Cseke Péter a maszol.ro főszerkesztője a telefon beszélgetésünkben, interjú akart lenni, annak nyomán, hogy feljelentettem a székely zászlót, magyar feliratokat a kovásznai prefekturán, sunyin belecsalt egy kis beszélgetésbe az után is, hogy azt mondtam nem nyilatkozom, hogy miért tettem a feljelentéseket. Készségesen bele is mentem a csapdába, ezért vagyok most megelégedve a rólam szóló cikkel, mely azért mocskol, hogy a székely zászlót és magyar feliratokat jelentettem a kovásznai prefekturán. Itt olvasható a cikk: http://www.maszol.ro/index.php/belfold/20826-nagy-attila-a-magyar-ugyeknek-keresztbe-teszek
De az igazi kérdés az, hogy egy ilyen szójárás, elütötte-e az unitárius teológusok szavajárásától, és a tanárok, mint Erdő János főjegyző, hogyan tolerálta az ilyet. Megjegyzem, hogy az én szavamjárása, szelíd volt egyesekéhez képest.
Épp egy délután benn ültem Erdőnél a könyvtárban. Nem sok unitárius teológus csinálta ezt. Mert Szentgyörgyi Sándor évfolyamtársam, ötöd éven, a kurzusokon kívül, egész évben egy Móricz kisregényt volt képes átgyötörni. Természetesen tízesekre vizsgázott. Én közepes voltam, de a teológia kettőszáz és valahány teológusából én látogattam a legtöbbet a könyvtárat, érdekes eggyel sem szaladtam össze, két év alatt. Holott ott voltak az egyházak régi könyvtárai, igazi csemegék. Véletlenül még egy régi antitrinitárius kéziratra is sikerült ráakadnom, amiből Balázs Mihály szegedi antitrinitarizmus kutató szerint a JATE-n, csak 4-ről tudtak. Én az éktelen kiabálás zaj elől húzódtam a könyvtárakba, ami az unitárius bentlakás stúdiumtermeiben uralkodott, meg a könyvekért. A katolikus teológián a csendhez szoktam, főleg a könyvtárban, amikor könyvtáros, főkönyvtáros voltam, és szörnyű volt a zaj, ami az unitáriusok bentlakásában uralkodott, az előbbihez viszonyítva. Ez volt a legárulkodóbb az unitárius teológusok szellemi színvonaláról, érdeklődéséről, hogy kettő, hármat kivéve nullák voltak. Összehasonlítva a katolikusokéval, ahol a csend jelezte, hogy sokkal elmélyültebb szellemi, lelki élet folyik. Ez meglepett, ez a szellemi renyheség azok után, hogy hirdetett, de nem gyakorolt szabadelvűségükből kifolyólag, messze többre számítottam, de csalódtam, messze a katolikusok javára.
Nahát, amikor bent ültem Erdőnél a könyvtárban, egyszer hallom, Kozma Berci üvölti, most bölöni unitárius lelkész, mint utólag kiderült Kiss Lacinak: "szopjál meg!". Közöttük, volt valami megmagyarázhatatlan ellentét, mely odáig fajult, hogy Berci, részegen, bicskával ment neki, és egy kicsit el is vágta a karját, én fogtam le. Kétszer történt meg, minkét alkalommal én léptem közbe. Nem kel csodálkozni Bercin, mert az apjától örökölte, id. Kozma Alberttől, aki ugyan csak unitárius lelkész volt. A legenda szerint az öreg Berci, és még néhány református teológus a Kolozsvár külvárosi hóstáti kocsmákat látogatták, addig, hogy még a verekedést is megkóstolták, nem csak a piát, a hóstáti legényekkel. Az egyik református teológust ezért rakták ki, aki végül neves színész lett Kolozsvárt, a neve nem jön be.
Berci többször elbőgte magát, "szopjál meg". Néztem Erdő arcát meg se rezdült. Láttam tudomásul vette, ez van, így diskurálnak kedves tanítványai. Amúgy egy fajta szójárása volt akkor, egyes unitárius teológusoknak: "szopjál meg"! Szóval, aki nem ismeri, hogy ez egy elfogadott szövegkörnyezet volt, a tanárok által elfogadott, megbotránkozik, az én szójárásomon, hogy „bassza meg a puli”.
Kedves Cseke Péter, megdöbbentő, hogy egy vezető romániai magyar napilap főszerkesztője ilyen balfácán legyen, ilyen balfácánul belesétáljon csapdámba. Ez sokat mond a romániai magyar újságírókról is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése