Ne feledjük, amit maguk a zsidók írtak le szent könyveikben, hogy, hogyan irtottak ők is népeket. Végül rajtuk is elsült a fegyver, mit néhány ezer évvel az előtt ők is gyakoroltak.
Egy dolog bosszant: az, hogy nem érheti semmilyen kritika a zsidóságot, mert az már antiszemitizmusnak számít, - mármint az agy-mosottak filoszemitizmusa szerint.
Az egész meg nagyon ravaszul van felépítve: a filoszemitizmus valami felsőbbrendűnek van titulálva, maguk a filoszemiták által, és az antiszemitizmus az valami alacsonyrendűnek van titulálva, csak a filoszemiták által.
A filoszemitizmus a demokrácia egyik ideológiai pillére. A demokráciáról pedig azt írta Herbert Marcuse, hogy mesterien szereli le, még egy rendszer sem így a történelemben, az ellene való lázadást. Na itt van a kutya elásva, hogy miért annyira megvetett és lejáratott a zsidókkal kapcsolatos vélemények: a zsidóságot ért kritikát a demokráciában a demokrácia elleni támadásnak veszik, és sunyin, egy nem létező szellemi felsőbbrendűségnek titulált áltolarencia nevében lejáratják.
Marx a kapitalizmust a zsidó szellem megtestesülésének látta, úgy, hogy nem csoda, hogy a zsidóságot nem szabad kritizálni. A kapitalizmus, másként a demokrácia nem egyéb, mint ami ellen a zsidóság történelmében a próféták lázadtak: a bálványimádó, kifele, az anyagba forduló zsidó szellem térhódítása. A zsidó próféták a nép bálványimádását egy nemzetpusztító veszélynek látták, de a zsidó bálványimádás most már nem csak a zsidóságra jelent veszélyt, hanem az emberiségre, - a kapitalizmusnak nevezett zsidó bálványimádás végveszélybe sodorta az emberiséget. Ennek ellenszere, nem az antiszemitizmus (a zsidó kritika), hanem az, amit a misztikák mindig is tanítottak, a belső értékek, a belső emberi identitás újra megtalálása.
A kifele, az anyagba forduló zsidó bálványimádás megfosztotta Európát, az európai nemzeteket belső szellemi identitásuktól, ezt csak a misztika révén lehet visszaszerezni.
A nemzeti anarchizmusom nem antiszemita, hanem csak rámutat a zsidóság azon szerepére, mely által végzetesen kifele fordította a nyugati embert és ezzel hozzájárult Európa és az európai nemzetek belső szellemi identitásvesztéséhez. A nemzeti anarchizmusom azt tanítja, hogy ezt a zsidó bálványimádás elveszített identitást, nem antiszemitizmussal, zsidó kritikával lehet visszaszerezni, hanem misztikával, az ember belső szellemi identitásának megtalálásával.
Én csak a bálványimádó zsidóságot utasítom el és nem a próféták népét. Nemzeti anarchizmusom épp a zsidóság prófétái alapján ítéli meg a zsidóság szerepét az utóbbi száz évben és ez nem antiszemitizmus, hanem rávilágítás arra, hogy a zsidóság eltért a próféták tanításától, - és ezzel egyetértenek az ultra-ortodox zsidók is.
A próféták mindig is a külső formalizmus (a bálvány nem egyéb, mint a külső tárgyi forma uralma, az anyag uralma), a külső uralma ellen harcoltak, az ellen, minek a farizeusok bajnokai lettek, Jézus idejében. Horia Roman Patapievici román filozófus azt írja, hogy a modernizmusban a forma lett a tartalom is, kiszorítva az igazi szellemi tartalmat. Ez pedig azt jelenti, hogy részben a nyugati kereszténység révén, közvetítésével, a modern korban, a zsidó bálványimádás, farizeizmus az európai kultúrát meghatározó tényező lett. Európa Jézusra hivatkozik, de lelkében bálványimádó és farizeus. Mi magyarok meg duplán isszuk a levét ennek a nemzet veszejtő farizeizmusnak, minket jobban pusztít, mint az európai népeket.
Az európai nemzeteket, minket magyarokat, székelyeket a külső formát megvető Jézusi magatartás ment meg a zsidó bálványimádás és farizeizmus okozta világkatasztrófától.
Nagy Attila Puli
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése