2012. szeptember 24., hétfő

Jegyzet - Kozma Szilárd, pénzcsaló, megélhetési asztrológus, a gyanú szerint feltörte a blogomat, facebookomat és behatolt számítógépembe

Kozma Szilárd, pénzcsaló, megélhetési asztrológus, ez az olcsó gazember, a gyanú szerint, feltörte az egyik blogomat, törölte a róla szóló írásaim egy nagy részét.
Falból nyílt levelet intézett a Blogterhez, hogy töröljék a róla szóló írásaimat, mert nekem a célom, hogy őt, a becsületes vállalkozó, sokgyerekes családapát bebuktassam, kicsinyes bosszúból. De egy idő után, hozzászólásában azzal állt elő, hogy jó, hogy letöröltem. Egy olyan hangsúllyal írva, mintha én a tőle való ijedtemben töröltem le. Hogy utólag azzal védje magát, hogy a tőle való ijedtemben töröltem le, csak rákenem, mert ugye, rá, minden csak rá van kenve, mit ő ír, rágalom, gyalázkodás, szemétség az mind igaz.
Többek között, azzal támassza alá kérését, hogy én besúgó voltam a kommunizmusban és most is SRI besúgó vagyok, ki a kommunizmusban rá volt állítva. Ez az aljas módon hazudozó, rágalmazó gazember, azt állítja a nyílt levélben, hogy a CNSAS-tól, a múlt rendszer dossziéit vizsgáló bizottságtól levelet kapott, hogy én ráállított besúgó voltam. De érdekes nem mellékeli a levél másolatát, hanem a rágalom és a mocskolódás magabiztosságával pótolja. Aki képes eljönni Kökösbe, hogy információkat gyűjtsön az ellenségeimtől, aki képes arra, hogy a házunkat fényképezze és mutogassa, hogy annak rossz állapotával járasson le az interneten, annak, ha volna valami dokumentuma ellenem, eddig megtöltötte volna az internetet vele. Aki képes mászkálni, Hargita megyéből, Kovászna megyébe, engem terhelő dolgok után, hogyne lengetné a netten azt, mi kéznél van neki.
Nyílt levelet intéztem hozza, épp a nyílt levele előtt a Blogtérhez, hogy a bizonyítékokat, másolatokat a dossziéjából, amiket állítása szerint megkapott, és bizonyítják, hogy rá állított besúgó voltam, tárja a nyilvánosság elé. Erre a válasza, az erősítő, rágalmazó, csűrő csavaró, mocskolódva kimagyarázó hazudozása volt, mivel azt a benyomást akarta kelteni, bizonyíték helyett, hogy már egy rég nyilvánvaló, rég kiderült és rég bizonyított, rég nyilvánvaló dologról van szó, ami az én besúgói múltamat illeti.
Most fedeztem fel valami nekem intézett nyílt levelét Szilárdkának, nem tudom hányadik lehetett, melyre csak rápillantva láttam, nem olvastam végig, mert nem olvasom a mocskát és bulvár ömlengéseit, hogy újabb hazudozó csűrés csavarásba kezdett, hogy bíróságilag elfogadható bizonyítéka nincsen. Nagyon élvezem, ezt a mondhatni szellemi fölényt vele szemben, hogy olvassa a róla szóló írásaimat, de én nem az övéket rólam. Fittyet hányok, bulvár, mocskolódó ömlengéseinek. Tehát egy olyan területre szeretne visszatáncolni, bizonyítékok hiányában, mert sarokba szorítottam, ahol nyugodtan bármit állíthat, hogy ő biztosra tudja, hogy én besúgó voltam, csak nem tudja bizonyítani és akkor itt megrágalmazhat bármivel, mint ahogy teszi is. Így szeretne kibújni a bizonyítás alól. Csak előlem nem fog tudni elbújni soha, mert én örökké üldözni fogom, ezért az aljas rágalomért. Állandóan számon fogom kérni tőle a bizonyítást, mert ez a gyáva gazember nem fog tőlem olyan könnyen megszabadulni. Gyáva, mert azzal jött szedjük le mindketten az írásokat egymásról. Engem nem zavarnak az ő írásai rólam, de őt ez enyém igen. Igazi gyáva gazember, mert fél az írásaimtól. Egy igazi szellemi embernek, nem volna szabad félnie a róla szóló kritikától. Egy igazi szellemi ember nem retteg megélhetése elveszítésétől. Ő akart különböző módszerekkel megfélemlíteni, veréssel való fenyegetés, mocskolódó rágalom, perrel való fenyegetés, házunk fényképezgetése. Nem tudott, mert tudtam, hogy ő az, aki fél, nem én.
Szilárdka a törvényesség látszata mögé bújik, amikor azt állítja, hogy bíróságilag elfogadható papirosa nincsen ellenem. Azt akarja ez az aljas sugallni, hogy más van. Gondolom Hamvastól, a mesterétől tanulta, ezt az aljas sunyiságot. Ha ő olyan törvénytisztelő, akkor a tiltásom ellenére miért tolakodott be az udvarunkra filmezni, és miért vert szájba engem, amikor kutasítottam, saját udvarunkon. Tudom ezt a kökösi hamis tanúival, Bács István, Bács Anna, és Ürmösi Erzsébet rendőrségi tanúságával fogja cáfolni, ellenségeim hamistanúságával. Melyekben az ő logikáját, aljas technikáját lehet felfedezni. A hamis tanúk részéről én vagyok megrágalmazva, hogy én lökdöstem meg ő az úton, ő csak a filmező gépét védte, amit a hamistanúival összhangban, ő is hamisan rágalmazva állított. Én kaptam és még én kerülök a” vádlottak padjára”. Ez az ő technikája. De tény az, hogy az ügyészség válasza nem találta ártatlannak. A tette mivel nem volt súlyos, azért nem indítanak eljárást. Meg aztán közbe járhatott, az a kovászna megyei befolyásos ellenségem, SRI besúgó, vagy akár titkos ügynök is lehet, mert 89 előtt is pártberkekben dolgozott, tehát már akkor besúgó volt. Nagyon érdekes, engem vádol, a múltban és a jelenben is besúgással, akit a SRI besúgó segít. Na meg Bács István személyében, egy olyan, kinél fennáll a gyanúja, hogy csak egy piti falusi besúgó. Én nem azért raktam oda a tanúkat, hogy vártam, hogy az igazat mondják, hanem azért, mert tudtam, hogy nem fogják. De azt nem gondoltam, az aljasságuk azon mértékét, hogy még engem vádolnak meg. Még Bács Istvántól sem, kiből azért kinéztem bármi gazemberséget irányomban, azok után, hogy egy riporter jelenlétében az utcánkban, vele beszélgettem, elkezdte bőgni: eladta földjeit, kivágta a fákat, kirúgták a katolikus teológiáról. És, amikor az eset történt, Szilárdka hozzám ütött, akkor rohant felém a vadállat paraszt, üvöltve: „megfolytalak, megfolytalak”. Ezek után naivság lett volna hiteles tanúságban bizakodni. Odatettem az ellenségeimet tanúnak a jelenlétük okán, hogy a leírás korrekt, a képe teljes legyen. Épp ez volt a trükköm.
Ez a notórius hazudozó, egy annyira nem képes, hogy némi logikát megőrizzen hazudozásában. Magas szellemtudományokról, misztikába való beavatásról prédikál, de a szimpla logika szintjén, buta, mint a segg. A CNSAS dokumentumok, amit állít, hogy van neki, az egyedüli elfogadottak a törvénye előtt. Csak van egy kis gond itt, a CNSAS, csak úgy nem küld valakiről dokumentumot, hogy besúgó volt 89 előtt, vagy nem volt az, csak intézmény kérésére. Én a CNSAS-tól megkérdeztem és azt mondták, hogy ilyesmi nem létezik, hogy a CNSAS csak úgy szökik és küldözgeti a vádleveleket. Úgy, hogy Szilárdka, még hazudni is buta fráter, mert könnyen rábizonyítható, mivel saját magát keveri könnyen átlátható ellentmondásos hazugságokba.
Na de visszatérve e hosszú kitérő után, fennáll a gyanúja, hogy a fészbukomat is feltörte és törölt, ott már vegyesen, nem csak a róla szólót, hogy ne legyen feltűnő. Most már a kérdés az, hogy feltörte őket, vagy a gépembe hatolt be, mert ettől az aljas gazembertől kitelik. Tény az, hogy a gépemben is, mintha más is matikálna és törölne.
Ő írja, hogy amikor nála voltunk, milyen tolakodóan viselkedtünk, a kölcsönpénzért. Csak nem tudom ki a tolakodó?! Nem az-e, ki behatol más udvarára a tiltás ellenére, és szájon üti az ottlakót, vagy a gyanú szerint behatol gépébe, blogjába, fészbukjába? Szilárdka ezek alapján a projekciók embere, mert saját disznóságát vetíti ki rám. A projekciók szintjén megrekedni, az a személyiségfejlődés elég alacsony szintje. Úgy, hogy önámító hazugság az ő részéről, hogy a keresztes szent jánosi mélységeket megjárta volna, és a bölcsesség magas szintjét elérte volna, mert az épp a projekciók meghaladást teszi szükségessé. Bölcsességét szívesen emlegeti velem szemben, hogy ő mit ért el, de én hozzá viszonyítva szellemileg egy senki vagyok. Hát épp ezt nem tették a nagy mesterek az igazi bölcsek: hogy nézd, én ki vagyok, de te egy senki vagy. Ez a luciferi gőg és nem a bölcsesség megnyilvánulása.
Ez nem csuda, hogy erőszakos, aljas módon behatol ide és oda, mert az ő bulvár áltudománya, az asztrológia, sem más, mint erőszakos behatolás mások szellemi, lelki világába. A segítség ürügyén, mások lelki, szellemi világba tör be. A bulvár asztrológia révén nem, annak az alapján történő megnyílás révén, a „kezelttel”. Ez által aljas módon átveri áldozatait, mert neki a tudattalan perverz örömre van szükség, hogy kívülről behatolhat mások belső világába, és nem azért teszi, hogy segítsen. Plusz ezzel a perverzitással anyagilag feji áldozatai. Ezzel a mások lelkébe való perverz, kívülről való behatolással, a luciferi gőgöt éli ki mások lelkében, mert a luciferi gőg szeret mások lelkén uralkodni, oda behatolva, jótevőként fellépve. Ez a kívülről való behatolás az ember belső világába, az asztrológia áltudománya révén, mi részben nem valós és részben valós a beszélgetésben valóm megnyílás révén, nem más, mint az agresszivitás egy formája. Ez pedig összhangban van Szilárdka személyiségének alapvetően agresszív voltával. Amikor ő embereke, családokat kezel az asztrológiával, perverz, szadisztikus módon agresszivitását éli ki mások életébe önkényesen beavatkozva. Minden agresszivitás alapja az önkényesség
Egy ilyen sötét gazember, mint Szilárdka, vádol engem azzal, hogy nem ismerem az egyetemes törvényeket. Gondolom, hogy őt nem az egyetemes törvények képesítik ezekre az aljas gazemberségekre, hanem sötét lelke. És érdekes ez az ember nevez engem gonosznak, aki még az okos hazugságra sem képes, hanem csak a buta, ellentmondásos, aljas rágalmakra. Még ő ad olyan hangzatos címet ellen írott írásának, hogy Nagy Attila (Puli) „önleleplezése”. Szilárdkát saját hazugságaiba belezavarodás, a hazug csűrés csavarásokba való belehabarodás leplezi le, ezért nem mentem bele az írásaink kölcsönös levételébe, mert amiket rólam írt azok is ellene szólnak és nem ellenem.
Ezen alkalommal is felszólítom Kozma Szilárdot, a hazugság apostolát, hogy abba a nyílt levélbe, mint a Blogternek írt, melyben kéri róla szóló írásaim törlését, azon az alapon is, hogy a CNSAS-tól papírja van, hogy én 89 előtt besúgtam őt, ékelje be, bizonyítékként azt a bizonyos CNSAS dokumentumot is mire hivatkozik.
Aki ilyen sötét dolgokra képes, de az isteni szikrákról prédikál, az akkor belső ellentmondásba szenved, hogy szkizoid személyiségnek tekinthető. És nagyon veszélyes, mikor az ilyenek kezdenek prédikálni, és válságban lévő életeket, családokat „ápolni”.
Nem potyára használom az ápolni szót, mert ő valamikor úgy hirdette magát, hogy a betegségek olyan mély okait tárja fel asztrológiai alapon, mikhez az orvostudomány hozzá sem konyít. Ez nem is rossz csali, az emberi butaság vámszedőjétől. Ezért neveztem el, egy helyt, „FŐORVOSNAK”. Ez sokkal szellemesebb, mint ahogy ő tette a Feleségemmel, hogy molettsége okán „Vastag Margitnak” csúfolta, közönséges paraszt módjára. Azért talál annyira a szó némely kökösi paraszttal neki.





2012. szeptember 23., vasárnap

Zen publicisztika - A Marosvásrhelyi Rádió nyugodt hangneme, a média állandó majomkergetése, és korunk apokalipszise

A Marosvásárhelyi Rádiót azért szeretem, mert még meg van benne, a régeni rádiók, a "békebeli" rádiók bemondóinak a klasszikusan nyugodt beszéde. Gyermekkorom kedves emlékei közé tartozik a vasárnapi gyermekműsoraik, mikkel szebbé, varázslatosabbá tették gyermekkoromat.
A műsoraikon még nem érződik a rohanó tempó, mi a kereskedelmi adókat jellemzi. Egyszerűen, nem ripacskodnak. Mert most a médiát elönti, elöntötte a ripacs hadarás, a ripacskodó szertelenség a műsorokban. Ma a kereskedelmi adókban, majdnem kötelező a műsorvezetőnek hányavetien szertelennek lenni. Ma az ember az ideges szertelenséggel akar örök fiatal maradni, így menekülve el a mulandóság, a halál gondolata elől és ezt dögivel kapja a kommersz médiából.
A tévében meg idegesen rángatózni, mintha tényleg valahonnan rángatnák a műsorvezetőt - hát rángatják is. Ma az emberi megnyilvánulásnak, mint közlésnek két divatos módja van: idegesen rángatózol, mikor beszélsz, vagy ha nagyon komolynak akarsz mutatkozni, úgy beszélsz, hogy nem mondasz semmit
Nem tudom, de erről a japán partoki cunami jut eszembe és az az utáni látvány a partokon. A sok szemét, törmelék.
A ripacskodó műsorvezető, ripacs beszédének sodrásában, mintha a széthullás erői dolgoznának.
A katasztrófák nyomán, sok minden elhangzik, mindenki mondja a magáét, de hogy annak lehet üzenete is, mely a Lét mély rétegeiből jön, az emberiség kollektív tudattalanjából arra senki nem gondol. Az apokalipszist ma kevesen ismerik a jelek üzenetének. A modern ember már nem éli, mert kiszakadt belőle, hogy a világ, a természet egy élő organizmus, mely Istenben él, melyben nem csak a vak erők tevékenysége nyilvánul meg, hanem a vak erők látszata mögött, szellemi üzeneteket is hordoz.
A természet képei a transzcendencia képei, jelenlétének megnyilvánulásai, ezért jel-üzeneteket is hordoznak a természet eseményei, mik vak erőknek tűnnek. Ezt belül lelkünkben nem érzékeljük, mert a túlzott racionalitásunk miatt, nagy szakadék van fejünkben és érzésvilágunkban a természet és az Isten között.
A Logosz ott volt a teremtésnél. Tehát a természet a Logosszal áthatott. Így a Logosz üzeneteit hordozza, mi nem más, mint minden apokaliptikus gondolkodás alapja.
A kollektív tudattalan sem a Freudi démonikus erők konglomerátuma - az is lehet – hanem a transzcendencia képeinek élő világa bennünk. Ahol a képeket, az archetípusokat, a Logosz jelenléte tölti meg, hatja át értelemmel. Csak a Logosz értelmének hiányában válnak démonikus erőkké, a Lélek, a Szellem képei. Amikor az ember nem hagyja, a Lélek eredendő nyugalmában a Logoszt munkálkodni, mert Ő egy aktív, értelemadó, de ezzel egy magasabb szintre átalakító realitás, akkor válik a tudattalan képi világa démonikussá.
A Transzcendencia képeinek, a vallási szimbólumvilágnak, a Biblia szimbólumainak egyre sztereotipebb, pusztán racionális megközelítése, érzéketlené tesz, a képek belső megragadására, hogy a külső vallási képeket, a belső képekkel, azok belső megfelelőivel ragadjuk meg. A túlzott értelmességünk, a bennünk élő Logosszal kerül diszharmóniába. Így az értelmünk megakadályozza, hogy a legfelsőbb Értelem munkája révén kerüljenek tudatunkba a tudattalanunkból, mint egy megvilágosodva, megvilágítva, a Logosztól, a Transzcendencia képei.
A mindent csak projektekben elgondoló és építő modern ember, az e mögött rejlő egyoldalú racionalitásával, érzéketlenné válik, a benne és körülötte lévő transzcendens világ apokaliptikus üzenetei iránt.
A tudattalanunk és a természet harmóniában van. Ezért van az, hogy az álmainkban a tudattalanunk, alapvetően a természet képei révén üzen. Gyakorlatilag ehhez hasonló üzenet az apokaliptika szimbolikus üzenetei is, nappali, tudatos énünknek. Álmainkban is nagyon sok a figyelmeztető üzenet. Az apokaliptika világa is nem más, mint figyelmeztető üzenetek a mélyebb, transzcendens világból. Álmainkban is nagyon sok a természeti katasztrófa kép, ha valami nincsen rendben bennünk, amik figyelmeztető célt szolgálnak, épp úgy, mint az apokaliptikában és a természetben. Ha megfigyeljük az álmaink figyelmeztetéseit, észrevesszük, hogy az apokaliptikus és természeti katasztrófák, meg az álombeliek egy harmonikus egységet képeznek.
A saját életén, sorsán az tud változtatni, ki megérti a jelek üzenetét. És nincsen csak pusztán természeti katasztrófa, nincsen csak emberi mulasztáson múló katasztrófa, minek ne lenne üzenete. Amikor egy zagytároló gátja elszakad és kiömlik a szenny, akkor nagyban folyik a vádaskodás, mi arra jó, hogy végül ne feleljen senki. Csak az ember elfelejti, hogy a szenny kiömlése, jel, hogy az embert az árnyéka fenyegeti pusztulással. A zagy kiömlése okozta kár, csak jel, mert az okozott kár össze sem hasonlítható azzal a kárral, mit az emberi árnyékban rejlő nem tudatosított szenny kiömlése fog okozni.
De hogy mindenki megússza, az annak a jele, hogy elmarad a szembesülés az árnyékkal, a tudattalannal és minden katasztrófa innen ered. A földrengés a föld mélységeinek mozgása. A cunami, hiába, hogy a tenger felszíni mozgása, köze van a mélységekhez. A cunami után ami maradt, hiába, hogy a felszín törmeléke volt, mintha azt sugallná, hogy a mélységek dobták felszínre a lelkek elfojtott szemeteit. Vajon a mélységek mozgása, nem az emberiség kollektív tudattalanjának háborgását jelzik?! Az apokaliptikus irodalom, mint minden szent könyv a mélységekből feljövő könyv, a mélységek megnyilatkozása. Úgy, hogy érdemes a természet szimbolikus üzeneteit összhangban olvasni a szent könyvek szimbólumaival, mert valahol a kettő találkozik a lelkünkben. Mindkettő a bennünk élő, a Logosztól áthatott természet, tehát mindkettőnek értelme van.
Végül is a ripacs műsorvezető, a saját árnyékát fröcsköli a hallgatók, nézők szemébe. Az árnyékkal bódított nézők így saját árnyékukkal is képtelenek lesznek szembesülni. Így lesz a média egy állandó majomkergetés.

2012. szeptember 19., szerda

Írások kapásból - Kovács Magdolna, sepsiszentgyörgyi, bírósági szakértő, különös expertizája

A bírósági elnök elrendelte, a kökösi Kozma Sándorék perében, melynek alperesi minőségben részese az én Feleségem is, és én képviselem a perben, hogy a lakásokat felértékelő expertizára, szakértői véleményezésre van szükség. Három lakás van egy telken és egy telekkönyvön. Tudtam, ez valami veszélyt jelent, nem a mi javunkat szolgálja.
Nem sikerült a sunyin kiszedett nyilatkozattal csökkenteni, egy másik, ugyan csak alperesi minőségű, ellenfél ügyvédje részéről, a Feleségem részét, mert vissza vontam, és így más cselhez folyamodtak. A házak felértékelősdijéhez. Az ellenfelek ügyvédjei megjátszották, hogy ellene vannak az expertizának. Holott ép egy harmadik fél érdeke a mi részünk csökkenése, akik itt laknak, a Feleségem nagybátyjáé, Soós Istváné, vagyis a lányáék-é, Rózsiék-é. Nekik látszatra nincsen ügyvédjük. Csak látszatra, mert valójában van. A brassói felek ügyvédje, a gyanúnk szerint Rózsiékat képviseli, mert a mi részünk csökkenése az ők érdekük, nem a brassói részesek-é, akik nem laknak itt, csak részük van.
A bíróság a perben a sepsiszentgyörgyi bírósági szakértőt, Kovács Magdolnát nevezték ki. Ki is jött annak rendje módja szerint. Közben a vétel után, a felperesék, Kozma Sándorék, a lakást, ami a per tárgyát képezi, a telekkel együtt, mivel ki szeretnének lépni a vagyonközösségből, nagy részben újjá építették. Törvénytelenül, engedélyek nélkül. Az értékelés a régi állapotra kell, hogy vonatkozzon. De azt tanúvallomások alapján nem lehet megtenni. Az expert, már pedig ezt tette. Erre nyugodtan lehet mondani, hogy ez nem expertiza. Ezért nem írtuk alá a látleletét.
Ők azt hitték, hogy örömünkben, hogy ezzel is húzódik a per, beleugratnak az aláírásba. Na, de nem oda Buda. Így a határidőre nem volt kész és letéve a dossziéba az expertiza. Nem, mert nem jött össze a spekuláció. Egyértelmű volt a spekuláció, amikor az ellenfelek melletti tanúvallomást, a házuk régebbi állapotával kapcsolatban elfogadta. De amikor azt mondtam, hogy a mi házunk gombás lehet, akkor azzal vágta ki magát, nem ért hozza. Ami nem volt törvényes elfogadta, de a törvényes kérés alól kibújt. Milyen felértékelő, az, aki nem tudja megállapítani, hogy egy gombás-e vagy nem. Na, ilyen igazságosan folyik a kökösi Kozma Sándorék pere ellenünk.
Akkor azt hiszem nem kérdés, mi célt szolgálhat az expertiza ránk nézve.


