Zen publicisztika - A Lényeget látni az események mögött

Az eseményekre odafigyelni, politikai, meg egyéb, azt jelenti odafigyelni a mögöttesre. Ezt az látja, aki látja ki, mi áll mögötte. De csak az látja, aki látja a rejtett önmagát.

Mert a rejtett révén mentjük meg önmagunkat. A kommunizmusban a hallgatásra voltunk ítélve. Nem fedeztük fel, hogy a rejtett révén mentsük önmagunkat, a hallgatás rejtekében. A hallgatás az idő az időtlenben, amiben odafigyelünk. Az első keresztények az üldöztetések idején, a katakombákban, a rejtettben, a rejtett révén védekeztek.

A lényeg amúgy is a rejtett, valami abszolút. Az identitás nem más, mint az abszolút lényeg. Ez által a rejtett Abszolúttal állunk szembe a relatívval, a káosszal szemben, mely ma fenyeget. Odafigyelni az eseményekre, jelenti a védekezést az információ áradat, az események káoszával szemben. A lényeget látni, a belső rejtett, a lényegben rejlő, lényeglátó szemmel. Ha nincs időnk, nem látjuk az események külső relativitása mögött a lényeget. A relatívban a lényeget látni, nem más, mint az identitás védelme.

Ma gyakorlatilag háború van! Amikor a káosz erői törekednek uralni az embert, háború van. Amikor a káosz ural, akkor a csata már vesztett. Ez már apokalipszis. Ahol nincsen idő a Lényeget látni, ott a káosz erői uralnak. Az identitást a káosszal szemben kell védenünk. Mert az identitás valami teljes, egész, amit a káosz erői próbálnak lerombolni.

A vesztett csata káosszal jár, káosz! Károly Róbert a Poszadai csatából a rejtett álruhájában menekült el.

Az apokalipszisek káoszát, csak a rejtett képes legyőzni, ami a káosz idején rejtve maradt. Végül az addig rejtett Lényeg fogja legyőzni a káoszt, amikor a Bárány elfoglalja méltó helyét. Amikor megtörténik a Bárány menyegzője. Ami addig szétválasztva volt, aminek a következtében a káosz uralkodott, a férfi és a nő újra egyesülnek, hogy megint egészet alkossanak, ahogy a Tamás evangéliuma írja, a lényeg a kettő egyesülése. 

A Lényeget látni az eseményekben, nem más, mint látni az események mögött a két princípium konfliktusát, melyek egyesülni akarnak, de a káosz erői nem hagyják, mely erők a kettő konfliktusából születtek. Mindkét princípium a kollektív tudattalan megnyilvánulása, ha konfliktusban vannak, bennük a tudattalan kaotikus uralma lesz dominálóvá. A kettőjük egyesülése, az a teljesség, ami képes uralni a káoszt. Ez az alapja minden identitásnak, legyen az emberi, nemzeti. Az identitások védelme, nem más, mint az egésszel, a teljességgel uralni a káosz erőit, melyet végleg nem lehet legyőzni. Csak szemben állni vele az egészet a teljességet őrző éberséggel, hogy az, ami egész a Lényeg, megvédjen a káosz uralmával szemben, melyben a nem-Lét fenyeget, tehát egzisztenciális létkérdés. Szóval figyelni az eseményekre nem más, mint éberség, mely a Lényeget őrzi, hogy a Lényeg megőrizzen. Így megfordul a probléma, nem mi őrizzük az identitást, mint Lényeget, hanem Ő őriz meg bennünket. Szerepünk a virrasztás. A ma nacionalizmusaiból épp az éberség hiányzik, ezért a nemzet féltés látszata mögött, a káosz apokaliptikus erői rejtőznek.