Cartezius
egy fordított világban élt, mely nem volt már összhangban a
Kezdettel, és az Igével, a Logosszal, ami a Kezdetben volt. Azt
mondta gondolkodom, tehát vagyok. Ennek az eredménye mondása, mert
már ez is tükrözi az alapvető fordítottságot. Az eredendő az
lett volna, ha ezt mondja: vagyok, tehát gondolkodom! Ebben az
esetben gondolkodásom létemből fakad, abból, hogy vagyok. (És
nem, gondolkodásomból létem!)
Az Ige, a
Logosz a Kezdetben volt, és van, mert a János Evangéliumában a
kezdetet az arche görög szó jelenti, mely egy olyan kezdetet
jelent, mely most is tart - és hozzá teszem, a jövőben is fog
tartani, eszkatológikus irányultságú.
A Kezdet,
vagyis a Lét, és az Ige, vagyis a Logosz egyidejűek, mondjuk
azonosak. Az ember létében, a létezése, az, hogy van, elsődleges.
A Logosz, a gondolat, a gondolkodása ennek nyomán jelenik meg csak.
A Kezdet,
mint folyamatos aktív valóság, az Ige, a Logosz folyamatos aktív
valóságát is jelenti. Az ember számára, hogy van, vagyok az a
várakozásban valóság. Az Ige, a Logosz, az Örök Gondolat a
várakozásban lesz aktív valósággá az ember számára. A
várakozásban előzi meg az ember léte gondolkodását. Vagyis csak
a várakozó ember lesz igazán gondolkodó lénnyé, akiben az örök
Logosz gondolkodik, mert csak ez az igazi gondolkodó lény.
Ezt az
újszövetségi példázat fejezi ki legjobban, a vőlegényre
várakozó szüzek történetében. Az igazi várakozás az
éjszakában történik, mikor az érzékek befele fordulnak. A
várakozó, befele forduló lét az éjszakai lét. A befogadó
várakozást fejezi ki, a pusztán vagyokot, ami az igazi várakozás
feltétele, a feminin princípium a történetben. A lámpás fejezi
ki, minek égnie kell, hogy gyakorlatilag ennek az állapotnak is
aktívnak kell lennie, ez az éberség, mit az égő lámpa
szimbolizál. A kísértés, hogy el is lehet aludni, de mindig fel
is lehet ébredni. Az éberség alapja az olajtartalék, mert ha el
is alszik a lét, el is szenderül, van mit meggyújtani. Ez azt
jelenti, hogy van léted mit éberségre aktiválni, nem vagy hiányos
létedben. Ez a történet belső lelki folyamatot ír le, nem puszta
történet. Ez a létben való hiányosság nem más, mint nem teljes
lét, valami létben való éretlenség, valami meg nem érett lét
az emberben. Ez a lét az anima. Az anima érett, ha ki van
szabadítva a tudattalan fogságából. A hiányos lét, nem más,
mint a ki nem szabadított anima a tudattalan fogságából.
Az anima
olyan, mint a Kezdet, van benne valami meghatározhatatlan, de
ami folyamatosan kiteljesedik, kiszabadul a meghatározatlanságból,
tudatosodik, kiszabadul a tudattalan fogságából - a Logosz munkája
révén. Csak ez a meghatározatlan
anima képes befogadni a Logosz férfias aktív princípiumát. A
személyiség akkor teljes, ha ez a két princípium egyesült. Az
ember, csak ekkor mondhatja igazán, hogy gondolkodik. Ilyenkor
nincsen ellentét a gondolat és belső között, a léted és
gondolatod között. Nincsen ellentét látható és láthatatlan
között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése