Az
eseményekre odafigyelni, politikai, meg egyéb, azt jelenti odafigyelni a
mögöttesre. Ezt az látja, aki látja ki, mi áll mögötte. De csak az látja, aki
látja a rejtett önmagát.
Mert a rejtett révén mentjük meg önmagunkat. A kommunizmusban a hallgatásra
voltunk ítélve. Nem fedeztük fel, hogy a rejtett révén mentsük önmagunkat, a
hallgatás rejtekében. A hallgatás az idő az időtlenben, amiben odafigyelünk. Az
első keresztények az üldöztetések idején, a katakombákban, a rejtettben, a
rejtett révén védekeztek.
A lényeg amúgy is a rejtett, valami abszolút. Az identitás nem más, mint az
abszolút lényeg. Ez által a rejtett Abszolúttal állunk szembe a relatívval, a
káosszal szemben, mely ma fenyeget. Odafigyelni az eseményekre, jelenti a
védekezést az információ áradat, az események káoszával szemben. A lényeget
látni, a belső rejtett, a lényegben rejlő, lényeglátó szemmel. Ha nincs időnk,
nem látjuk az események külső relativitása mögött a lényeget. A relatívban a
lényeget látni, nem más, mint az identitás védelme.
Ma gyakorlatilag háború van! Amikor a káosz erői törekednek uralni az embert,
háború van. Amikor a káosz ural, akkor a csata már vesztett. Ez már
apokalipszis. Ahol nincsen idő a Lényeget látni, ott a káosz erői uralnak. Az
identitást a káosszal szemben kell védenünk. Mert az identitás valami teljes,
egész, amit a káosz erői próbálnak lerombolni.
A vesztett csata káosszal jár, káosz! Károly Róbert a Poszadai csatából a
rejtett álruhájában menekült el.
Az apokalipszisek káoszát, csak a rejtett képes legyőzni, ami a káosz idején
rejtve maradt. Végül az addig rejtett Lényeg fogja legyőzni a káoszt, amikor a
Bárány elfoglalja méltó helyét. Amikor megtörténik a Bárány menyegzője. Ami addig
szétválasztva volt, aminek a következtében a káosz uralkodott, a férfi és a nő
újra egyesülnek, hogy megint egészet alkossanak, ahogy a Tamás evangéliuma
írja, a lényeg a kettő egyesülése.
A Lényeget látni az eseményekben, nem más, mint látni az események mögött a két
princípium konfliktusát, melyek egyesülni akarnak, de a káosz erői nem hagyják,
mely erők a kettő konfliktusából születtek. Mindkét princípium a kollektív
tudattalan megnyilvánulása, ha konfliktusban vannak, bennük a tudattalan
kaotikus uralma lesz dominálóvá. A kettőjük egyesülése, az a teljesség, ami
képes uralni a káoszt. Ez az alapja minden identitásnak, legyen az emberi,
nemzeti. Az identitások védelme, nem más, mint az egésszel, a teljességgel
uralni a káosz erőit, melyet végleg nem lehet legyőzni. Csak szemben állni vele
az egészet a teljességet őrző éberséggel, hogy az, ami egész a Lényeg,
megvédjen a káosz uralmával szemben, melyben a nem-Lét fenyeget, tehát
egzisztenciális létkérdés. Szóval figyelni az eseményekre nem más, mint
éberség, mely a Lényeget őrzi, hogy a Lényeg megőrizzen. Így megfordul a probléma,
nem mi őrizzük az identitást, mint Lényeget, hanem Ő őriz meg bennünket.
Szerepünk a virrasztás. A ma nacionalizmusaiból épp az éberség hiányzik, ezért
a nemzet féltés látszata mögött, a káosz apokaliptikus erői rejtőznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése