Zen publicisztika - A hagyomány a Lét virága

A hagyományőrző egyesületekről az jut eszembe, hogy a hegyet nem őrzi senki, hogy az maradjon, és mégis az marad, hegy.

Mindent, úgy igazán, a lényege őriz. Amikor valami őrzésre szorul, akkor már épp a lényegét veszítette el.

A lényeg mindig megelégszik a puszta létezéssel. A hagyomány őrzői, valami érthetetlen módon, valami többet akarnak kihozni abból, amit őriznek, a puszta létezésnél többet. Igen, mert hiányzik a lényeg. Ez valami kényszeressé, erőltetetté teszi a hagyományőrzést.

Ahol nem elégszenek meg a puszta létezéssel, ott nyugtalanok, mert lényegtelen minden. Elégedett, nyugodt az ember ki ráér, hogy eltöltse, betöltse a Lét, aki ráér, hogy betöltse őt a Lét öröme. A lényeg ez a betelés. A lényeget mindig kapjuk, és ha betelünk, adjuk, mert ez a teltség visszaáramlik a Létbe. Ha ez nincsen nyugtalan az ember. Ez a nyugtalanság mindig valami többletet akar kihozni mindenből, hogy a hiányzó lényeget pótolja. Ez hiába való erőfeszítés marad, mert az ember a saját el nem fogadott lényegét, a puszta Létezést, - a puszta létezéssel fogadjuk el önön lényegünket, az által, hogy ráhelyezkedünk a pusztán létező Létre, ha ezt nem fogadjuk el, a ráhelyezkedéssel, ez által, megtagadjuk lényegünket - létét, lényegét, amit állandóan kap, semmivel nem tudja pótolni.

Az élő hagyomány olyan, mint a nap járása, kelése, szentülte, a forrás fakadása, a rügy fakadása, minden csak úgy bekövetkezik, puszta létéből fakadóan, mert benne a rejtett teljesség bomlik ki. Az élő hagyomány gyökere, igazi őrzője rejtettsége, amiben rejtőzik, az őrzi. A Lét teljessége őrzi. Ami teljes az kiáramlik önmagából. Hagyomány teremtődik, amikor az ember betelik a Lét-teljességével, és ez a teltség kiáramlik belőle, a Lét különböző rejtett formáiban, ezeknek testet öltésében. Az élő hagyomány nem más, mint a Lét teljességének kibomlása az emberben, a természetben - a természettel való élő kapcsolat nélkül nincsen hagyomány.

Végül is egy zsákutca az ember törekvése, hogy igazságosan ossza el a tulajdont, mert a puszta Lét nem ismeri a tulajdont, ami természetellenes azt nem lehet szabályozni.  Zsákutca a politika, mert illúzió az egyre tökéletesedő hatalmi rendszer, mit demokráciának neveznek, mert ugyan csak birtoklásra épül, a hatalom birtoklására. A puszta Létezés nem ismeri a politikai hatalmat, ezért nem fog semmit szabályozni, hanem káoszhoz fog vezetni a politika, a demokráciában.

Végül is a hagyomány őriz bennünket, mert a hagyomány a Lét virága, és nem mi a hagyományt. Ez a virág termeszthetetlen, csak vadon létezik.