A kommunizmusról azon belül, kritikusan, nem volt szabad gondolkodni, az csak kizárólag jó lehetett! És természtes tudományos alapokon nyugodott minden! A demokrácia, tényleg még tudományosabban, a kommunizmusra kezd hasonlítani! Mert, ha mered kritizálni, akkor az ellenségkép-képzés, összeesküvés elmélet! Mert a kapitalistáról a demokrácia legújabb tudományos retorikája szerint, csak az illúziók szintjén lehet negatívat mindani, mint gyártott ellenségkép, összeesküvés elmélet, vagy bűnbakk képzés! Bárki, aki szembehelyezkedik a demokráciával, az gyűlöl, kizár! De a demokrácia ezen egyoldalúan pozitív exkluszivizmusa, egydimenziójúsága, nem csak egy más formája a nemzeti és egyéb kizárólagosságoknak?!
Végül mit akarnak kizárni, amit csak különbözőképpen neveznek meg, nemzetiek és demokraták?! Azt, amit rossznak vélnek! Az elől szeretnének elzárkózni, ami rossz! És milyen szempontból rossz?! A teljesség illúziója szempontjából, ahol a nemzet épp úgy illúzió, mint a demokrácia! Marad a jó és a gonosz harca, ahol a tét a teljesség védelme, valós, vagy képzelt! A probléma az, hogy ez az emberben dúl, attól függetlenül, hogy melyik oldalon áll!
A magát legfelsőbbrendűnek kikiáltó tudományos alapú demokrata retorika gyakran hangoztatja az alacsonyrendűnek vélt ellenfélről, hogy nem tudatos, bizonyos szempontokból! Aminek a gyökerében ki nem mondottan egy nagyon egyszerű képlet áll: tudatos demokraták és tudattalan ellenség! A jó és rossz harca az egyik legősíbb archetípus, mint a nappal - éjszaka! A tudatosság az ezeknek a tudatba való integrálásával kezdődik, mivel a kollektív tudattalan ősképeiről van szó! Ahol ez nem történik, ott az ember a saját kollektív és egyéni tudattalanjának a projekcióiba gabalyodik!
Valahol az ember belső kényszert érez saját belső teljessége irányába! Következményként, valahol rejtetten a teljesség igény abszolútizál! Ha ez nem tudatosodik a tudatba integrálva, akkor ezt a külvilágba projektálva próbálja megvalósítani, ahol a belső kényszerítő erő külső kényszerré válik, ami az ideológiák és az ezen alapuló diktatúrák alapja! Amikor nem válik tudatossá, hogy a kényszernek apokaliptikus ereje van, az Isten országa égi archetípusának földi megvalósításán munkálkodnak, vagyis a kollektív tudattalan egy archetipusának nem tudatos kényszeréből kifolyóan munkálkodnak, ez érvényes nemzetire és demokratára egyaránt, akkor a tudattalanság egyetemes kényszeréről beszélhetünk, kivétel nélkül, hogy ki melyik oldalon áll.
De ahol a jó és rossz ellentétéről van szó, aminek a konfliktusával kezdődik minden teljességre irányulás, ott kezdődik az emberi árnyék projekciója másokra - a vele való konfrontácó, tudatba integrálás hiánya folytán! A kollektív bűnbakképzésben nem az az igazi tét, hogy a vád igaz vagy nem, hanem a pszichés háttér, az árnyék projekciója! Nem az az igazi tét, hogy az összeeskűvés-elmélet igaz, vagy nem, hanem a nem tudatosított árnyék támadása kivetül a vélt, vagy valós ellenségre!
Ha megnézzük a régi mitológiákat, vagy akár Jézus történetét, akkor láthatjuk, hogy a különböző képei mögött a kollektív tudattalannak az áll, hogy a hősnek először saját árnyékával kellett megküzdenie, saját teremtő energiájává átalakítania és csak az után tudta a két ellentét pólust, a jót és a rosszat kibékítenie önön mélységeiben! Ebből a tanulság az, hogy belső konfliktusokkal, projekciókkal terhelten, ami a belső konfliktusok következménye, nem lehet külső harmóniát teremteni! Az meg csak felerősíti a projekciót, ha valaki csak külsőleg, pusztán racionálisan azonosul egy pusztán racionálisan megkonstruált társadalmi harmónia-elmélettel. Mert az igazi motiváció az apokaliptikus kényszer, az eljövendő Isten országa archetípusának tudattalan kényszere, tudattalan marad! Hogy aztán ez nemzetiként jelentkezik, zsídók nélküli Magyarország, vagy az abszolút toleranciát megvalósította demokrácia, az már tök mindegy! Mert mindannyian valami tökéleteset akarnak, ami csak transzcendens akarat lehet, minek az ember engedelmeskedik, mert ha saját emberi akaratával akarja, akkor kollektív kényszer lesz belőle! A tökéleteset nem lehet kényszeríteni, mert az vagy magától valósul meg, vagy soha! Amit kényszerítenek, az mindig csak a tökéletes illúziója!
Amióta az ember tudatára ébredt, az igazi konfliktus a tudat és tudattalan között van, melynek a tudatosítása az igazi tudatosság! Ilyen szempontból bármely tábor tudattalan és saját tudattalanságát vetíti a másikra és felsőbbrendűnek képzeli magát a másikkal szemben, ezért ma bármilyen tudatosság csak látszat! Mindegyik azért küzd, hogy megmagyarázza mi történik a nagyvilágban, kivül. Holott az igazi probléma, hogy a valós, vagy vélt történések, belülről mivel, milyen tudattalan projekciókkal vannak terhelve, mert ezek tudattalan energiái az igazi mozgatók és ezeket nem tudatosítani az igazi tudattalanság és a legveszélyesebb! A kollektív illúziók nem ártatlanok, legyen nemzeti, vagy demokrata! Az ideológiák, fasizmus, kommunizmus, demokrácia nem mások, mint kollektív illúziók, apokaliptikus kényszerek!