2012. szeptember 4., kedd

Magyar sorskérdések - A magyar mélységek rossz hangulata

A tudomány emberei, arra, hogy depressziós nemzet lennénk, azt mondják, nem igazolja semmi. Tehát nem egyéb, mint sztereotip nemzeti önkép, amit nem igazol semmi. A tudomány emberei, természetesen igazolják, a tudomány eszközeivel, hogy nem így van. A negatív nemzeti énkép védői csak hivatkoznak. Ezzel egyéb gondom nincsen, csak mindkét oldalon emberek vannak. A tudományosság felsőrendűnek tartja magát, a hivatkozókkal szemben, de a művelői ugyan olyan emberek, ugyan azzal a pszichés háttérrel.

Na, ahol egyformák, a rossz hangulat ott keletkezik. Azokba a lelki mélységekbe, nem ér le sem a mostani negatív énkép sztereotípiája, sem az azt cáfoló tudományos eszközök. Ha azokat a lelki mélységeket, nem éri el egyik tábor sem, akkor baj van, mert az el nem ért, meg nem élt mélységek rossz hangulatot, depressziót okoznak.

Vajon, nincsen-e mindkét tábornak rossz hangulata, csak annyira természetesen él benne, hogy észre sem veszi?! A modern ember nagy ingerszomja, nem a rossz hangulatát hivatott-e elűzni, mivel nem éli meg önön mélységeit?! Vagyis nincsen depresszió, mert mindenki benne él, mindkét tábor. A nemzeti borúlátót, épp a negatív sztereotípiája tartja magát távol, mélységeitől, mely távolságnak köszönheti rossz hangulatát. Nem azt, amit negatív nemzeti énképként hirdet, hanem azt, amit épp ennek a következtében nem ismer fel. Vagyis mindkét tábort távol tartják eszközei a tényleges problémától.

Végül akkor igaz is lehet, amit a negatív nemzeti énkép hívői állítanak, csak épp a negatív énkép miatt nem tapasztalják meg annak közvetlen valóságát.

2012. szeptember 2., vasárnap

Zen publicisztika - A stoppolt zokni és a Lét


Ezt az írást, volt lelkész kollégám, Farkas Dénes, Kacat című nagyszerű írása inspirálta. https://www.facebook.com/nagyattila.puli?sk=notes#!/notes/d%C3%A9nes-farkas/kacat/455066344524195


A stoppolt zokniban ideje volt a lábnak, hogy otthonossá legyen. Ma már, mikor eldobjuk lyukasan, mint egy idegen tárgyat dobjuk el, amihez nem volt semmi közünk. Az időben, mit együtt töltünk tárgyainkkal, asszimiláljuk. Az asszimilációval megszűnik tárgy lenni a ruha, élő valóságunk lesz.


Azt írtam, hogy ideje volt a lábnak. Idő ott van, ahol ráérnek létezni. A ráérőben a lét munkálkodik. A lét munkálkodása révén asszimilálunk, ahogy a test munkálkodása révén, asszimiláljuk az ételt. Amikor a létezés révén lesznek a sajátunkká környezetünk tárgyai, akkor az egy nem birtokló, hanem egy természetes állapot, természetes viszonyban vagyunk tárgyainkkal. Ez azt jelenti, hogy nem fölérendelt, uraló, hanem mellérendelő társas viszonyban vagyunk tárgyainkkal. Ez megfelel a Karácsony Sándor féle magyar észjárásnak.


A probléma az, hogy a birtoklás, az uralom, kizárja a Létezést. Éltető gyökereink nem tárgyainkban vannak, amiket birtoklunk, hanem a Létben, létezésünkben. Mert aki birtokol, ural, az nem létezik, elvágja magát éltető gyökereitől, lelkétől. A Lét a lélekben létezik igazán aktívan az ember számára. A modern társadalom, mely uralomra, és birtoklásra épül, nem Létezik, mert megszüntette magát, mint létezőt. Ő már csak az által van, hogy ural és birtokol. Az uralma, birtoklása nem más, mint Lét-pótlék. Lét-protézisek. A Létből kiszakadt ember elszakadt éltető forrásától, és lassú sorvadásra van ítélve, nem-Létében.