Pszeudo-zen mondások és tanítások - Vagyok, ezért gondolkodom

Cartezius egy fordított világban élt, mely nem volt már összhangban a Kezdettel, és az Igével, a Logosszal, ami a Kezdetben volt. Azt mondta gondolkodom, tehát vagyok. Ennek az eredménye mondása, mert már ez is tükrözi az alapvető fordítottságot. Az eredendő az lett volna, ha ezt mondja: vagyok, tehát gondolkodom! Ebben az esetben gondolkodásom létemből fakad, abból, hogy vagyok. (És nem, gondolkodásomból létem!)

Az Ige, a Logosz a Kezdetben volt, és van, mert a János Evangéliumában a kezdetet az arche görög szó jelenti, mely egy olyan kezdetet jelent, mely most is tart - és hozzá teszem, a jövőben is fog tartani, eszkatológikus irányultságú.

A Kezdet, vagyis a Lét, és az Ige, vagyis a Logosz egyidejűek, mondjuk azonosak. Az ember létében, a létezése, az, hogy van, elsődleges. A Logosz, a gondolat, a gondolkodása ennek nyomán jelenik meg csak.

A Kezdet, mint folyamatos aktív valóság, az Ige, a Logosz folyamatos aktív valóságát is jelenti. Az ember számára, hogy van, vagyok az a várakozásban valóság. Az Ige, a Logosz, az Örök Gondolat a várakozásban lesz aktív valósággá az ember számára. A várakozásban előzi meg az ember léte gondolkodását. Vagyis csak a várakozó ember lesz igazán gondolkodó lénnyé, akiben az örök Logosz gondolkodik, mert csak ez az igazi gondolkodó lény.

Ezt az újszövetségi példázat fejezi ki legjobban, a vőlegényre várakozó szüzek történetében. Az igazi várakozás az éjszakában történik, mikor az érzékek befele fordulnak. A várakozó, befele forduló lét az éjszakai lét. A befogadó várakozást fejezi ki, a pusztán vagyokot, ami az igazi várakozás feltétele, a feminin princípium a történetben. A lámpás fejezi ki, minek égnie kell, hogy gyakorlatilag ennek az állapotnak is aktívnak kell lennie, ez az éberség, mit az égő lámpa szimbolizál. A kísértés, hogy el is lehet aludni, de mindig fel is lehet ébredni. Az éberség alapja az olajtartalék, mert ha el is alszik a lét, el is szenderül, van mit meggyújtani. Ez azt jelenti, hogy van léted mit éberségre aktiválni, nem vagy hiányos létedben. Ez a történet belső lelki folyamatot ír le, nem puszta történet. Ez a létben való hiányosság nem más, mint nem teljes lét, valami létben való éretlenség, valami meg nem érett lét az emberben. Ez a lét az anima. Az anima érett, ha ki van szabadítva a tudattalan fogságából. A hiányos lét, nem más, mint a ki nem szabadított anima a tudattalan fogságából.

Az anima olyan, mint a Kezdet, van benne valami meghatározhatatlan, de ami folyamatosan kiteljesedik, kiszabadul a meghatározatlanságból, tudatosodik, kiszabadul a tudattalan fogságából - a Logosz munkája révén. Csak ez a meghatározatlan anima képes befogadni a Logosz férfias aktív princípiumát. A személyiség akkor teljes, ha ez a két princípium egyesült. Az ember, csak ekkor mondhatja igazán, hogy gondolkodik. Ilyenkor nincsen ellentét a gondolat és belső között, a léted és gondolatod között. Nincsen ellentét látható és láthatatlan között.