát látom, udemerés legények azok a setétek, mert feketében voltak mind. Markó, Kelemen Hunor és társai álltak ott. Az egyoldalúan tökéletes Jézuska bevonzotta az árnyékot, a politikát. Vagyis a papság tudomásul nem vett árnyéka, vagy amivel szembefordult, vonzza a politikumot, mint árnyékot. Az erdélyi katolikus papság és az udemeré szövetsége nem más, mint az árnyék, az árnyékok szövetsége.