Magyar sorskérdések - A hegymászók, mint a hősiesség utolsó dinoszauroszai

Az iszlám terrorizmus szakértői mondták, egyik nap a rádióban, a terroristák motivációját illetően, hogy hősök akarnak lenni. Nem elégednek azzal, amivel a nyugati társadalom embere megelégszik, hogy a megélhetése felől bebiztosítja magát.

Nem tudom nyugat ezt az irracionális elemet bekalkulálja-e, vagy egyáltalán képese bekalkulálni, racionalizmusa miatt, az iszlám terror elleni harcba. Nem jár-e úgy, mint a vietnámi háború idején az amerikaiak. Még folyt a háború, és az amerikaiak betáplálták mindkét fél adatait, egy akkori számítógépbe, hogy ki nyeri meg a háborút. Jelzem még folyt a háború, de a masina kihozta, hogy az Államok megnyerte, már két éve, a háborút. Egy amerikai tábornok azt mondta erre, egy dolgot nem tápláltak be, amit nem is lehet, a vietnámi nép hazaszeretetét, ami majd eldönti a háborút. Mert csak technikával, ami az amerikai fölény volt, és ideál, amire kifejezetten alapoztak, nem lehet háborút nyerni.

Az autonómiázás is, valami, úgy ahogy, kalkulálton alapszik. Kihagyja, azt a rációt meghaladót, tudattalant, ami minden identitás, vitalitás, sorsdöntő esemény alapja. Egy nép megmaradása, a látszat ellenére, csak akarattal, tervezéssel nem befolyásolhatón múlik, valami sorsszerűn, tudattalanon, irracionálison.

Lehet Amerika az iszlámmal szemben, megint valami számára, racionálisan nem elfogadhatón, tudattalanon, marad alul a terrorral szemben. Mely fölött nem lehet végső győzelmet aratni, csak a technikával, mert olyan, mint a vulkán, hol alszik, hol tombol. Annyira mélyen gyökerezik a terror a kollektív tudattalanban, hogy az nem ellenőrizhető. Ez érvényes amúgy minden háborúra.

Nyugat mivel kihagyja az irracionális, tudattalan elemet, ez vitalitása hiányára utal, arra, hogy rossz viszonyban van tudattalanjával, mellyel való jó viszonyból forrásozik a vitalitás. Nem tudom, az autonómiázás, a kisstílű akarnokságot is beleszámítva, nem a vitalítás hiányára utal a székelység esetében is, ennek a hiányát kompenzálja?!

A hanyatló népeknél, a hős archetípusa, mi a vitalítás egyik alapvető tudattalan forrása, közvetíti, felszabadítja a tudattalan energiáit,  visszahúzódott a kollektív tudattalanba. Természetesen az archetípusok soha nem lesznek inaktívak, ezért kivételes személyekben, újra, és újra megnyilvánulnak, kitörnek, mint az alvó vulkánok, például a hegyet hódító hegymászókban. Akik megtestesítik, azok zavarólag, nyugtalanítólag hatnak, mint a Himalájában eltűnt hegymászók, Erőss Zsolt és Kiss Péter! Tragédiájuk a kor, a székelység tragédiája, mert, amit már a közösség nem mer megélni, mert életcélja lett a megélhetés, a meg nem élt hősiességet, kénytelenek magukra vállalni, mint terhet. A hős az, aki az emberi identitása, emberi teljessége elnyeréséhez, szükségesnek érzi, a nem-Léttől való megkísértést.

Ez a nemzetre is érvényes. A nemzet megmaradásának garanciája, nem a többség jogi garanciáiban, vagy a nemzetközi jogi garanciákban van, mert ez éppen ugyan az, mint amikor a középszerűség a hétköznapokat akarja bebiztosítani, ezt akarták a zsidók a pusztában az Egyiptomból való szabadulás után is, hanem abban, hogy az identitásának forrása, mint valami rejtett teljesség, a nem-Léttől való kísértésben van. Ahol a közösség jogi garanciákért esdekel, ott eltűnnek a hősök, a hegyekbe húzódnak vissza, hegyet hódítani. Mert a hegy nem más, mint az identitás archetípusának szimbóluma, mint teljességszimbólum, mert az identitás nem más, mint megvalósult teljesség, ezért van sok népnek szent hegye. Az identitás csak fáradt népeknek kész kulturális minta, mivel elég csak azonosulni és ragaszkodni hozza. A hős archetípusát élő népek, kiknek az identitásuk megnyilvánulása a hősiesség, azoknak a hegy, mint identitás, meghódítása, egy életre szóló hősies feladat. Ahol a hősiességnek értelmét a nem-Léttel való szembenállás adja. A nem-Létnek, kettős megnyilvánulása van, egyben taszít és vonz. A hős ezt a kettősséget tartja egyensúlyban, azzal, hogy valahol a Léttel érintkezik, az a hegy, az ember belső központjának szimbóluma, ami a Léttel, a Lét Ősforrásával érintkezik. A nem-Léttel való viszonyban való kettősség, ha nincsen egyensúlyban, akkor, ha csak vonz, önpusztítás, ha csak taszít, akkor arról van szó, akiről beszélt Jézus, hogy meg akarja menteni életét.

A Hargita, a székelység szent hegye. Erőss Zsoltnak, Kiss Péternek az identitás volt, amivel meg kellett küzdeniük, az által, hogy minden hegy felfele mutat - kitörve a szűk nemzetiből, így alapozva meg, a meghódított univerzálissal a nemzeti létet, identitást - egy még nagyobbra, mely az utolsó úttal, útjukkal, az égig ér, mert csak így lehet elnyerni, önmaguk, és népük számára, a végső identitást. Ők voltak a hősiesség utolsó dinoszauroszai, kiknek az identitás, egyéni és nemzeti, csak hősiesség révén volt realizálható.

Ők, hősies fokban élték a vertikálist, ami a hiteles emberi lét alapja. Ők hősies fokban élték Jézus tanításának lényegét, aki elmeri veszíteni életét, az elnyeri. Ez csak a nem-Léttel szemben hiteles. Ők halálukkal hitelesítették, hogy így van.